Almás (Horvátország)
| Almás (Aljmaš) | |
 | |
| Almás látképe a Dunával | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Erdőd |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31205 |
| Körzethívószám | (+385) 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 481 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 93 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 31′ 40″, k. h. 18° 56′ 58″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 40″, k. h. 18° 56′ 58″ | |
| Almás weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Almás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Almás (horvátul Aljmaš, németül Apfeldorf) falu Horvátország Eszék-Baranya megyéjében. Közigazgatásilag Erdőd község része.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 21, közúton 30 km-re keletre, községközpontjától 8 km-re nyugatra, Szlavónia, Bácska és Baranya hármas határán, a Duna jobb partján fekszik, néhány km-re délkeletre attól a helytől, ahol a Dráva a Dunába ömlik.
Története[szerkesztés]
Almás ősi magyar település, melynek régi neve Hagymás volt. Első írásos említése 1273-ban Erzsébet idősebb királyné oklevelében „possessionem Hagamas (Hagymas) sitam iuxta Danubium ubi aqua Drawe in ipsum Danubium descendit” [2] alakban történt. Az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék „Agmas”, „Hagmas” néven említi. 1450-ben „Hwzyrovhagmas” (Hosszúhagymás) néven még birtokként szerepel szárazvámjával a Tallócziak birtokai között, de 1469-ben már „Oppidum Hagmas” néven mezővárosként említik a Kórógyiak birtokai között. [3] Ekkor 241 forintot fizetett a Kórógyiaknak, mely alapján a jelentősebb helyek közé tartozott. A jobbágyok nevei alapján tiszta magyar lakossága volt. [3] 1472-ben a Kórógyiak kihaltával Mátyás király monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajdának adományozta. 1480-ban már a budai új prépostság birtokai között találjuk, akik e birtokukat még II. Ulászló idejében is bírták. [3]
1526-ban, közvetlenül a mohácsi csata előtt elfoglalta a török. A török uralom idején az elnéptelenedett faluba a régi lakosság helyére főként pravoszláv szerbeket telepítettek be. 1579-ben 42 házzal, a nevekből ítélve immár tiszta szláv lakossággal szerepel a török defterben Kászim pasa örökségeként Musztafa bég és Ali csausz birtokában.[4] A térség településeivel együtt 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. Ekkor a falu ismét elnéptelenedett, majd a 18. század elején katolikus horvátokat telepítettek be, akiknek lelki szolgálatát a jezsuita atyák látták el. Az első, vesszőből font, sárral tapasztott és náddal fedett Mária-szentély már rögtön a felszabadulás után felépült a faluban. Miután Almás 1704-ben egyházilag is elismert kegyhellyé vált 1708-ban felépítették az új, nagyobb plébániatemplomot, mely 1846-ig állt. Ekkor egy nagy tűzvészben leégett. Még az évben elkezdődött a harmadik templom építése, melyet 1852-ben szentelt fel Strossmayer diakovári és szerémségi püspök. Ez a templom 1991-ig állt, amikor a falut megszálló szerbek lerombolták. 1745-ben 64 ház állt a településen. 1807-ben megalapították a település plébániáját. Az 1846-os tűzvész után a falu új helyen, a régitől keletre épült újjá. A régi falu helyét ma Selištének nevezik.
Az első katonai felmérés térképén „Almas” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Almás” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Almás” néven 139 házzal, 676 katolikus, 124 ortodox vallású lakossal találjuk.[6] 1857-ben 935, 1910-ben 1395 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 78%-a horvát, 9%-a német, 7%-a szerb, 6%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.
Az 1991-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 82%-a horvát, 9%-a magyar, 2%%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A falut 1991 szeptemberében megszállták a JNA katonái és a szerb szabadcsapatok. A horvát lakosságot elűzték, a kegytemplomot és a házakat földig rombolták. A lakosság csak 1998-ban térhetett vissza és kezdhetett hozzá az újjáépítéshez. A templomot 2001 és 2007 között építették fel. A településnek 2011-ben 605 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 935 | 1.047 | 1.088 | 1.321 | 1.408 | 1.395 | 1.379 | 1.291 | 1.268 | 1.258 | 1.172 | 1.028 | 924 | 823 | 645 | 605 |
Nevezetességek[szerkesztés]
- Boldogságos Szűz tiszteletére emelt temploma főoltárán áll a Boldogságos Szűz ezüstös kegyszobra, ezért búcsújáróhely. A szobor korábban a Baranya vármegyei Laskó község kápolnájában állott, és a vallási villongások elől 1704-ben a jezsuiták menekítették ide. Az 1708-ban épített és 1715-ben felszentelt templom rövidesen az eszékiek fő zarándokhelye lett. A templom 1846-ban leégett, de 1847-ben újjáépítették. Egészen 1991 szeptemberéig állt, amikor többször súlyosan megrongálták. 1993. augusztus 14-én Nagyboldogasszony ünnepének előestéjén teljesen lerombolták. A kegyszobor Eszéken vészelte át a nehéz napokat, majd visszakerült eredeti helyére, ahol 1997 óta újra a zarándoklatok célja. Búcsúnapja Szűz Mária születésnapján van. A legújabb templom felépítése 2001-től 2007-ig tartott.
- Adamovich-kastélyt[9] a gombai Szabó család, a település akkori ura építtette 1880-ban, parkkal és magas kerítéssel körülvéve. Alaprajzilag a kastély szimmetrikus épület, amely főhomlokzata előtt portikusszal rendelkezik. Külső megjelenése a neoklasszikus alapvető jellemzőit és a tizenkilencedik század végének historikus jellemzőit viseli magán.
- Közvetlenül a falu belterülete mellett találhatók a „Crkvina” és „Stepaničevac” régészeti lelőhelyek. A legrégebbi lelet ezen a helyen egy hallstatt-kori bikónikus alakú urna, négy függőleges, íves fogantyúval, amelyben az elhunyt csontjait megégették. A helyiek szerint a középkorból származó csontvázakat és falakat is találtak itt. 1976 folyamán találtak egy kisebb amforát és néhány kerámiatöredéket, amelyek a vatyai kultúrára jellemző, a középső bronzkorból származó díszítéssel voltak ellátva. A régészeti anyag egy több rétegből álló régészeti lelőhelyre mutat, ahol az élet a bronz- és vaskorban, majd a középkorban is folyt.[10]
- Számos régészeti lelet került elő a templom közelében a Radić testvérek téren. A régészeti leletek alapján az itt állt őskori települést a középső bronzkorra datálják. A kerámiatöredékek a vatyai kultúra és a dubovac-žutobrdoi csoport jellemzőit viselik magukon. Az újabb kutatás megállapította, hogy további korok leletei is megtalálhatók itt. Van egy bronzkori kulturális réteg a dalj-bjelobrdoi csoport, egy késő bronzkori réteg a szlavóniai és szerémségi vatyai kultúra töredékeivel, valamint az újkőkorszakból származó Sopot-kultúra és a kőrézkori badeni kultúra széleskörű leleteivel. A régészeti kutatások kimutatták az itteni település folytonosságát és rétegződését, amely három, egymást követő őskori település maradványaiban mutatható ki a neolitikumtól, a kőrézkoron át a középső bronzkorig.[11]
Sport[szerkesztés]
- NK Dunav Aljmaš labdarúgóklub (alapítva 1932),
- MNK Aljmaš kispályás labdarúgóklub.
- ŠRD Dunav Aljmaš sporthorgászklub.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ivan Kukuljević Sakćinski: Regesta documentorum Regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae saeculi XIII. Zagreb 1896. 332. old.
- ↑ a b c Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Budapest 1894.
- ↑ Stjepan Sršan: Popis Sandžaka Požega 1579. godine Osijek, 2001.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...7. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 62. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1617.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3493.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3494.
Források[szerkesztés]
- A község honlapja (horvátul)
- Az almási kegyhely honlapja Archiválva 2020. június 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Hrvatska enciklopedija – Aljmaš (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Izgradnja crkve u Aljmaškom svetištu – A Građevinar építészeti folyóirat 2012. évi 12. száma (horvátul)
