Koreai Munkapárt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koreai Munkapárt
조선로동당

Az észak-koreai társadalom három mozgatórugója: a munkásság (kalapács), a parasztság (sarló), és az értelmiség (ecset).
Az észak-koreai társadalom három mozgatórugója: a munkásság (kalapács), a parasztság (sarló), és az értelmiség (ecset).
Adatok
ElnökKim Dzsongun
Örökös főtitkárKim Dzsongil [2]
FrakcióvezetőKim Dzsongun[1]

Alapítva1949. június 30.
ElődpártÉszak-Korea Munkapártja:

Dél-Korea Munkapártja:

Székház Észak-Korea, Phenjan
Ifjúsági tagozatIfjúsági Liga
PártújságRodong Sinmun

Ideológiadzsucse, szongun, pjongdzsin
Politikai elhelyezkedésszélsőbaloldal
Parlamenti jelenlét
601 / 687
Hivatalos színeivörös

Észak-Korea politikai élete
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Koreai Munkapárt
조선로동당
témájú médiaállományokat.

A Koreai Munkapárt (hangul: 조선로동당Csoszon Rodongdanghandzsa: 朝鮮勞動黨, RR: Joseon Rodongdang?) észak-koreai politikai párt. Megalapítása óta Észak-Korea legnagyobb pártja, és mindössze három vezetője volt; Kim Ir Szen (19491994), valamint fia, Kim Dzsongil (19972011) és az ő fia Kim Dzsongun (2011–). Bár a pártot az országon kívül sztálinistának és kommunistának tekintik, a párt a Dzsucse filozófiáját követi, ami a szocializmus észak-koreai változatának tekinthető.

Története[szerkesztés]

Az 1946. augusztus 28 és 30 között tartott kongresszuson a Kim Ir Szen által vezetett Le az Imperializmussal! Szövetség egyesült a Koreai Kommunista Párt északi ágával és a Koreai Új Néppárttal. Az új, egységes pártnak az „Észak-koreai Munkapárt” nevet adták. A pártegyesülési kongresszusok hasonlóak voltak a Rákosi-féle Magyar Dolgozók Pártja megalakulási kongresszusához, ahol igyekezték mindig Sztálin számára legmegfelelőbb embereket magas pozícióba juttatni.

Ugyanakkor a korábbi tervekkel ellentétben a párt elnökéül az Új Néppárt elnökét, Kim Dubongot választották. Alelnöknek lett kinevezve Kim Ir Szen, Csu Jongha és Ho Gai (eredeti nevén Alekszej Ivanovics Hegaj).

1948. szeptemberében kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, Phenjan fővárossal. Eredetileg Szöult akarták fővárosnak, de mivel egy hónappal korábban már ott megalakult a nyugatbarát Koreai Köztársaság, a Koreai-félsziget északi felét tudták csak megszerezni a kommunisták. Észak-Korea miniszterelnöke Kim Ir Szen, elnöke Kim Dubong lett.

1949. június 30-án a korábban Északra szökött déli kommunistákkal egyesülve (akik a Dél-koreai Munkapártba tömörültek) megalakult a Koreai Munkapárt, amelynek szintén Kim Ir Szen lett az elnöke. Észak-Korea államfője egészen 1957-ig Kim Dubong volt. Ekkor távolították el hivatalából, helyére Coj Jen Gen került.

1972. december 14-én Coj Jen Gen romló egészségi állapotára hivatkozva lemondott, december 28-án Kim Ir Szen vette át a helyét, így egyidejűleg az ország kormányfőjévé és államfőjévé is vált.

1994. július 8-án elhunyt Kim Ir Szen, de a Koreai Munkapártnak több, mint 3 évig nem volt vezetője, hiszen Kim Dzsongil apja halálakor csupán az ország vezetését vette át. Végül 1997. október 8-án választották meg a Koreai Munkapárt elnökévé.

Kongresszusai[szerkesztés]

  • 1. pártkongresszus (Észak-Korea Munkapártjaként): 1946. augusztus 28–30.
  • 2. pártkongresszus (Észak-Korea Munkapártjaként): 1948. március 27–30.
  • 3. pártkongresszus: 1956. április 23–29.
  • 4. pártkongresszus: 1961. szeptember 11–18.
  • 5. pártkongresszus: 1970. november 2–13.
  • 6. pártkongresszus: 1980. október 10–14.
  • 7. pártkongresszus: 2016. május 6–9.

Vezetői[szerkesztés]

Sorszám Név Titulus Hivatali idő
1 Kim Ir Szen Központi Bizottság elnöke 1949. június 30.1956. április 23.
2 1956. április 23.1961. szeptember 11.
3 1961. szeptember 11.1966. október 5.
4 főtitkár 1966. október 5.1970. november 2.
5 1970. november 2.1980. október 10.
6 1980. október 10.1994. július 8.
7 Kim Dzsongil 1997. július 8.2010. szeptember 28.
8 2010. szeptember 28.2011. december 17.
9 Kim Dzsongun első titkár 2012. április 11.2016. május 9.
10 elnök 2016. május 9.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kim Dzsong Un éles elméjű vezető, 2011. december 26. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
  2. Negyedik Munkapártkonferencia eredménye, Rodong Sinmun, 2012. április 12. (angol nyelven). [2013. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 12.)

YouTube hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]