Dél-Korea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Koreai Köztársaság szócikkből átirányítva)
Koreai Köztársaság
대한민국
大韓民國
(Tehan Minguk)
Dél-Korea zászlaja
Dél-Korea zászlaja
Dél-Korea címere
Dél-Korea címere
Nemzeti mottó: 홍익인간 (弘益人間)
Hongik Ingan
„Jóakarat az emberiségnek”
Nemzeti himnusz: Egukka
Fővárosa Szöul
é. sz. 36°, k. h. 128°
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Pak Kunhje
Miniszterelnök Hvang Gjoan[1]
Országgyűlés elnöke Csong Ihva
Hivatalos nyelv koreai
Felszabadítás 1945. augusztus 15.
Hivatalos kikiáltás 1948. augusztus 15.

Elődállamok Flag of Korea (1882-1910).svg Koreai Császárság
Népesség
Népszámlálás szerint 50 219 669 fő (2013)[2] +/-
Rangsorban 26.
Becsült 51 413 925[3] fő (2015. május)
Rangsorban 26.
Népsűrűség 501 fő/km²
GDP 2014[4]
Összes 1416 milliárd USD (11.)
PPP: 1778 millárd USD
Egy főre jutó 28 100 USD (28.)
PPP: 35 277 USD
HDI (2014) 0,891[5] (15.) – magas
Földrajzi adatok
Terület 100 210 km²
Rangsorban 109.
Víz 0,3%
Időzóna koreai zónaidő (UTC+9)
Egyéb adatok
Pénznem dél-koreai von (KRW)
Nemzetközi gépkocsijel ROK
Hívószám 82
Internet TLD .kr
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Koreai Köztársaság témájú médiaállományokat.

Dél-Korea térképe

A Koreai Köztársaság, hétköznapi nevén Dél-Korea (hangul: 대한민국Tehan Mingukhandzsa: 大韓民國, nyugaton Daehan Minguk?) elnöki köztársaság Kelet-Ázsiában, a Koreai-félsziget déli részén. Egyetlen szárazföldi határa a koreai demilitarizált övezet, amely Észak-Koreával közös. A két Korea 1945. augusztus 15-éig egy államot alkotott. Keleten a Japán-tenger (hivatalos koreai nevén Keleti-tenger), délen a Koreai-szoros és nyugaton a Sárga-tenger határolja. A nagy történelmi múltra visszatekintő Dél-Korea ma a világ egyik vezető gazdasági hatalma, számos nemzetközi szövetség tagja. Fővárosa és legnagyobb városa a tízmillió lakosú[6] Szöul, a világ második legnagyobb várostömörülése. A fővároson kívül még kilenc milliós nagyváros található az országban.

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Japán- és a Sárga-tenger között húzódó Koreai-félsziget déli részén fekvő ország nyugati és déli partvidéke tagolt, a partokat több ezer apró sziget övezi. A félsziget keletről nyugat felé lejt, keleti és középső részén észak-déli irányban húzódó hegységek vannak. Jobbára prekambriumból származó gránit- és gneisz alkotja őket. A keleti oldalon futó Thebek-hegység vízválasztóként is funkcionál. Az északkelet-délnyugat irányban futó Szobek-hegység is jelentős. Az ország legmagasabb csúcsa, az 1950 m magas Halla-hegy a Csedzsu-szigeten emelkedik, mely maga is egy vulkanikus képződmény. A Korea-félsziget stabil, aktív vulkánok nincsenek, a földrengések is ritkák. Történelmi feljegyzések szerint a Halla-hegy még aktív volt a Korjo-korban (918–1392). Dél-Korea és Japán is magáénak követeli a Tokto-szigetcsoportot, mely Észak-Kjongszang tartománytól keletre fekszik. A Sárga-tenger melléke dombvidék, illetve síkság.[7][8][9]

