Dél-Korea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Koreai Köztársaság szócikkből átirányítva)
Koreai Köztársaság
대한민국
大韓民國
(Tehan Minguk)
Dél-Korea zászlaja
Dél-Korea zászlaja
Dél-Korea címere
Dél-Korea címere
Nemzeti mottó: 홍익인간 (弘益人間)
Hongik Ingan
„Jóakarat az emberiségnek”
Nemzeti himnusz: Egukka
Fővárosa Szöul
é. sz. 36°, k. h. 128°
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Pak Kunhje
Miniszterelnök Hvang Gjoan[1]
Országgyűlés elnöke Csong Ihva
Hivatalos nyelv koreai
Felszabadítás 1945. augusztus 15.
Hivatalos kikiáltás 1948. augusztus 15.

Elődállamok Flag of Korea (1882-1910).svg Koreai Császárság
Népesség
Népszámlálás szerint 50 219 669 fő (2013)[2]
Rangsorban 26.
Becsült 51 413 925[3] fő (2015. május)
Rangsorban 26.
Népsűrűség 501 fő/km²
GDP 2014[4]
Összes 1416 milliárd USD (11.)
PPP: 1778 millárd USD
Egy főre jutó 28 100 USD (28.)
PPP: 35 277 USD
HDI (2014) 0,891[5] (15.) – magas
Földrajzi adatok
Terület 100 210 km²
Rangsorban 109.
Víz 0,3%
Időzóna koreai zónaidő (UTC+9)
Egyéb adatok
Pénznem dél-koreai von (KRW)
Nemzetközi gépkocsijel ROK
Hívószám 82
Internet TLD .kr
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Koreai Köztársaság témájú médiaállományokat.

Dél-Korea térképe

A Koreai Köztársaság, hétköznapi nevén Dél-Korea (hangul: 대한민국Tehan Mingukhandzsa: 大韓民國, nyugaton Daehan Minguk?) elnöki köztársaság Kelet-Ázsiában, a Koreai-félsziget déli részén. Egyetlen szárazföldi határa a koreai demilitarizált övezet, amely Észak-Koreával közös. A két Korea 1945. augusztus 15-éig egy államot alkotott. Keleten a Japán-tenger (hivatalos koreai nevén Keleti-tenger), délen a Koreai-szoros és nyugaton a Sárga-tenger határolja. A nagy történelmi múltra visszatekintő Dél-Korea ma a világ egyik vezető gazdasági hatalma, számos nemzetközi szövetség tagja. Fővárosa és legnagyobb városa a tízmillió lakosú[6] Szöul, a világ második legnagyobb várostömörülése. A fővároson kívül még kilenc milliós nagyváros található az országban.

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Japán- és a Sárga-tenger között húzódó Koreai-félsziget déli részén fekvő ország nyugati és déli partvidéke tagolt, a partokat több ezer apró sziget övezi. A félsziget keletről nyugat felé lejt, keleti és középső részén észak-déli irányban húzódó hegységek vannak. Jobbára prekambriumból származó gránit és gneisz alkotja őket. A keleti oldalon futó Thebek-hegység vízválasztóként is funkcionál. Az északkelet-délnyugat irányban futó Szobek-hegység is jelentős. Az ország legmagasabb csúcsa, az 1950 m magas Halla-hegy a Csedzsu-szigeten emelkedik, mely maga is egy vulkanikus képződmény. A Korea-félsziget stabil, aktív vulkánok nincsenek, a földrengések is ritkák. Történelmi feljegyzések szerint a Halla-hegy még aktív volt a Korjo-korban (918–1392). Dél-Korea és Japán is magáénak követeli a Tokto-szigetcsoportot, mely Észak-Kjongszang tartománytól keletre fekszik. A Sárga-tenger melléke dombvidék, illetve síkság.[7][8][9]

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Korea folyói

Dél-Korea fontosabb folyói a Naktong (낙동강), mely a leghosszabb, 523 kilométeres; a Han folyó (한강), amely Szöul városát szeli ketté; valamint a Kum (금강). Mindhárom a Thebek-hegységben ered. Az ország folyóinak többsége a Sárga-tengerbe vagy a Kelet-kínai-tengerbe ömlik.[8]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korea a mérsékelt éghajlati övben fekszik. Az éghajlat jellege tenger melléki helyzete ellenére meglehetősen kontinentális. A nyarak forróak és párásak, a telek hidegek és szárazak. Különösen a félsziget belsejében levő magas hegyvidékek hidegek télen, a Thebek-hegységben esik a legtöbb hó. A déli part éghajlata már szubtrópusi jellegű, a telek melegebbek, mint az északi részeken, nzáron azonban nincs különbség a hőmérséklet között a két országrészben. A fagymentes napok száma Csedzsun elérheti a 240 napot. Hat az ázsiai monszun, ezért a nyár közepe nagyon csapadékos. A déli partot nyár végén tájfunok sújthatják. Ezek nem csak a viharos széllel okoznak kárt, hanem a vele járó heves eső helyi árvizet okoz.[8][10] Tavasszal Kína felől porviharok érik el az országot.[11]


