„Huj-jüan” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Vessző utáni szóközhiány javítása AWB |
a Helyesírási javítások (7. csoport: egybeírás/különírás) kézi ellenőrzéssel (más néven, mégis, még egyszer, még inkább, több száz, kör alakú stb.) |
||
47. sor: | 47. sor: | ||
402-ben szervezett egy [[bhikkhu|szerzetesekből]] és [[háztulajdonos (buddhizmus)|világi emberekből]] álló csoportot, amely a [[mahájána]] irányzatot képviselte. Ez az új ág kapta később a [[Tiszta Föld buddhizmus]] elnevezést, amelyben a „Tiszta Föld” [[Amitábha|Amitábha Buddha]] birodalma (lásd még: [[Buddhák listája]]).<ref>Shinko Mochizuki, Leo M. Pruden, Trans. (2001). [https://web.archive.org/web/20100707074549/http://www.shin-ibs.edu/documents/pwj3-3/11MC3.pdf Pure Land Buddhism in China: A Doctrinal History], Chapter 3: Hui-yuan of Mt.Lu, Pacific World Journal, Third Series, Number 3, 251</ref> |
402-ben szervezett egy [[bhikkhu|szerzetesekből]] és [[háztulajdonos (buddhizmus)|világi emberekből]] álló csoportot, amely a [[mahájána]] irányzatot képviselte. Ez az új ág kapta később a [[Tiszta Föld buddhizmus]] elnevezést, amelyben a „Tiszta Föld” [[Amitábha|Amitábha Buddha]] birodalma (lásd még: [[Buddhák listája]]).<ref>Shinko Mochizuki, Leo M. Pruden, Trans. (2001). [https://web.archive.org/web/20100707074549/http://www.shin-ibs.edu/documents/pwj3-3/11MC3.pdf Pure Land Buddhism in China: A Doctrinal History], Chapter 3: Hui-yuan of Mt.Lu, Pacific World Journal, Third Series, Number 3, 251</ref> |
||
404-ben {{kínai|Huiyuan|Huj-jüan}} értekezést írt ''Miért nem borulnak le a király előtt a szerzetesek'' (沙門不敬王者論) címmel.<ref>Angol fordítás: Leon Hurvitz, " 'Render unto Caesar' in Early Chinese Buddhism," ''Sino-Indian Studies'', V, 4 (Santininketan), 80-114.</ref> Az a könyv szimbolizálta az erőfeszítéseit, hogy a buddhista egyház független maradhasson az uralkodók udvarától. Ugyanakkor, vallási és politikai szöveg is volt egyben, amelyben igyekezett meggyőzni az uralkodókat és a konfuciánus minisztereket, hogy a buddhizmus nem romboló hatású. Úgy érvelt, hogy a buddhisták jó alattvalók, ugyanis félnek a karma okozta büntetéstől és bíznak a jobb [[Újjászületés (buddhizmus)|újjászületésben]]. {{kínai|Huiyuan|Huj-jüan}} elmagyarázta, hogy annak ellenére, hogy azok a buddhisták, akik elhagyják családjaikat, |
404-ben {{kínai|Huiyuan|Huj-jüan}} értekezést írt ''Miért nem borulnak le a király előtt a szerzetesek'' (沙門不敬王者論) címmel.<ref>Angol fordítás: Leon Hurvitz, " 'Render unto Caesar' in Early Chinese Buddhism," ''Sino-Indian Studies'', V, 4 (Santininketan), 80-114.</ref> Az a könyv szimbolizálta az erőfeszítéseit, hogy a buddhista egyház független maradhasson az uralkodók udvarától. Ugyanakkor, vallási és politikai szöveg is volt egyben, amelyben igyekezett meggyőzni az uralkodókat és a konfuciánus minisztereket, hogy a buddhizmus nem romboló hatású. Úgy érvelt, hogy a buddhisták jó alattvalók, ugyanis félnek a karma okozta büntetéstől és bíznak a jobb [[Újjászületés (buddhizmus)|újjászületésben]]. {{kínai|Huiyuan|Huj-jüan}} elmagyarázta, hogy annak ellenére, hogy azok a buddhisták, akik elhagyják családjaikat, mindenekelőtt szolgálják a szüleiket és engedelmeskednek az uraiknak.<ref name="ebrey cambridge 97"/> |
||
==Galéria== |
==Galéria== |
A lap 2017. május 10., 10:35-kori változata
Huj-jüan ( ) | |
Született | 334 Sanhszi, Kína |
Elhunyt | 416 Lu-hegy, Kína |
Állampolgársága | Kína |
Foglalkozása | buddhista tanító |
A Wikimédia Commons tartalmaz Huj-jüan ( ) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A sorozat témája Kínai buddhizmus 汉传佛教 / 漢傳佛教 Han-csuan Fo-csiao |
---|
Kultúra
|
Huj-jüan ( ) (kínai: 慧遠, vagy Fi-Jon ( ) - (334–416) kínai buddhista tanító volt, aki a Lusan-hegyen lévő Tunglin templomot alapította, és híres szerzeménye a Miért nem borulnak le a király előtt a szerzetesek című mű volt. Sanhszi tartományban született 334-ben és Hopej tartományban hunyt el 416-ban. Északról származott, ám délre vándorolt és a Csin-dinasztia területén élt. Halála után nevezték ki a Tiszta Föld buddhizmus első pátriárkájává. A tanítványai közé tartozott Huj-kuan ( ) (慧觀), Szeng-csi ( ) (僧濟) és Fa-an ( ) (法安).
