Libanon

Libanoni Köztársaság
الجمهوريّة اللبنانيّة (Al Jumhuriyah al Lubnaniyah) République libanaise
Libanon zászlaja Libanon címere
Nemzeti himnusz: an-Našīd al-Waṭanī al-Lubnānī
Fővárosa	Bejrút
é. sz. 33° 49′ 60″, k. h. 35° 46′ 00″33.833333, 35.766667
Államforma	köztársaság
Vezetők
Elnök	Misel Áún
Miniszterelnök	Mustapha Adib
A Parlament elnöke	Nábih Berri
Hivatalos nyelv	arab, francia
Beszélt nyelvek	angol, örmény nyelv
Függetlenség	Franciaországtól
kikiáltása	1943. november 22.
Tagság	Lista ENSZ, IMF, OIC, Arab Liga
Népesség
Népszámlálás szerint	6 100 075 fő (2018)
Rangsorban	119
Becsült	6 200 000 fő (2017)
Rangsorban	119
Népsűrűség	~ 600 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	10 452 km²
Rangsorban	166
Víz	1,6%
Időzóna	UTC+02:00 UTC+03:00 kelet-európai idő kelet-európai nyári idő Asia/Beirut (UTC+2)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Libanoni font (LBP)
Nemzetközi gépkocsijel	RL
Hívószám	961
Segélyhívó telefonszám	140 175 112 160
Internet TLD	.lb
Villamos hálózat	220 volt
Elektromos csatlakozó	NEMA 1-15 NEMA 5-15 Europlug AC power plugs and sockets: British and related types BS 1363
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Libanoni Köztársaság témájú médiaállományokat.
Libanon elhelyezkedése Szíria Izrael BEJRÚT Tripoli El Mîna Hermel Chekka Batroûn Biblosz Joūnié Baalbek Zahlé Szidón Dzsazzin Türosz Naqoura Földközi-tenger Libanoni- hegység Golán-fennsík

Libanon, hivatalos nevén: Libanoni Köztársaság (arabul: الجمهورية اللبنانية) ország Délnyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten. Északról és keletről Szíria, délről Izrael, nyugatról pedig a Földközi-tenger határolja.

Libanon 1945-ben alapító tagja volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének; és tagja az Arab Ligának (1945), az el nem kötelezett országok mozgalmának (1961), az Iszlám Konferencia Szervezetének (1969) és a frankofón országoknak (1973).

Története

Az őskorban

A Bejrúttól 10 km-re északnyugatra fekvő Ksar Akil, egy nagy köves menedék, meredek mészköves sziklák alatt,ahol a régészek 23,6 m méter mélyen az egyik leghosszabb paleolit kovakő gyárat tárták fel. Ezen felül találtak itt bebarnult Felső Levalloiso-Mousteri maradványokat hosszú, háromszög alakú rétegekkel. Az efeletti rétegek bemutatták a Felső-paleolit mind a hat szintjét. Ennek az első részén emirát pontot találtak, (XXIV), nagyjából 15,2 méter mélyen egy nyolc éves homo sapiens csontvázát tárták fel, (aki az Egbnert nevet kapta, és jelenleg a Bejrúti Nemzeti Múzeumban került kiállításra, miután az Amerikai Egyesült Államokba is elvitték tanulmányozni. Őt 11,6 m mélységből ásták ki. A XXV—XXVI. szintről egy neandervölgyi ember felső állcsontját szedték ki. Hooijer tanulmányai arra utalnak, hogy a fauna jellemző állatai között ott voltak a caprák és az európai dámvadak, majd a Stephanorhinus is megjelent a korszak végén.

