Fenyérmirtusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fenyérmirtusz
(Myrica gale)
(Myrica gale)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Viaszfavirágúak (Myricales)
Család: Fenyérmirtuszfélék (Myricaceae)
Nemzetség: Myrica
Faj: Európai fenyérmirtusz
Tudományos név
Myrica gale
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fenyérmirtusz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fenyérmirtusz témájú médiaállományokat és Fenyérmirtusz témájú kategóriát.

A fenyérmirtusz (Myrica gale) lápokon és nedves mezőkön él, főként az északi területeken mind Nagy-Britanniában, mind Európában. Lombhullató cserje, 0 ,5-1 méter magas lehet. Levelei szürkészöldek, keskenyek és fogazottak, és fényes, pirosas színű ágacskákon helyezkednek el. Virága vörös és narancs színű (porzós, bibés) barkák különálló egyedeken. Áprilisban vagy májusban virágzik a levelei megjelenése előtt.

Termőhelyei[szerkesztés]

Termőhelyei lápok, nedves mezők.

A fenyérmirtusz hatóanyagai[szerkesztés]

Viasz, illóolaj, tanninok, melyek miatt antibakteriális, vérzéscsillapító, helyi érzéstelenítő hatású.

Alkalmazási területei az orvoslásban[szerkesztés]

A fenyérmirtuszt rengeteg mindenre alkalmazták, mert antibakteriális hatású. A népgyógyászatban elsősorban bőrbetegségeknél alkalmazták például ekcéma, bőrkiütések, bőrsérülések fertőtlenítésére. Belsőleg vizelethajtó, hashajtó hatású. Napjainkban is készítenek belőle vizelethajtó készítményeket. A régi falusi asszonyok a rühek ellen is fenyérmirtuszból készített samponnal védekeztek és szabadultak meg a kellemetlen élősködőktől.

A fenyérmirtusz a történelemben[szerkesztés]

A fenyérmirtuszt hagyományosan sör ízesítésére használták, mielőtt még a komlót ismerték volna Angliában. Bizonyítékok maradtak fent arról, hogy ezt a növényt a sörfőzésben hasznosították még az angolszász időkben: nagy mennyiségben találták meg a régi kolostorok és a települések környékén, és az arra enged következtetni, hogy kiemelték természetes lakóhelyéről és termeszteni kezdték. A mocsaras és a nedves területek nagyarányú kiszáradása előtt – a 16. században kezdődött – a fenyérmirtusz valószínűleg igen elterjedt növény volt. Ma már csak nedves területeken fordul elő, főként lápokon és savas talajú hangafüves pusztákon, például Észak-Wales-ben, Északnyugat-Angliában és Skóciában. Kisebb, helyi populációk fellelhetőek Dél-Angliában és a norfolki lápokon. De ahol megél, ott az egész környéken lehet érezni leveleinek és virágainak édes, csábító illatát. egyik helyi elnevezése – gyertyabogyó – arra a gyakorlatra utal, mely során növényi viaszt vontak ki a növény hajtásaiból. a viaszt a fiatal ágacskák, levelek és a termés sárga mirigyei tartalmazzák. Az ágat sós vízben forralták, és a viasz a víz tetején vált ki habszerűen. Azt leszedték, és apró gyertyákat készítettek belőle – bár ahhoz óriási mennyiségű növényt kellett begyűjteniük.

Felhasználása[szerkesztés]

A fenyérmirtuszt használják ételek fűszerezésére, és italok ízesítésére. Bort is ízesíthetünk vele. Meleg aromája hasonlít a balzsamfűre, szegfűszegre és fenyőgyantára. Nagyon pikáns ízt kölcsönöz a bornak, ha egy hónapig áztatunk benne egy ágat.

Forrás[szerkesztés]

Fürkész könyvek ISBN 963-9367-61-3