No Muhjon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
No Muhjon
2003-ban
2003-ban
A Koreai Köztársaság 9. elnöke
Hivatali idő
2003. február 25. – 2008. február 25.
Előd Kim Dedzsung
Utód I Mjongbak

Született 1946. szeptember 1.
Pongha, Dél-Kjongszang tartomány, Korea
Elhunyt2009. május 23. (62 évesen)
Jangszan, Dél-Kjongszang tartomány, Dél-Korea
Sírhely Bongha Village
Párt
  • Demokratikus Párt
  • Uri Party

Szülei Roh Pan-seok
Házastársa Kvon Jangszuk
Foglalkozás
Iskolái
  • Jin Young Daechang Elementary School
  • Jinyeong Middle School
  • Gaesung High School
Halál oka
  • suicide by jumping from height
  • fejsérülés
Vallás ateizmus
eredetileg katolicizmus

Díjak
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • Knight of the Order of the White Eagle (2004)
  • Grand Order of Mugunghwa
  • Elefántrend (2007)
  • Collar of the Spanish Order of the Civil Merit (2007)
  • National Order of Merit
  • Order of Independence
  • Bath-rend
  • Order of Civil Merit

No Muhjon aláírása
No Muhjon aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz No Muhjon témájú médiaállományokat.

No Muhjon (hangul: 노무현handzsa: 盧武鉉, RR: Roh Moo-hyun?; Pongha, 1946. szeptember 1.Jangszan, 2009. május 23.) dél-koreai politikus, 20032008 között hazája államfője. 2004. március 12-én megvádolták azzal, hogy illegálisan kampányolt, és egy időre Ko Gon miniszterelnök látta el a feladatait, de május 14-én az ország alkotmánybírósága felmentette a vád alól.

No megválasztása előtt emberi jogokkal foglalkozó ügyvéd volt. Felesége Kvon Jangszuk (권양숙). Egy fia és egy lánya van. Távozása után egy évvel korrupcióval gyanúsították meg. Az ellene folyó eljárás nagy közfigyelmet kapott,[1] pártjának összeomlásával, és annak jogutódjának (Demokrata Párt) következő választásokon való előre borítékolt vereségével járt.[2]

2009. május 23-án korrupciós botrányának következtében öngyilkos lett.

Fiatalkora[szerkesztés]

Szülőháza Pongha faluban

1946-ban, szegény földműves családba, No Phanszok és I Szullje legfiatalabb gyermekeként született Pongha faluban (napjainkban Kimhe része). Családja Kvangdzsuból települt át Kimhe közelébe. Felső tagozatos általános iskolájában meghirdettek egy írói pályázatot Li Szin Man születésnapja alkalmából. No megpróbált diákmozgalmat szervezni ez ellen, de elkapták és felfüggesztették az intézményből.[3]

Miután bátyja, aki jogot, tanult autóbalesetben életét vesztette, No Muhjon elhatározta, hogy bíró lesz. 1975-ben tette le jogi vizsgáját, 1977-ben pedig Tedzson bírója lett, de egy évvel később felmondott, és ügyvéd lett.

1981-ben olyan diákok védelmét képviselte, akiket rendszerellenes irodalmi művek birtoklásával gyanúsítottak, és ezért meg is kínoztak. Saját bevallása szerint ez az ügy teljesen megváltoztatta az életét, és ekkortól állt ki az emberi jogok mellett. Több ügyvéddel együtt arra jutott, hogy a vádak koholmányok voltak.

1985-ben elkezdett részt venni civil mozgalmakban,[3] és ellenezte az autokratikus rendszert. 1987-ben részt vett a Cson Duhvan elleni tüntetéssorozaton.[4] No éppen egy tüntető gyári munkás, I Szokkju halálának okát kutatta, mikor bebörtönözték. Később napvilágot látott, hogy a munkást egy elszabadult rendőrségi könnygáz-lövedék ölte meg. Megvádolták azzal, hogy engedély nélkül folyt bele az ügybe, és hogy meggátolta az áldozat temetését. Habár 20 nap múlva szabadon engedték a közhangulat fokozódása miatt, ügyvédi engedélyétől megfosztották.[3]

Pályafutása[szerkesztés]

Halála[szerkesztés]

„Túl sok embernek vagyok adósa. Túl nagy fájdalom ért sok embert miattam. Fel sem foghatom, a jövőben még mennyi fájdalom fogja érni őket. Életem nagyja csupán teher lenne másoknak. Rossz egészségi állapotom miatt képtelen vagyok bármire is. Nem tudok könyvet olvasni, sem levelet írni.

Ne legyetek túlságosan szomorúak. Az élet és a halál is természetes dolog, nem? Ne bánkódjatok. Ne nehezteljetek senkire. Ez a sorsom.

Hamvasszatok el. Csupán egy kis sírkövet helyezzetek el otthonom közelében. Régóta gondolkoztam már ezen.”

– Búcsúüzenete[5]

2009. május 23. reggelén levetette magát a szülőfalujának közelében található Puongi paü-ről („Bagolyszikla”).[6] 45 métert zuhant, súlyos fejsérüléseket szenvedett, helyi idő szerint 7:20-kor szállították kórházba, a halál beálltát 9:30-kor állapították meg.[6]

Közel 4 millió ember látogatta meg szülőfaluját a halála utáni hetekben.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Roh's 'Participatory' Group Fading Out. The Korea Times, 2009. április 30. (Hozzáférés: 2009. május 23.)
  2. Fiasco of 386 Generation. The Korea Times, 2008. május 2. (Hozzáférés: 2009. május 23.)
  3. a b c 노무현 – Daum 백과사전 (koreai nyelven). Enc.daum.net. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  4. Politics obituaries: Roh Moo-Hyun”, Daily Telegraph , 2009. május 25. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 2.) 
  5. S Korea stunned by Roh's suicide”, BBC News, 2009. május 23. (Hozzáférés ideje: 2009. május 23.) 
  6. a b Kim, Kwang-Tae. „SKorean ex-president Roh dies in apparent suicide”, 2009. május 23.. [2009. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. május 23.) 
  7. Ex-President Roh Jumps to His Death”, The Korea Times, 2009. május 23. (Hozzáférés ideje: 2009. május 23.) 


Elődje:
Kim Dedzsung
Dél-Korea elnöke
2003–2008
Utódja:
I Mjongbak