Úgy vélik, itt lehet megtalálni a legrégebbi jeleket a felső-paleolit eszközök használatáról. A műalkotások közül itt találták meg a [[Ksar Akil réteget, amely jellemzője az itt megtalált eszközöknek. Ezen kívül találtak itt kilyukasztott kagylókat, amiket a kialakításukból fakadóan medálként vagy gyöngyként viseltek. Ezzel az egyik első nyugat-eurázsiai nép lehetett, mely személyes díszítéseket használt. Rédiókarbonos mérések szerint az első emberek nagykából 45.000 évvel ezelőtt élhettek a környéken. A személyes díszítések jelenléte Ksar Akilban arra utalhat, hogy megjelent a modern emberi viselkedés. Az itt talált díszítések egyidejűek lehettek az olyan késő-kőkorszaki leleletekkel, mint amit Enkapune Ya Muto környékén találtak.

Az ókorban

Az ókorban a föníciaiak éltek ezen a területen, akik tengerparti, kereskedő kultúrája több mint 2000 évig virágzott (Kr. e. 2700-450). Ősi romok találhatók Bübloszban, Bejrútban, Szidónban és Türoszban is. Büblosz, az egyik legjelentősebb föníciai város területén már a Kr. e. 28. században kereskedelmi kolónia létezett. A föníciaiak a Földközi-tenger medencéjében számos helyre eljutottak, és kereskedő kolóniákat alapítottak (például Karthágót). Fönícia hűbéresi viszonyban volt az Újbabiloni birodalommal, ténylegesen csak a Perzsa Birodalom foglalta el. Később Nagy Sándor birodalmának része lett, akinek halála után birodalma szétesett, Libanon I. Szeleukosz uralma alá került. A rómaiak a Kr. e. 1. században foglalták el a területet, ami a Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom részévé vált egészen az arabok hódításáig a 7. században.

A középkorban Libanon nagy szerepet játszott a keresztes háborúkban. Itt vonultak a keresztesek Jeruzsálem felé, illetve később a keresztes államok része lett. A mai Libanon területének déli része a Jeruzsálemi Királysághoz tartozott, az északi rész a Tripoli fejedelemség központja lett. Libanon területe csak a 13. század végére került újra muszlim kézre: előbb az egyiptomi központú Mamlúk Birodalom, majd 1516-tól az Oszmán Birodalom része lett. A libanoni kikötők fontos szerepet játszottak a Velencével és más itáliai államokkal folytatott kereskedelemben. A helyi keresztények felett Franciaország vállalt védnöki szerepet.

A modern Libanon

Az első világháború után Libanon a francia népszövetségi irányítás alatt álló Szíriához került. 1926. szeptember 1-jén Franciaország létrehozta a független Libanoni Köztársaságot, ami immár önálló állam volt, de még mindig a szíriai népszövetségi mandátum irányítása alatt állt. 1941-ben a Vichy Franciaország megengedte, hogy a német hadsereg keresztülvonuljon Szírián Irak felé, ahol britekkel harcoltak. Nagy-Britannia emiatt csapatokat küldött Libanon és Szíria területére. A harcok befejezése után 1941. november 26-án bejelentették, hogy Libanon független lesz, de a Szabad Franciaország irányítása mellett. 1943-ban választásokat tartottak, a megalakuló kormány pedig november 8-án egyoldalúan felmondta a francia mandátumot. Válaszul a franciák bebörtönözték a kormányt, majd november 22-én a nemzetközi nyomás hatására szabadon engedték őket, és elismerték Libanon függetlenségét. Az utolsó francia csapatok 1946-ban vonultak ki.

A negyedik arab-izraeli háború (1973) után két évvel Libanon polgárháborúba süllyedt, amely 15 éven át tartott (1975-1990). A szemben álló felek 1989-ben egyeztek meg (Táifi egyezmény), ami után elkezdődhetett a politikai élet és az ország újjáépítése. Azonban az ország déli részéből egy kb. 25 km-es sáv izraeli megszállás alatt maradt, a síita Hezbollah dél-libanoni milíciáját nem szerelték le, Bejrúttól keletre, főként a Bekaa völgyben pedig kb. 16 000 szíriai katona állomásozott.