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Korea folyói

Dél-Korea fontosabb folyói a Naktong (낙동강), mely a leghosszabb, 523 kilométeres; a Han folyó (한강), amely Szöul városát szeli ketté; valamint a Kum (금강). Mindhárom a Thebek-hegységben ered. Az ország folyóinak többsége a Sárga-tengerbe vagy a Kelet-kínai-tengerbe ömlik.[8]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korea a mérsékelt éghajlati övben fekszik. Az éghajlat jellege tenger melléki helyzete ellenére meglehetősen kontinentális. A nyarak forróak és párásak, a telek hidegek és szárazak. Különösen a félsziget belsejében levő magas hegyvidékek hidegek télen, a Thebek-hegységben esik a legtöbb hó. A déli part éghajlata már szubtrópusi jellegű, a telek melegebbek, mint az északi részeken, nzáron azonban nincs különbség a hőmérséklet között a két országrészben. A fagymentes napok száma Csedzsun elérheti a 240 napot. Hat az ázsiai monszun, ezért a nyár közepe nagyon csapadékos. A déli partot nyár végén tájfunok sújthatják. Ezek nem csak a viharos széllel okoznak kárt, hanem a vele járó heves eső helyi árvizet okoz.[8][10] Tavasszal Kína felől porviharok érik el az országot.[11]


Dél-Korea (1971‑2000) éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec.
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 1,6 4,1 10,2 17,6 22,8 26,9 28,8 29,5 25,6 19,7 11,5 4,2
Átlaghőmérséklet (°C) −2,5 −0,3 5,2 12,1 17,4 21,9 24,9 25,4 20,8 14,4 6,9 0,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −6,1 −4,1 1,1 7,3 12,6 17,8 21,8 22,1 16,7 9,8 2,9 −3,4
Átl. csapadékmennyiség (mm) 22 24 46 77 102 133 328 348 138 49 53 25
Forrás: Korea Meteorological Administration[12]


Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szoszan tengerpartja

Dél-Korea nagyon sűrűn lakott ország. A magas hegyvidékek miatt csak kb. 30%-át művelik a területnek és itt zsúfolódik a lakosság. A második világháború utáni időszak gyors iparosítása elszennyezte a levegőt és a vizeket. A károk enyhítésére sikeres intézkedéseket hoztak az utóbbi évtizedekben. A legnagyobb gondot környezetvédelmi szempontól a közlekedés okozza, bár a kénkibocsátást sikerült korlátozni.

Dél-Korea minden tartományában van nemzeti park.[13] Ezeket a meredek, nehezen járható hegyvidékeken, illetve a nagyon tagolt part apró szigetei között alakították ki. Itt élnek ritka állat- és növényfajok is.

Az UNESCO 2007-ben természeti világörökséggé nyilvánította Dél-Korea legnagyobb szigetét, Csedzsu vulkanikus sziget és lávacsövek néven.[14]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barack Obama amerikai elnök és I Mjongbak találkozója a Kék Házban, az elnöki rezidencián, Szöul, 2010.

Az 1945-ig egységes Korea területén Kidzsa király i. e. 1100 körül alapította az első dinasztiát. Ezt délen Három Han Birodalma váltotta fel i. e. 194-ben. Az egységes koreai állam i. sz. 668-ban jött létre, Silla néven. Koreát külső hatások főleg Kína felől érték. Onnan érkezett a buddhizmus, a konfucianizmus és számos más ismeret. Az ország mai neve a középkori Korjo (koreaiul 고려) dinasztia nevét őrzi. Az országban 1395-től egészen a japán megszállásig (1910) az I- vagy Csoszon-dinasztia uralkodott. A japánok annektálták Koreát, a második világháború idején rendőri diktatúrát vezettek be, és az ország gazdaságát katonai céljaik szolgálatába állították. A szövetséges hatalmak 1943-ban megállapodtak abban, hogy a háború befejezte után helyre kell állítani az ország függetlenségét. 1945-ben az ország északi részét szovjet, a déli részét amerikai csapatok szállták meg, és a 38. szélességi kör mentén felosztották az országot. Az ENSZ felhívására a déli országrészben 1948 májusában nemzetgyűlési választásokat tartottak, majd a parlament a szovjet segítséggel megalakított Észak-Korea függetlenségének kikiáltását követően, 1948. augusztus 15-én kikiáltotta a Koreai Köztársaságot. A két Korea viszonya egyre jobban elmérgesedett, ami 1950-ben a koreai háborúhoz vezetett. Az egyik fél győzelmével sem végződő háború az 1953-ban aláírt tűzszüneti egyezménnyel ért véget, a két Korea azonban technikailag hadban áll egymással. 2007. október 4-én No Muhjon és Kim Dzsongil aláírt egy nyolc pontból álló békemegállapodást, amely szerint a két fél a tartós béke fenntartása érdekében magas szintű diplomáciai tárgyalásokat folytat, gazdasági fejlesztéseket hajtanak végre, felújítják a vasúti, közúti és légi közlekedéseket, továbbá közös olimpia megrendezésére tesznek lépéseket. A tárgyalások lezárását követően nem sokkal, október 9-én Észak-Korea ismét nukleáris kísérleteket hajtott végre. Három évvel később, 2009 elején a két ország viszonya ismét elmérgesedett: Észak rakétákat telepített a határ menti területekre, illetve megfenyegette Délt és az USA-t, ne merjék zavarni első műholdjuk űrbe juttatását, melyet április 5-én fellőttek. Szerződésük formálisan is véget ért.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államszervezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legfelsőbb bíróság épülete Szöulban