Dél-Korea (1971‑2000; Szöul) éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec.
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 1,6 4,1 10,2 17,6 22,8 26,9 28,8 29,5 25,6 19,7 11,5 4,2
Átlaghőmérséklet (°C) −2,5 −0,3 5,2 12,1 17,4 21,9 24,9 25,4 20,8 14,4 6,9 0,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −6,1 −4,1 1,1 7,3 12,6 17,8 21,8 22,1 16,7 9,8 2,9 −3,4
Átl. csapadékmennyiség (mm) 22 24 46 77 102 133 328 348 138 49 53 25
Forrás: Korea Meteorological Administration[12]


Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szoszan tengerpartja

Dél-Korea nagyon sűrűn lakott ország. A magas hegyvidékek miatt csak kb. 30%-át művelik a területnek és itt zsúfolódik a lakosság. A második világháború utáni időszak gyors iparosítása elszennyezte a levegőt és a vizeket. A károk enyhítésére sikeres intézkedéseket hoztak az utóbbi évtizedekben. A legnagyobb gondot környezetvédelmi szempontól a közlekedés okozza, bár a kénkibocsátást sikerült korlátozni.

Dél-Korea minden tartományában van nemzeti park.[13] Ezeket a meredek, nehezen járható hegyvidékeken, illetve a nagyon tagolt part apró szigetei között alakították ki. Itt élnek ritka állat- és növényfajok is.

Az UNESCO 2007-ben természeti világörökséggé nyilvánította Dél-Korea legnagyobb szigetét, Csedzsu vulkanikus sziget és lávacsövek néven.[14]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barack Obama amerikai elnök és I Mjongbak találkozója a Kék Házban, az elnöki rezidencián, Szöul, 2010.

Az 1945-ig egységes Korea területén Kidzsa király i. e. 1100 körül alapította az első dinasztiát. Ezt délen Három Han Birodalma váltotta fel i. e. 194-ben. Az egységes koreai állam i. sz. 668-ban jött létre, Silla néven. Koreát külső hatások főleg Kína felől érték. Onnan érkezett a buddhizmus, a konfucianizmus és számos más ismeret. Az ország mai neve a középkori Korjo (koreaiul 고려) dinasztia nevét őrzi. Az országban 1395-től egészen a japán megszállásig (1910) az I- vagy Csoszon-dinasztia uralkodott. A japánok annektálták Koreát, a második világháború idején rendőri diktatúrát vezettek be, és az ország gazdaságát katonai céljaik szolgálatába állították. A szövetséges hatalmak 1943-ban megállapodtak abban, hogy a háború befejezte után helyre kell állítani az ország függetlenségét. 1945-ben az ország északi részét szovjet, a déli részét amerikai csapatok szállták meg, és a 38. szélességi kör mentén felosztották az országot. Az ENSZ felhívására a déli országrészben 1948 májusában nemzetgyűlési választásokat tartottak, majd a parlament a szovjet segítséggel megalakított Észak-Korea függetlenségének kikiáltását követően, 1948. augusztus 15-én kikiáltotta a Koreai Köztársaságot. A két Korea viszonya egyre jobban elmérgesedett, ami 1950-ben a koreai háborúhoz vezetett. Az egyik fél győzelmével sem végződő háború az 1953-ban aláírt tűzszüneti egyezménnyel ért véget, a két Korea azonban technikailag hadban áll egymással. 2007. október 4-én No Muhjon és Kim Dzsongil aláírt egy nyolc pontból álló békemegállapodást, amely szerint a két fél a tartós béke fenntartása érdekében magas szintű diplomáciai tárgyalásokat folytat, gazdasági fejlesztéseket hajtanak végre, felújítják a vasúti, közúti és légi közlekedéseket, továbbá közös olimpia megrendezésére tesznek lépéseket. A tárgyalások lezárását követően nem sokkal, október 9-én Észak-Korea ismét nukleáris kísérleteket hajtott végre. Három évvel később, 2009 elején a két ország viszonya ismét elmérgesedett: Észak rakétákat telepített a határ menti területekre, illetve megfenyegette Délt és az USA-t, ne merjék zavarni első műholdjuk űrbe juttatását, melyet április 5-én fellőttek. Szerződésük formálisan is véget ért.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államszervezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legfelsőbb bíróság épülete Szöulban

A Koreai köztársaság alkotmányát 1948. július 17-én fogadták el, azóta többször módosították. Az 1987-ben történt utolsó módosítás óta Dél-Koreában az úgynevezett „hatodik köztársaság” korszaka zajlik. A kormányzás alapjául a liberális demokrácia elvei szolgálnak. Az alkotmány elfogadásának napja nemzeti ünnep.[15][16][17] A dél-koreai jogrendszer vegyes, az európai és az amerikai rendszert vegyíti a kínai klasszikus gondolkodásmóddal.[18]

