Protokoll (illem)

A protokoll az etikett legszigorúbb formája. A hivatalos közéleti és diplomáciai rendezvényeken és szertartásokon követett eljárás, a magatartási szabályok, valamint a rangsorolás és a levelezés szabályainak összessége.

Illem, etikett, protokoll

A viselkedés eszköz a normális emberi kapcsolatok kialakításában, úgy a magán-, mint a hivatali életben. A viselkedést két csoport határozza meg:

• passzívák: mindazok, amelyekre a szülők, a környezet és a társadalom tanít meg: a jellem, a lelkiismeret, a jó modor, a helyes viselkedés, a szerénység, a pontosság, az önuralom (Seneca szerint ez a legfőbb uralom);

• aktívák: a köszönés, a kézfogás, a megszólítás, a tegezés-magázás, a társalgás, a beszédmodor; ezeket az egyén alakítja ki.

A három rokon értelmű fogalom megkülönböztetése:

Illem

Az illem, teljes magyar nevén viselkedéskultúra: az emberek közötti kapcsolatok, a társadalmi élet szabályozása a célja. Sűrűn változik, mert minden kornak, generációnak, vallásnak, népcsoportnak, sőt a családnak is megvannak az illemszabályai. Az illem maga a jó modor, a kulturált viselkedés, amely eszköz, és bizonyos helyzetekben védelem. Az illem változását napjainkban többek között a környezettudatosság is alakítja, ennek nyomán fogalmazódnak meg azok a a szabályok, amelyeket magukat környezetbarátnak, környezetvédőnek tartó emberek nagyobb valószínűséggel tartanak be. Meszlényi Attila egy egész illemkönyvet dolgozott ki, amely a (szerző szerinti) környezetbarát szempontból ildomos viselkedést írja le.

Etikett

A francia estiguette szóból származhat, amire a neveket, rangokat, a különböző szertartások lebonyolítását írták. Az udvari szertartás- és illemszabályok összességét jelentette, ma már a túlszabályozott viselkedési formák összessége. Fénykorát XIV. Lajos versailles-i udvarában élte. A magánéletben ritkán használják, de a diplomáciának elengedhetetlen kelléke.

Lásd még: Etikett (nemzeti sajátosságok)

Protokoll

Az illemből és az etikettből származtatható. Görög eredetű, a Bizánci Birodalomig vezethető vissza. Két szó összetételéből származik: az első jelentésű protosz és az enyv jelentésű kolla szavakból, eredeti jelentése, a könyv elejére ragasztva, megfelel a kartotékrendszer elődjének, az előzéklapnak. A protokollnak ma már tágabb értelme van: viselkedéskultúra + szertartásrend + rendezvényszervezés. A diplomácia elengedhetetlen eszköze, segítségével anélkül fogalmazhatóak meg a gondolatok, hogy bárki megbántódna.

A protokoll fejlődése

Az időszámítás előtti korból keveset lehet tudni a protokollról, de vannak meggyőző bizonyítékok az illemszabályok születéséről és terjedéséről, pl. az i. e. 3.-2. évezredben az indiai Manu törvényei, Theognisz (i. e.VI-V. sz.) megállapítása: „Tévedni emberi dolog”, vagy Arisztotelész (i. e. 384-322) az illemtan alapjává vált mondata: „Az ember természeténél fogva társas lény”. A bizánci birodalomban feljegyezték a tárgyalásokon, hivatalos rendezvényeken elhangzottakat, majd elemezték ezeket. Jó megfigyelő képességű követet küldtek az ellenséghez, aki mindent feljegyzett az ottani katonák létszámáról és fegyverzetéről. Ha több ellenségük is volt egyszerre, a követük segítségével egymásnak uszították őket. Ebből a jó megfigyelő képességű, biztos ítéletű megbízottból született meg a diplomata.