A Koreai köztársaság alkotmányát 1948. július 17-én fogadták el, azóta többször módosították. Az 1987-ben történt utolsó módosítás óta Dél-Koreában az úgynevezett „hatodik köztársaság” korszaka zajlik. A kormányzás alapjául a liberális demokrácia elvei szolgálnak. Az alkotmány elfogadásának napja nemzeti ünnep.[15][16][17] A dél-koreai jogrendszer vegyes, az európai és az amerikai rendszert vegyíti a kínai klasszikus gondolkodásmóddal.[18]

Dél-Korea elnöki köztársaság, az elnököt öt évre választják, az alkotmány előírásai szerint csak egy terminust szolgálhat.[19] Az elnök kormányfő, államfő és a hadsereg parancsnoka is egyben.[20][21] Az elnöknek joga van háborút indítani és az országgyűlés felé jogalkotási javaslatot tehet.[22][23] Az elnök megvétózhatja a törvényjavaslatokat, az országgyűlés azonban a jelenlévők kétharmados többségével megszavazhatja az elnök által megvétózott törvényt.[15] Az elnök rezidenciája és hivatala a Kék Ház.[24] A miniszterelnököt az elnök jelöli ki, de az országgyűlésnek is el kell fogadnia.[17]

Az országgyűlésnek 300 tagja van, 246 tagot a választókerületekben lezajlott választások alapján többségi döntéssel választják, 54 képviselőt pedig az arányos képviselet elve alapján. Dél-Koreában minden 19. életévét betöltött állampolgár szavazhat, és minden 25. életévét betöltött állampolgár indulhat a választásokon. A képviselőket négy éves ciklusra választják.[25] Az első országgyűlést 1948-ban tartották. A 19. ciklus 2012-ben kezdődött és 2016-ig tart. Az országgyűlés épülete Joido szigetén található Szöulban.[19]

A dél-koreai igazságszolgáltatás alapjai az alkotmányban fekszenek. A legfőbb igazságszolgáltatói szerv a kilenc bírót számláló alkotmánybíróság. Tagjait az elnök nevezi ki, hármat az országgyűlés által javasolt személyekből, hármat pedig a legfelsőbb bíróság elnöke által javasoltak közül. Az alkotmányt érintő ügyekről és a vádemelések végső elbírálásáról dönt. Az alkotmánybíróság alatt a legfelsőbb bíróság áll. A Szöulban székelő szervezetnek tizennégy tagja van. Az alkotmánybírákhoz hasonlóan hat évre választják őket. Ezen kívül a fellebbviteli bíróságok, valamint a területi és városi bíróságok alkotják az igazságszolgáltatási rendszert.[26][27]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dél-koreai politikai életet két nagy párt uralja. A Szenuri Párt 2012 februárjában jött létre a Nagy Nemzeti Párt és egy kisebb párt egyesüléséből. A 2012-es választásokon a párt 152 helyet szerzett az országgyűlésben és Pak Kunhje lett az ország első női elnöke. A másik nagy párt az Új Politikai Összefogás a Demokráciáért (NPDA), mely a Demokratikus Párt és egy kisebb párt összeolvadásából jött létre 2014 márciusában. 2015 januári adatok alapján a Szenuri Pártnak 158, az NPDA-nak 130 mandátuma van a parlamentben.[17]

