„Gyógynövény” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Elütések javítása; szakaszcímek WP:FELÉP alapján cserélve
Nem így kellene? A „Hivatkozások” nekem furcsának tűnik, nem láttam ilyet a felépítési útmutatóban
Címke: Visszaállítva
49. sor: 49. sor:
{{megjegyzések|oszlopok=1}}
{{megjegyzések|oszlopok=1}}


== Hivatkozások ==
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
{{jegyzetek}}


A lap 2023. június 13., 05:07-kori változata

Oktatási célú gyógynövénykert

Gyógynövények alatt a gyógyító hatású vegyületeket (farmakonokat) tartalmazó, a gyógyászatban tudományosan vagy néphit szerint használt növényeket értjük.[1]

A gyógynövény kifejezést eltérő módon értelmezi a tudományos igénnyel elvégzett, hatástani vizsgálatokon és fitokémiai[* 1] ismereteken alapuló farmakognózia és a népgyógyászat. Ez utóbbi gyógyító célú beavatkozásokhoz használt növényeket ért alatta, melyek orvosi alkalmazása megfigyelésekre, szokásokra, hitre épül experimentális bizonyítékok helyett. Az eltérő értelmezés nem azt jelenti, hogy a népgyógyászati megközelítés minden esetben hibás. Mindössze arról van szó, hogy nem tudományos igénnyel dokumentált ismeretekre épül, ami magában hordozza a tévedés lehetőségét.[2]

A gyógynövényekről szóló legkorábbi feljegyzések a sumer civilizációból származnak, ahol több száz gyógynövény, köztük az ópium leírása szerepel agyagtáblákon, körülbelül i. e. 3000-ből. Az ókori Egyiptomból fennmaradt, i. e. 1500-ban írt Ebers-papirusz több mint 850 gyógynövényt ír le. A római hadseregben dolgozó görög orvos, Dioszkoridész több mint 1000 receptet dokumentált 600-nál is több gyógynövény felhasználásával a De materia medica-ban i. sz. 60 körül; ez irat képezte a gyógyszerkönyvek alapját mintegy 1500 évig. A gyógyszerkutatás néha az etnobotanikát is felhasználja farmakológiailag aktív anyagok felkutatására, és ezen megközelítés több száz hasznos vegyület felfedezését eredményezte. Ezek közé tartozik az aszpirin, a digoxin és a kinin.

A gyógynövényekkel foglalkozó szaktudomány, a farmakognózia

Bővebben: Farmakognózia

A gyógynövények rendszerezésével, hatóanyagaik azonosításával foglalkozó multidiszciplináris tudomány a farmakognózia, vagy ismertebb nevén a gyógynövény- és drogismeret, amely a gyógyszerészeti tudományok egyik szakterülete.[3] A farmakognózia rendszerezi és dokumentálja a már gyógyászati célra használt növények morfológiai, növényanatómiai, fitokémiai sajátosságait, valamint a tartalmazott anyagok fizikai, kémiai jellemzőit, a gyógyászati felhasználásukra vonatkozó ismereteket. A farmakognózia foglalkozik a gyógynövények hatóanyagainak analitikai jellemzőivel, minőségellenőrzési és minősítési kérdésekkel. Ugyancsak a farmakognózia tárgykörébe tartozik a még azonosítatlan, de gyógyászati felhasználásra potenciálisan alkalmazható "gyógynövények" felkutatása.[4]