Szigorú protokoll követelte meg a császárnak történő jelentéstételt. Bíborbanszületett Konstantin 912-ben írta meg a Ceremónia könyve című művét, amely nem csak a hivatalos rendezvényekre, hanem a fürdetésre, az étkezésre, az öltözködésre stb. vonatkozó szabályokat tartalmazta, és ezek betartását a császár szigorúan megkövetelte.

A középkorban az államfők elismerték a pápa elsőbbségét, aki az államfők rangsorolását a következőképpen állapította meg (az 1504. évi állapot): a pápa, a német-római császár, majd Franciaország, Spanyolország, Aragónia, Portugália, Anglia, Szicília, Magyarország, Skócia, Navarra, Csehország, Lengyelország és Dánia királya.

A középkori protokoll nagyon szigorú volt. A XV. században halállal büntették azt, aki idegen küldöttséggel mert érintkezni, ennek ellenére ekkor vált szokássá, hogy mindig ugyanazokat a követeket küldték a különböző országokba. 1455-ben Sforza milánói herceg alapította meg az első önálló küldöttséget, de a diplomáciai rangsor kialakulására 300 évet kellett várni.

Franciaországban a protokollfőnökök a király szeretői voltak, közöttük Madame de Pompadour.

A spanyol és francia udvar hatására terjedt el Európában az etikett és a protokoll, először Ausztria, majd Poroszország, később, II. Katalin orosz cárnő uralkodása alatt Oroszország is alkalmazta a szabályokat.

A protokoll kínosan ügyel a rangokra, és frappáns megoldásokat talál a sértések elkerülése érdekében. Egy példa: 1699. január 26-án, a karloviczi (másképpen: karlócai) béketárgyaláson a Habsburg, a lengyel, a török és a velencei követ rangegyenlősége miatt kerek, négyajtós épületet ácsoltak össze, amelynek a közepén egy kerek asztal volt. Hasonló eljárást alkalmaztak Bécsben az úgynevezett Táncoló Kongresszuson (1814. szeptember - 1815. június): ajtót vágtak a kastély falán, ily módon a négy tárgyaló fél egyszerre léphetett be a terembe.

A magyar protokoll kezdeteiről

Írásos emlékek híján csak következtetni lehet a magyar protokoll kezdeteire. A már említett illem, etikett és protokoll-hármasból csak az utóbbi létezett a honfoglaló ősöknél, az etikett csupán az 1800-as években jelent meg. Ennek az volt az oka, hogy Bölcs Leó bizánci uralkodó követek útján tartotta a kapcsolatot a magyarokkal, valamint az arabokkal folytatott kereskedelem is hatással volt a protokollra. (László Gyula professzor szerint az iszlám nagyobb hatást gyakorolt a magyarokra, mint bármely más nemzet vagy népcsoport abban az időben).

Az első követek Tormás (másként Termcsü, Árpád vezér dédunokája) és Bulcsú vezér voltak, akik Bíborbanszületett Konstantinhoz mentek követségbe, és minden tekintetben megfeleltek a protokolláris követelményeknek. Árpád vezér nemcsak kiváló hadvezér, hanem tökéletes diplomata is volt: üzenete és ajándékai kellemes meglepetést okoztak Zalán vezérnek.

Viselkedéstechnika

A viselkedés maga a jó modor, a magatartás, az önfegyelem; sőt a protokoll idesorolja a jellemet, a megjelenést, az öltözködést, a fellépést, az illedelmességet, az udvariasságot, az előzékenységet, a figyelmességet, a tapintatot, a pontosságot, a szerénységet és a türelmet.

1.) jellem: a jóra-rosszra való hajlandóság egyrészt születési, neveltetési kérdés, másrészt belső hajtóerő. A protokoll szerint az akarattól függ, hogy mikor melyik kerekedik felül.

2.) lelkiismeret: erkölcsi tudat, ami alapján az ember meg tudja ítélni a saját tetteit, érzéseit, erkölcsösségét, de még a gondolatait is.