Dél-Korea elnöki köztársaság, az elnököt öt évre választják, az alkotmány előírásai szerint csak egy terminust szolgálhat.[19] Az elnök kormányfő, államfő és a hadsereg parancsnoka is egyben.[20][21] Az elnöknek joga van háborút indítani és az országgyűlés felé jogalkotási javaslatot tehet.[22][23] Az elnök megvétózhatja a törvényjavaslatokat, az országgyűlés azonban a jelenlévők kétharmados többségével megszavazhatja az elnök által megvétózott törvényt.[15] Az elnök rezidenciája és hivatala a Kék Ház.[24] A miniszterelnököt az elnök jelöli ki, de az országgyűlésnek is el kell fogadnia.[17]

Az országgyűlésnek 300 tagja van, 246 tagot a választókerületekben lezajlott választások alapján többségi döntéssel választják, 54 képviselőt pedig az arányos képviselet elve alapján. Dél-Koreában minden 19. életévét betöltött állampolgár szavazhat, és minden 25. életévét betöltött állampolgár indulhat a választásokon. A képviselőket négy éves ciklusra választják.[25] Az első országgyűlést 1948-ban tartották. A 19. ciklus 2012-ben kezdődött és 2016-ig tart. Az országgyűlés épülete Joido szigetén található Szöulban.[19]

A dél-koreai igazságszolgáltatás alapjai az alkotmányban fekszenek. A legfőbb igazságszolgáltatói szerv a kilenc bírót számláló alkotmánybíróság. Tagjait az elnök nevezi ki, hármat az országgyűlés által javasolt személyekből, hármat pedig a legfelsőbb bíróság elnöke által javasoltak közül. Az alkotmányt érintő ügyekről és a vádemelések végső elbírálásáról dönt. Az alkotmánybíróság alatt a legfelsőbb bíróság áll. A Szöulban székelő szervezetnek tizennégy tagja van. Az alkotmánybírákhoz hasonlóan hat évre választják őket. Ezen kívül a fellebbviteli bíróságok, valamint a területi és városi bíróságok alkotják az igazságszolgáltatási rendszert.[26][27]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dél-koreai politikai életet két nagy párt uralja. A Szenuri Párt 2012 februárjában jött létre a Nagy Nemzeti Párt és egy kisebb párt egyesüléséből. A 2012-es választásokon a párt 152 helyet szerzett az országgyűlésben és Pak Kunhje lett az ország első női elnöke. A másik nagy párt az Új Politikai Összefogás a Demokráciáért (NPDA), mely a Demokratikus Párt és egy kisebb párt összeolvadásából jött létre 2014 márciusában. 2015. januári adatok alapján a Szenuri Pártnak 158, az NPDA-nak 130 mandátuma van a parlamentben.[17]

2014 decemberében Dél-Korea 1958 óta először oszlatott fel politikai pártot. Az Egyesített Progresszív Párt egyes tagjait azzal vádolták meg, hogy erőszak alkalmazásával tervezték a kormány leváltását és Észak-Korea kommunista rendszerét kívánták bevezetni, amivel „aláásták a koreai demokráciát”. A kormány döntését az alkotmánybíróság is elfogadta, a párt öt megválasztott országgyűlési képviselőjétől megvonták a mandátumokat.[28]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

South Korea location map.svg

Dél-Korea nyolc tartományból (to), egy független közigazgatású tartományból, egy különleges igazgatású, egy független önkormányzatú és hat tartományi jogú városból áll, ezek a legfelsőbb szintek. A kisebb egységek a megyék (kun) és városok (si). A megyék alá tartoznak az upok és a körzetek (mjon), ezeken belül pedig lehetnek falvak (ri); a városok kerületekre (ku) és tongokra oszlanak.[29][30]

Tartományok:

Tartományi jogú városok:

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különleges alakulat kiképzése télen

Dél-Korea védelmi rendszere elsődlegesen arra rendezkedett be, hogy Észak-Korea ellen védje az országot. Emiatt kötelező a sorkatonai szolgálat minden egészséges, 20 és 30 év közötti, legalább általános iskolát végzett férfinak. A szolgálati idő egységtől függően 21–24 hónap.[31] Dél-Korea hadserege a világon az egyik legnagyobb és legjobban képzett,[32] 2014-ben mintegy 630 000 aktív és 2 970 000 tartalékos katonát számlált.[33] Az ország legnagyobb katonai szövetségese az Amerikai Egyesült Államok, mely háború esetén számottevő haderőt és felszerelést bocsájt Dél-Korea rendelkezésére.[34] Meglehetősen kevés nő szolgál a seregben, ezen folyamatosan igyekeznek változtatni. A tisztek 7%-a nő 2015-ös adatok szerint, míg a női tiszthelyettesek száma 2017-re eléri az 5%-ot.[35] A honvédelemre fordított költségvetés tekintetében Dél-Korea 2014-ben a 10. helyen állt a világon,[36] 2015-ös költségvetése 35 milliárd dollár, ami a GDP 2,35%-a, az állam költségvetésének pedig 14,5%-át teszi ki.[37]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Városi lakosság aránya: 83%
  • Születéskor várható élettartam: férfiaknál 72 év, nőknél 79 év
  • Népességnövekedés: 0,66%
  • Írástudatlanság: 1,9%

A népesség 98%-a koreai, 2%-a tunguz, mongol vagy kínai.