Élete
Huj-jüan ( ) fiatalon elkezdte tanulni Csuang Csou ( ), Lao-ce ( ) és Konfuciusz filozófiáit tanulni. Azonban 21 éves korában {{kínai|Hebei|Hopej]] tartományban egy Tao An ( ) nevű, Kucsa királyságból származó buddhista szerzetessel áttért a buddhizmusra. Hátrahagyta a világi életet és beállt szerzetesnek.[1] Később a lusan-hegyi Tunglin templom (Keleti Erdő templom) vezetője lett. Tanította vinaját, buddhista meditációt, abhidharmát és bölcseletet (pradzsnyá). Annak ellenére, hogy Huj Jüan ( ) semmilyen erőfeszítést nem tett a világi emberekkel történő kapcsolatteremtésre, sok megkeresése volt a nemesi és királyi családokból. Két alkalommal is meghívást kapott Huan Hszüan ( ) diktátortól, hogy megvitassák az egyház státuszát, és mindkétszer sikeresen kivívta egyháza függetlenségét. Sokan látogattak el hozzá később a világiak közül is a Lu-hegyhez, hogy részt vehessenek az általuk vezetett vallásos életformában. Huj-jüan ( ) kapcsolatban állt a kor egy másik híres buddhista tudósával, Kumáradzsívával.[2]
402-ben szervezett egy szerzetesekből és világi emberekből álló csoportot, amely a mahájána irányzatot képviselte. Ez az új ág kapta később a Tiszta Föld buddhizmus elnevezést, amelyben a „Tiszta Föld” Amitábha Buddha birodalma (lásd még: Buddhák listája).[3]
404-ben Huj-jüan ( ) értekezést írt Miért nem borulnak le a király előtt a szerzetesek (沙門不敬王者論) címmel.[4] Az a könyv szimbolizálta az erőfeszítéseit, hogy a buddhista egyház független maradhasson az uralkodók udvarától. Ugyanakkor, vallási és politikai szöveg is volt egyben, amelyben igyekezett meggyőzni az uralkodókat és a konfuciánus minisztereket, hogy a buddhizmus nem romboló hatású. Úgy érvelt, hogy a buddhisták jó alattvalók, ugyanis félnek a karma okozta büntetéstől és bíznak a jobb újjászületésben. Huj-jüan ( ) elmagyarázta, hogy annak ellenére, hogy azok a buddhisták, akik elhagyják családjaikat, mindenekelőtt szolgálják a szüleiket és engedelmeskednek az uraiknak.[1]
Galéria
-
"A Tigris-szakadék három nevető alakja" – Huj-jüan ( ), Tao Jüan-ming ( ), és Lu Hsziu-csing ( ) – Soga Shōhaku (1730-1781).
-
A Tunglin templom a Lusan-hegyen
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ a b Ebrey, Cambridge Illustrated History of China, 97.
- ↑ Jones, Charles B. (2008). Was Lushan Huiyuan a Pure Land Buddhist? Evidence from His Correspondence with Kumārajīva About Nianfo Practice, 周文廣 - Chung-Hwa Buddhist Journal 21, 175-191
- ↑ Shinko Mochizuki, Leo M. Pruden, Trans. (2001). Pure Land Buddhism in China: A Doctrinal History, Chapter 3: Hui-yuan of Mt.Lu, Pacific World Journal, Third Series, Number 3, 251
- ↑ Angol fordítás: Leon Hurvitz, " 'Render unto Caesar' in Early Chinese Buddhism," Sino-Indian Studies, V, 4 (Santininketan), 80-114.
Források
- Ebrey, Patricia Buckley (1999). The Cambridge Illustrated History of China. Cambridge: Cambridge University Press.
- Tanaka, Kenneth Kenichi (1990). The dawn of Chinese pure land Buddhist doctrine : Ching-ying Hui-yuan's Commentary on the Visualization sutra, Albany : State University of New York Press
- Zürcher, E. and Teiser, Stephen F. (2007). Buddhist Conquest of China : The Spread and Adaptation of Buddhism in Early Medieval China (3. kiadás). Boston, MA: Brill Academic Publishers, 204–53. oldal