A növények gyógyítóhatásának forrása

Ismereteink szerint Földünk bioszférájában mintegy 200 000 egyszikű és 500 000 kétszikű növényfaj található amely összességében 2,4x1012 tonna tömeget képvisel. Ebből a hatalmas biomasszából kerülnek ki azok a növények amelyeket gyógynövényként ismerünk. A gyógynövényekre jellemző, hogy a bennük található hatóanyagokat emberek vagy állatok gyógyítására használják.[5][6] Ebből levonható az a következtetés, hogy a növények rendelkeznek „valamivel” amivel az állatvilág nem. A különbség oka a növények és állatok eltérő anyagcseréjével, fiziológiai működésük különbségével magyarázható. Növényekre és állatokra is igaz, hogy biokémiai működésük során olyan anyagcseretermékek keletkeznek amelyek a szervezeteik számára feleslegesek, olykor mérgezőek. Az állati szervezeteknek azonban megvan az a lehetőségük, hogy a vizelettel, széklettel, néha a verítékkel vagy más szekréciós mechanizmussal rövid úton megszabaduljanak a felesleges anyagcseretermékeiktől. A növények ennél statikusabbak, mert ilyen kiválasztórendszerekkel, amelyek „megtisztíthatnák” a szervezetüket, – ritka kivételtől eltekintve[* 2] – nem rendelkeznek. A növények számára nincs más lehetőség, mint a feleslegessé vált vegyületeket a szervezetükben többé kevésbé izoláltan – a sejtekben vagy a szöveteik között – tárolják. A bioszféra 700 ezer növényfaja bőven rendelkezik olyan növényi „salakanyagokkal” – tudományos nevén szekunder anyagcseretermékekkel – amelyek befolyásolni, megzavarni képesek az állati biokémiai folyamatokat.[7] Értelemszerűen ezek testidegen anyagok az állati szervezetekben amelyek akár méregnek is tekinthetők de kis mennyiségben beteg állati szervezetek befolyásolására gyógyszerként felhasználhatók.[8]

Alkalmazásuk története

Dioszkoridész 1. századi De materia medica-ja, itt egy 1334-es arab másolat látható. A könyv mintegy 1000 gyógyszerreceptet ír le több mint 600 gyógynövénnyel[9]

A prehisztorikus korban

A növényeket, köztük sok ma kulináris gyógynövényként és fűszerként használt növényt, már a történelem előtti időkben is használták gyógyszerként, nem mindig hatékonyan. A fűszereket részben az élelmiszerromlást okozó baktériumok ellen használták, erre különösen forró éghajlaton,[10][11] és/vagy a – könnyebben romló – hústartalmú ételekben volt szükség.[12] A legtöbb gyógynövényalapú gyógyszer virágos növényekből állt. Az emberi településeket gyakran veszik körül gyógynövényként használt gyomok, ilyen a csalán, a pitypang és a tyúkhúr.[13][14] Az emberek nincsenek egyedül a gyógynövények gyógyszerként való felhasználásával: egyes állatok, például egyes főemlősök, a királylepkék és a juhok, amikor betegek, gyógynövényeket fogyasztanak.[15] A történelem előtti temetkezési helyekről származó növényminták annak bizonyítékául szolgálnak, hogy a paleolit népek ismerték a gyógynövényeket. Például egy 60 000 éves neandervölgyi temetkezési helyen, az észak-iraki Shanidar-barlangban, nagy mennyiségű virágport találtak nyolc növényfajból, amelyek közül hetet ma gyógynövényként használnak.[16] Emellett egy gyógyászati célú gombát találtak Ötzi személyes tárgyai között. A gombát valószínűleg ostorféreg-fertőzés ellen használták.[17]

Az ókorban

Az ókori Egyiptomból származó Ebers-papirusz

Az ókori sumerek több száz gyógynövényt soroltak fel i. e. 3000 körül keletkezett agyagtáblákon.[18]

Az ókortól napjainkig az Atharva Védában, a Rig Védában és a Szusruta Szamhitában dokumentált ajurvedikus gyógyászat több száz farmakológiailag aktív gyógynövényt és fűszert használt, mint például a kurkumát, amely kurkumint tartalmaz.[19][20]

Illusztráció Avicenna 1025. évi The Canon of Medicine című művének 1632-ben készült példányáról, amelyen egy orvos nőbeteggel beszélget a kertben, miközben a szolgák gyógyszereket készítenek