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban a hivatalos nyelv a koreai (koreaiul 한국어, hangugo, 韓國語).

A koreai ábécé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangul a koreai nyelv ábécéje, amelynek kialakítását hagyományosan Nagy Szedzsong királynak tulajdonítják az 1440-es években.[38] Az egyik leginkább tudományosnak tartott, jelenleg is használatban lévő ábécé a világon.[39] A nyelvet korábban handzsával, azaz a koreai nyelvre adaptált kínai írásjegyekkel írták. Bár Szedzsong hivatalossá tette a hangult, a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták.[38] A hangul összesen 24 gyökből (betűből) áll, 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból.[38] A gyökök a latin írással ellentétben nem feltétlenül egymást követik, hanem egységekbe rendeződnek. Egy egység egy szótagot jelöl.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 47%-a nem vallásos, 23%-a buddhista, 18%-a protestáns, 11%-a katolikus és kb. 1%-a az egyéb vallású.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Korea legnépesebb települései
Szöul
Szöul
Puszan
Puszan
# Város Közig. egység Népesség (2013)[40]
Incshon
Incshon

Tegu
Tegu
1 Szöul Szöul 10 143 164
2 Puszan Puszan 3 526 648
3 Incshon Incshon 2 882 047
4 Tegu Tegu 2 501 823
5 Tedzson Tedzson 1 533 497
6 Kvangdzsu Kvangdzsu 1 473 529
7 Ulszan Ulszan 1 157 199
8 Szuvon Kjonggi 1 151 619
9 Cshangvon Dél-Kjongszang 1 082 896
10 Kojang Kjonggi 1 008 013


Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korea és Dél-Korea GDP-jének változása 1911 és 2008 között
Hyundai Heavy Industries által épített hajó

Dél-Korea gazdasága Ázsia negyedik és a világ 12. legnagyobb gazdasága 2014-es adatok alapján.[41][42] Az ország a koreai háborút követően a világ egyik legszegényebbje volt, nemzetközi segélyek és kölcsönök segítségével, valamint agresszív, konglomerátumokra és exportra építő gazdaságpolitikájának köszönhetően néhány évtized alatt az egyik leggyorsabban fejlődő gazdasággá vált, így bekerült az ázsiai tigrisek közé.[43][44]

2014-ben Dél-Korea bruttó nemzeti terméke (GDP) 1416 milliárd dollár volt, 59,4%-át a szolgáltatóipar, 38,3%-át az ipar adja, a mezőgazdaság csupán 2,3%-ot tesz ki.[18] A munkanélküliség itt az egyik legalacsonyabb az OECD országai közül.[45]

Az ország iparát a nehézipari ágazatok jellemzik, mint például a petrolkémiai ipar vagy a hajógyártás, de fontos szerepe van az autóiparnak vagy a fogyasztói elektronikának is. Több koreai nagyvállalat is világszerte ismert, ilyen a Samsung, az LG vagy a Hyundai, melyek számos profillal rendelkeznek, a Hyundai jelen van például a hajóépítésben, a Samsungnak jelentős építőipari vállalatai vannak, az LG pedig a petrolkémiai és félvezetőipar területén is tevékenykedik. Dél-Korea fejlett iparával szemben a szolgáltatóipar viszonylag fejletlen, a kis- és középvállalkozásokra pedig kevés figyelmet fordítanak. A mezőgazdaság jelentősége az ipar fejlődésével egyre csökkent, ma már az élelmezési szükségleteinek 70%-át importból fedezi az ország. A turizmus a 2000-es évek eleje óta rohamléptékben fejlődik, 2005-re megduplázódott az Koreába látogató külföldi turisták száma.[46][47][48]

Gazdasági komplexitás tekintetében Dél-Korea 2012-ben az 5. helyen állt a világranglistában, legfőbb kereskedelmi partnerei az USA, Japán, Hongkong és Szingapúr. Legfontosabb exportcikkei a finomított kőolaj, az integrált áramkörök és az autók.[49]

Dél-Korea egyre népszerűbb befektetési célpont, főképp az USA és Japán számára.[50] Az ország pénzügyi központja a főváros, Szöul, melynek Joido szigetén tömörülnek a pénzügyi szervezetek központjai.[51] Természeti erőforrásai korlátozottak, az energiahordozók mintegy 96%-át importból fedezi.[52]