3.) a magatartás, viselkedés: jellemzi az egyént mind a magán-, mind a hivatali életben. A kialakításához több tényező is hozzájárul: erkölcsi tudat, kultúra és kulturáltság, pszichikai beállítottság, családi, társadalmi, iskolai és munkahelyi szokások, követelmények. Az ember a környezetének a viselkedésén keresztül adja át a magatartását: tiszteletadás, határozottság, mértékadás, tapasztalat.

4.)a megjelenés tükrözi az embernek az önmagával és másokkal szemben állított erkölcsét, igényességét és viszonyát. Kiterjed a haj-, bőr- és körömápolásra, a tiszta, vasalt ruházatra, a frizurára, a parfüm- és sminkhasználatra.

Öltözék

A hivatali életben a férfiak alapviselete a sötét öltöny: kék, szürke vagy „földszínű” barna, a zokni sötét, lábszárat takaró, a cipő fekete és elöl fűzős. Lehetőleg rövid, de mindenképpen ápolt haj, rövid, ápolt körmök. Az ingnyak és a kézelő nem lehet kopott. Zakót és nyakkendőt a saját irodáján kívül kötelező viselnie, még kánikulában is. A férfiak nem hordanak ékszert, kivéve karikagyűrűt, vagy a végzettséget jelölő, elismerésként kapott, illetve családi pecsétgyűrűt. Az ing alatt hordhatnak ékszert. A nyakkendőtű nemkívánatos. A zakó hajtókáján lehet kitüntetés, vagy valamilyen klubhoz tartozást jelölő jelvény, de pártjelvény nem! A nyakkendő összhangban van az öltönnyel és az inggel, a nadrág övéig ér. A karóra szíja minél vékonyabb bőr.

A hölgyeknél klasszikus a szoknya-blúz-blézer hármas, a kosztüm. A szoknyát mindig harisnyával kell viselni. A nadrág nem minden üzletfélnél elfogadott, például francia, olasz, spanyol partnernél mellőzni kell. Ha a nadrág mellett dönt a hölgy, az szövetből készült és elegánsan szabott. A hivatali életben a nő szerepe elsősorban nem a kommunikálás. A hangsúlyt a tudásra kell helyezni, a nőiesség megtartásával. A frizura hagyja szabadon a homlokot, a hosszú haj soha ne lobogjon, egy kis smink nem árt, a körömlakk ne legyen rikító, az ékszer legyen minél kevesebb. A kiegészítők nagyon fontosak. Ugyanaz a kosztüm toppal háromféle sállal már három különböző öltözet. A selyemsálak, kendők nagyon öltöztetnek. A kiegészítők – határidőnapló, irattartó, táska, cipő, pénztárca stb. – bőrből legyenek. Műanyag toll nemkívánatos.

Az állami delegáció öltözködése számtalan szabállyal és formával él, ezek elsajátítása sok időt és nagy tapasztalatot kíván.

Az alkalmi öltözetek

White tie (rövidítve: WT) vagy formal-frakk: férfiaknak frakk fehér mellénnyel, fehér, keményített inggel, egyenes gallér tört sarokkal, fehér csokornyakkendővel, a cipő fekete, lakk. A hölgyeknek: nagyestélyi: hosszú ruha, megfelelő kiegészítők, könyökön felül érő kesztyű. Kesztyű és táska viselése mindig kötelező, a kalap az alkalomhoz illő.

Black tie (BT) vagy semi-formal-smoking, férfiaknak szmoking fekete mellénnyel, keményített ing puha lehajtott vagy egyenes gallérral, fekete csokornyakkendő, fekete lakkcipő. A nőknek hosszú ruha a kiegészítőkkel együtt, a nagyestélyinél egyszerűbb kivitelben.

Informal - sötét öltöny, férfiaknak elegáns nyakkendő vagy csokornyakkendő, fekete fűzős cipő, vékony zokni. A nőknek alkalmi ruha.

