Phenjan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Phenjan
Óramutató járásnak megfelelően bal fentről: a város látképe a Tedong (Taedong) folyóval, a Dzsucse (Juche)-torony, Diadalív, Tongmjong (Tongmyŏng) király sírja, Puhung (Puhŭng) állomás a phenjan (p'yŏngyang)i metró vonalán, Egyesítés Diadalíve és Kumszuszan (Kŭmsusan) Nap Palotája
Óramutató járásnak megfelelően bal fentről: a város látképe a Tedong folyóval, a Dzsucse-torony, Diadalív, Tongmjong király sírja, Puhung állomás a phenjani metró vonalán, Egyesítés Diadalíve és Kumszuszan Nap Palotája
Becenév: a forradalom fővárosa
(혁명의 수도)[1]
Korea szíve
(조선의 심장)[2]
Helyi elnevezés
Hangul 평양직할시
Handzsa 平壤直轄市
Átdolgozott
átírás
P'yŏngyang chikhalsi
Magyaros
átírás
Phjongjang csikhalsi
Közigazgatás
Ország Észak-Korea
Rang közvetlenül irányított város
Kerületei 18 (+2 megye)
Népi tanácselnök Csha Hirim
Felelős párttitkár Kim Nungo
Népesség
Teljes népesség 2 863 000 fő (2015)[3]
Népsűrűség2272,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság27 m
Terület1260 km²
Időzóna Koreai idő, UTC+9:00
Phenjan (P'yŏngyang) (Észak-Korea)
Phenjan (P'yŏngyang)
Phenjan
Pozíció Észak-Korea térképén
é. sz. 39° 01′ 48″, k. h. 125° 43′ 48″Koordináták: é. sz. 39° 01′ 48″, k. h. 125° 43′ 48″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Phenjan témájú médiaállományokat.

Phenjan (kiejtése: [phennyȧn],[4][5] nem pedig *[fennyȧn]) vagy szoros átírásban Phjongjang[6] a tengerszint felett csupán 27 méterrel fekvő település a Tedong folyó partján, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, azaz Észak-Korea fővárosa.

Mondák nyomán a Tangun király által alapított Aszadal nevű településsel azonosítják. A város egykoron a koreai kereszténység fellegvára volt, ma azonban a többnyire ateista Észak-Korea legnagyobb városa. A koreai háború utáni újjáépítés óta a város látképét a szocialista realizmus és széles sugárutak határozzák meg. Közigazgatási rendszere 19 körzetre osztja: 18 kerületre, és egy megyére. A 2011-es közigazgatási reformok óta a város területe csupán kétharmada az eredetinek.[7]

A városban összesen öt vallási építmény található: négy keresztény templom (egy katolikus, kettő protestáns, egy görögkeleti), illetve egy mecset.[8] Lélekszáma 2,8 millió fő,[9] és habár sokáig éttermei csak a koreai konyhát képviselték, a közelmúltban számos külföldi stílusú létesítmény is nyílt a városban, mint például kínai,[10] olasz[11] és japán éttermek.[12]

Tömegközlekedésének gerince a phenjani metró, amely 1973-as megnyitásával a Koreai-félsziget első földalatti vasútja.[13]

Megnevezései[szerkesztés]

Neve szó szerint síkságot, sík földterületet jelent, eredeti kiejtése Puruna (부루나) volt. Történelmi nevei közé tartozik Rjugjong, melynek jelentése „a füzek fővárosa”, fűzfái a költészetben is megjelentek. A 21. században is számos épület viseli ezt a régi nevet, közülük a legismertebb a Rjugjong Hotel. Egy ideig a neve Szogjong, tehát „nyugati főváros” volt, habár csupán tartományi székhely szerepét töltötte be.[14]

Az 1910-től 1945-ig tartó japán megszállás ideje alatt a város kínai írásjegyeinek japán olvasata, Heidzsó (Heijō) volt a város megnevezése. A város beceneve a 20. század elejétől „Korea Jeruzsáleme” lett, mivel a koreai kereszténység központjává vált. Ez egészen 1948-ig, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásáig tartott.[15]

