Koreai Munkapárt
| Koreai Munkapárt 조선로동당 | |
| Az észak-koreai társadalom három mozgatórugója: a munkásság (kalapács), a parasztság (sarló), és az értelmiség (ecset). | |
| Adatok | |
| Elnök | Kim Dzsongun () |
| Örökös főtitkár | Kim Dzsongil () [2] |
| Frakcióvezető | Kim Dzsongun ()[1] |
| Alapítva | 1949. június 30. |
| Elődpárt | Észak-Korea Munkapártja: |
| Székház | |
| Ifjúsági tagozat | Ifjúsági Liga |
| Pártújság | Rodong Sinmun |
| Ideológia | dzsucse (), szongun (), pjongdzsin () |
| Politikai elhelyezkedés | szélsőbaloldal |
| Parlamenti jelenlét | 601 / 687 |
| Hivatalos színei | vörös |
| Észak-Korea politikai élete | |
| Weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Koreai Munkapárt 조선로동당 témájú médiaállományokat. | |
A Koreai Munkapárt (hangul: 조선로동당, Csoszon Rodongdang, handzsa: 朝鮮勞動黨, RR: Joseon Rodongdang) észak-koreai politikai párt. Megalapítása óta Észak-Korea legnagyobb pártja, és mindössze három vezetője volt; Kim Ir Szen () (1949–1994), valamint fia, Kim Dzsongil () (1997–2011) és az ő fia Kim Dzsongun () (2011–). Bár a pártot az országon kívül sztálinistának és kommunistának tekintik, a párt a dzsucse () filozófiáját követi, ami a szocializmus észak-koreai változatának tekinthető.
Története
[szerkesztés]Az 1946. augusztus 28. és 30. között tartott kongresszuson a Kim Ir Szen () által vezetett Le az Imperializmussal! Szövetség egyesült a Koreai Kommunista Párt északi ágával és a Koreai Új Néppárttal. Az új, egységes pártnak az „Észak-koreai Munkapárt” nevet adták. A pártegyesülési kongresszusok hasonlóak voltak a Rákosi-féle Magyar Dolgozók Pártja megalakulási kongresszusához, ahol igyekezték mindig a Sztálin számára legmegfelelőbb embereket magas pozícióba juttatni.
Ugyanakkor a korábbi tervekkel ellentétben a párt elnökéül az Új Néppárt elnökét, Kim Dubong ()ot választották. Alelnöknek lett kinevezve Kim Ir Szen (), Csu Jongha () és Ho Gai () (eredeti nevén Alekszej Ivanovics Hegaj).
1948. szeptemberében kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, Phenjan fővárossal. Eredetileg Szöult akarták fővárosnak, de mivel egy hónappal korábban már ott megalakult a nyugatbarát Koreai Köztársaság, a Koreai-félsziget északi felét tudták csak megszerezni a kommunisták. Észak-Korea miniszterelnöke Kim Ir Szen (), elnöke Kim Dubong () lett.
1949. június 30-án a korábban Északra szökött déli kommunistákkal egyesülve (akik a Dél-koreai Munkapártba tömörültek) megalakult a Koreai Munkapárt, amelynek szintén Kim Ir Szen () lett az elnöke. Észak-Korea államfője egészen 1957-ig Kim Dubong () volt. Ekkor távolították el hivatalából, helyére Coj Jen Gen () került.
1972. december 14-én Coj Jen Gen () romló egészségi állapotára hivatkozva lemondott, december 28-án Kim Ir Szen () vette át a helyét, így egyidejűleg az ország kormányfőjévé és államfőjévé is vált.
1994. július 8-án elhunyt Kim Ir Szen (), de a Koreai Munkapártnak több, mint 3 évig nem volt vezetője, hiszen Kim Dzsongil () apja halálakor csupán az ország vezetését vette át. Végül 1997. október 8-án választották meg a Koreai Munkapárt elnökévé.
Kongresszusai
[szerkesztés]- 1. pártkongresszus (Észak-Korea Munkapártjaként): 1946. augusztus 28–30.
- 2. pártkongresszus (Észak-Korea Munkapártjaként): 1948. március 27–30.
- 3. pártkongresszus: 1956. április 23–29.
- 4. pártkongresszus: 1961. szeptember 11–18.
- 5. pártkongresszus: 1970. november 2–13.
- 6. pártkongresszus: 1980. október 10–14.
- 7. pártkongresszus: 2016. május 6–9.
Vezetői
[szerkesztés]| Sorszám | Név | Titulus | Hivatali idő |
|---|---|---|---|
| 1 | Kim Ir Szen () | Központi Bizottság elnöke | 1949. június 30. – 1956. április 23. |
| 2 | 1956. április 23. – 1961. szeptember 11. | ||
| 3 | 1961. szeptember 11. – 1966. október 5. | ||
| 4 | főtitkár | 1966. október 5. – 1970. november 2. | |
| 5 | 1970. november 2. – 1980. október 10. | ||
| 6 | 1980. október 10. – 1994. július 8. | ||
| 7 | Kim Dzsongil () | 1997. július 8. – 2010. szeptember 28. | |
| 8 | 2010. szeptember 28. – 2011. december 17. | ||
| 9 | Kim Dzsongun () | első titkár | 2012. április 11. – 2016. május 9. |
| 10 | elnök | 2016. május 9. – |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kim Dzsong Un éles elméjű vezető, 2011. december 26. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
- ↑ Negyedik Munkapártkonferencia eredménye, Rodong Sinmun, 2012. április 12. (angol nyelven). [2013. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 12.)