Vilonya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vinyola szócikkből átirányítva)
Vilonya
Az Árpád-kori eredetű, ma református erődtemplom légi fotója
Az Árpád-kori eredetű, ma református erődtemplom légi fotója
Vilonya címere
Vilonya címere
Vilonya zászlaja
Vilonya zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeVeszprém
JárásVárpalotai
Jogállásközség
PolgármesterFésüs Sándor (független)[1]
Irányítószám8194
Körzethívószám88
Népesség
Teljes népesség675 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség44,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület13,5 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 06′ 32″, k. h. 18° 03′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 32″, k. h. 18° 03′ 50″
Vilonya (Veszprém vármegye)
Vilonya
Vilonya
Pozíció Veszprém vármegye térképén
Vilonya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vilonya témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vilonya község Veszprém vármegyében, a Várpalotai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A község a Dunántúli-középhegységhez tartozó Bakony-vidék Balaton-felvidékének kistájcsoportjába tartozik. Veszprémtől keletre, a Séd patak mentén található. Átlagos tengerszint feletti magassága 180-200 méter. Vilonya a Balatontól 8 kilométerre, a Mezőföld nyugati határánál, a Veszprém–VárpalotaBalatonfűzfő háromszögben, vagyis tájak, régiók találkozásánál terül el, s ennek megfelelően a környezete kis területen is igen változatos. Dolomitkopárok, karsztbokorerdők, telepített fenyvesek és hullámos felszínű szántók egyaránt jellemzik. Két fő tájképi nevezetessége a falun átkanyargó Séd patak és a Sukori-hegy, melynek kettős csúcsa a falu fölé magasodik. A település igazgatási rangja község, mely térségileg a Közép-dunántúli régió veszprémi kistérségéhez tartozik.

Legfontosabb útvonala a belterülete északi szélén kelet-nyugati irányban végighúzódó 7202-es út; ebbe a község keleti határvonalán torkollik be a Papkeszit Berhida térségével összekötő 7215-ös út. Érinti a települést a Lepsény–Veszprém-vasútvonal is, amelynek megállóhelye is volt a község és a szomszédos Királyszentistván határvidékén (Vilonya-Királyszentistván megállóhely), de a szakaszon 2007 óta szünetel a személyforgalom.

Demográfiai adatok[szerkesztés]

A település lélekszáma 637 fő. Vallás:

  • római katolikus 49,8%;
  • református 32,8%;
  • evangélikus 2,9%;
  • nem tartozik egyházhoz/felekezethez 5,4%;
  • ismeretlen/nem válaszolt 8,6%.

Nemzetiségi kötődés:

  • magyar 96,5%;
  • román 0,5%;

ismeretlen/nem válaszolt 3,5%.

Kisebbségi önkormányzat: - . (Forrás: A Magyar Köztársaság Helységnévtára, KSH, Budapest; 2003.)

Vilonya, erődített templom - légi fotó
Vilonya, erődített templom - légi felvétel

Vilonya története, ökológiai jellemzése[szerkesztés]

A Vilonya helységnév első említése 1481-re tehető Wynyola néven, elsődleges névváltozata talán a Vanyola névvel kapcsolható össze. A részletek még tisztázatlanok. A Vilonya elnevezéssel csak a 16-17. század környékétől találkozhatunk.

A Sukorói-hegy[3] dolomitszikláira épült falu erdős, köves, karsztos területen fekszik, határán átfolyik a Séd-patak. 1908-ban, I. Ferenc József magyar király innen nézte végig a Hajmáskéren zajló hadgyakorlatot; azóta a hegyet Királylátónak is mondják. A Séd vizén két malom működött, amelyek közül az egyik jobbágyi kézen volt. Határában két szőlőhegy áll, a Berty és a Kishegy. A község szőlőtermesztése már a 16. században jelentős volt, ugyanis a település fekvésének geomorfológiai adottságai változatos termőhely-típusokat eredményeztek. A terület juhtenyésztésre alkalmas. A lakosság jellemzően mindig paraszti foglalkozású volt, akik terményeiket a közeli Veszprémben értékesítették. A falu a 16. században a fehérvári préposté volt, majd a század közepén Palota végvárához csatolták. 1559-ben Thury György arra kérte a királyt, hogy íródeákjának, Alistáli Mártonnak adományozza Papkeszi és Vinyola falvakat.[4] 1650-től a Zichy család birtokolja. A palotai officiálisok az urbáriumon felül ingyen szedték a jobbágyok javait, nem fizettek nagy mennyiségű rekvirált a takarmányért sem. A kolonusok mind kevésbé gondozták szőlőiket, ezért azok az 1700-as évek közepétől fokozatosan kipusztultak. A szántóföldek szintén megmunkálatlanok maradtak, egyre kevesebb lett az igásállat a településen. Ilyen viszonyok között Vilonya telkeinek fele lakatlanná vált ebben az időszakban.