Casual, business casual – hivatali, ámde lezser öltözet: férfiaknak öltöny, szövet nadrág és zakó, nyakkendő nélkül. A nőknek szoknya, blézer vagy kosztüm.

Slacks - sportos öltözet: viselhető farmer, vászonnadrág, pulóver, sportcipő, nyakkendőt nem kell kötni.

A diplomáciai, főnemesi, nemesi öltözékekben a fentieken kívül előforduló öltözékek:

Ceremoniális öltözet: férfiaknak fekete zsakett csíkos nadrággal, fehér, lehajtott gallérú ing, szürke nyakkendő, fekete fűzős cipő. A nőknek angolos kosztüm vagy komplé, kalap és kesztyű kötelező.

Látogató öltözet: férfiaknak fekete zakó, csíkos vagy sötétszürke nadrág, fehér, lehajtott gallérú ing, szürke vagy sötét mintás nyakkendő. A nők kosztümöt vagy ruhát viselnek kabáttal.

Az egyenruhára vonatkozó előírások

Uniform/White tie: díszegyenruha, kitüntetések szalagsávon vagy eredeti formában.

Uniform/Formal: ünnepi öltözet, a kitüntetések szalagsávon.

Uniform/Informal: köznapi egyenruha, kitüntetések szalagsávon.

Jármű

A megjelenéshez tartozik a jármű is. Ez általában személygépkocsi, de lehet állati erővel vont jármű. A lipicai lovakat az 1500-as években többek között azért tenyésztették ki, hogy fogadásokon alkalmazzák őket. ()

Modor

5.) illedelmesség: a franciák ezt az espirit de conduite kifejezéssel írják körül. Gyűjtőnév: a tiszteletadás, a jó modor, a tapintat, a kulturáltan társalgó, nem gesztikuláló és kevés mimikát használó emberre jellemző ez a tulajdonság. Aki ritkán jár társaságba, nem tud teljes mértékben viselkedni még akkor sem, ha jól ismeri az illemszabályokat. A Révai nagy lexikona az illedelmességet az illendőség címszóval határozza meg.

6.) udvariasság: „A jó modor és az igazságszeretet mellett az úriember ismérve. Az udvariasság a műveltség egyik fő tényezője, mely mindenkinek a jóakaratát meghódítja.” (Lord Chesterfield).

Az írott szabály rövid változata: előnyben részesítik:

• a férfiak a nőket,
• a fiatalabbak az idősebbeket,
• a beosztottak a vezetőket.

Az állami és az egyházprotokoll ebben is kivétel.

7.) előzékenység: az udvariasság egyik ága. Itt elmaradnak a szabályok az előzékenység kivételével.

8.) pontosság: a királyok udvariassága. Hivatali időben/munkanapon a munkaidő kezdete valójában a munka kezdetét jelenti, a munkaidő végét követően 10-15 perccel még illik a munkahelyen lenni. Munkaebéd/vacsora alkalmával a vendéglátó 15 perccel a megbeszélt időpont előtt érkezik. Fontosabb társasági alkalmakkor, koktélparti, állófogadás esetén a vendég a kezdés és a befejezés között bármikor érkezhet, díszétkezéseknél pedig legkésőbb a megadott időpontban. A pontosság szabályai országonként változnak, egyes afrikai országokban a több hetes késés sem ritka, de a diplomáciai protokollt az egész világon be kell tartani, egyetlen ország sem sérthető meg.

9.) szerénység: azt jelenti, hogy van mire szerénynek lenni. A szerény ember jó vitapartner, remek társalgó, értelmes, kulturált, illemtudó.