Politikai téren, újból érvénybe lépett a függetlenség elnyerése után kialakult hatalommegosztás, amely szerint az államelnöki tisztséget minden esetben maronita keresztény, a miniszterelnökit szunnita muzulmán, míg a parlament elnökének tisztét síita muzulmán vallású személy tölti be.

2000. május 25-én Izrael kivonult a dél-libanoni határövezetből, feladva a falangista milicisták által ellenőrzött kb. 25 km széles ütközőzónát.

Az ENSZ BT 1559. számú határozata felszólította Szíriát, hogy vonuljon ki Libanon keleti részéből, az arab állam azonban sokáig vonakodott eleget tenni a felszólításnak. 2005 februárjában, az ENSZ által elrendelt vizsgálat szerint feltehetően a szír titkosszolgálat közreműködésével, meggyilkolták Rafík Haríri korábbi libanoni miniszterelnököt és további 20 személyt. A libanoni közvéleményt az eset mélységesen felháborította, Bejrútban hatalmas tömegtüntetéseken („cédrusforradalom”) követelték a szíriai csapatok kivonulását, amely a külföldi nyomásnak is köszönhetően 2005 áprilisában következett be. A következő hónapokban Libanon megtartotta a polgárháború utáni első demokratikus választását, amelyen a meggyilkolt exminiszterelnök fiának, Szaad Harírinek és szövetségeseinek pártja kapta a legtöbb szavazatot.

Szétlőtt lakóház Türoszban (2006)

2006. július 12-én, miután Izrael megsértette Libanon légterét, a Hezbollah harcosai betörtek az izraeli határövezetbe, majd megöltek nyolc katonát és kettőt hadifogságba ejtettek, Izrael bombázni kezdte a Hezbollah állásait és valamint egyéb, polgári létesítményeket egész Libanon területén, az országot pedig tengeri és légi zárlat alá helyezte. A Hezbollah válaszul több ezer rakétát lőtt ki Izrael északi területeire. A konfliktus első heteit elszórt határ menti harcok és kölcsönös rakétatámadások sora jellemezte, amelynek túlnyomórészt civilek estek áldozatul. Augusztus 11-én, az ENSZ BT hosszas ideig egyeztetett, békéltető állásfoglalásának kihirdetése előtt, Izrael a Litani folyó vonaláig bezáróan az addigiaknál nagyobb erejű szárazföldi támadást indított. A BT határozata értelmében a zsidó állam vezetése augusztus 13-án elfogadta a tűzszüneti felhívást és beleegyezett, hogy csapatait több ezer ENSZ-békefenntartó és a libanoni hadsereg katonái váltsák fel. Hasonlóképp nyilatkoztak a libanoni kormány és a Hezbollah képviselői is. Az egy hónapon át tartó harcok közel 1100 halottat és 3700 sebesültet követeltek Libanonban, az ország gazdaságát pedig előzetes számítások szerint több mint ötmilliárd dolláros kár érte. (A két elhurcolt izraeli katona holttestét 2008. július 16-án adták Izraelnek a korábban megkötött fogolycsere-egyezmény keretében.)

2007-ben az észak-libanoni palesztin menekülttáborok körül fegyveres összecsapások voltak.

A 2020. augusztus 4-én a bejrúti kikötőben bekövetkezett hatalmas robbanás rázta meg a fővárost. A detonáció 200 ember életébe került és 300 ezer ember vesztette el otthonát. A tragédia miatt kormányellenes zavargások törtek ki a fővárosban, amelyeken az emberek a vezetők távozását követelik, ellenkező esetben fegyveres harcba is készek bocsátkozni. A robbanás okozta társadalmi feszültség és gazdasági visszaesés olyan rettentő méretet öltött napokon belül, hogy a Hasszán Diab vezette kormánynak augusztus 10-én le kellett mondania.

Földrajz

Libanon területe Magyarországénak kb. egy-kilencede.