2014 decemberében Dél-Korea 1958 óta először oszlatott fel politikai pártot. Az Egyesített Progresszív Párt egyes tagjait azzal vádolták meg, hogy erőszak alkalmazásával tervezték a kormány leváltását és Észak-Korea kommuinsta redszerét kívánták bevezetni, amivel „aláásták a koreai demokráciát”. A kormány döntését az alkotmánybíróság is elfogadta, a párt öt megválasztott országgyűlési képviselőjétől megvonták a mandátumokat.[28]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

South Korea location map.svg

Dél-Korea nyolc tartományból (to), egy független közigazgatású tartományból, egy különleges igazgatású, egy független önkormányzatú és hat tartományi jogú városból áll, ezek a legfelsőbb szintek. A kisebb egységek a megyék (kun) és városok (si). A megyék alá tartoznak az upok és a körzetek (mjon), ezeken belül pedig lehetnek falvak (ri); a városok kerületekre (ku) és tongokra oszlanak.[29][30]

Tartományok:

Tartományi jogú városok:

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különleges alakulat kiképzése télen

Dél-Korea védelmi rendszere elsődlegesen arra rendezkedett be, hogy Észak-Korea ellen védje az országot. Emiatt kötelező a sorkatonai szolgálat minden egészséges, 20 és 30 év közötti, legalább általános iskolát végzett férfinak. A szolgálati idő egységtől függően 21–24 hónap.[31] Dél-Korea hadserege a világon az egyik legnagyobb és legjobban képzett,[32] 2014-ben mintegy 630 000 aktív és 2 970 000 tartalékos katonát számlált.[33] Az ország legnagyobb katonai szövetségese az Amerikai Egyesült Államok, mely háború esetén számottevő haderőt és felszerelést bocsájt Dél-Korea rendelkezésére.[34] Meglehetősen kevés nő szolgál a seregben, ezen folyamatosan igyekeznek változtatni. A tisztek 7%-a nő 2015-ös adatok szerint, míg a női tiszthelyettesek száma 2017-re eléri az 5%-ot.[35] A honvédelemre fordított költségvetés tekintetében Dél-Korea 2014-ben a 10. helyen állt a világon,[36] 2015-ös költségvetése 35 milliárd dollár, ami a GDP 2,35%-a, az állam költségvetésének pedig 14,5%-át teszi ki.[37]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Városi lakosság aránya: 83%
  • Születéskor várható élettartam: férfiaknál 72 év, nőknél 79 év
  • Népességnövekedés: 0,66%
  • Írástudatlanság: 1,9%

A népesség 98%-a koreai, 2%-a tunguz, mongol vagy kínai.

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban a hivatalos nyelv a koreai (koreaiul 한국어, hangugo, 韓國語).

A koreai ábécé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangul a koreai nyelv ábécéje, amelynek kialakítását hagyományosan Nagy Szedzsong királynak tulajdonítják az 1440-es években.[38] Az egyik leginkább tudományosnak tartott, jelenleg is használatban lévő ábécé a világon.[39] A nyelvet korábban handzsával, azaz a koreai nyelvre adaptált kínai írásjegyekkel írták. Bár Szedzsong hivatalossá tette a hangult, a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták.[38] A hangul összesen 24 gyökből (betűből) áll, 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból.[38] A gyökök a latin írással ellentétben nem feltétlenül egymást követik, hanem egységekbe rendeződnek. Egy egység egy szótagot jelöl.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 47%-a nem vallásos, 23%-a buddhista, 18%-a protestáns, 11%-a katolikus és kb. 1%-a az egyéb vallású.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Korea legnépesebb települései
Szöul
Szöul
Puszan
Puszan
# Város Közig. egység Népesség (2013)[40] Incshon
Incshon
Tegu
Tegu
1 Szöul Szöul 10 143 164
2 Puszan Puszan 3 526 648
3 Incshon Incshon 2 882 047
4 Tegu Tegu 2 501 823
5 Tedzson Tedzson 1 533 497
6 Kvangdzsu Kvangdzsu 1 473 529
7 Ulszan Ulszan 1 157 199
8 Szuvon Kjonggi 1 151 619
9 Cshangvon Dél-Kjongszang 1 082 896
10 Kojang Kjonggi 1 008 013


Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A World Trade Center szöuli épülete (jobboldalt)
Rizsföld
Autógyártás

Az újonnan iparosodó országok első hullámához tartozik, a világ egyik sikergazdasága. Míg három évtizeddel ezelőtt az ország gazdasági fejlettsége a szegényebb afrikai illetve ázsiai államok szintjén állt, addig jelenleg egy főre levetített GNP-értéke 20-szorosa Észak-Korea mutatójának.