10.) türelem: nélkülözhetetlen az élet minden területén. „Dühösnek lenni annyi, mint más hibáját magunkon megbosszulni.” (Alexander Pope)

11.) köszönés, kézfogás, kézcsók: a köszönés a leggyakoribb és a legtöbb formában megtalálható érintkezési forma, Magyarországon főleg a napszakokhoz kötődik. Az elköszönés is lehet napszaknak megfelelő, de a leggyakoribb a „Viszontlátásra!” forma. Előre köszön a férfi a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, a beosztott a főnöknek. Az egyház képviselőjének mindig a „civil” köszön előre. A köszönést mindig illik fogadni és viszonozni. Társaságban az ismeretlenek is fogadják a köszönést.

A „Csókolom!”, „Kezét csókolom!” a mindennapi életben elfogadott forma, de a hivatali életben nem használják. A tegező köszönés csak a családon belül vagy közeli barátok, munkatársak között hangozhat el. A tegező köszönés legáltalánosabb formája a „Szervusz!” és rövidítései. A szervusz a servus humilissimus latin kifejezés rövidítése, jelentése: alázatos szolgája. A középkorban terjedt el, Magyarországon akkor még a tegeződés volt szokásban.

A köszönés egyéb formái:

• kalapemelés: a férfi a kalapját - ha az nem egyen- vagy formaruha része - mindig és mindenki előtt köteles megemelni;
• kézfogás: gyors, határozott, közepesen erős. A nő nyújt először kezet a férfinak, a vezető a beosztottnak, azonos neműek között az idősebb a fiatalabbnak. Külföldön meg kell ismerni az ottani szokásokat; kesztyűs kézzel nem illik kezet fogni, kivéve ha nőről vagy egyenruhás férfiról van szó, mert a kesztyű az egyenruha része.

Kommunikáció

12./ bemutatás, bemutatkozás: minden országban szigorú szabályokhoz van kötve. Más szabályok vonatkoznak a magán-, megint mások a hivatali életben.

Hivatalos bemutatkozásnál a néven kívül meg kell mondani a munkahelyet, a beosztást vagy a munkakört, de ezt minél rövidebb formában. A névjegy átadása ma már helyettesítheti a bemutatkozást. A magánéletben elegendő, a név, de egyre gyakoribb forma a becenév használata, pl. "Szólíts Panninak!".

A protokoll szabályai szerint kell bemutatni - a férfit a nőnek, - a fiatalabbat az idősebbnek, - az alacsonyabb beosztásút/rangút a magasabbnak, - a később érkezőt a már ott lévőnek az előző szabályok figyelembe vételével, - ha egy személyt kell bemutatni több személynek, előbb bemutatandó személy, majd a többiek nevét kell ismertetni életkor és/vagy rang szerint, - hivatalos látogatásnál a titkárnőnek kell bemutatkozni, a látogatót ő jelenti be a főnökének.

A bemutatkozáskor az ülő férfinak mindig fel kell állnia, kivéve, ha jóval fiatalabbat vagy alacsonyabb rangút mutatnak be neki. A hölgyek is felállnak, ha legalább egy korú vagy rangú hölgyet mutatnak be neki. Nem kell bemutatkozni, ha úgynevezett "technikai okokból" kerül kettő vagy több ember kapcsolatba (vásárlásnál, telefonbeszélgetéskor a központosnak, ha a hívott fél a munkahelyét és/vagy az ottani számát mondja meg, ügyfélszolgálati helyiségben a várakozás során stb.).

13./ tegezés, magázás: A magyarok a 16. században a tegezést használták, mindenki tegező viszonyban állt a másikkal.

A tegezés két részre oszlott: 1./ baráti tegezés: pl. "Te, Pista!"; 2./ a nemekhez intézett tegezés: "Ahogyan Tekegyelmed kívánja!". A magázódás, "Uram!", "Asszonyom!" megszólítás német hatásra indult meg. A maga szót a 17. században használták először, mindig rideg, lenéző szerepe volt. Az ön megszólítás udvarias, tiszteletet sugall.

A tegezés szabályai: csak a nők vagy a náluk jóval idősebb/magasabb rangú férfiak ajánlhatják fel; -a nők egymás között: csak a jóval idősebb/magasabb rangú kezdeményezheti. A tegeződést visszautasítani minden körülmények között sértés!