A kora középkorban a bencések őrizték az orvosi ismereteket Európában, klasszikus szövegeket fordítottak és másoltak, valamint gyógynövénykerteket tartottak fenn.[21][22] Bingeni Hildegárd írta a Causae et Curae-t („Okok és gyógymódok”).[23] Az iszlám aranykorában a tudósok számos klasszikus görög szöveget, köztük Dioszkoridész művét fordítottak le arabra, saját kommentárjaikat is hozzáfűzve.[24] A herbalizmus virágzott az iszlám világban, különösen Bagdadban és Al-Andalusban. Számos gyógynövényekkel foglalkozó mű közül a córdobai Abulcasis (936–1013) írta az Egyszerűek könyvét, Ibn al-Baitar (1197–1248) pedig több száz gyógynövényt jegyzett fel, például Aconitumot, farkasmaszlagot és tamarindot jegyzett fel az Egyszerűek korpuszában.[25] Avicenna sok növényt felvett az 1025-ös The Canon of Medicine című művébe.[26] Abu-Rayhan Biruni,[27] Ibn Zuhr[28] és Szent Amand János további gyógyszerkönyveket írt.[29]

A kora újkorban

A Grete Herball, 1576-ban írt illusztrált füveskönyv[30]

A kora újkorban Európa-szerte virágzott az illusztrált füveskönyvek írása, az egyik első az 1526-os Grete Herball volt. John Gerard 1597-ben írta meg híres The Herball or General History of Plants című művét, Nicholas Culpeper pedig kiadta The English Physician Enlarged című művét.[30] Számos új növényi gyógyszer érkezett Európába a kora újkori kutatás és az ennek eredményeként létrejött Columbian Exchange termékeként, amelynek során a 15. és 16. században az állatállományt, a terményeket és a technológiákat az Óvilág és Amerika között szállították át. Az Amerikába érkezett gyógynövények közé tartozott a fokhagyma, a gyömbér és a kurkuma; a kávé, a dohány és a koka a másik irányba utazott.[31][32] Mexikóban a tizenhatodik századi Badianus-kézirat a Közép-Amerikában kapható gyógynövényeket írta le.[33]

A 19. és a 20. században

A 19. században a kémiai elemzés alkalmazása gyökeresen megváltoztatta a növények helyét az orvostudományban. Egy sor gyógynövényből izolálták alkaloidjaikat, az első a morfium volt, amit 1806-ban a mákból izoláltak, majd hamarosan követte a farkasmaszlagból 1817-ben elkülönített sztrichnin. A kémia fejlődésével a farmakológiailag aktív anyagok további osztályait fedezték fel a gyógynövényekben. A Mercknél 1826-ban kezdték meg a tisztított alkaloidok, köztük a morfium gyógynövényekből történő kereskedelmi kitermelését. Az anyagok organikus szintézise szalicilsavval kezdődött 1853-ban. A 19. század vége táján a gyógyszerészet hangulata a gyógynövények ellen fordult, hiszen az egész növények szárításakor az enzimek gyakran módosították a hatóanyagokat, és a növényi anyagból kivont alkaloidokat, glikozidokat kezdték előnyben részesíteni.[34][35] A gyógynövényeket széles körben használják a nem iparosodott társadalmakban, főként mert könnyen beszerezhetők, továbbá olcsóbbak a modern gyógyszereknél. A több ezer gyógyászati tulajdonságokkal rendelkező növényfaj éves globális exportértékét évi 60 milliárd USD-ra becsülték, és ez átlagosan évi 6%-kal növekszik. Sok országban gyenge a hagyományos orvoslás szabályozása, de az Egészségügyi Világszervezet koordinál egy hálózatot a biztonságos és észszerű használat ösztönzése érdekében. A gyógynövénypiacot bírálták amiatt, hogy szabályozása nem megfelelő, és tartalmaz kizárólag placebohatáson alapuló áltudományos termékeket, melyekkel kapcsolatban nem végeztek tudományos kutatást állításaik alátámasztására.[36]

Magyarországon az 1915-ben alapított Gyógynövénykísérleti Állomás kezdte meg, majd a Gyógynövénykutató Intézet és a Herbária Központ szervezi a vadontermő gyógynövények gyűjtését és termesztését. [37]