  • Hazai össztermék (GDP/fő): 32 100 USD (2011-ben)
  • A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 2,6%, ipar 39,2%, szolgáltatások 58,2% (2010)
  • Munkanélküliség: 3% (2013. dec.) [41]
  • Munkaerő: 25 180 000 fő (2012)
  • Infláció: 1,1% (2014. jan.) [42]

A szubtrópusi éghajlaton a mezőgazdaság fontosabb terményei a rizs, a gyapot, a szója, a burgonya és a dohány. Jelentős a halászat.

Földje ásványkincsekben szegény (kevés szén, színesfémek ércei). Energiaigényének egyharmadát atomerőművek fedezik.

Az ipar vezető exportorientált ágazata az elektronika és elektrotechnika, a hajógyártás és az autógyártás. A feldolgozóipart a korszerű alapanyaggyártás képviseli (kohászat). A világgazdaság egyik "kis tigrise".

  • Exporttermékek: elektronikai eszközök, gépek és berendezések, járművek, acél, hajó, textíliák, cipő, hal.
  • Importtermékek: gépek, elektronikai eszközök, kőolaj, acél, járművek, textíliák, vetőmagok.

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2012-ben:[43]

  • Kivitel: Kína 24.4%, USA 10.1%, Japán 7.1%
  • Behozatal: Kína 16.5%, Japán 13.0%, USA 8.5%, Szaúd-Arábia 7.1%

robotipar

Infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vasúti közlekedés: Az ország vasúthálózatának hossza 6 517 km. A nagysebességű vasút neve KTX. Jelenleg a meglévő hálózatot bővítik.

A kikötők száma 10. A legfontosabb kikötők: Puszan, Incshon, Ulszan.

Repülőterek száma: 69, melyből a legjelentősebb nemzetközi repülőterek: Szöul, Puszan, Csedzsu.

Közművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Popcsusza buddhista templom egy épülete
Pagoda, Popcsusza
A Pulguk templom egy része

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO kulturális világörökséggé nyilvánította:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koreai tánc egy maszkos változata
Csongmjo cserje, évente egyszer, az ősi királyi dinasztia tiszteletére megtartott ünnepség

A koreai művészetet régebben csupán Kína művészetének provinciális változataként tartották számon. Bár a művészet Koreában valóban a kínai művészetből fakad, sajátos vonásokkal és eredeti értékekkel rendelkezik.

A történelem előtti időkből kőszerszámok, cserépedények kerültek elő, de ismeretesek dolmenszerű monolit építmények is. A területen a szkíták tárgyai is előkerültek.

A Kr. e. 1. században az őshonos koreai törzsek közé betelepültek a Han-dinasztia hódítói, magukkal hozva és elterjesztve saját kultúrájukat. A kínai kolóniák időszaka a 3. századig tartott. Legjelentősebb emlékei a Lo-lang kolónia területén talált sírok tárgyai és falfestményei.

A kínai kolóniákat a koreai törzsekből alakuló három fejedelemség hódította meg. Ez a Három Fejedelemség kora, a 4-7. század. Ekkor terjedt el a buddhizmus. Jelentősek a sírleletek, mint az anaki síré, melynek másolatát a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum őrzi. A sír festményei a kínai festészet emlékei, de a csarnok oszlopos szerkezete és gerendás boltszerkezete már a koreai művészet későbbi jellegzetessége. Ez az építészeti forma jellemzi a következő korszakot, a Silla-fejedelemség alatt egyesült birodalom korszakát 668-tól 918-ig. A korszak kivételes emléke Szokkuram buddhista kápolnája, gránit domborművekkel, melyeken indiai hatás keveredik az egykorú kínai Tang-kor stílusával. A korban jelentős volt a bronz kisplasztika is, ezek főként sírokból kerültek elő. A pagodák szerkezeti megoldása bonyolultabbá vált.