A dél-koreai gazdaság számára a 21. században a legnagyobb kihívást az elöregedő lakosság, a rugalmatlan munkaerőpiac, a csebolokra való támaszkodás és az exporttól való függés jelenti.[42]

Infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Korea számos nemzetközi repülőtérrel rendelkezik,[53] ezek közül a legnagyobb az incshoni, mely a legtöbb külföldi forgalmat bonyolítja.[54] A Kimpho repülőtér főleg ázsiai országokkal bonyolít forgalmat.[55]

Dél-Koreán belül a belföldi légi járatok[56] mellett a vasúti közlekedés kiemelkedő. A legtöbb városba a KTX nagysebességű vonatai is járnak, melyek normál sebessége több mint 300 km/h. A vonatokat a Korail üzemelteti.[57]

A koreai városokat expressz (koszok, 고속) és intercity (siö, 시외) buszjáratok is összekötik. Az expressz járatok csak a célállomáson állnak meg, illetve pihenőhelyeken útközben, valamint az autópályákon közlekednek. Az intercity buszok között is vannak olyanok, amelyek nem állnak meg, csak a célvárosban, ezek a csikheng buszok; a hagyományos, több településen is megálló járatok neve ilban (일반).[58]

Az országnak 12 tengeri kikötője van, ezek közül a legnagyobb – és egyben a legrégebbi is – a puszani.[59] Dél-Korea partvidéke mentén számos kisebb-nagyobb sziget találgható, ezekre kompok segítségével lehet eljutni.[60]

Az ország nagyvárosai közül Szöul, Puszan, Tedzson, Tegu és Kvangdzsu rendelkezik metróval.[61] A szöuli metró 18 vonala összeköti a fővárost Incshonnal és Kjonggi tartománnyal, valamint Dél-Cshungcshong és Kangvon tartományokkal is.

Az ország közúthálózatának hossza 2014-ben 105 672 km volt, ebből 4138 km autópálya.[62] Az I Szunsin híd Joszu mellett a negyedik leghosszabb függőhíd a világon és a EXPO 2012-re készült el. Az Incshon híd Dél-Korea leghosszabb hídja és Incshon gyorsan fejlődő városrészeit köti össze a repülőtérével.[63]

Közművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Popcsusza buddhista templom egy épülete
Pagoda, Popcsusza
A Pulguk templom egy része

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO kulturális világörökséggé nyilvánította:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koreai tánc egy maszkos változata
Csongmjo cserje, évente egyszer, az ősi királyi dinasztia tiszteletére megtartott ünnepség

A koreai művészetet régebben csupán Kína művészetének provinciális változataként tartották számon. Bár a művészet Koreában valóban a kínai művészetből fakad, sajátos vonásokkal és eredeti értékekkel rendelkezik.

A történelem előtti időkből kőszerszámok, cserépedények kerültek elő, de ismeretesek dolmenszerű monolit építmények is. A területen a szkíták tárgyai is előkerültek.

A Kr. e. 1. században az őshonos koreai törzsek közé betelepültek a Han-dinasztia hódítói, magukkal hozva és elterjesztve saját kultúrájukat. A kínai kolóniák időszaka a 3. századig tartott. Legjelentősebb emlékei a Lo-lang kolónia területén talált sírok tárgyai és falfestményei.

A kínai kolóniákat a koreai törzsekből alakuló három fejedelemség hódította meg. Ez a Három Fejedelemség kora, a 4-7. század. Ekkor terjedt el a buddhizmus. Jelentősek a sírleletek, mint az anaki síré, melynek másolatát a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum őrzi. A sír festményei a kínai festészet emlékei, de a csarnok oszlopos szerkezete és gerendás boltszerkezete már a koreai művészet későbbi jellegzetessége. Ez az építészeti forma jellemzi a következő korszakot, a Silla-fejedelemség alatt egyesült birodalom korszakát 668-tól 918-ig. A korszak kivételes emléke Szokkuram buddhista kápolnája, gránit domborművekkel, melyeken indiai hatás keveredik az egykorú kínai Tang-kor stílusával. A korban jelentős volt a bronz kisplasztika is, ezek főként sírokból kerültek elő. A pagodák szerkezeti megoldása bonyolultabbá vált.

A Korjo-dinasztia (918-1392) ideje alatt Korea is szenvedett a Kínát meghódító mongoloktól. Ekkor terjedt el Koreában a zen-buddhizmus eszméje és művészete. Az kínai szerkezetű csarnokok és míves kőpagodák épültek. A szobrászat emléke a Nonsan közelében emelt hatalmas Maitreya-szobor.