Környezetvédelem

A gyógynövények egyrészt generális fenyegetésekkel néznek szembe, mint például az éghajlatváltozás és élőhelyeik pusztulása, másrészt a piaci kereslet kielégítése érdekében végzett túlzott gyűjtés specifikus problémájával.[36]

A gyógynövény és a „drog” szakkifejezés kapcsolata

Bővebben: Drog (gyógyszergyártás)

A gyógynövények tartós tárolásra alkalmas (többnyire szárított) hatóanyagban gazdag részét, amely medikális alkalmazásra kerül, drognak nevezzük. A drog szakkifejezés a gyógyszerészetben – és ebből következően az orvosi gyakorlatban – a természetes eredetű, gyógyászati vagy élvezeti célokra alkalmas, hatóanyagokat tartalmazó, szárított és felaprított növényi részeket jelent (aprított levelek, gyökerek, kérgek, virágrészek). A drogokat gyakran – megfelelő előkészítés után – további hatóanyagextrakciónak vetik alá, és kivonatukat, főzetüket vagy forrázatukat használják terápiás célokra. A gyógyszerészet drog szakkifejezése nem keverendő össze a közbeszédben szabadon és pontos értelmezés nélkül a kábítószerekre használt „drog” szóval.[38][39]

A gyógynövények jelentősége

A gyógynövényeket részben az egészség megőrzése céljából alkalmazzák, vagy medikálisan egy fennálló betegség kezelésére, esetleg mindkettőre, mind a modern, mind a népi gyógyászatban.[36][40] Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet 2002-es becslései szerint több mint 50 000 gyógynövényt használnak szerte a világon.[41] A kew-i Királyi Botanikus Kert óvatosabb becslése szerint 2016-ban 17 810 növényfajt használnak gyógyászati célokra, a mintegy 30 000 növény közül, amelyek esetében bármilyen felhasználást dokumentáltak.[42]

A modern orvostudomány által használt, hatástanilag szigorúan ellenőrzött gyógyszereknek körülbelül egynegyede gyógynövényi eredetű, tehát vagy közvetlenül abból származik (extraktum) vagy az eredeti növényben található molekula szintetikus változata. [40][43] A fejlődő világ szegényebb országaiban a gyógynövények nagyobb szerepet töltenek be a betegségek kezelésében, melyeknek többsége nélkülöz minden – tudományos igénnyel elvégzett – hatástani és toxikológiai vizsgálatot.[44] Az Egészségügyi Világszervezet megbízható adatok nélküli becslése szerint a világ lakosságának mintegy 80 százaléka főként a hagyományos orvoslástól függ (ideértve, de nem kizárólagosan a növényeket); talán mintegy kétmilliárd ember sorsa múlik nagymértékben gyógynövényeken.[40][43] A fejlett országokban egyre növekszik a növényi alapú anyagok, köztük a gyógynövény- vagy természetes egészségügyi termékek használata, amelyeknek feltételezett (de nem minden esetben bizonyított) egészségügyi előnyei vannak.[45] Ez a toxicitás és az emberi egészségre gyakorolt egyéb hatások kockázatával jár, annak ellenére, hogy a gyógynövénykészítmények látszólag biztonságosak.[45] A modern orvoslás kialakulása előtt szinte csak gyógynövényi eredetű gyógyszereket használt a medicina, melyek valós hatása kizárólag megfigyeléseken alapult de sok esetben a téves megállapítások miatt bizonytalan vagy nem létező hatás is társult a megfigyelésekhez. A növényi hatóanyagok – talajminőségtől és időjárástól függő – koncentrációváltozásai miatt a mérgezés veszélye is fennállt. Az Egészségügyi Világszervezet 1991-ben fogalmazta meg a hagyományos orvoslás politikáját, és azóta iránymutatásokat adott ki ezekre vonatkozóan, egy sor monográfiával a széles körben használt gyógynövény-gyógyszerekről.[46][47]

Megjegyzések

  1. ↑ Az élő szervezetekben lejátszódó kémiai átalakulások összességét biokémiának, biokémiai átalakulásoknak nevezzük. Ez igaz a növényekben zajló átalakulásokra is de gyakran a növényekre, gombákra utalás – az állatvilágtól való elválasztás – miatt, az ott zajló biokémiai folyamatokat fitokémiai átalakulásoknak is nevezi a szaktudomány.
  2. ↑ Bizonyos értelemben a lombhullás egy lehetőség a növények számára, hogy megszabaduljanak a felesleges szekunder anyagcseretermékeiktől.