Domborzata

Nyugatról kelet felé haladva négy fő tájegység különböztethető meg:

• a keskeny tengerparti síkság
• a Libanoni-hegység
• a Bekaa-völgy - az ország legfontosabb mezőgazdasági vidéke.
• az Antilibanon-hegység. Délen a Hermon-hegységben ér véget és természetes határt képez Szíriával

A Földközi-tenger keleti partvidékén elterülő országot a Libanoni-hegység uralja. Magasabb részeit télen hó borítja. A hegység legmagasabb pontja: Kurnat-esz-Szauda, 3083 m. A hegységtől keletre húzódó Antilibanon 2629 méterig emelkedik, míg ennek déli hegyóriása, a Hermon 2814 m magas.

Domborzati térkép

Bejrút

Szidón

Tripoli

Szúr

Baalbek

Bekaa–
völgy

Hermon

Antilibanon

Libanoni-
hegység

Dzsubeil

S z í r i a

I z r a e l

Nabatijje

Zahlé

Földközi-
tenger

Litáni

Orontész

Domborzati térkép

• 
  Műholdas kép (2002. márc.)
• 
  Főbb folyók, települések stb.
• 
  Hegyek Baalbek és Bcharre között
• 
  A Kadisha-völgy az ország északi részén
• 
  Egy libanoni cédrus

Vízrajza

Főbb folyói: Orontész, Litáni, Nahr al-Kabir.

Éghajlata

A parti síkság meleg, mediterrán éghajlatú, száraz nyarakkal. Nagyobb magasságokban télen gyakori a fagy, decembertől áprilisig hó is előfordul. A tenger vize télen is elviselhető a fürdéshez (kb. 16 °C).

Élővilág, természetvédelem

A hegyeket örökzöld erdő borítja. A tölgy az egész országban elterjedt. Az ország jelképe a libanoni cédrus. Egykor hajóépítésre és épületfának használták, mára alig maradt belőle valami. Az a kevés védett. A kiirtott erdők helyén az újulat nem tudja megvédeni a talajt az eróziótól, ezért az egykori nagy erdőségeit kopár karsztfennsíkok, sziklagyepek váltották fel.

Állatvilágában a növényevők közül megtalálható a bezoárkecske és a golyvás gazella, a rágcsálók közül jellegzetes a perzsa mókus, a törpe hörcsög, az erdei pele, a levantei földikutya. A madarak közül fészkel itt pl. a kis kócsag, üstökösgém, fekete és parlagi sas. Jellegzetes hüllők: mór teknős, vörös rézsikló, homoki kígyó.

Államszervezet és közigazgatás

A parlament épülete

Közigazgatási beosztás

Libanon hat kormányzóságra oszlik, azok 25 körzetre, a körzetek pedig községekre és városokra. A kormányzóságok a következők:

Bejrút Libanon-hegy kormányzóság Észak kormányzóság Bekaa kormányzóság Nabatijja kormányzóság Dél kormányzóság

Népesség

Zahlé városa

Egy keresztény templom és egy mecset Bejrútban

Általános adatok

Az ország becsült lakossága 6,2 millió fő volt 2017-ben. Ennek kb. 40%-a menekült. Az 1990-es évek óta közel félmillió menekült érkezett Palesztinából. A 2010-es években kb. 2 millió szír menekült érkezett és maradt tartósan az országban.

Népessége 2018-ban a CIA alapján: 6,1 millió fő, ebből 1,5 millió szír és közel 0,5 millió palesztin menekült.

Népességének változása

A népesség alakulása 1960 és 2021 között

Lakosok száma	1 804 927	2 136 640	2 416 743	2 604 875	2 667 229	2 752 473	3 092 718	3 690 110	4 246 924	5 261 372
	1960	1966	1972	1978	1984	1991	1997	2003	2009	2021

Adatok: Wikidata

Etnikai megoszlás

A népesség etnikai megoszlása: arab 95%, örmény 4%, egyéb 1%. A keresztény libanoniak nagy része nem arabnak azonosítja magát, hanem az ősi kánaániták leszármazottaiként, és még inkább föníciainak. A libanoni lakosság a föníciai, görög, egyiptomi, török és arab népek keveredéséből alakult ki az évezredek során.