A lakosság röghöz kötött, örökös jobbágy volt, melynek jogszolgálati fórumául 1540-től mindvégig a palotai úriszék szolgált. A 18. században a lakossága túlnyomórészt református vallású volt, a kevés számú római katolikus lakos fíliaként, Öskühöz tartozott. A községben ősrégi alapítású római katolikus iskolakápolna működik a mai napig. A 19. században a falu sorsa a környékbéli községekhez hasonlóan alakult. Peremarton, Berhida iparosodása a községre is hatással volt. Amíg azonban a szomszéd településeken az iparosodás alapvető változást hozott, addig Vilonyán 1941-ben a lakosság kb. 50%-a próbált megélni az iparból. Ennek oka a viszonylag erős kis,- és középparaszti réget. Ők alapították meg az 1945. utáni években a helyi termelőszövetkezetet, amely az 1960-70-es években egyesült a papkeszi, majd a kenesei szövetkezettel. Fő ágazatként a juhászatra specializálódtak, ennek megfelelően alakult ki a helyi ipar is, 1923-ban bőrgyár alakult.

A nagyüzemi mezőgazdaság és a helyi ipar felgyorsította a település fejlődését. Kultúrház, orvosi rendelő épült, villamosították a községet, majd 1970-ben a vízvezeték-hálózat is elkészült. Új lakótelep épült Újtelep néven. Papkeszi, Királyszentistván és Vilonya községek a tanácsrendszer idején közös községi tanácsot hoztak létre, melynek igazgatási feladatait Papkeszi látta el. Az 1990-ben megtartott önkormányzati választásoktól 2014-ig 8 tagú képviselő-testület látta el a falu képviseletét és irányítását.

A település életében az 1990-es évektől kezdve fejlődés figyelhető meg a vezetékes gázrendszer-, illetve a telefonhálózat bővítése kapcsán. Ez a fejlődés az 1996-2002-ig terjedő időszakban stagnált. Vilonya 2003. január 1-jével Berhida várossal alapított körjegyzőséget. Ez a váltás ismét új változásokat hozott maga után: a még 1996-ban tervbe vett szennyvízcsatorna-beruházás megvalósulásával új útburkolathoz jutott a község. Ugyanakkor a régen eltervezett telekkialakítás, mely a falu elöregedését hivatott megakadályozni, azóta is állandó akadályokba ütközik.

Napjainkban település csinosítása, az élhetőbb környezet kialakítása, kulturális rendezvényeken az összetartozás erősítése jelenti a fő feladatot.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Horváth Endre (független)[5]
  • 1994–1998: Sándor Ferenc (független)[6]
  • 1998–2001: Devecsery József (független)[7]
  • 2001–2002: Kovács János (független)[8][9]
  • 2002–2006: Kovács János (független)[10]
  • 2006–2010: Kovács János (független)[11]
  • 2010–2014: Fésüs Sándor (független)[12]
  • 2014–2019: Fésüs Sándor (független)[13]
  • 2019-től: Fésüs Sándor (független)[1]

A településen 2001. október 21-én időközi polgármester-választást tartottak,[8] az előző polgármester lemondása miatt.[14]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
637
630
615
648
705
675
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,1%-a magyarnak, 1,9% cigánynak, 1,1% németnek, 0,3% szlováknak mondta magát (8,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 37%, református 18,4%, evangélikus 1,3%, felekezeten kívüli 11,6% (31,8% nem nyilatkozott).[15]

Vilonya nevezetességei[szerkesztés]