Jegyzetek

  1. ↑ Erdey-Grúz Tibor: Természettudományi lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 3. kötet, 13. oldal.
  2. ↑ Ashutosh Kar: "Pharmacognosy and Pharmacobiotechnology." New Age International (P) Limited, Publishers, 2007. 1–2. oldal ISBN (13) : 978-81-224-2915-2
  3. ↑ Varro E. Tyler, Lynn R. Brady, James F. Rubbers: Pharmacognosy. Lea &c Febiger Philadelphia, 2003. 9. kiadás 1–4. oldal, ISBN 0-8121-1071-4
  4. ↑ Ashutosh Kar: Pharmacognosy and Pharmacobiotechnology. New Age International (P) Limited, Publishers, 2007. 1–5. oldal ISBN (13) : 978-81-224-2915-2
  5. ↑ Garrett, R. H., Grisham, C. M.: Biochemistry. Saunders College Publ., Harcourt Brace College Publ., 1995. 1–33. oldal. ISBN 0-03-009758-4
  6. ↑ Shipunov, Alexey: Introduction to Botany. 2021 version. Minot State University (North Dakota, USA) oktatási segédanyag 19–25. oldal.
  7. ↑ Ashutosh Kar: Pharmacognosy and Pharmacobiotechnology. New Age International (P) Limited, Publishers, 2007. 1–5. oldal ISBN (13) : 978-81-224-2915-2
  8. ↑ Ashutosh Kar: Pharmacognosy and Pharmacobiotechnology. New Age International (P) Limited, Publishers, 2007. 15–21. oldal ISBN (13) : 978-81-224-2915-2
  9. ↑ Collins, Minta. Medieval Herbals: The Illustrative Traditions. University of Toronto Press, 32. o. (2000). ISBN 978-0-8020-8313-5 
  10. ↑ Tapsell, L. C. (2006. augusztus 1.). „Health benefits of herbs and spices: the past, the present, the future”. Med. J. Aust. 185 (4 Suppl), S4–24. o. DOI:10.5694/j.1326-5377.2006.tb00548.x. PMID 17022438.  
  11. ↑ Billing (1998. március 1.). „Antimicrobial functions of spices: why some like it hot”. Quarterly Review of Biology 73 (1), 3–49. o. DOI:10.1086/420058. PMID 9586227.  
  12. ↑ Sherman (2001. május 1.). „Why vegetable recipes are not very spicy”. Evolution and Human Behavior 22 (3), 147–163. o. DOI:10.1016/S1090-5138(00)00068-4. PMID 11384883.  
  13. ↑ Stepp (2004. június 1.). „The role of weeds as sources of pharmaceuticals”. Journal of Ethnopharmacology 92 (2–3), 163–166. o. DOI:10.1016/j.jep.2004.03.002. PMID 15137997.  
  14. ↑ Stepp (2001. április 1.). „The importance of weeds in ethnopharmacology”. Journal of Ethnopharmacology 75 (1), 19–23. o. DOI:10.1016/S0378-8741(00)00385-8. PMID 11282438.  
  15. ↑ Sumner, Judith. The Natural History of Medicinal Plants. Timber Press, 16. o. (2000). ISBN 978-0-88192-483-1 
  16. ↑ Solecki (1975. november 1.). „Shanidar IV, a Neanderthal Flower Burial in Northern Iraq”. Science 190 (4217), 880–881. o. DOI:10.1126/science.190.4217.880.  
  17. ↑ Capasso, L. (1998. december 1.). „5300 years ago, the Ice Man used natural laxatives and antibiotics”. Lancet 352 (9143), 1864. o. DOI:10.1016/S0140-6736(05)79939-6. PMID 9851424.  
  18. ↑ Sumner, Judith. The Natural History of Medicinal Plants. Timber Press, 17. o. (2000). ISBN 978-0-88192-483-1 
  19. ↑ Aggarwal, B. B.. Curcumin: the Indian solid gold, Advances in Experimental Medicine and Biology, 1–75. o.. DOI: 10.1007/978-0-387-46401-5_1 (2007). ISBN 978-0-387-46400-8 
