Vasasszentgothárd
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Vasasszentgothárd (Sucutard) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Gyeke |
Rang | falu |
Irányítószám | 407348 |
SIRUTA-kód | 57895 |
Népesség | |
Népesség | 339 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 4 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 289 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 53′ 43″, k. h. 24° 04′ 06″46.895308°N 24.068212°EKoordináták: é. sz. 46° 53′ 43″, k. h. 24° 04′ 06″46.895308°N 24.068212°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vasasszentgothárd (románul Sucutard) település Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szamosújvártól délkeletre, a Füzes patak mellett, Cege és Gyeke közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Vasasszentgothárd nevét 1317-ben, majd 1320-ban említette először oklevél Zentguthard módon írva.
1317-ig Emerich fia, Wass Miklós ispánnak, a cegei Wass család ősének birtoka volt. 1317-ben Károly Róbert király Wass Miklóstól elkobozta a birtokot, de 1321-ben megbocsátott neki és visszaadta neki Szentgothárdot, majd 1324-ben mint öröklött birtokban meg is erősítette őt.
1332-ben már egyházas hely volt, és neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, ekkor papja 20 denar montanus pápai tizedet fizetett. 1430-ban szentgothardi és mócsi nemeseknek és jobbágyaiknak ősi Jankafi György tiltotta, hogy Légen és Palatka határán lévő földjeiket marháikkal legeltessék.
1451-ben szentegyedi Wass Pál fia Domokos nevében Suky Mihály tiltakozott amiatt, hogy szentegyedi Wass Vid fia István elfoglalta megbízója szentgothárdi birtokrészét, arra házat építve a birtoklással 100 arany kárt okozott neki.
1464. április 13-án kelt oklevél szerint néhai szentgothardi Wass Vid fia, István ősi birtokrészeit (Szenthgothard, Pulyon, Szentegyed, Szilvás, Mohaly, Szentiván, Cege) 100 forintért zálogba adta vasakszentiváni Wass Lászlónak.
1496-ban Polyák Albertné Györgyfalvi Zsófia adta zálogba szentgothardi részét férjének.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.
1910-ben 872 lakosából 104 magyar, 746 román volt. Ebből 763 görögkatolikus, 85 református, 13 izraelita volt.
2002-ben 395 lakosából 390 román, 3 magyar, 2 egyéb nemzetiségű volt.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro