Ugrás a tartalomhoz

Ómajor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ómajor (Majere)
Ómajor zászlaja
Ómajor zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásKésmárki
Rangközség
Első írásos említés1568
PolgármesterPeter Zelina
Irányítószám061 01
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámKK
Népesség
Teljes népesség114 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség66 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság466 m
Terület1,33 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 23′ 47″, k. h. 20° 22′ 36″49.396500°N 20.376800°EKoordináták: é. sz. 49° 23′ 47″, k. h. 20° 22′ 36″49.396500°N 20.376800°E
Ómajor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ómajor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ómajor (szlovákul: Majere, korábban Starý-Majer/Vyšné Sváby, németül: Alte-Meierei) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Késmárki járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Késmárktól 39 km-re északra, Szepesófalutól 2 km-re északkeletre, a Dunajec jobb partján, a lengyel határ mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település a 14. és 18. század között fejlődött ki a vöröskolostori uradalom területén. 1568-ban „Antiquum allodium vulgo Ztharv Mayor” néven említik először. A 18. századig Vöröskolostorhoz tartozó major volt. A kolostor II. József rendelete alapján történt megszüntetése után a major is lakatlan lett.

A falut az 1786-ban idetelepített württembergi németek alapították. 1828-ban 8 házában 82 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ó-Major, falu, Szepes vmegyében, Leibniczhez tartozik.[2]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 95, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.

2001-ben 77 lakosából 75 szlovák volt.

2011-ben 88 lakosából 83 szlovák.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]