A Korjo-dinasztia (918-1392) ideje alatt Korea is szenvedett a Kínát meghódító mongoloktól. Ekkor terjedt el Koreában a zen-buddhizmus eszméje és művészete. Az kínai szerkezetű csarnokok és míves kőpagodák épültek. A szobrászat emléke a Nonsan közelében emelt hatalmas Maitreya-szobor.

1392-ben a Csoszon-dinasztia meghonosította a konfucianizmust, a félsziget nevét Csoszonra változtatta. Uralkodóvá vált a hivatalnokok kultúrája, akik a tusfestést gyakorolták. Ennek korai mesterei Kang Hian (강희안, 1419-1465) és Thanum (más néven 이청 I Cshong, 1541-?), akik még a kínai szellemet képviselik. Kjomdzse (Csongszon, 1676-1759) már a koreai táj sajátos hangulatát ragadta meg. Jelentős mesterek még Hjevon (혜원) (신윤복 Sin Junbok, 1758-1820 k.); Kungdzse (긍재)(김득신 Kim Duksin, 1754-1822); Tanvon (단원) (김홍도 Kim Hongdo, 1760-1820 k.). Vandang (김정희 Kim Dzsonghi, 1786-1856) a kalligráfiából merített ihletet.

A 19. században a koreai művészet az elöregedett arisztokrácia dekadens életérzésének kifejezőjévé vált, megújulni képtelen volt. Az építészeti alkotások finom tagolásúak ugyan, de a falfestmények rikítóan tarkák. Ez a dekoratív művészetek tökéllyé fejlesztését segítette elő. Jelentős alkotások: a Tokszu palota Szöulban, Szöul melletti királysírok, Szuvon kőfaragványai, népi jellegű faragott maszkok.

Korea művészete a japán megszállás alatt nem fejlődhetett. A félsziget kettéosztása a művészet terén is kényes kérdéseket vet fel. A demokratikus Dél kínai hatásra felélesztette népi hagyományait, megjelentek a kortárs irányzatok. Észak-Koreában a művészet a diktatúra céljainak van alárendelve.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pulgogi

A koreai gasztronómia változatosnak, sokszínűnek és általában véve egészségesnek tartott konyha.[44][45] Hatással volt rá a kínai és a japán konyha, de számos étele rendkívül különböző ezektől, elkészítési módját, alapanyagait és ízesítését tekintve is. Jellegzetes ételei közé sorolják a fermentált kimcshit, a húsételek közül a pulgogit és a kalbit, a pipbimbapot, a japán makiszusival rokon kimbapot. Az italok közül ismert égetett szesz a szodzsu. A koreai gasztronómia három legfontosabb ételízesítője a szójaszósz (kandzsang), a kocshudzsang (csilipaprikakrém) és a töndzsang (szójababkrém).[46] Gyakran használják a fokhagymát és a gyömbért is. A koreai konyhában számos olyan étel szerepel, ami a nyugati ízvilágtól és felhasznált alapnyagoktól nagyon eltérő, ilyenek például a különféle namulok, amelyeknek egy részét nyugaton gyomnövénynek vagy dísznövénynek tartott növényekből készítik, mint például a varjúháj vagy éppen a páfrány.[47][48]

A koreai ételeket általában egyszerre tálalják, nem fogásonként, mint a nyugati kultúrákban.[49] Az asztalra mindig kerül rizs, amely kiegészítője a kuk (leves), a ccsige (raguféleség) és különféle kísérő ételek (pancshan).[50][51] Külön terítési szokások vonatkoznak az olyan étkezésre, ahol a fő étel a koreai tészta vagy a csuk (kása), illetve ha alkoholos italokat szolgálnak fel.[51]

A koreai kultúrában az étkezésnek, az ételeknek rendkívül fontos szerepe van, úgy tartják, „az evés maga a mennyország” (먹는 것이 하늘이다, mognun kosi hanurida),[52] és a koreaiak gyógyító erőt is tulajdonítanak az ételeknek (약식동원, jaksik tongvon, „az orvosság és az étel egy gyökérről fakad”).[53]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Taekwondo harcművészet

A világ egyik legnépszerűbb harcművészete, a taekwondo Koreából származik. A szabályzatot az 1950-es és 1960-as évek folyamán dolgozták ki, és 2000-től olimpiai sportág.

