Alföld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a Kárpát-medencei tájegységről szól. Hasonló címmel lásd még: alföld (egyértelműsítő lap).
Alföld
Juhnyáj az Alföldön
Juhnyáj az Alföldön
ElhelyezkedésKárpát-medence
Besorolásnagytáj
Fontosabb településekDebrecen, Nyíregyháza, Szeged, Szolnok, Békéscsaba, Kecskemét
Földrajzi adatok
Terület52 000 km²
Legmagasabb pontHangos-domb (187m)
Legalacsonyabb pontGyálarét (75,8 m)
FolyóvizekDuna, Tisza, Körös, Maros
ÁllóvizekTisza-tó, Fehér-tó
RésztájegységekMezőföld, Duna–Tisza köze, Tiszántúl
Az Alföld magyarországi területe
Az Alföld magyarországi területe
Elhelyezkedése
Alföld (Magyarország)
Alföld
Alföld
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 00′, k. h. 20° 30′Koordináták: é. sz. 47° 00′, k. h. 20° 30′
A Wikimédia Commons tartalmaz Alföld témájú médiaállományokat.

Az Alföld (vagy régebben: Nagy Magyar Alföld) morfológiailag az eurázsiai sztyeppevidék legnyugatibb területe, kiterjedése kb. 100 000 km² (ebből a mai Magyarország területére 52 000 km² esik). Keletkezését és szerkezetét tekintve azonban medencekitöltő üledék, és a Kárpátok íve földrajzilag is határozottan elválasztja tőlük. Túlnyúlik az országhatáron több irányba is.

Kialakulása[szerkesztés]

Az Alföld az új idő negyedidőszakában a pleisztocén korban keletkezett. Az Alföld területét a folyók, és a szél alakította mai arculatára. A folyók a hegységek lábánál hordalékkúpokat és elhagyott medreik mentén vastag üledéket raktak le. Ilyen például a Nyírség, a Kiskunság, a Mátra-alja, valamint a Bükkalja. A hordalékkúpok anyagából a szél homokot halmozott fel (Kiskunság; Nyírség), máshol vastag lösztakarót terített szét (Mezőföld; Bácskai-löszhát; Hajdúság; Maros-Körös köze; Nagykunság).

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Az Alföld területe 5 országra terjed ki:

Földrajz[szerkesztés]

A Tisza és a Bodrog találkozása Tokajnál
A siófoki Sió-zsilip
A Tisza-tó
Kanalasgém

Domborzat[szerkesztés]

Magányos traktor szánt az Alföldön

A terület tökéletes síkság, a szintkülönbségek elenyészőek. A felszínt a folyók munkája alakította. Lösz és homok borítja. Itt található a Kárpát-medence legmélyebb pontja, amiért egy Tiszasziget-től kb. 2 km-re található pont, és Gyálarét Lúdvár nevű területe versenyez, mindkettő tengerszint feletti magassága 75,8 méter. Az Alföld magasabb pontjai szétszórva helyezkednek el. Alföldi homokvidékeken találhatók a nagytáj magasabb pontjai. A nyírségi Hoportyó 183 méter, az Illancsi Ólom-hegy 174 méter magas. A kiskunsági homokhát északi részének legmagasabb pontja a Pusztavacs külterületén fekvő Strázsa-hegy (150 méter). Az Alföld legmagasabb buckái a Deliblát környékén húzódó homokvidéken találhatóak, itt a 210 méteres tengerszint feletti magasságot is elérik a homokdombok, ezzel 140 méterrel haladják meg a környező területek szintjét.

Barabás községtől északkeletre fekszik az Alföld legmagasabb, nem homokvidékekhez tartozó pontja. A magyar-ukrán határon fekvő vulkáni szigethegy (Kaszonyi-hegy) 240 méter magas, ennek a határ magyar oldalán lévő legmagasabb pontja a Batka-tanyától északkeletre lévő Bárci-tető, amely 219 méter magas. A Tarpához közeli, löszbe temetett vulkáni rom (Tarpai Nagy-hegy) 154 méterre emelkedik.

Vízrajza[szerkesztés]

Az Alföldön inkább kisebb tavak találhatóak, közülük sok mesterséges, de a folyóvizei között jelentősek is vannak.

