Dél-koreai irodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A dél-koreai irodalom története Korea kettéválásával, a koreai háborúval kezdődik, mely mély nyomot hagyott az írókban, költőkben egyaránt. A gyorsan modernizálódó országban megjelenő társadalmi problémák is helyet kaptak az irodalomban: az elidegenedés, a család szétszakadása, a gazdagok és szegények közötti szakadék mélyülése. Jellemzőek a dél-koreai irodalomra a sok kötetes regényfolyamok, például Pak Kjongni 16 kötetes Thodzsi (토지; A föld) című műve. A 2000-es években született regények egy részét megfilmesítik vagy televízióra adaptálják.

1950-es és 60-as évek[szerkesztés]

A koreai háborút követően az 1950-es és 60-as évek dél-koreai irodalmát a háború és következményei határozták meg. A háború és az ország kettéválása nem csak a fizikai szenvedések szimbólumává vált, de az emberiség megosztottságát és a főhősök saját maguktól való elidegenedését is megjelenítette.[1] A háború kegyetlenségei az írókat is megviselték, I Gvangszu például eltűnt, Kim Dongin éhen halt, mások, például I Munjol (이문열) családtagjai északra szöktek vagy elhurcolták őket.[2]

Az 1960-as évek egyik legfontosabb regénye Cshö Inhun (최인훈) Kvangdzsang (광장, „A tér”, angol címén: The Sqaure), melynek főhőse Észak-Koreát először egy „tiszta, nyílt térhez” hasonlítja, Dél-Koreát pedig „hermetikusan zárt, fojtogató szobához”, hamarosan azonban az északi ideológiából is kiábrándul. A regény Osváth Gábor szerint „a két diktatúra szorításában fulladozó koreai értelmiség erkölcsi, eszmei válságának kórképe”, pontos korrajz.[2]

A háború utáni irodalmi élet egyik legkiemelkedőbb írónője Pak Kjongni, akinek 16 kötetes (1969–1994) Thodzsi (토지; A föld) című regényfolyamát (roman-fleuve) a koreai irodalom egyik legkiválóbb alkotásának tartják.[2] Az 1980-as évek sikersorozata volt a Thebek szanmek (태백산맥, „Thebek-hegység”; angol címén Taebaek Mountain range; 1983–1989), Cso Dzsongne (조정래) tíz kötetes regényfolyama, mely szintén a koreai háborúval foglalkozik.[3]

Az 1970-es és 80-as évek[szerkesztés]

Az 1970-es évektől kezdve más témakörök is foglalkoztatni kezdték az írókat, a Han folyó csodájaként emlegetett gazdasági fellendülés negatív következményekkel is járt, polarizálta a lakosságot, megjelent a társadalmi elidegenedés fogalma, a gazdagok és a szegények közötti szakadék egyre tágult. Mindehhez hozzájárultak a diktatórikus politikai rendszer sajátosságai, amelyek nyomot hagytak az emberekben, így az írókban is. A kor meghatározó alakja Cso Szehi (조세희), akinek A törpe (난장이가 쏘아 올린 작은 공, Namdzsangiga sszoa ollin csagun kong) című 1976-os műve a gazdagok és szegények közötti éles ellentétet ábrázolja.[4] Magyarul is megjelent a Nyitott Könyvműhely Kiadó kiadásában 2008-ban, Vargha Katalin fordításában.[5] A hetvenes években kezdte el írni Hvang Szogjong (황석영) Csang Gilszan című tízkötetes művét, amit a kritikusok az 1945 utáni koreai irodalom legjelentősebb történelmi regényeként tartanak számon.[2]

A háborút követő évtizedekben a legjelentősebb írók közé számos nő is bekerült.[2] Pak Kjongni mellett például Pak Vanszo (박완서), akinek Ommai malttuk (엄마의 말뚝, „Anyám póznája”; angol címén Mama's Garden) című regénye pszichológiai ábrázolás is egyben, a háború után magukra maradt asszonyok, lányok sorsát mutatja be, egy anya tükrén keresztül, aki miután elveszíti a fiát a háborúban, a lányában próbálja beteljesíteni saját elvesztett álmait.[6]

1990-es évek[szerkesztés]

Az 1990-es évek új irodalmi trendeket teremtettek, előtérbe került az individualizmus, a személyes vágyak fontossága. Sin Gjongszuk (신경숙) az évtized egyik legsikeresebb írónője, aki 1992-es Phunggumi ittdon csari (풍금이 있던 자리, „Ahol a harmónium állt”) című művével szerzett hírnevet.[7] Magyarul Ommarul puthakhe (엄마를 부탁해) című regényét jelentette meg a Könyvmolyképző Kiadó Vigyázzatok Anyára! címmel.[8] Az 1990-es években kezdett el publikálni Dél-Korea egyik legsikeresebbnek tartott romantikusregény-írója, Jun Denjong (윤대녕), aki 1994-ben hatalmas szenzációt keltett Uno nakksi thongsin (은어 낚시 통신, angol címén: The Silverfish memorandum) című regényével.[9]

2000-es évek[szerkesztés]

A 2000-es évek teret engedtek a „fiatalosabb”, dinamikusabb irodalomnak, és az olyan modern, digitális jelenségeknek, mint a hiperszöveges irodalom.[10] A könnyed témák mellett a társadalmat bemutató alkotások sem maradnak el, Jun Szonghi (윤성희) Kugjongkkundul (구경꾼들, „Szemlélődők”; abngol címén: Spectators) című műve például a család fontosságát hangsúlyozza egy olyan korszakban, amikor egyre több koreai fiatal éli egyedül, magányosan az életét.[11] A történelmi regények is népszerűek a 21. században, többüket meg is filmesítik, illetve televízióra adaptálják. Az egyik legnagyobb sikert Kim Hun (김훈) Khari nore (칼의 노래, „A kard éneke”) című műve aratta 2001-ben, mely I Szunsin admirálisról szól. Kim Jongha (김영하) Komun kkot (검은 꽃; „Fekete virág”) című regénye szokatlan témát dolgoz fel: a 20. század elején Mexikóba vándorolt koreai emigránsok életét követi nyomon. I Dzsongmjong (이정명) két történelmi regényét is televízióra adaptálták, 2006-ban a Deep Rooted Tree, 2007-ben pedig a Painter of the Wind került képernyőre, mindkettő nagy sikert aratott.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Britannica
  2. ^ a b c d e Osváth
  3. KOCIS 52. o.
  4. KOCIS 53. o.
  5. (2008) „CSO SZE-HI: A törpe”. Szépirodalmi Figyelő (5), 76–77. o, Kiadó: Szépirodalmi Figyelő Alapítvány. (Hozzáférés ideje: 2015. január 23.)  
  6. KOCIS 54–55. o.
  7. KOCIS 56–57. o.
  8. Vigyázzatok Anyára!. Könyvmolyképző Kiadó. (Hozzáférés: 2015. január 23.)
  9. KOCIS 58. o.
  10. KOCIS 57. o.
  11. KOCIS 58–59. o.
  12. KOCIS 61–63. o.

Források[szerkesztés]