1392-ben a Csoszon-dinasztia meghonosította a konfucianizmust, a félsziget nevét Csoszonra változtatta. Uralkodóvá vált a hivatalnokok kultúrája, akik a tusfestést gyakorolták. Ennek korai mesterei Kang Hian (강희안, 1419-1465) és Thanum (más néven 이청 I Cshong, 1541-?), akik még a kínai szellemet képviselik. Kjomdzse (Csongszon, 1676-1759) már a koreai táj sajátos hangulatát ragadta meg. Jelentős mesterek még Hjevon (혜원) (신윤복 Sin Junbok, 1758-1820 k.); Kungdzse (긍재)(김득신 Kim Duksin, 1754-1822); Tanvon (단원) (김홍도 Kim Hongdo, 1760-1820 k.). Vandang (김정희 Kim Dzsonghi, 1786-1856) a kalligráfiából merített ihletet.

A 19. században a koreai művészet az elöregedett arisztokrácia dekadens életérzésének kifejezőjévé vált, megújulni képtelen volt. Az építészeti alkotások finom tagolásúak ugyan, de a falfestmények rikítóan tarkák. Ez a dekoratív művészetek tökéllyé fejlesztését segítette elő. Jelentős alkotások: a Tokszu palota Szöulban, Szöul melletti királysírok, Szuvon kőfaragványai, népi jellegű faragott maszkok.

Korea művészete a japán megszállás alatt nem fejlődhetett. A félsziget kettéosztása a művészet terén is kényes kérdéseket vet fel. A demokratikus Dél kínai hatásra felélesztette népi hagyományait, megjelentek a kortárs irányzatok. Észak-Koreában a művészet a diktatúra céljainak van alárendelve.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pulgogi

A koreai gasztronómia változatosnak, sokszínűnek és általában véve egészségesnek tartott konyha.[64][65] Hatással volt rá a kínai és a japán konyha, de számos étele rendkívül különböző ezektől, elkészítési módját, alapanyagait és ízesítését tekintve is. Jellegzetes ételei közé sorolják a fermentált kimcshit, a húsételek közül a pulgogit és a kalbit, a pipbimbapot, a japán makiszusival rokon kimbapot. Az italok közül ismert égetett szesz a szodzsu. A koreai gasztronómia három legfontosabb ételízesítője a szójaszósz (kandzsang), a kocshudzsang (csilipaprikakrém) és a töndzsang (szójababkrém).[66] Gyakran használják a fokhagymát és a gyömbért is. A koreai konyhában számos olyan étel szerepel, ami a nyugati ízvilágtól és felhasznált alapnyagoktól nagyon eltérő, ilyenek például a különféle namulok, amelyeknek egy részét nyugaton gyomnövénynek vagy dísznövénynek tartott növényekből készítik, mint például a varjúháj vagy éppen a páfrány.[67][68]

A koreai ételeket általában egyszerre tálalják, nem fogásonként, mint a nyugati kultúrákban.[69] Az asztalra mindig kerül rizs, amely kiegészítője a kuk (leves), a ccsige (raguféleség) és különféle kísérő ételek (pancshan).[70][71] Külön terítési szokások vonatkoznak az olyan étkezésre, ahol a fő étel a koreai tészta vagy a csuk (kása), illetve ha alkoholos italokat szolgálnak fel.[71]

A koreai kultúrában az étkezésnek, az ételeknek rendkívül fontos szerepe van, úgy tartják, „az evés maga a mennyország” (먹는 것이 하늘이다, mognun kosi hanurida),[72] és a koreaiak gyógyító erőt is tulajdonítanak az ételeknek (약식동원, jaksik tongvon, „az orvosság és az étel egy gyökérről fakad”).[73]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Taekwondo harcművészet

A világ egyik legnépszerűbb harcművészete, a taekwondo Koreából származik. A szabályzatot az 1950-es és 1960-as évek folyamán dolgozták ki, és 2000-től olimpiai sportág.

Az 1988-as nyári olimpiai játékokat az ország fővárosában, Szöulban rendezték meg. A sporteseményen a dél-koreai sportolók 12 arany-, 10 ezüst- és 11 bronzérmet szereztek. Ezen kívül az ország 1986-ban és 2002-ben is az ázsiai játékok házigazdája volt.

Népszerű sport még a labdarúgás. A nemzeti labdarúgó-válogatott az egyik legerősebb csapat Ázsiában (és eddig az egyetlen, mely a világbajnokságon elődöntőt játszhatott). 2002-ben Dél-Korea Japánnal közösen rendezte meg a világbajnokságot. A baseball először 1905-ben jelent meg az országban. Később az egyik legnépszerűbb csapatjátékká nőtte ki magát (a profi ligát 1982-ben alapították). A 2008-as pekingi olimpián a dél-koreai válogatott lett a bajnok (a döntőben Kuba csapatát verték meg 3-2-re).

