„Huj-jüan” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Vessző utáni szóközhiány javítása AWB
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Helyesírási javítások (7. csoport: egybeírás/különírás) kézi ellenőrzéssel (más néven, mégis, még egyszer, még inkább, több száz, kör alakú stb.)
47. sor: 47. sor:
402-ben szervezett egy [[bhikkhu|szerzetesekből]] és [[háztulajdonos (buddhizmus)|világi emberekből]] álló csoportot, amely a [[mahájána]] irányzatot képviselte. Ez az új ág kapta később a [[Tiszta Föld buddhizmus]] elnevezést, amelyben a „Tiszta Föld” [[Amitábha|Amitábha Buddha]] birodalma (lásd még: [[Buddhák listája]]).<ref>Shinko Mochizuki, Leo M. Pruden, Trans. (2001). [https://web.archive.org/web/20100707074549/http://www.shin-ibs.edu/documents/pwj3-3/11MC3.pdf Pure Land Buddhism in China: A Doctrinal History], Chapter 3: Hui-yuan of Mt.Lu, Pacific World Journal, Third Series, Number 3, 251</ref>
402-ben szervezett egy [[bhikkhu|szerzetesekből]] és [[háztulajdonos (buddhizmus)|világi emberekből]] álló csoportot, amely a [[mahájána]] irányzatot képviselte. Ez az új ág kapta később a [[Tiszta Föld buddhizmus]] elnevezést, amelyben a „Tiszta Föld” [[Amitábha|Amitábha Buddha]] birodalma (lásd még: [[Buddhák listája]]).<ref>Shinko Mochizuki, Leo M. Pruden, Trans. (2001). [https://web.archive.org/web/20100707074549/http://www.shin-ibs.edu/documents/pwj3-3/11MC3.pdf Pure Land Buddhism in China: A Doctrinal History], Chapter 3: Hui-yuan of Mt.Lu, Pacific World Journal, Third Series, Number 3, 251</ref>


404-ben {{kínai|Huiyuan|Huj-jüan}} értekezést írt ''Miért nem borulnak le a király előtt a szerzetesek'' (沙門不敬王者論) címmel.<ref>Angol fordítás: Leon Hurvitz, " 'Render unto Caesar' in Early Chinese Buddhism," ''Sino-Indian Studies'', V, 4 (Santininketan), 80-114.</ref> Az a könyv szimbolizálta az erőfeszítéseit, hogy a buddhista egyház független maradhasson az uralkodók udvarától. Ugyanakkor, vallási és politikai szöveg is volt egyben, amelyben igyekezett meggyőzni az uralkodókat és a konfuciánus minisztereket, hogy a buddhizmus nem romboló hatású. Úgy érvelt, hogy a buddhisták jó alattvalók, ugyanis félnek a karma okozta büntetéstől és bíznak a jobb [[Újjászületés (buddhizmus)|újjászületésben]]. {{kínai|Huiyuan|Huj-jüan}} elmagyarázta, hogy annak ellenére, hogy azok a buddhisták, akik elhagyják családjaikat, mindenek előtt szolgálják a szüleiket és engedelmeskednek az uraiknak.<ref name="ebrey cambridge 97"/>
404-ben {{kínai|Huiyuan|Huj-jüan}} értekezést írt ''Miért nem borulnak le a király előtt a szerzetesek'' (沙門不敬王者論) címmel.<ref>Angol fordítás: Leon Hurvitz, " 'Render unto Caesar' in Early Chinese Buddhism," ''Sino-Indian Studies'', V, 4 (Santininketan), 80-114.</ref> Az a könyv szimbolizálta az erőfeszítéseit, hogy a buddhista egyház független maradhasson az uralkodók udvarától. Ugyanakkor, vallási és politikai szöveg is volt egyben, amelyben igyekezett meggyőzni az uralkodókat és a konfuciánus minisztereket, hogy a buddhizmus nem romboló hatású. Úgy érvelt, hogy a buddhisták jó alattvalók, ugyanis félnek a karma okozta büntetéstől és bíznak a jobb [[Újjászületés (buddhizmus)|újjászületésben]]. {{kínai|Huiyuan|Huj-jüan}} elmagyarázta, hogy annak ellenére, hogy azok a buddhisták, akik elhagyják családjaikat, mindenekelőtt szolgálják a szüleiket és engedelmeskednek az uraiknak.<ref name="ebrey cambridge 97"/>