Kim Ir Szen 1994-es halála után Kim Dzsongil néhány tanácsadója felvetette az ötletet, miszerint Phenjant Kim Ir Szen-városra (김일성시; 金日成市) illene átnevezni, azonban mások szerint a déli fővárost, Szöult kellett volna ezen a néven hívni (ahogy a dél-vietnámi fővárosból, Saigonból Ho Si Minh-város lett), Phenjan pedig a Kim Dzsongil-város (김정일시; 金正日市) nevet kapta volna. Végül mindkét javaslatot elvetették.[16]

Földrajza[szerkesztés]

A város szigetei:
1. Turuszom
2. Janggakto
3. Rungnado

Phenjan az ország nyugati-középső részén helyezkedik el, egy síkságon, amely kb. 50 km-re található a Koreai-öböltől, a Sárga-tenger egyik ágától. A Tedong folyó délnyugati irányba haladva szeli ketté a várost. A Phenjan-síkság, ahol a város található, egyike a Koreai-félsziget legnagyobb síkságainak (a másik a Cserjong-síkság), amelyek megközelítőleg azonos méretűek, 500 négyzetkilométeresek.[17]

A Tedong phenjani szakaszán három sziget található: Turuszom, Janggakto és Rungnado.

Éghajlata[szerkesztés]

A város éghajlata nedves kontinentális, télen Szibéria felől fújó hideg, száraz szelek a jellemzőek, amelyek a teleket különösen hideggé teszik, és novembertől a következő év márciusáig tartó fagyot is eredményezhetnek, bár január kivételével a nappali átlaghőmérséklet minden hónapban valamivel fagypont felett alakul. A tél általában sokkal szárazabb, mint a nyár, a havazás átlagosan 37 napig tart.

A száraz, hideg tél és a nyirkos, meleg nyár közti átmenet április 22-e, az őszi „váltás” október 16-a környékén történik. A város egyik jellegzetessége a tavaszi hőmérséklet-ingadozás: nappal magas a hőmérséklet, éjszaka pedig alacsony. Ebben az évszakban a város átlaghőmérséklete mégis magasabb, mint az azonos szélességi fokon fekvő keleti- és nyugati-parti településeké. Nyáron, június és szeptember között az átlagos napi hőmérséklet gyakran meghaladja a 20 °C-ot.[18]

A városban a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet –30,2 °C volt (1949), a legmagasabb pedig 37,2 °C (1939).[18]

Phenjan éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)11,015,922,529,335,237,137,236,734,628,923,214,337,2
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−0,82,48,917,122,626,728,628,924,718,29,41,715,8
Átlaghőmérséklet (°C)−5,8−2,73,611,016,821,624,724,719,512,54,6−2,810,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−10,7−7,8−1,84,910,916,520,720,514,36,7−0,3−7,25,6
Rekord min. hőmérséklet (°C)−28,5−23,4−18,8−4,51,47,012,312,32,7−6,6−19,9−30,2−30,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)121124507290275212100403516937
Havi napsütéses órák száma1841972312372632291812042222141651652492
Forrás: World Meteorological Organization[19], Deutscher Wetterdienst[20][21]


Történelme[szerkesztés]

Koreai–kínai csapatok támadása a város 1593-as ostrománál
1894-es csata az első kínai–japán háború idején
Látképe a 20. század elején

Phenjan területe már a Cshulmun- és Mumun-korszakokban (i. e. 8000i. sz. 300) is lakott volt, amelyet az 1950-es években feltárt ősi települések maradványai is bizonyítanak.[22] Elődjét a legenda szerint i. e. 2333-ban alapította Vanggomszong néven Tangun, a koreai államalapító. Az észak-koreai hagyományok Aszadal-lal, Kodzsoszon hajdani fővárosával azonosítják.[23]

Valószínű, hogy a város területe később Üman Csoszonhoz, egy rövid életű államhoz tartozott. A Han-dinasztia uralkodója, Han Vu-ti Phenjan egyik mai kerülete, a Rangnang-kujok területén parancsnokságok felépítését rendelte el, melyek központja a Lölang (樂浪; koreai olvasatban: Rangnang) nevet kapta. Számos régészeti lelet a későbbi, Keleti Han (i. sz. 25–220) korból arra enged következtetni, hogy a Han-csapatok fosztogattak a környéken később.