  20. ↑ Dwivedi, Girish. History of Medicine: Sushruta – the Clinician – Teacher par Excellence [archivált változat]. National Informatics Centre (2007). Hozzáférés ideje: 2008. október 8. [archiválás ideje: 2008. október 10.] 
  21. ↑ Arsdall, Anne V.. Medieval Herbal Remedies: The Old English Herbarium and Anglo-Saxon Medicine. Psychology Press, 70–71. o. (2002). ISBN 978-0-415-93849-5 
  22. ↑ Mills, Frank A..szerk.: Johnston, William M.: Botany, Encyclopedia of Monasticism: M-Z. Taylor & Francis, 179. o. (2000). ISBN 978-1-57958-090-2 
  23. ↑ Ramos-e-Silva Marcia (1999). „Saint Hildegard Von Bingen (1098–1179) "The Light Of Her People And Of Her Time"”. International Journal of Dermatology 38 (4), 315–320. o. DOI:10.1046/j.1365-4362.1999.00617.x. PMID 10321953.  
  24. ↑ Castleman, Michael. The New Healing Herbs. Rodale, 15. o. (2001). ISBN 978-1-57954-304-4 ; Collins, Minta. Medieval Herbals: The Illustrative Traditions. University of Toronto Press, 115. o. (2000). ISBN 978-0-8020-8313-5 ; Pharmaceutics and Alchemy. US National Library of Medicine. (Hozzáférés: 2017. január 26.); Fahd. „Botany and agriculture”, 815. o.  , in Rashed, Roshdi. Encyclopedia of the History of Arabic Science: Astronomy-Theoretical and applied, v.2 Mathematics and the physical sciences; v.3 Technology, alchemy and life sciences. Routledge (1996). ISBN 978-0-415-02063-3 
  25. ↑ Castleman, Michael. The New Healing Herbs. Rodale, 15. o. (2001). ISBN 978-1-57954-304-4 
  26. ↑ Jacquart (2008). „Islamic Pharmacology in the Middle Ages: Theories and Substances”. European Review 16 (2), 219–227 [223]. o. DOI:10.1017/S1062798708000215.  
  27. ↑ Kujundzić, E. (1999. május 12.). „[Al-Biruni--a universal scientist]” (horvát nyelven). Med. Arh. 53 (2), 117–120. o. PMID 10386051.  
  28. ↑ Krek (1979). „The Enigma of the First Arabic Book Printed from Movable Type”. Journal of Near Eastern Studies 38 (3), 203–212. o. DOI:10.1086/372742.  
  29. ↑ Brater, D. Craig & Daly, Walter J. (2000). „Clinical pharmacology in the Middle Ages: Principles that presage the 21st century”. Clinical Pharmacology & Therapeutics 67 (5), 447–450 [448–449]. o. DOI:10.1067/mcp.2000.106465. PMID 10824622.  
  30. ↑ a b Singer (1923. május 12.). „Herbals”. The Edinburgh Review 237, 95–112. o.  
  31. ↑ Nunn (2010). „The Columbian Exchange: A History of Disease, Food, and Ideas”. Journal of Economic Perspectives 24 (2), 163–188. o. DOI:10.1257/jep.24.2.163.  
  32. ↑ Heywood (2012. május 12.). „The role of New World biodiversity in the transformation of Mediterranean landscapes and culture”. Bocconea 24, 69–93. o. [2017. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 26.)  
  33. ↑ Gimmel Millie (2008). „Reading Medicine In The Codex De La Cruz Badiano”. Journal of the History of Ideas 69 (2), 169–192. o. DOI:10.1353/jhi.2008.0017. PMID 19127831.  
  34. ↑ Atanasov (2015. december 1.). „Discovery and resupply of pharmacologically active plant-derived natural products: A review”. Biotechnology Advances 33 (8), 1582–1614. o. DOI:10.1016/j.biotechadv.2015.08.001. PMID 26281720.  