Az 1988-as nyári olimpiai játékokat az ország fővárosában, Szöulban rendezték meg. A sporteseményen a dél-koreai sportolók 12 arany-, 10 ezüst- és 11 bronzérmet szereztek. Ezen kívül az ország 1986-ban és 2002-ben is az ázsiai játékok házigazdája volt.

Népszerű sport még a labdarúgás. A nemzeti labdarúgó-válogatott az egyik legerősebb csapat Ázsiában (és eddig az egyetlen, mely a világbajnokságon elődöntőt játszhatott). 2002-ben Dél-Korea Japánnal közösen rendezte meg a világbajnokságot. A baseball először 1905-ben jelent meg az országban. Később az egyik legnépszerűbb csapatjátékká nőtte ki magát (a profi ligát 1982-ben alapították). A 2008-as pekingi olimpián a dél-koreai válogatott lett a bajnok (a döntőben Kuba csapatát verték meg 3-2-re).

2007-ben Tour de Korea néven kerékpáros versenyt rendeztek az országban, mely hosszú idő óta az első ilyen esemény volt. Dél-Korea 2010-ben rendezett először Formula–1-es futamot.[54]

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár számos látnivaló, nemzeti park és történelmi emlék található, amelyek közül több a világörökség része, a külföldről érkező turisztikai látogatások száma meglehetősen szerény Dél-Koreában. Még ma is számos olyan, belföldi turizmus szempontjából jelentős hely van, ahol ritkaság a nyugati turista. Ennek számos oka van, például a lokális földrajzi és politikai elszigeteltség. Szárazföld irányából csak a diktatórikus Észak-Koreával határos, amellyel kapcsolata meglehetősen változó, keletről pedig a legközelebbi szomszédja Japán, akivel kapcsolata kölcsönösen hűvösnek mondható.

A térségben lévő Kína és Japán turisztikai imázsa jobbnak tűnik.

A kormányzatok az elmúlt évtizedekben több lépést is tettek, hogy javítsanak a helyzeten. Ennek eredménye az 1988-as Szöuli Olimpiai játékok, aminek alkalmából a témából etalonnak számító Lonely Planet kiadta első dél-koreai útikönyvét; vagy a 2002-es Korea-Japán labdarúgó VB megrendezése.

A belföldi turizmus helyzete biztatóbb, a koreaiak szívesen látogatják jól karbantartott és kiépített nemzeti parkjaikat, valamint számos történelmi és buddhista helyszínt.