Folyóvizek[szerkesztés]

Az Alföld legfontosabb folyói a Duna és a Tisza. A két folyó fontosabb mellékfolyói az Alföldön (folyásirány szerint):

Duna:

  1. Sió

Tisza:

  1. Szamos
  2. Bodrog
  3. Sajó
  4. Zagyva
  5. Körös
  6. Maros

Állóvizek[szerkesztés]

A legnagyobb állóvíz az Alföld területén a Kiskörei-víztározó, más néven a Tisza-tó. Szintén jelentős még a madárvonulások miatt is a Szeged mellett fekvő Fehér-tó, illetve a Biharugrai halastavak, de a Dögös-Kákafogi holtág is Szarvas és Békésszentandrás között, ami Magyarország 4. legnagyobb állóvize.[forrás?]

Éghajlat[szerkesztés]

Nagy általánosságban síkvidéken 145 kilométerenként haladva észak felé átlagosan 1 fokkal csökken az adott terület átlaghőmérséklete. Tehát Baján 1 fokkal magasabb az átlaghőmérséklet, mint Budapesten.[1]

Élővilága[szerkesztés]

Az Alföldön sok madár, hüllő és kétéltű él, a növények között pedig főleg gabonát és tavakban, tavak körül élő növényeket találunk. Híres a főleg az Alföldön, azon belül is a Hortobágyon tenyésztett szürkemarha.

Állatvilága[szerkesztés]

  • A túzok Európa legnagyobb madara. A hazai állomány nagy része az Alföldön él. A nyílt területek, sztyeppék, zavartalanabb legelők madara.
  • A mocsári békával sík- és dombvidéken a nedves, mocsaras részeken, árterületeken találkozhatunk.
  • A kanalasgém a zavartalan nádasok telepesen fészkelő madara.
  • A rézsikló kedvelt tartózkodási helyei a napsütötte, száraz, köves, bozótos hegyoldalak és lejtők, de a sík területek mocsaras részét is kedveli.
  • A nyugati földikutya jelenleg csak az Alföld néhány pontján él (pl.: Battonya-Kistompapuszta).
  • A bibicek a legfőbb énekes madarak az alföldön.

Növényvilága[szerkesztés]

Az Alföld az Eupannonicum flóravidék része; növénytársulásait a flóravidék leírásánál ismertetjük. Flórajárásai:

Napjainkra területének zöme megművelt szántóterület, ahol főként búzát, kukoricát, napraforgót, burgonyát, repcét, lucernát, cukorrépát, dohányt, zöldségeket, szőlőt, kajszibarackot és gyümölcsöket termesztenek.

Ásványkincsek[szerkesztés]

Ásványkincsekben ugyan szegény, de hévizekben gazdag az Alföld, és innen származik a hazai kőolaj- és földgázkészlet 90%-a.

Az Alföld résztájai[szerkesztés]

Bácska részei
A Szerémség városai
A Jászság városai
A Bánság elhelyezkedése
A Drávaköz általános képe

Északon:

Nyugaton:

Keleten:

Délen:

  • Drávamenti-síkság (horvát: Podravska ravnica, horvátországi részét az Eszéki-sík és a Drávaköz, magyarországi részét a Drávamellék alkotja) – Horvátország, Magyarország
  • Alsó-Száva-síkság (szerb és horvát: Posavska ravnica, fő tájegysége a Szerémség, amelynek nyugati része Horvátországhoz, keleti része Szerbiához tartozik) – Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Szerbia
  • Temesköz (Câmpia Timișuluia, Tamiška ravnica) – Románia, Szerbia, Magyarország

A kisebb tájakat három részre csoportosíthatjuk:

  • hordalékkúpok
  • lösztakarós tájak
  • árterek

Hordalékkúpok[szerkesztés]

A folyók a hegységek lábánál hordalékkúpokat hagytak maguk után. Az elhagyott medreik mentén vastag üledékréteget raktak le. Ilyen tájak:

Lösztakarós tájak[szerkesztés]

A hordalékkúpok anyagát a szél felhalmozta a homokot máshol lösztakarót terített szét. Ilyen táj például:

Árterek[szerkesztés]

Az Alföld az egyes országokban[szerkesztés]

Magyarország[szerkesztés]

Hortobágyi Nemzeti Park
Gémeskút a hortobágyi pusztán
A hortobágyi kilenclyukú híd
Alföldi tanya a 19. században (Mészöly Géza festménye)
Szürkemarha-csorda

Az Alföld Magyarország legnagyobb tájegysége. Kiterjedése kb. 52 000 km², ami az ország 56%-át jelenti. Az Alföld magyarországi határait az Északi-középhegység, keleten és délen az országhatár, nyugaton a Dunántúli-dombság és a Dunántúli-középhegység alkotják.