14./ megszólítás: a régi megszólításformák közül ma is él az Uram! és az Asszonyom!.

Az utóbbit a protokoll nem használja, mert magánügynek tekinti, hogy egy hölgy asszony-e vagy sem. (Az angol hölgyek közül sokan használják a nevük előtt az ms formulát, nem akarják tudtára adni a világnak a családi állapotukat. Az úrfi és a kisasszony megszólítások a 16. századból származnak, ma már inkább az utóbbi használatos. A történelem mindig kreál(t) valamilyen megszólítást a társadalmi- és politikai helyzettől, illetve a foglalkozástól függően: tekintetes, nagyságos, méltóságos, kolléga, kollegina, szaktárs, elvtárs, bajtárs.

15./ a levél

A címszóval kapcsolatos remek forrás lehet többek között Ráth-Végh István A könyv komédiája c. műve. A Gorombaság irodalma című része.

A magánlevelet kézzel illik írni és aláírni, és figyelni kell a levélpapír minőségére is. A magánlevél udvarias, érzelem-dús, a kézírás olvasható. A megszólítás magánügy...

A hivatalos- vagy üzleti levelezés külön tantárgy, nem fér el ebben a szócikkben. Legyen szó csak arról, amit mindenkinek illik tudni. A hivatalos levelezés megszólítási formulájában minden nő "Asszony" és minden férfi "Úr". A 25 éven felüli nők megszólítása mindig "Asszony", még akkor is, ha hajadon az illető. Egy igazgató, osztályvezető, főorvos stb. asszony valószínűleg idősebb 25 évesnél.

A diplomáciai- és protokolláris levelezésben a megszólítást a rang szerint finomítani kell. A királyok megszólítása Sire, a királyi hercegeké Monseigneur, a hölgyek megszólítása minden esetben Madame, Szabad György tehát helyesen szólította Asszonyom-nak az angol királynőt az Országházban.

A pápa megszólítása – neki közvetlenül csak államfők írhatnak – Szentatyám, a bíboros és az érsek Őeminenciája, a püspök Excellenciás, a főrabbi Professzor. A német nyelvterületen előnyt jelent a professzor és a doktor cím használata.

A hivatalos levélben célszerű visszautalni az eredeti levélre, ha annak nincs meg a másolata (ez a magánlevélben is ajánlott). A hivatalos levél pontos, tárgyszerű, érzelemmentes. A záró formula: "Tisztelettel" vagy "Üdvözlettel". Nem kell szó szerint venni az angol "Sincerely Yours [Tisztelettel az Öné]" megszólítást, amelynek az értelemszerű jelentése "Szívélyes/Barátságos/Baráti üdvözlettel".

16./ telefonálás

A telefon ma már nem luxuscikk, hanem a kommunikáció mindennapi eszköze.
A telefonálás illemszabályai: - rövid beszélgetés; - a hívott félnek kell azonosítania magát: mondja meg a nevét, ha a munkahelyét hívják, akkor a munkahelye nevét (így a hívó fél biztos lehet abban, hogy jó számot hívott); - a hívó fél köszön, bemutatkozik, közli, hogy kivel szeretne beszélni, megkérdezi, hogy zavarja-e a hívott felet, ha igen, visszahívást ajánl fel; - visszahívás: ha a hívott félnek visszahívást ígérnek, és ő megadja a telefonszámát, nem telefonálhat újra. Vonalmegszakadás esetén a hívó fél kötelessége az újrahívás, a beszélgetés befejezését is ő kezdeményezi. Az üzenetrögzítő használatakor a magán üzenetrögzítőn is magázódjunk. Köszönés, azonosítás után meg kell adnunk az üzenet időpontját és hagyjunk egy rövid üzenetet. Ha a hívott fél visszahívást ígér, mindenképpen tegye meg.