Nyelvi megoszlás

Hivatalos nyelv az arab, de sokan beszélik a franciát és az angolt is. Az alkotmány határozza meg azokat az eseteket, amelyekben a francia nyelv hivatalosként használható.

Vallási megoszlás

A vallási megoszlás 2014-es becslés alapján :

• muzulmán 54% (síita, szunnita, drúz, izmaelita, alavita vagy nuszajri);
• keresztény 40% (maronita katolikus, görög ortodox, melkita katolikus, örmény ortodox, örmény katolikus, szír katolikus, szír ortodox, római katolikus, káldeus, asszír, kopt, protestáns);
• egyéb, ateista 6%

Hivatalosan 18 vallási felekezet van elismerve az országban (2012). A palesztin és szír menekültek beáramlása felborította az érzékeny vallási egyensúlyt.

A lakosság vallás szerinti területi elkülönülése fokozódott: a tengerpart középső szakaszát kísérő széles sávban a keresztények, északon és délen a muszlimok vannak többségben (2006), a Libanoni-hegység középső részén és a Bekaa-árok déli sávjában zárt drúz közösségek élnek.

Gazdaság

Bejrút, a főváros egy képe

Szidón

Általános adatok

Az 1970-es évekig a térség egyik leggazdagabb, legfejlettebb államának gazdasági fejlődését a sorozatos polgárháborúk, megszállások visszavetették és nagyarányú kivándorlást indítottak el. A kilencvenes években megkezdődött az ország helyreállítása, a közigazgatás működése, a gazdaság talpra állítása a jelentős külföldi támogatásokkal. Ennek hatására 1994-ben már 8%-os növekedést sikerült elérni, amely az évtized végére fokozatosan csökkent, részben a makrogazdasági körülmények, részben a világgazdasági helyzet miatt. A 2006-os nyári háború jelentős károkat okozott az infrastruktúrában, gazdaságban, s a helyreállítás csak lassan indul meg. A szíriai konfliktus, és többek között a beáramló mintegy 2 millió szíriai menekült miatt lelassult a gazdasági növekedés. 2014-2016 között a GDP reál növekedési üteme 1-2%-ra esett vissza.

2020 márciusában az ország a hatalmas államadóssága miatt csődöt jelentett. Ugyanezen év augusztusában a bejrúti kikötőben bekövetkezett robbanás további milliárdos károkat okozott az ország gazdaságának, ami miatt a kormány 10 milliárd dolláros segélyt kért a Nemzetközi Valutaalaptól. Az elemzések szerint az okozott károkra rámehet a GDP 14%-a és a gazdasági visszaesés 24%-os lehet.

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

A hegyvidéki területeken az állattartás (juh, kecske) jellemző. A mezőgazdasági termények között megemlítendő a citrusfélék, szőlő, paradicsom, alma, zöldségek, burgonya, olajbogyó, dohány.

Ipar

Ásványkincsekben szegény ország, ipara viszonylag fejletlen. Gazdaságának fő jövedelme a kereskedelemből, pénzügyi szolgáltatásokból származott.

Főbb ágazatok: pénzügyi szolgáltatások, élelmiszerfeldolgozás, ékszer- és cementgyártás, textilipar, ásványi és vegyi termékek, továbbá fa- és bútoripari termékek gyártása, kőolajfinomítás, fémgyártás, borászat.

