Visoka (Unešić)
| Visoka | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Unešić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22323 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 25 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 407 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 41′ 23″, k. h. 16° 12′ 52″43.689722°N 16.214444°EKoordináták: é. sz. 43° 41′ 23″, k. h. 16° 12′ 52″43.689722°N 16.214444°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Visoka falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Unešićhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Šibeniktől légvonalban 26, közúton 38 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re délre Dalmácia középső részén a Zagorán a déli megyehatáron fekszik.
Története
[szerkesztés]A település neve 1434-ben bukkan fel először, amikor a megemlítik a Magyar Királyság és a Velencei Köztársaság közötti határ megerősítésekor.[2] 1415-ben a török először rabolta ki Šibenik környékének falvait, köztük Visokát is. 1432-ben és 1468-ban újabb török betörések történtek, melyek során fiatal nőket és férfiakat vittek el rabszolgának.[2] 1499 és 1502 között háború dúlt az Oszmán Birodalom és a Velencei Köztársaság között, mely során újra lerombolták. 1522-ben a török a környező falvakkal együtt elfoglalta és a 17. század végéig uralma alatt maradt. A török uralom idején 1537-től a Klisszai szandzsák része volt. 1570 és 1573 között a ciprusi háború során ismét elpusztult. A török uralom idején a lakosság pótlására Boszniából és Hercegovinából újabb telepesek érkeztek. A település Zagora területével együtt 1684 és 1699 között a moreiai háború során szabadult fel végleg a török uralom alól. 1686-ban újraalapították a nevesti Szűz Mária plébániát, melyhez a szomszédos Visoka is hozzá tartozott.[2] 1715 és 1715 között Boszniából és Hercegovinából telepítettek be újabb vlachokat. A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. Fejlődésére kedvezően hatott, hogy 1874-ben megkezdődött és 1877-ben befejeződött a šibeniki vasútvonal építése. 1925-re egészen Splitig megépült a pályatest. A falunak 1857-ben 244, 1910-ben 352 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 52 lakosa volt, akik főként földműveléssel foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 244 | 266 | 284 | 322 | 344 | 352 | 550 | 437 | 460 | 433 | 431 | 398 | 272 | 151 | 86 | 52 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1686-ban épült egy kisebb magaslaton. 1757-ben az egyházlátogatáskor említik felszerelését, melyek között egy ezüst kehely is található. Az 1860-as években felépült harangtornya. 1881-ben az egész templomot megújították. A templom márvány főoltárát 1903-ban építették, rajta a Mindenszentek oltárképével. A hajó Nagyboldogasszony és Keresztelő Szent János fa oltárait is márvány oltárokra cserélték. A falon a Szűzanya képe és két feszület látható. A templomot 1935-ben festette ki J. Podlovski. Az 1999-es felújításnál új márvány padozatot kapott, átrendezték a sekrestyét, új kórust és hozzá új csigalépcsőt építettek. 2000-ben a templom környezetét aszfaltozták. Segeti kőből új harangtornyot építettek, templom köré támfal és járda készült. 2002-ben elkészült sz új keresztút, 2003-ban pedig új tölgyfa padok készültek. 2004-ben a hopmlokzatot fugázták újra, körülötte járda épült és parkolóhelyeket alakítottak ki. 2005-ben elkészült az új tölgyfa bejárati kapu. A templom körül található a falu temetője.[5]
- A falu régi plébániaháza és a mellette állt Hétfájdalmú Szűzanya kápolna a második világháborúban leégett.[5]
- A Kulica nevű magaslaton 1995-ben hat méter magas fa keresztet állítottak II. János Pál pápa horvátországi látogatásának emlékére. A keresztnél minden év húsvét hétfőjén tartanak szentmisét.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Nevest-cera.net:Povijest Archiválva 2016. január 3-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ a b c Nevest – povijest župe(horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Unešić község hivatalos oldala (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Cera és Nevest települések weboldala (horvátul)