A három királyság korszakában megalakult Rangnang (락랑국; 樂浪國) 313-ig tartott ki, ekkor Kogurjo bekebelezte.

427-ben Kogurjo fővárosa, 668-ban a kínai Tang-dinasztia keleti protektorátusának székhelye lett, amely nyolc évvel később, 676-ban Silla uralma alá került.

Csoszon idején Phjongan tartomány székhelye volt.

Az Imdzsin háború idején Phenjan a japán csapatok kezére került, egészen annak 1593-as visszafoglalásáig.[24] A kései 17. században átmenetileg mandzsuk megszállása alatt állt, amíg a koreaiak békeszerződést nem kötöttek velük. A 16. században a kereszténység hatása elérte Koreát. Phenjan a kereszténység koreai terjeszkedésének fellegvára lett, és 1880-ra több mint 100 templom épült itt. Ekkortájt már több protestáns hittérítővel rendelkezett, mint akármelyik ázsiai város.[24]

1890-ben a város lélekszáma 40 ezer volt.[25] 1894-ben, az első kínai–japán háború idején itt ütköztek meg a küzdő felek, amely a város részleges elpusztulásához és elnéptelenedéséhez vezetett. 1896-ban kettéválasztották Phjongan tartományt, ekkortól a város Dél-Phjongan székhelye lett.

1910-től, a gyarmati időszakban a város neve Heidzsó lett. 1931 júliusában, a Vanpaosan-incidens következtében kínai-ellenes tüntetések zajlottak a városban, többnyire a korabeli sajtó túlzásai miatt.[26]

1938-ra népessége meghaladta a 235 ezer főt.[25]

1948 szeptemberében kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot (Észak-Korea), melynek fővárosa lett. Az 1950 és 1953 között zajló koreai háború során a város jelentős része megsemmisült. Észak-koreai kutatók szerint 428 ezer bombát dobtak a városra. A bombák száma több volt, mint a város akkori lakosságáé.[27] 1953 után szovjet támogatással újjáépítették, épületeinek jelentős része ma is a szocializmus stílusjegyeit viseli.

Közigazgatása[szerkesztés]

Műholdas felvétel a városról
Phenjan közigazgatási változásai. Az elcsatolt területek szürkével, Kangnam megye rózsaszínnel van jelölve

Phenjan 18 kerületből (kujok, 구역) és 2 megyéből (kun, 군) áll.

2010-ben nagyszabású közigazgatási reformok következményeképp a város egyharmadát Észak-Hvanghe tartományhoz csatolták. A leválasztott, korábban Phenjan fennhatósága alá tartozó területek:[7]

2011-ben azonban Kangnam ismét a város része lett, mivel mezőgazdasági hatékonysága stabilizálni tudta Phenjan élelmiszer-ellátását.[28]

Vallási élete[szerkesztés]

Cshilgol Templom

A város Korea vallási központjának számított a kommunista hatalomátvételig, a koreai háború pusztításainak azonban majdnem minden észak-koreai templom áldozatul esett.[29]

Kivételt képez a Cshilgol Templom (칠골교회; 칠골敎會), amely 1899-ben épült, és amelyet 1989-ben újítottak fel. 1988-ban felépült a Pongszu Templom (봉수교회; 鳳岫敎會) és a Csangcshung Katedrális (장충성당; 長忠聖堂), amely a katolikusok észak-koreai székhelyeként szolgál.