2007-ben Tour de Korea néven kerékpáros versenyt rendeztek az országban, mely hosszú idő óta az első ilyen esemény volt. Dél-Korea 2010-ben rendezett először Formula–1-es futamot.[74]

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Korea turizmusa a 2000-es évek eleje óta rohamosan fejlődik, egyre több a látogató, míg 2000-ben 5,3 millió külföldi érkezett ide, 2014-ben több mint 14 millió, amivel Ázsia hatodik leglátogatottab országának számít.[48][75][76] Dél-Koreába leginkább Japánból, Kínából, az Amerikai Egyesült Államokból, Tajvanról és Thaiföldről érkeznek turisták.[77] A fellendülő turizmusra jótékony hatással van a koreai hullám, azaz a koreai kulturális értékek exportja, mely egyre több turistát vonz az országba.[78][79] A belföldi turisták száma 2014-ben meghaladta a 38 milliót.[80]

Dél-Korea tartományaiban számos turisztikai célpont található. A legkedveltebb régió a Szöuli Fővárosi Terület, ahol az Everland és Lotte World élményparkok 2013-ban a világ leglátogatottabb 50 helyszínei közé is bekerültek. Népszerű célpontok még például Csedzsu szigete, a koreai demilitarizált övezet, a királyi paloták, a buddhista templomok és az erődök.[81] A híres épületek, helyszínek és a természeti látnivalók mellett Dél-Korea kulturális hagyományait is népszerűsíti a turisták felé, ebbe beletartoznak a fesztiválok, a hagyományos zene és tánc, a gasztronómia, az öltözködés és az ezekhez kapcsolódó szokások.[82] A Koreai Turisztikai Hivatal egyéb szolgáltatásokat is nyújt a hagyományosak mellett, például „jószolgálati idegenvezetőket” biztosít, valamint úgynevezett turistarendőröket.[83][84]