Kereskedelem

Külkereskedelme a CIA World Factbook alapján :

• Fő importcikkek: kőolajtermékek, gépjárművek, gyógyszerek, ruházat, a hús és élő állatok, fogyasztási cikkek, szövet, dohány, elektromos gépek és berendezések, vegyszerek
• Fő exportcikkek: ékszer, nemesfémek, vegyi anyagok, fogyasztási cikkek, gyümölcs és zöldség, dohány, építési nyersanyagok, elektromos gépek és kapcsolók, papír
• Fő importpartnerek (2015): Kína 11,5%, Olaszország 7,1%, Németország 6,8%, Franciaország 6%, USA 5,7%, Oroszország 4,6%, Görögország 4,4%
• Fő exportpartnerek (2015): Szaúd-Arábia 12,1%, Egyesült Arab Emírségek 10,6%, Irak 7,6%, Szíria 7,1%, Dél-afrikai Köztársaság 6,6%

Az országra jellemző egyéb ágazatok

Turizmus, halászat.

Közlekedés

Egy főút Bejrútban

Közút

Közúthálózatának 7300 km a hossza.

Gyorsforgalmi utak:

• Beirut - Tripoli. 81 km.
• Beirut - Kfar Badde. 65 km.
• Beirut - Sofar. 26 km.
• Tripoli - Khane. 20 km.

Vasút

Az országnak korábban volt, ma azonban nincs vasúthálózata.

Egyéb

Ezenkívül 12 kikötő és 5 repülőtér is van Libanonban, melyek közül a legjelentősebb a bejrúti kikötő és a nemzetközi repülőtér.

Kultúra

Libanon a föníciaiak otthona volt, ezt követően az asszírok, a görögök, a rómaiak, a perzsák, az arabok, a középkori keresztesek, az oszmán törökök és a franciák hódították meg. Ez tükröződik Libanon sokszínű népességében és mai kultúrájában is.

A régóta fennálló iszlám és keresztény hagyományok mélyen beépültek a társadalmi normákba és elvárásokba. Az életmód azonban tükrözi az európai hatásokat is. Ennek oka részben partvidékének Európához való közelsége (mint a kelet-nyugati kereskedelem kulcsfontosságú kapcsolattartó pontja), valamint a francia megszállás időszaka is. Gyakori például a városok utcáin, hogy az embereken mind a hagyományos libanoni öltözéket, mind a modern európai divatot látni.

Libanon kollektivistább, mint a nyugati társadalom. Az egyének „csoportok” tagjaiként fogják fel magukat, ahol a családot a társadalom legfontosabb egységének tekintik. A csoportok érdekei általában felülírják az egyének érdekeit, még akkor is, ha ütköznek azzal. Az időseket mélyen tisztelik; az apa vagy a legidősebb férfi a család „pátriárkája”.

Libanon a média egyik közel-keleti központja, továbbá a legliberálisabb és legnagyobb fokú sajtószabadsággal rendelkező ország az arab világban. A Riporterek Határok Nélkül szervezet alapján "a médiának nagyobb szabadsága van Libanonban, mint bármely más arab országban". Ez volt az első arab ország, amely engedélyezte a privát rádió- és TV-csatornát.

Kulturális intézmények

Kulturális világörökség

Az UNESCO által elismerten a kulturális világörökség része:

• Andzsar , az omajjádok városának romjai;
• Baalbek;
• Büblosz;
• Türosz;
• Kádísa-völgy (a Szent-völgy) és az Isten Cédrusainak Erdeje (Hors Arz er-Ráb)

Művészetek

Zene

Kairó mellett Bejrút az arab zene egyik központja.

Képek

• 
  Fajrúz
• 
  Libanoni ételek
• 
  Baalbek romjai
• 
  Büblosz romjai
• 
  Bejrúti Nemzeti Múzeum