  35. ↑ Petrovska (2012. május 12.). „Historical review of medicinal plants' usage”. Pharmacognosy Reviews 6 (11), 1–5. o. DOI:10.4103/0973-7847.95849. PMID 22654398.  
  36. ↑ a b c Ahn (2017). „The worldwide trend of using botanical drugs and strategies for developing global drugs”. BMB Reports 50 (3), 111–116. o. DOI:10.5483/BMBRep.2017.50.3.221. PMID 27998396.  
  37. ↑ Gyógynövények – Tények Könyve (HTML). (Hozzáférés: 2023. június 12.)
  38. ↑ Erdey-Grúz Tibor: Természettudományi lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 2. kötet, 169. oldal.
  39. ↑ Page C., Curis, M., Sutter, M., Walker, M., Hoffman, B.: Integrated Pharmacology. Mosby, Edinburgh, London, New York, Philadelphia, St. Louis, Sydney, Toronto (2002) 2. kiadás, 2002. 7–9. oldal. ISBN 0 7234 3221 X
  40. ↑ a b c Smith-Hall, C. (2012). „People, plants and health: a conceptual framework for assessing changes in medicinal plant consumption”. J Ethnobiol Ethnomed 8, 43. o. DOI:10.1186/1746-4269-8-43. PMID 23148504.  
  41. ↑ Schippmann: Impact of Cultivation and Gathering of Medicinal Plants on Biodiversity: Global Trends and Issues 2. Some Figures to start with .... Biodiversity and the Ecosystem Approach in Agriculture, Forestry and Fisheries. Satellite event on the occasion of the Ninth Regular Session of the Commission on Genetic Resources for Food and Agriculture. Rome, 12–13 October 2002. Inter-Departmental Working Group on Biological Diversity for Food and Agriculture. Rome. Food and Agriculture Organization, 2002. október 12. (Hozzáférés: 2017. szeptember 25.)
  42. ↑ State of the World's Plants Report - 2016. Royal Botanic Gardens, Kew, 2016 (Hozzáférés: 2017. szeptember 25.)
  43. ↑ a b Farnsworth (1985. május 12.). „Medicinal plants in therapy”. Bulletin of the World Health Organization 63 (6), 965–981. o. PMID 3879679.  
  44. ↑ Tilburt (2008. augusztus 1.). „Herbal medicine research and global health: an ethical analysis”. Bulletin of the World Health Organization 86 (8), 577–656. o. [2010. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.2471/BLT.07.042820. PMID 18797616. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)  
  45. ↑ a b Ekor (2013. május 12.). „The growing use of herbal medicines: issues relating to adverse reactions and challenges in monitoring safety”. Frontiers in Pharmacology 4 (3), 202–4. o. DOI:10.3389/fphar.2013.00177. PMID 24454289.  
  46. ↑ Singh, Amritpal. Regulatory and Pharmacological Basis of Ayurvedic Formulations. CRC Press, 4–5. o. (2016. május 12.). ISBN 978-1-4987-5096-7 
  47. ↑ Cravotto (2010. február 1.). „Phytotherapeutics: an evaluation of the potential of 1000 plants”. Journal of Clinical Pharmacy and Therapeutics 35 (1), 11–48. o. DOI:10.1111/j.1365-2710.2009.01096.x. PMID 20175810.  

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Commons:Category:Pharmacy
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyógynövény témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gyógynövény&oldid=26203990”