Rövid intelmek: - mások beszélgetésekor el kell hagyni a helyiséget; - a mobiltelefont nem használható ott, ahol tilos; - a vonaltartás legfeljebb fél percig lehet. Gratulálni szabad, de részvétet nyilvánítani nem illik telefonon.

Előre engedés

A férfi általában előre engedi a nőt. Kivételek: - tömegközlekedési járműről való leszálláskor, gépkocsiból való kiszálláskor; - étterembe, szórakozóhelyre való belépéskor, ha ez társaságban történik, egy férfi megy elöl, utána a társaság tagjai már vegyesen léphetnek be; - meredek, szűk lépcsőn lefelé, de felfelé már a nő megy elöl; - nehéz- és/vagy lengőajtónál mindig a férfi megy elöl. Járműbe való beszálláskor a férfi nyitja ki az ajtót a nő előtt és csukja be utána.

Étterem, étkezés

Az étteremben illik vendégként viselkedni. A ruhatárnál - ez a színház, szórakozóhely stb. ruhatárára is vonatkozik - érkezéskor a férfi lesegíti a hölgy kabátját, és csak ezután veszi le a sajátját, távozáskor pedig fordítva: először a férfi veszi fel a kabátját, és csak azután segíti fel a hölgyre a kabátot. (Az ok egyszerű: nehogy rámelegedjék a hölgyre a kabát.)

A botrány kezelése

A botrány már a kirobbanása előtt észrevehető, megelőzhető. Ha már kirobbant, a botrány okozóját meg kell nyugtatni, ha ez sikertelen, a többiektől el kell különíteni.

A biológiai megnyilvánulások és kezelésük

• dohányzás: a jogszabályok folyamatosan szigorítják a dohányzás szabályait. Alapszabály: aki dohányzik, úgy tegye, hogy ne zavarjon másokat. Ha valahol nincs hamutartó, ott nem illik rágyújtani. Nem illik cigarettával a szájban beszélgetni, járni-kelni, bárhová belépni, a füstöt bárkire ráfújni. Cigarettával a szájban nem illik másnak tüzet adni. Az utcán nem illik dohányozni, mert a parázs a tömegben sérülést vagy anyagi kárt okozhat.
• csuklás: nem mások előtt kell elállítani;
• ásítás: mások előtt nem illik;
• tüsszentés: csukott szájjal, zsebkendőbe, az orrot és a szájat eltakarva.
• fülvakarás: magánügy!
• köhögés: az eljárás ugyanaz, mint a tüsszentésnél.
• szellentés: magánügy!
• "kimenni" akkor kell, amikor lehet...
• sminkelés, frizuraigazítás: magánügy!
• fogpiszkálás: szintén magánügy, az asztalnál nem illik.
• rágógumi: beszéd közben nem illik rágni. Az elrágott rágógumit papírzsebkendőbe csomagolva a szemetesbe kell dobni, minden más megoldás sérti a jó ízlést.

Irodalom

• Görög Ibolya: Protokoll az életem; Athenaeum 2000 Kiadó
• Gyarmati Ildikó: Rendezvényszervezési kalauz; Athenaeum 2000 Kiadó
• Ottlik Károly: Protokoll; Protokoll '96 Kft., Budapest, 1993
• Ráth-Végh István: Az emberi butaság; Gondolat Kiadó, Budapest, 1963
• Ráth-Végh István: A könyv komédiája; V., bővített kiadás, Gondolat Kiadó, Budapest, 1982
• Sille István: Illem, etikett, protokoll. Akadémiai Kiadó, 12. Kiadás, Budapest, 2005
• Az Új Idők Illemkódexe (szerk: Mangold Béla Kolos), Bába Kiadó, Szeged, 2010

Külső hivatkozások

• Munkahelyi protokoll - Mutasd a ruhád, megmondom ki vagy!
• A rendezvényszervezés alapjai
• Nemzetközi protokoll