Titelicum flórajárás

A Dél-Alföldet és a Dráva-síkot magába foglaló Titelicum flórajárás az Eupannonicum flóravidék déli pereme, illetve (a Dráva-sík) délnyugati, a Slavonicum flóravidék (Dél-, illetve Nyugat-Szlavónia) és a Praeilliricum flóravidék (Dél-Dunántúl) közé ékelődő nyúlványa. Ide tartozik a Dráva síkja, a Mohácsi-sziget, valamint az országhatáron túl Bácska, Bánát és Szlavónia területének nagy hányada egészen a Száva alsó folyásának árteréig, így területének nagy része Horvátországban található.

Egyes szerzők a Dráva-síkot nem tekintik a Titelicum részének, hanem Dravense néven önálló (Dráva-melléki) flórajárásként különítik el.

Délies fekvésénél fogva éghajlata, tehát növényzete is kissé szubmediterrán jellegű. Felszínének túlnyomó részét fiatal homokos, helyenként agyagos ártéri üledékek borítják, uralkodó genetikai talajtípusa az öntéstalaj. Eredeti vegetációja a töredékére zsugorodott. Egykor változatos növénytakarójának hírmondói:

• lápok és mocsarak töredékeiben:
  • mételyfű,
  • lápi csalán;
• a ligeterdőkben
  • pirítógyökér (Tamus communis),
  • gyűszűvirág fajok (Digitalis ssp.),
  • fekete galagonya (Crataegus nigra).
• A dél-alföldi gyertyános-tölgyesek (Carpesio abrotanoidis-Carpinetum) maradványfoltjaiban fordul elő:
  • ezüst hárs (Tilia tomentosa),
  • szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus)
  • jerikói lonc (Lonicera caprifolium).

Magyarországi tájegységei

Dráva-sík

Természetföldrajzilag ez a Dráva ártere, de növényföldrajz ide sorolja a Mecsek és Baranyai-dombság közé ékelődő Pécsi-síkságot is. A felszínén főleg öntéshomokot találunk, de északi és keleti részét lösz fedi. Éghajlata egyfajta átmenet az Alföld, illetve a szomszédos hegy- és dombvidékek (Villányi-hegység, Baranyai-dombság, Zselic, Belső-Somogy) klímája között – ennek jele az Alföldön szokásosnál több csapadék, aminek köszönhetően több hegyvidéki faj is talált itt menedéket.

Jellegzetes élőhelyek és növényfajok:

• Gyertyános-tölgyesek montán elemei:
  • bükk (Fagus sylvatica),
  • árnyékvirág (Majanthemum bifolium),
  • erdei madársóska (Oxalis acetosella),
  • sárga árvacsalán (Galeobdolon luteum),
  • kapotnyak (Asarum europaeum) stb.

• Gyertyános-tölgyesek szubmediterrán elemei:
  • ezüst hárs (Tilia tomentosa) ,
  • szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
  • pirítógyökér (Tamus communis);
  • kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum).

• tölgy-kőris-szil ligetek szubmediterrán növényei:
  • ligeti szőlő (Vitis sylvestris),
  • fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides),
  • borostás sás (Carex strigosa);

• Földutak melletti gyomnövényzetben:
  • gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata);

Mohácsi-sziget és Mohácsi-sík

A Duna alsó folyású szakaszának ártere, a felszínen elsősorban öntéshomokkal. Éghajlata a Dráva-síkénál kontinentálisabb, aminek legmarkánsabb jele a kevesebb csapadék. Az erdős sztyepp zóna része.

Jellegzetes élőhelyek és növényfajok:

• tölgy-kőris-szil ligetek szubmediterrán növényei:
  • ezüst hárs (Tilia tomentosa),
  • illatos hunyor (Helleborus odorus),
  • ligeti szőlő (Vitis sylvestris),
  • fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides),
  • borostás sás (Carex strigosa),
  • fekete galagonya (Crataegus nigra) – endemikus faj;

• erdőszélek jellegzetes, szubmediterrán növénye:
  • rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea).

Források

• Az Alföld flóravidéke Archiválva 2008. május 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Növényföldrajz
• ÁTTEKINTÉS A DRÁVA ALSÓ VÍZGYŰJTŐJÉNEK TÁJHASZNÁLATÁRÓL