Dél-Koreát Magyarország biztonságos úticélnak tartja, ahol kiemelkedően jó a közbiztonság.[85]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napjainkban a legfontosabb koreai ünnep a szollal (설날), vagyis a hagyományos koreai újév első napja. További fontos ünnep a teborum (대보름), az első telihold ünnepe; a tano (단오) nevű tavaszi fesztivál, valamint a cshuszok (추석) nevű aratóünnep. Minden évben június 6-án tartják a háborús hősök emléknapját. Minden hónap 14. napján nem hivatalos ünnepeket is tartanak, ilyen a Bálint-nap, a White Day vagy a Black Day.[86]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Park names Justice Minister Hwang Kyo-ahn as new PM. Yonhap, 2015. május 21. (Hozzáférés: 2015. május 21.)
  2. Világbank-adatbázis
  3. 연령별 인구현황 (koreai nyelven). rcps.egov.go.kr. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  4. Korea. IMF. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  5. 2014 Human Development Report Summary pp. 21–25. United Nations Development Programme, 2014 (Hozzáférés: 2014. július 27.)
  6. Population. Seoul Metropolitan Government, 2013. [2014. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  7. Dél-Korea: barangolás a félszigeten (magyar nyelven). Kitekintő, 2013. (Hozzáférés: 2013. március 23.)
  8. ^ a b c Britannica 2
  9. Topography and Drainage. Country Studies: South Korea. Library of Congress. (Hozzáférés: 2015. július 6.)
  10. Climate. Country Studies: South Korea. U.S. Library of Congress. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  11. Asian Dust. Korea Meteorological Administration. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  12. 평년값자료(30년) (koreai nyelven). Korea Meteorological Administration. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  13. http://www.lifeinkorea.com/travel2/nparks
  14. Jeju Volcanic Island and Lava Tubes. UNESCO. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  15. ^ a b South Korea - Constitution. University of Bern. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  16. Constitution. Korea.net. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  17. ^ a b c EPRS
  18. ^ a b CIA
  19. ^ a b Executive, Legislature and the Judiciary. Korea.net. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  20. 대한민국 헌법 제4장 제1절 제66조 제1항, 제4항 (koreai nyelven). Korea Ministry of Givernment Legislation. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  21. 대한민국 헌법 제4장 제1절 제74조 (koreai nyelven). Korea Ministry of Givernment Legislation. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  22. 대한민국 헌법 제4장 제1절 제73조 (koreai nyelven). Korea Ministry of Givernment Legislation. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  23. 대한민국 헌법 제3장 제52조 (koreai nyelven). Korea Ministry of Givernment Legislation. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  24. Cheong Wa Dae (Blue House). Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  25. Members. The National Assembly of the Republic of Korea. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  26. Organization. Constitutional Court of Korea. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  27. Introduction. Supreme Court of Korea. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  28. South Korea Court Dissolves Left-Wing Political Party. The Wall Street Journal, 2014. december 19. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  29. South Korea Administrative Districts. CityPopulation.de. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  30. Local Government. KOCIS. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  31. Military Service Age and Obligation. The World Factbook. CIA. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  32. The 11 Most Powerful Militaries In The World. Business Insider, 2014. április 23. (Hozzáférés: 2015. július 16.)
  33. White Paper 47-49. o.
  34. White Paper 50. o.
  35. White Paper 69. o.
  36. The Military Balance 2015. London: Routledge (2015. február 11.). ISBN 1857437667 
  37. Defense Budget. Ministry of National Defense Republic of Korea. (Hozzáférés: 2015. július 16.)
  38. ^ a b c Britannica
  39. Gökmen, M. Ertan. „THE AESTHETIC FEATURES OF KOREAN ALPHABETIC SYSTEM-HANGUL”. Dil Dergisi (137), 64-71. o, Kiadó: Ankara Üniversitesi Türkçe ve Yabancı Dil Araştırma ve Uygulama Merkezi TÖMER. DOI:10.1501/Dilder_0000000077. ISSN 1300-3542. (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 27.)  
  40. 주민등록 인구통계. Ministry of Security and Public Administration. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  41. South Korea economic growth beats forecasts. BBC, 2014. április 24. (Hozzáférés: 2015. július 16.)
  42. ^ a b Forbes
  43. Mokyr 224-225. o.
  44. Sarel, Michael: Growth in East Asia - What We Can and What We Cannot Infer. IMF, 1997. (Hozzáférés: 2015. július 16.)
  45. OECD
  46. Tim Mazzarol: Building a national innovation system: What can we learn from Korea?. The Conversation, 2012. szeptember 10. (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  47. Park–Shin 1-8. o.
  48. ^ a b Visitor Arrivals. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2015. október 6.)
  49. South Korea. The Observatory of Economic Complexity, 2012. (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  50. Foreign direct investment hits record in 2014. Korea.net, 2015. január 5. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  51. Neon shines brightly during the bustle on Yeouido stock street. Korea JoongAng Daily, 2010. január 5. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  52. Green Growth/Climate Change/Energy. Ministry of Foreign Affairs, ROK. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  53. List of all airports in South Korea. Airport Authority. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  54. REPORT ON DEVELOPMENT AND OPERATION OF INCHEON INTERNATIONAL AIRPORT (pdf). ICAO, 2004. április 2. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  55. Real time flight information. Gimpo International Airport. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  56. Domestic Flights. KTO. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  57. KTX. Korail. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  58. Express and Intercity Buses. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  59. Introduction of Korean Ports. Cruise Korea. KTO. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  60. Ferries. KTO. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  61. Subway. KTO. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  62. Yearly Road Statistics (angol nyelven). KOSIS, 2014. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  63. Longest Bridge in Korea Opens to Traffic Monday. The Wall Street Journal, 2009. október 19. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  64. Pettid 8-9. o
  65. Health Benefits: Korean Cuisine’s Main Selling Point. Korea Times, 2010. április 11.
  66. Gochujang. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2013. április 19.)
  67. Herbivore’s delight – Spring namul. Korea.net (Dél-Koreai hivatalos oldala), 2012. április 10.
  68. If It's Spring, It's Time to Go Fern Picking. The Los Angeles Times, 2003. január 1. (Hozzáférés: 2013. április 5.)
  69. Koreai konyha: ahogyan még nem kóstoltuk – recept. HVG. (Hozzáférés: 2013. június 3.)
  70. 반상 차리기 (koreai nyelven). Doosan Encyclopedia. (Hozzáférés: 2013. április 4.)
  71. ^ a b KTO
  72. Pettid 24. o.
  73. Yakseon of ancient wisdom embraces food, people and nature of today. Korea Times, 2012. május 9. (Hozzáférés: 2015. június 16.)
  74. ' 2010-ben jön a koreai nagydíj' (magyar nyelven). F1 Csatorna, 2009. március 26. (Hozzáférés: 2009. december 5.)
  75. Korea, Monthly Statistics of Tourism. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2015. október 6.)
  76. UNWTO Tourism Highlights 2015 Edition. UNWTO, 2015. június 25. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  77. Korea. OECD Tourism Trends and Policies 2014. OECD, 2014. (Hozzáférés: 2015. október 6.)
  78. Number of Foreign Tourists Skyrockets Due to Hallyu Boom, 2014. december 30. (Hozzáférés: 2015. december 16.)
  79. Korea builds on next wave of Hallyu. CNBC, 2014. augusztus 27.
  80. 2014년 국민여행 실태조사 (korea nyelven) (pdf). 인기통계 > 국민여행실태조사 > 보고서 pp. 48. 한국문화관광연구원. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  81. Tripadvisor’s Travelers’ Choice Awards 2013 – Top 10 Landmarks in Korea. Korea Tourism Organization, 2013. november 13. (Hozzáférés: 2015. december 16.)
  82. Imagine Your Korea. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  83. Travelers’ Assistance from Tourist Police Officers. KTO. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  84. What is a Goodwill Guide?. KTO. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  85. Koreai Köztársaság (Dél-Korea). Konzuli Szolgálat, 2015. szeptember 11. (Hozzáférés: 2015. október 6.)
  86. Fun & Romantic Holidays in Korea. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. április 15.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-Korea témájú médiaállományokat.