  • A település legrégebbi épített emléke az Árpád-kori református erődtemplom, mely a 12-13. században épült gótikus stílusban. A törökdúlás idején végbement nagy pusztítás okozta károkat csak az 1720-as években tudták helyrehozni. Szentélye egyenes záródású, melyet kőből készült dongás boltozattal fedtek be. A templom hajójának eredetileg is lapos mennyezete lehetett, tornya valószínűleg nem volt, a mostanit 1796-ban építették. A templom alatt feltáratlan építmények vannak. 1728 körül létesült kazettás mennyezetét a település 1901 körül múzeumnak adta el.
  • A Séd patak partján, több helyen malmok és azok maradványai emlékeztetnek a XVII-XIX. században itt virágzott mezőgazdaságra és iparra. A községben egy vízimalom tekinthető meg eredeti berendezésével.
  • Vilonya földrajzi helyzetéből adódóan könnyen elérhető a természetet kedvelőknek a Balaton, Balaton-felvidék és a Bakony, míg az egyéb, kulturális és gazdasági kapcsolatokat keresőknek Veszprém közelsége lehet szimpatikus. Vilonya ideális hely a pihenni vágyóknak, s mindazoknak, akik a Balaton északkeleti régióját szeretnék megismerni, felderíteni.

Vilonya község intézményei[szerkesztés]

  • Önkormányzat
  • Az önkormányzati használatban lévő két tantermes általános iskola, mely oly sok generációt szolgált ki, visszakerült az egyház tulajdonába, így 2000-ben a község által finanszírozott nagy beruházás kapcsán új iskolaépület került átadásra. Azóta ez az új épület ad helyet az általános iskolának és óvodának is. A biztonságos működés érdekében Berhida és Vilonya települések intézményfenntartó társulást hoztak létre. Az iskolás gyermekek 1-4 osztályig a vilonyai tagiskolában, a felső tagozatosok a Peremarton-gyártelepen található II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, mint anyaintézményben folytathatják tanulmányaikat. Az óvodás korú gyermekek nevelése a vilonyai óvodában biztosított.
  • A község egészségügyi ellátása is Berhidával közös. Védőnői, háziorvosi és gyermekorvosi ellátás biztosított.
  • Művelődési ház, ahol a községi könyvtár és az állami támogatással megvalósult eMagyarország Pont is megtalálható. A könyvtár az Eötvös Károly Megyei Könyvtárral együttműködésben működik.

Vilonya híres szülöttei[szerkesztés]

Események[szerkesztés]

Február: Farsang – óvodások és iskolások jelmezes felvonulása, zenés est.
Március: Nőnapi műsor és bál
Április: Férfinapi bál
Május: 1-jén, majális az erdőben – labdarúgótorna, gyerekeknek sorverseny
Utolsó vasárnap: gyereknap. Bohóc Kupa és sportnap
Június: A harmadik hétvégéjén falunap – „Séd party”
Augusztus: Utolsó vasárnapján búcsú – mise, kirakodóvásár
Szeptember: Bohóc Kupa és sportnap
Október: Szüreti bál
December: Falukarácsony – óvodások, iskolások, nyugdíjasok, civil szervezetek műsora

Civil szervezetek[szerkesztés]

Rendezvények szervezésében és lebonyolításában aktívan részt vállalnak önszerveződő csoportok, akik a lakossághoz viszonyított létszámarányukat tekintve kimagaslanak a régióban.

  • Férfi dalkör,
  • Iskolai Szülői Munkaközösség,
  • Nyugdíjas Klub,
  • Óvodai Szülői Munkaközösség,
  • Vilonyai Népdalkör,
  • Vilonyáért Egyesület,
  • Vilonyai kispályás labdarúgócsapat.

Vilonya testvértelepülése[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Vilonya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. A Vilonyai-hegyek tájképi értékei. [2014. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  4. Takáts Sándor: A török hódoltság korából I. 338-339.
  5. Vilonya települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. Vilonya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 17.)
  7. Vilonya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
  8. a b A 2001. október 21-én tartott időközi választások eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2001. október 21. (Hozzáférés: 2020. május 26.)
  9. A hivatkozott forrásból a választás részletes eredményei nem állapíthatók meg.
  10. Vilonya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
  11. Vilonya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
  12. Vilonya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  13. Vilonya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  14. Időközi önkormányzati választások 2001-ben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2001 (Hozzáférés: 2020. május 26.)
  15. Vilonya Helységnévtár

Források[szerkesztés]

  • Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4569-1
  • Magyar Larousse : Enciklopédikus szótár III. (N–Zs). Főszerk. Ruzsiczky Éva, Szávai János. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6748-2
  • A Magyar Köztársaság Helységnévtára, KSH, Budapest; 2003.