Huj-jüan
| Huj-jüan () | |
 | |
| Született | 334 Sanhszi, Kína |
| Elhunyt | 416 Lu-hegy, Kína |
| Állampolgársága | Kína |
| Foglalkozása | buddhista tanító |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Huj-jüan () témájú médiaállományokat. | |
| A sorozat témája Kínai buddhizmus 汉传佛教 / 漢傳佛教 Han-csuan Fo-csiao |
|---|
 |
| Története |
| Főbb alakok |
| Hagyományok |
| Szövegek |
| Építészet |
| Szent hegyek |
| Kultúra |
Huj-jüan () (kínai: 慧遠, vagy Fi-Jon () - (334–416) kínai buddhista tanító volt, aki a Lusan-hegyen lévő Tunglin templomot alapította, és híres szerzeménye a Miért nem borulnak le a király előtt a szerzetesek című mű volt. Sanhszi tartományban született 334-ben és Hopej tartományban hunyt el 416-ban. Északról származott, ám délre vándorolt és a Csin-dinasztia területén élt. Halála után nevezték ki a Tiszta Föld buddhizmus első pátriárkájává. A tanítványai közé tartozott Huj-kuan () (慧觀), Szeng-csi () (僧濟) és Fa-an () (法安).
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Huj-jüan () fiatalon elkezdte tanulni Csuang Csou (), Lao-ce () és Konfuciusz filozófiáit tanulni. Azonban 21 éves korában Hopej () tartományban egy Tao An () nevű, Kucsa királyságból származó buddhista szerzetessel áttért a buddhizmusra. Hátrahagyta a világi életet és beállt szerzetesnek.[1] Később a lusan-hegyi Tunglin templom (Keleti Erdő templom) vezetője lett. Tanította vinaját, buddhista meditációt, abhidharmát és bölcseletet (pradzsnyá). Annak ellenére, hogy Huj Jüan () semmilyen erőfeszítést nem tett a világi emberekkel történő kapcsolatteremtésre, sok megkeresése volt a nemesi és királyi családokból. Két alkalommal is meghívást kapott Huan Hszüan () diktátortól, hogy megvitassák az egyház státuszát, és mindkétszer sikeresen kivívta egyháza függetlenségét. Sokan látogattak el hozzá később a világiak közül is a Lu-hegyhez, hogy részt vehessenek az általuk vezetett vallásos életformában. Huj-jüan () kapcsolatban állt a kor egy másik híres buddhista tudósával, Kumáradzsívával.[2]
402-ben szervezett egy szerzetesekből és világi emberekből álló csoportot, amely a mahájána irányzatot képviselte. Ez az új ág kapta később a Tiszta Föld buddhizmus elnevezést, amelyben a „Tiszta Föld” Amitábha Buddha birodalma (lásd még: Buddhák listája).[3]
404-ben Huj-jüan () értekezést írt Miért nem borulnak le a király előtt a szerzetesek (沙門不敬王者論) címmel.[4] Az a könyv szimbolizálta az erőfeszítéseit, hogy a buddhista egyház független maradhasson az uralkodók udvarától. Ugyanakkor, vallási és politikai szöveg is volt egyben, amelyben igyekezett meggyőzni az uralkodókat és a konfuciánus minisztereket, hogy a buddhizmus nem romboló hatású. Úgy érvelt, hogy a buddhisták jó alattvalók, ugyanis félnek a karma okozta büntetéstől és bíznak a jobb újjászületésben. Huj-jüan () elmagyarázta, hogy annak ellenére, hogy azok a buddhisták, akik elhagyják családjaikat, mindenekelőtt szolgálják a szüleiket és engedelmeskednek az uraiknak.[1]
Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
"A Tigris-szakadék három nevető alakja" – Huj-jüan (), Tao Jüan-ming (), és Lu Hsziu-csing () – Soga Shōhaku (1730-1781).
A Tunglin templom a Lusan-hegyen
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Ebrey, Cambridge Illustrated History of China, 97.
- ↑ Jones, Charles B. (2008). Was Lushan Huiyuan a Pure Land Buddhist? Evidence from His Correspondence with Kumārajīva About Nianfo Practice, 周文廣 - Chung-Hwa Buddhist Journal 21, 175-191
- ↑ Shinko Mochizuki, Leo M. Pruden, Trans. (2001). Pure Land Buddhism in China: A Doctrinal History, Chapter 3: Hui-yuan of Mt.Lu, Pacific World Journal, Third Series, Number 3, 251
- ↑ Angol fordítás: Leon Hurvitz, " 'Render unto Caesar' in Early Chinese Buddhism," Sino-Indian Studies, V, 4 (Santininketan), 80-114.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ebrey, Patricia Buckley (1999). The Cambridge Illustrated History of China. Cambridge: Cambridge University Press.
- Tanaka, Kenneth Kenichi (1990). The dawn of Chinese pure land Buddhist doctrine : Ching-ying Hui-yuan's Commentary on the Visualization sutra, Albany : State University of New York Press
- Zürcher, E. and Teiser, Stephen F. (2007). Buddhist Conquest of China : The Spread and Adaptation of Buddhism in Early Medieval China (3. kiadás). Boston, MA: Brill Academic Publishers, 204–53. oldal