Turizmus

Libanon éghajlata kitűnő lehetőséget kínál a kikapcsolódásra. Az ország bővelkedik látnivalókban. A libanoni polgárháború előtt Bejrútot a "Közel-Kelet Párizsa" vagy "a közel-keleti gyöngyszem" néven emlegették. Bevételének egyötöde akkor a turizmusból származott. Az arab és francia konyha ízes remekei, a tengerparti üdülőhelyek, a szidóni és bübloszi lovagvárak, a régi föníciai és római települések maradványai, a gyönyörű tájak, a Bekaa-völgy látvány a Libanoni-hegységen áthaladó Dah-el-Beidar hágóról, a havas hegyek nyújtotta sportolási lehetőségek Libanont méltán tették igazi turistaparadicsommá. A 2010 előtti években a politikai stabilitás és a biztonság fokozódása miatt a beérkező turisták száma ismét jelentősen növekedett, ami az időnkénti izraeli beavatkozások és a szír polgárháború miatt újra visszaesett.

Fő látnivalók:

• Zaarour (síközpont)
• Dzsejta barlangrendszere (Jeita Grotto), 18 km-re Bejrúttól
• Bejrút (Hamra Str., The Corniche, múzeumok)
• A világörökségi helyszínek (Baalbek, Büblosz, Türosz stb.)
• keresztes kori várak
• Tengerpart: Raouché Pigeons' Rocks, Chekka
• Tripoli
• Vízesések (főleg a Baatara Gorge és a Chowan)
• Beit ed-Din-i (Beiteddine) palota
• Kárún-tó (Lake Qaraoun)

• 
  Bejrút, az Amerikai Egyetem régészeti múzeuma
• 
  Keresztes vár, Raymond de Saint-Gilles
• 
  Baatara gorge vízesése
• 
  Beit ed-Din-i palota belső udvara
• 
  Szidón óvárosa

Ünnepei

Nemzeti ünnepei

dátum	név	arab név	francia név	megjegyzés
Január 1.	Újév	رأس السنة ‎	Le Nouvel an
Január 6.	örmény karácsony	عيد الميلاد - الأرمن الأرثودكس ‎	Noël Arménien	Az ünnepet 2003-ban hivatalosan elismerték Libanonban Az örmények ünneplik.
Február 9.	Szt. Maron-nap	عيد مار مارون	La Fête de Saint-Maron	a maroniták ünneplik
Március 25.	A megtestesülés ünnepe	عيد البشارة	La Fête de l'Annonciation
változó	Nagypéntek	جمعة الآلام ‎	Vendredi Saint
változó	Húsvét vasárnap	الفصح المجيد ‎	Pâques
Május 1.	A munka ünnepe	عيد العمّال	Fête du Travail
Augusztus 15.	Nagyboldogasszony	عيد إنتقال العذراء ‎	L'Assomption de Marie
November 22.	A Függetlenség Napja	عيد الإستقلال ‎	La Fête nationale	elsődleges nemzeti ünnep, a franciáktól elnyert függetlenségre emlékezve (1943)
December 25.	Karácsony	عيد الميلاد	Noël
a holdhónapok - az iszlám naptár alapján:
1 Muharram	iszlám újév	رأس السنة الهجرية ‎	Le Nouvel an islamique	franciául még:1er Muharram.
10 Muharram	Ásúrá	ذكرى عاشوراء ‎	La Fête de l’Achoura
12 Rabi' al-awwal	Maulid	مولد النبي	Le Mawlid	Rabi' al-awwal 12. a szunnitáknál, míg a síitáknál Rabi' al-awwal 17. Franciául még: mouloud, mouled, maoulide vagy Mawlid al-Nabi.
1 Shawwal	Eid ul-Fitr	عيد الفطر	L'Aïd el-Fitr
10 Dhu al-Hijjah	Eid al-Adha	عيد الأضحى	L’Aïd el-Kebir	Franciául még: la Fête du sacrifice, Aïd al Adha, vagy Eid el-Kebir .

Források

• Bodo Hadenberg: Az emberiség krónikája.  (1987)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a History of Lebanon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Libanon témájú médiaállományokat.

• Libanon.lap.hu (linkgyűjtemény)
• Kitekintő.hu Libanonnal kapcsolatos cikkgyűjteménye
• Libanon térkép
• [1]