Ezeken kívül még két vallási épület található az észak-koreai fővárosban: a 2006-ban épült Életadó Szentháromság ortodox templom, vagy koreai nevén Csongbek Templom (정백사원; 貞栢寺院)[30][31] és a 2013-ban Irán támogatásával az iráni nagykövetség udvarában megépült Ar-Rahmán Mecset.[32]

A Phenjani főegyházmegyét 1927. március 17-én szervezték meg, akkor még „Hpyeng-yang Apostoli Prefektúrája” néven.[33] 1944. március 24-én a város apostoli vikáriusa Hong Rjongho lett. 1962. március 10-én a Szentszék püspöki rangra terjesztette fel, azonban valószínű, hogy azóta bebörtönözték és meghalt. A Vatikán hivatalosan csak 2013 júniusában távolította el posztjáról, azóta a Phenjani egyházmegye élén nincs senki, a körzettel adódó esetleges teendőket a Szöuli főegyházmegye érseke látja el.[34]

Az észak-koreai alkotmány ugyan kiáll a vallásszabadság mellett, ugyanakkor számos nemzetközi szervezet, mint pl. az Open Doors szerint Észak-Koreában elnyomják a hívőket. 2016 decemberében azonban már megjelentek a karácsonyi díszek, így például a feldíszített karácsonyfa is.[35]

Gazdasága[szerkesztés]

Phenjan belvárosa az újonnan épült Cshangdzson utcai lakáskomplexummal. Háttérben látható az Ongnju-híd és a Rjugjong Hotel.

Phenjan Észak-Korea ipari központja.[24] A szén-, vas- és mészkőkészleteknek köszönhetően elsőként épült újjá a koreai háború pusztításai után. A könnyű- és nehézipar egyaránt jelen van a városban, és párhuzamosan fejlődtek.

A nehézipari tevékenységek, mint például a cement-, kerámia-, lőfegyver- és lőszergyártás az ipar magja. A phenjani könnyűipar képviselői közé tartoznak többek közt a textil-, lábbeli-, és élelmiszergyártó üzemek.

Megemlítendők továbbá a város határában termesztett gabonafélék, mint például a rizs, a kukorica és a szójabab. A főváros célja a teljes önellátás biztosítása húsból; a város külső kerületein lévő farmokon sertéseket, csirkéket és egyéb haszonállatokat tartanak.[24]

A város évtizedek óta áramkimaradásokkal küzd.[36] A probléma orvosolására építettek Hicshonban erőműveket, Kim Dzsongil parancsára. Az építkezés második fázisa 2013 januárjában kezdődött a Cshongcshon folyón. Az első két erőmű legfeljebb 300 MW-ot tud előállítani.[36]

Phenjani 1. sz. Áruház

Phenjan Észak-Korea számos nagy bevásárlóközpontjának ad otthont, közülük néhány:

  • Pothonggang Áruház (보통강백화점; 普通江百貨店)
  • Phenjani 1. sz. Áruház (평양시제1백화점; 平壤市第一百貨店)
  • Phenjani 2. sz. Áruház (평양시제2백화점; 平壤市第二百貨店)
  • Kvangbok Áruház (광복백화점; 光復百貨店)
  • Ragvon Áruház (락원백화점; 樂園百貨店)
  • Phenjan vasútállomás áruháza (평양역백화점; 平壤驛百貨店)
  • Phenjani Gyermekek Áruháza (평양아동백화점; 平壤兒童百貨店).[37]

A város Hvanggumbol boltokkal is rendelkezik, ami egy állami tulajdonú áruházlánc, és az a célja, hogy visszaszorítsa a feketepiacot úgy, hogy azok árainál olcsóbban árusít termékeket. Ez az áruházlánc kifejezetten abból a célból jött létre, hogy az állampolgárok pénzét az állam gazdaságában keringethesse, és az államhatalom fenn tudja tartani az ellenőrzést az ország egyre növekvő piaca felett.[38]

Városkép[szerkesztés]

Újonnan épült lakóépületek
A diadalív

A régi Phenjanból a koreai háború pusztításai során nem sok maradt meg. A háború után szovjet támogatással, Kim Ir Szen elképzelései szerint építették újjá. Célja az volt, hogy egy erős főváros látképe fokozza az észak-koreaiak elkötelezettségét és önbecsülését a háború utáni időkben. A végeredmény: széles sugárutak, monumentális középületek, mozaikok és díszes mennyezetek.[17]

Phenjan kerületekre (구역; kujok), azon belül lakótelepekre, szomszédságokra (동; tong) osztható. Ezek a szomszédságok 5–6 ezer embernek adnak otthont. Számos lakosa toronyházakban lakik. Kim Ir Szen egyik célja volt, hogy korlátozza a város lakosságát, ezáltal az csendes és tágas lett, egyáltalán nem olyan, mint Kelet-Ázsia nagyvárosai.[17]