==Galéria==
==Galéria==

A lap 2017. május 10., 10:35-kori változata

Huj-jüan
Született334
Sanhszi, Kína
Elhunyt416
Lu-hegy, Kína
ÁllampolgárságaKína
Foglalkozásabuddhista tanító
A Wikimédia Commons tartalmaz Huj-jüan témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Huj-jüan (kínai: 慧遠, vagy Fi-Jon - (334–416) kínai buddhista tanító volt, aki a Lusan-hegyen lévő Tunglin templomot alapította, és híres szerzeménye a Miért nem borulnak le a király előtt a szerzetesek című mű volt. Sanhszi tartományban született 334-ben és Hopej tartományban hunyt el 416-ban. Északról származott, ám délre vándorolt és a Csin-dinasztia területén élt. Halála után nevezték ki a Tiszta Föld buddhizmus első pátriárkájává. A tanítványai közé tartozott Huj-kuan (慧觀), Szeng-csi (僧濟) és Fa-an (法安).

Élete

Huj-jüan fiatalon elkezdte tanulni Csuang Csou, Lao-ce és Konfuciusz filozófiáit tanulni. Azonban 21 éves korában {{kínai|Hebei|Hopej]] tartományban egy Tao An nevű, Kucsa királyságból származó buddhista szerzetessel áttért a buddhizmusra. Hátrahagyta a világi életet és beállt szerzetesnek.[1] Később a lusan-hegyi Tunglin templom (Keleti Erdő templom) vezetője lett. Tanította vinaját, buddhista meditációt, abhidharmát és bölcseletet (pradzsnyá). Annak ellenére, hogy Huj Jüan semmilyen erőfeszítést nem tett a világi emberekkel történő kapcsolatteremtésre, sok megkeresése volt a nemesi és királyi családokból. Két alkalommal is meghívást kapott Huan Hszüan diktátortól, hogy megvitassák az egyház státuszát, és mindkétszer sikeresen kivívta egyháza függetlenségét. Sokan látogattak el hozzá később a világiak közül is a Lu-hegyhez, hogy részt vehessenek az általuk vezetett vallásos életformában. Huj-jüan kapcsolatban állt a kor egy másik híres buddhista tudósával, Kumáradzsívával.[2]

402-ben szervezett egy szerzetesekből és világi emberekből álló csoportot, amely a mahájána irányzatot képviselte. Ez az új ág kapta később a Tiszta Föld buddhizmus elnevezést, amelyben a „Tiszta Föld” Amitábha Buddha birodalma (lásd még: Buddhák listája).[3]

404-ben Huj-jüan értekezést írt Miért nem borulnak le a király előtt a szerzetesek (沙門不敬王者論) címmel.[4] Az a könyv szimbolizálta az erőfeszítéseit, hogy a buddhista egyház független maradhasson az uralkodók udvarától. Ugyanakkor, vallási és politikai szöveg is volt egyben, amelyben igyekezett meggyőzni az uralkodókat és a konfuciánus minisztereket, hogy a buddhizmus nem romboló hatású. Úgy érvelt, hogy a buddhisták jó alattvalók, ugyanis félnek a karma okozta büntetéstől és bíznak a jobb újjászületésben. Huj-jüan elmagyarázta, hogy annak ellenére, hogy azok a buddhisták, akik elhagyják családjaikat, mindenekelőtt szolgálják a szüleiket és engedelmeskednek az uraiknak.[1]

Galéria

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. a b Ebrey, Cambridge Illustrated History of China, 97.
  2. Jones, Charles B. (2008). Was Lushan Huiyuan a Pure Land Buddhist? Evidence from His Correspondence with Kumārajīva About Nianfo Practice, 周文廣 - Chung-Hwa Buddhist Journal 21, 175-191
  3. Shinko Mochizuki, Leo M. Pruden, Trans. (2001). Pure Land Buddhism in China: A Doctrinal History, Chapter 3: Hui-yuan of Mt.Lu, Pacific World Journal, Third Series, Number 3, 251
  4. Angol fordítás: Leon Hurvitz, " 'Render unto Caesar' in Early Chinese Buddhism," Sino-Indian Studies, V, 4 (Santininketan), 80-114.

Források

  • Ebrey, Patricia Buckley (1999). The Cambridge Illustrated History of China. Cambridge: Cambridge University Press.
  • Tanaka, Kenneth Kenichi (1990). The dawn of Chinese pure land Buddhist doctrine : Ching-ying Hui-yuan's Commentary on the Visualization sutra, Albany : State University of New York Press
  • Zürcher, E. and Teiser, Stephen F. (2007). Buddhist Conquest of China : The Spread and Adaptation of Buddhism in Early Medieval China (3. kiadás). Boston, MA: Brill Academic Publishers, 204–53. oldal