Az 1980-90-es években a nászutasok számára szinte kötelezőnek számító Csedzsu szubtrópusi sziget turizmusa 2000 után visszaesett, ma már inkább a thaiföldi utazás számít kedvelt célpontnak a mézeshetekre.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napjainkban a legfontosabb koreai ünnep a szollal (설날), vagyis a hagyományos koreai újév első napja. További fontos ünnep a teborum (대보름), az első telihold ünnepe; a tano (단오) nevű tavaszi fesztivál, valamint a cshuszok (추석) nevű aratóünnep. Minden évben június 6-án tartják a háborús hősök emléknapját. Minden hónap 14. napján nem hivatalos ünnepeket is tartanak, ilyen a Bálint-nap, a White Day vagy a Black Day.[55]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Park names Justice Minister Hwang Kyo-ahn as new PM. Yonhap, 2015. május 21. (Hozzáférés: 2015. május 21.)
  2. Világbank
  3. 연령별 인구현황 (koreai nyelven). rcps.egov.go.kr. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  4. Korea. IMF. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  5. 2014 Human Development Report Summary pp. 21–25. United Nations Development Programme, 2014 (Hozzáférés: 2014. július 27.)
  6. Population. Seoul Metropolitan Government, 2013. [2014. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  7. Dél-Korea: barangolás a félszigeten (magyar nyelven). Kitekintő, 2013. (Hozzáférés: 2013. március 23.)
  8. ^ a b c Britannica 2
  9. Topography and Drainage. Country Studies: South Korea. Library of Congress. (Hozzáférés: 2015. július 6.)
  10. Climate. Country Studies: South Korea. U.S. Library of Congress. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  11. Asian Dust. Korea Meteorological Administration. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  12. 평년값자료(30년) (koreai nyelven). Korea Meteorological Administration. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  13. http://www.lifeinkorea.com/travel2/nparks
  14. Jeju Volcanic Island and Lava Tubes. UNESCO. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  15. ^ a b South Korea - Constitution. University of Bern. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  16. Constitution. Korea.net. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  17. ^ a b c EPRS
  18. CIA
  19. ^ a b Executive, Legislature and the Judiciary. Korea.net. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  20. 대한민국 헌법 제4장 제1절 제66조 제1항, 제4항 (koreai nyelven). Korea Ministry of Givernment Legislation. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  21. 대한민국 헌법 제4장 제1절 제74조 (koreai nyelven). Korea Ministry of Givernment Legislation. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  22. 대한민국 헌법 제4장 제1절 제73조 (koreai nyelven). Korea Ministry of Givernment Legislation. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  23. 대한민국 헌법 제3장 제52조 (koreai nyelven). Korea Ministry of Givernment Legislation. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  24. Cheong Wa Dae (Blue House). Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  25. Members. The National Assembly of the Republic of Korea. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  26. Organization. Constitutional Court of Korea. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  27. Introduction. Supreme Court of Korea. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  28. South Korea Court Dissolves Left-Wing Political Party. The Wall Street Journal, 2014. december 19. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  29. South Korea Administrative Districts. CityPopulation.de. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  30. Local Government. KOCIS. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  31. Military Service Age and Obligation. The World Factbook. CIA. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  32. The 11 Most Powerful Militaries In The World. Business Insider, 2014. április 23. (Hozzáférés: 2015. július 16.)
  33. White Paper 47-49. o.
  34. White Paper 50. o.
  35. White Paper 69. o.
  36. The Military Balance 2015. London: Routledge (2015. február 11.). ISBN 1857437667 
  37. Defense Budget. Ministry of National Defense Republic of Korea. (Hozzáférés: 2015. július 16.)
  38. ^ a b c Britannica
  39. Gökmen, M. Ertan. „THE AESTHETIC FEATURES OF KOREAN ALPHABETIC SYSTEM-HANGUL”. Dil Dergisi (137), 64-71. o, Kiadó: Ankara Üniversitesi Türkçe ve Yabancı Dil Araştırma ve Uygulama Merkezi TÖMER. DOI:10.1501/Dilder_0000000077. ISSN 1300-3542. Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 27.  
  40. 주민등록 인구통계. Ministry of Security and Public Administration. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  41. http://english.yonhapnews.co.kr/news/2014/01/15/56/0200000000AEN20140115001251320F.html
  42. http://www.reuters.com/article/2014/01/26/korea-economy-sentiment-idUSS6N0IM01820140126
  43. CIA World Factbook
  44. Pettid 8-9. o
  45. Health Benefits: Korean Cuisine’s Main Selling Point. Korea Times, 2010. április 11.
  46. Gochujang. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2013. április 19.)
  47. Herbivore’s delight – Spring namul. Korea.net (Dél-Koreai hivatalos oldala), 2012. április 10.
  48. If It's Spring, It's Time to Go Fern Picking. The Los Angeles Times, 2003. január 1. (Hozzáférés: 2013. április 5.)
  49. Koreai konyha: ahogyan még nem kóstoltuk – recept. HVG. (Hozzáférés: 2013. június 3.)
  50. 반상 차리기 (koreai nyelven). Doosan Encyclopedia. (Hozzáférés: 2013. április 4.)
  51. ^ a b KTO
  52. Pettid 24. o.
  53. Yakseon of ancient wisdom embraces food, people and nature of today. Korea Times, 2012. május 9. (Hozzáférés: 2015. június 16.)
  54. ' 2010-ben jön a koreai nagydíj' (magyar nyelven). F1 Csatorna, 2009. március 26. (Hozzáférés: 2009. december 5.)
  55. Fun & Romantic Holidays in Korea. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. április 15.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-Korea témájú médiaállományokat.