Indiai irodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az indiai irodalom a világ legősibb irodalmai közé tartozik. Indiában 22 hivatalos nyelv létezik és hatalmas mennyiségű irodalom halmozódott fel az évek során ezeken a nyelveken. Az indiai irodalomban nagyon fontos a beszélt és írott forma is. India kultúráját nagy részben Hindu irodalmi hagyományok uralják. A Védákon kívül, melyek a tudás szent írásai, más olyan művek is, mint a Rámájana és a Mahábhárata epikus költeményei, Vasztu-sásztra építészeti és várostervezési értekezései, és Arthasásztra politikai írásai mind a hindu kultúra emlékei. A hindu dráma, költészet és zene a szubkontinens egészét meghódították, melyek közül a legismertebbek Kálidasza (a híres szanszkrit Abhijñānaśākuntalam írója) és Tulszidasz (Rámkaritmánasz, az epikus hindi költemény szerzője). A Csankál (angol átírásban: sangam) költészet tamil ága nagyon elismert, mely az i. e. 1. századra nyúlik vissza. Iszlám irodalmi hagyományok is jelentősen rányomták bélyegüket a teljes indiai kultúrára. A középkorban az iszlám kultúra virágzott, elsősorban a perzsa és urdu költészet. A kortárs indiai irodalom legnevesebb alakja, a bengáli költő, Rabindranáth Tagore megkapta az Irodalmi Nobel-díjat. India legfontosabb irodalmi elismerése a Jnanpith-díj már hét alkalommal került bengáli íróhoz.[1]


Indiai irodalom archaikus indiai nyelveken[szerkesztés]

Véda irodalom[szerkesztés]

A Védák India legrégibb irodalmi emlékei. Sok hindu úgy hiszi, hogy a Védák öröktől fogva léteztek. A hagyomány szerint (csakúgy, mint a Biblia, vagy a Korán) isteni kinyilatkoztatás gyümölcse. Írásba foglalói a risik volnának, akik a mitológia ködébe vesző szent emberek a hindu hit szerint. A véda szó tudást vagy szent ismeretet jelent.

A Védák mai formájukban négy fő részből (gyűjteményből, szamhita) állnak. A Rigvéda-szamhita himnuszokat, a Jadzsurvéda áldozóigéket, a Számavéda ősi dallamokat, míg az Atharvavéda főként varázsigéket foglal magába. Legősibb közülük az 1028 himnuszból álló Rigvéda, amely valószínűleg az i. e. 1500-1000 közötti időszakban keletkezett.

A Védák ősi indiai nyelven íródtak. A gyakran használt "védikus szankszrit" kifejezés nem helyénvaló, félrevezető lehet, hiszen a szanszkrit nyelv később, jóval a Védák születése után keletkezett.

Szanszkrit irodalom[szerkesztés]

Vjásza, legendás alak az ókori Indiában. A mítoszok szerint évszázadokon át élt, és a hiedelem szerint összerendezte a Védák szent könyveit és megírta a Mahábhárata eposzt, valamint a purána-legendákat.

Prakrit irodalom[szerkesztés]

A legjelentősebb prakrit nyelv a páli volt. Asvagósa számos drámáját sáurzeni prakrit nyelven írta.

Páli irodalom[szerkesztés]

A páli irodalom legfőképpen indiai eredetű, ám később az anyaországon kívül volt a legjelentősebb, elsősorban Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában.

Indiai irodalom mai indiai nyelveken[szerkesztés]

Asszámi irodalom[szerkesztés]

A leghíresebb asszámi nyelvű írók:

Tamil irodalom[szerkesztés]

Indiai irodalom idegen nyelveken[szerkesztés]

Indiai perzsa irodalom[szerkesztés]

Indiai angol irodalom[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. http://jnanpith.net/awards/detail.asp? A Jnanpith-díj díjazottai a hivatalos oldalon. Olvasva:2008-02-03

Giuliano Boccali - Stefano Piano - Saviero Sani: Le letterature dell'India

További információk[szerkesztés]