A magyarországi Alföld legmagasabb pontja Hoportyó (183 m), legalacsonyabb pontja Tiszasziget közelében van (75 m). A tökéletesen sík vidékek és a valamivel magasabb hátságok váltakoznak.

A magyarországi Alföld két fő régiója:

A magyarországi Alföld Megyei jogú városai: Békéscsaba, Debrecen, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Nyíregyháza, Szeged, Szolnok

A Hortobágyi Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park egyaránt az Alföld területén található.

Az Alföld híres a termálvizes gyógyfürdőiről: Berekfürdő, Cserkeszőlő, Gyula, Hajdúszoboszló, Csongrád, Szentes, Szolnok és Kisújszállás

Az Alföldet számos itt született magyar író és költő örökítette meg alkotásaiban, a leghíresebbek Petőfi Sándor, Arany János, Juhász Gyula, Móra Ferenc és Móricz Zsigmond. Az Alföld egyéb neves szülöttei közé tartozik Bay Zoltán fizikus, Irinyi János vegyész, a zajtalan gyufa feltalálója, Korányi Frigyes orvos.

A magyarországi Alföld kulturális-turisztikai eseményei a jászberényi Csángó Fesztivál, a nagykörűi Cseresznyefesztivál, a szolnoki Gulyásfesztivál, a hortobágyi Hídi Vásár, az ópusztaszeri Hunniális, a Szegedi Szabadtéri Játékok, a gyulai Várjátékok, a Debreceni Virágkarnevál és a bajai halászléfőző verseny.

A magyarországi Alföld a következő földrajzi közép- és kistájakra oszlik:

Szlovákia[szerkesztés]

Az Alföld szlovákiai része a Zempléni-sík, szlovákul Východoslovenská nížina vagy Potiská nížina.

Ukrajna[szerkesztés]

Az Alföld ukrajnai része a Kárpátaljai-alföld (ukránul Zakarpatszka nizovina).

Románia[szerkesztés]

A magyar szakirodalomban Kelet-Alföld néven szerepel az Alföld Romániában található hosszú, keskeny keleti sávja. Három nagy tájegysége a Szatmári-síkság romániai része (Câmpia Someșului), a Körösvidék (Crișana) és a Temesköz romániai része (Câmpia Timișului). A Kelet-Alföldbe geopolitikai kifejezésként gyakran az Alföld peremén fekvő Északkeleti-Kárpátok, Erdélyi-középhegység és Bánsági-hegyvidék egyes részeit is beleértik („a Magyar Királyságtól Romániához csatolt Erdély és Kelet-Alföld”). Ebben a tágabb értelemben a Kelet-Alföld a Partium történelmi tájegység egészét és a Bánság történelmi régió keleti részét foglalja magában. A román szóhasználatban ugyanakkor nem beszélnek Kelet-Alföld geopolitikai régióról, a területet Erdély (Transilvania) részének tekintik.

Szerbia[szerkesztés]

Az Alföld szerbiai részének zöme a Vajdaságban terül el. Ennek három tájegysége Dél-Bácska (Bačka), Nyugat-Bánság (Banat) és a Kelet-Szerémség (Srem).

Horvátország[szerkesztés]

Az Alföld horvátországi részének két nagy tájegysége a Drávaszög vagy Baranya-háromszög (Baranja) és a Szlavón-síkság (Slavonska ravnica), ezen belül a Nyugat-Szerémség (Srijem).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a klímaváltozás javában pusztítja a magyar erdőket. g7.24.hu. [2018. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 21.)
  2. ↑ Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  

Irodalom[szerkesztés]

  • Petőfi Sándor: Az Alföld
  • Kovács Gergelyné: Alföld, Panoráma Kiadó, Budapest, 1983, ISBN 963 243 066 2
  • Bulla Béla: Az Alföld, Magyar Szemle Társulat, Budapest, 1940.
  • Baukó Tamás: Az Alföld a XXI. század küszöbén, (II. Alföld Kongresszus, 1998. november 12–13., Békéscsaba), Nagyalföld Alapítvány, 1999, ISBN 963-85437-4-4

Folyóirat-cikkek:

  • Gábris Gyula: A homokba temetkező Alföld: homok-uralom a régmúltban, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2010 (12. évf.) 3. sz. 50–57. oldal
  • Kulcsár Balázs: Észak-Alföld, Debreceni Szemle, 2009 (17. évf.) 1. sz. 126–129. oldal
  • Csathó András István: Elsődleges területeket jelző növényfajok az Alföld löszhátain, A puszta, 2009. 24. évfolyam, 72–82. oldal
  • Duray Balázs: IV. Alföld Kongresszus, Földrajzi közlemények, 2008 (132. évf.) 4. sz. 515–516. old.
  • Karácsonyi Dávid: A kelet-európai sztyep és a magyar Alföld mint frontier-területek, Földrajzi értesítő, 2008. (57. évf.) 1–2. füz. 185–211. oldal (letölthető: [1])
  • Tóth József: Átfogó kép az Alföld felszín alatti vízáramlás-rendszereinek jellegzetes tulajdonságairól, Hidrológiai tájékoztató, 2006 (46. évf.) 1. sz. 48-50. oldal (letölthető: [2])
  • Rapaics Raymund: Az Alföld növényföldrajzi jelleme, Tilia, 2004. 12. sz. 79–198. oldal
  • Malatinszky Ákos: Híd az Alföld és a bércek között: a Putnoki-dombság, Természetbúvár, 2004 (59. évf.) 3. sz. 20–23. oldal
  • Oroszi Sándor: Anton Kerner: A Duna menti országok növényvilága. A magyar Alföld és a Bihar-hegység, Erdészettörténeti Közlemények (ISSN 0866-3181), 2004. 62. sz. 1–120. oldal
  • Kuti László – Kerék Barbara – Müller Tamás – Vatai József: Az Alföld agrogeológiai-környezetföldtani térképei, Földtani közlöny, 2002 (132. köt.) Klnsz. 299–309. oldal
  • Tóth Albert: Az Alföld emeletei, Természetbúvár, 2000 (55. évf.) 2. sz. 34–36. oldal
  • Pálfai Imre: A víz szerepe az Alföld fejlődésében, Hidrológiai közlöny, 1999 (79. évf.) 2. sz. 67–68. oldal
  • Vermes László: A tulajdonviszonyok változásának hatása az Alföld vízgazdálkodására, Víztükör, 1997 (37. sz.) 4. sz. 31. oldal
  • Bíró István: Az Alföld peremén: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet, A puszta, 1997. 14. évf. 37–48. oldal
  • Süli-Zakar István – Baranyi Béla: Kisvállalkozások és vállalkozók helye és szerepe az Alföld mezőgazdaságában, Debreceni Szemle, 1997 (5. évf.) 2. sz. 195. oldal
  • Surányi Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX. századra, A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1996. 72. sz. 235–258. oldal
  • Szendrőné Font Erzsébet: Az Alföld-programról, Környezetvédelem, 1995 (3. évf.) 8–9. sz. 10. oldal
  • Mika János – Ambrózy Pál – Bartholy Judit – Nemes Csaba – Pálvölgyi Tamás: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében, Vízügyi közlemények, 1995 (77. évf.) 3–4. sz. 261–286. oldal
  • Mikulási Gábor: Kérdések és kétségek a Dél-Alföld erdőgazdálkodásában, Erdészeti lapok, 1995 (130. évf.) 5. sz. 133–134. oldal
  • Pálfai Imre: Az Alföld belvíz-veszélyeztetettségi térképe, Vízügyi közlemények, 1994 (76. évf.) 3–4. sz. 278–290. oldal
  • Lendvai Gábor – Székely Tamás: Szikes a Solti-síkon: az Alföld legifjabb tájvédelmi körzete, Természetbúvár, 1994 (49. évf.) 6. sz. 20–22. oldal
  • Gaborjákné Vydareny Klára: Az Alföld-program tudományos megalapozása, Vízügyi közlemények, 1993 (75. évf.) 4. sz. 434–435. oldal

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alföld&oldid=27001916”