A város épületei három részre oszthatóak: emlékművek, hagyományos koreai épületek, illetve toronyházak.[39] Észak-Korea legismertebb látványosságai nagyrészt emlékművek, mint például a Dzsucse torony, a phenjani diadalív, vagy a manszudei bronzszobrok. Az első közülük egy 170 méter magas gránitoszlop, amely a dzsucse ideológia szimbóluma. 1982-re készült el, és 25 550 gránittömbből áll – ennyi napot élt meg Kim Ir Szen 1912 és 1982 között.[39] A város kétségtelenül legismertebb épülete a Rjugjong Hotel,[39] amely szintek számát tekintve a hetedik legmagasabb épület a világon, magasságát tekintve pedig harmadik, bár még nem nyitott meg.[40][41]

A város látképét toronyházak uralják. A kormány 2011-ben tömeges építkezési programot indított, mely során 100 ezer új lakást építettek meg. A Cshangdzson utcai lakáskomplexum is ebből a célból épült, miután Kim Dzsongil, az ország egykori vezetője „szánalmasnak” nevezte az utca akkori látképét.[42] Folyamatos felújítás és építkezés alatt állnak a város lakóépületei, ugyanakkor a szigetelésük gyakran hiányos, ritka, hogy felvonó, illetve a központi fűtésrendszer legyen bennük.[43]

Kim Dzsongun folytatja apja munkáját, kormányzása alatt megépült a színes épületekből álló Mire Tudósok utcája (미래, 未來; Mire = „Jövő”), amelyet 2015 novemberében adtak át.[44]

2016. április 3-án a Kumszuszan Nap Palotája és a Rjonghung kereszteződés között megkezdődött a korszerű, hetvenemeletes épületekből álló Rjomjong utca (려명, 黎明; Rjomjong = „Pirkadat”) építése.[45] A hatalmas, éjszakánként neonfényben úszó épületekből álló új városrészt,[46] amelynek építésében a Koreai Néphadsereg katonái is részt vettek[47] 2017. április 14-én adták át.[48][49][50] 2017. április 19-én megkezdődött a beköltözés az újonnan átadott városrészbe, túlnyomórészben a Kim Ir Szen Egyetem tanárai, oktatói lettek az első lakók.[51]

Látnivalók[szerkesztés]

A Rungnado Május Elseje Stadion a világ legnagyobb befogadóképességű sportarénája[52][53][54]

A város legnagyobb látványosságai közé tartoznak:

Kultúra[szerkesztés]

Phenjani Nagyszínház
Keszon Vidámpark

A városban számos színház található, ezek közül a leghíresebbek:[55]

  • Népszínház (인민극장; 人民劇場)
  • Manszude Művészeti Színház (만수대예술극장; 萬壽臺藝術劇場)
  • Phenjani Nagyszínház (평양대극장; 平壤大劇場)
  • Kelet-phenjani Nagyszínház (동평양대극장; 東平壤大劇場)
  • Nemzeti Drámaszínház (국립연극극장; 國立演劇劇場)
  • Moranbong Színház (모란봉극장; 牡丹峯劇場)

Emellett a város számos szabadidős helyszínnek ad otthont:[55]

  • Phenjani Cirkusz (평양교예극장; 平壤巧藝劇場)
  • Phenjani Görkorcsolyapálya (로라스케트장; -場)
  • Április 25. Kultúrotthon (4. 25문화회관; 四二十五文化會館)
  • Fiatalság Központi Otthona (청년중앙회관; 靑年中央會館)
  • Nagy Népi Tudás Háza (인민대학습당; 人民大學習堂)
  • Phenjani Nemzetközi Mozgóképotthon (평양국제영화회관; 平壤國際映畵會館)[56]
  • Keszon Vidámpark (개선청년공원; 凱旋青年公園)[57]
  • Népi Kultúrpalota (인민문화궁전; 人民文化宮殿)[58]

Gasztronómia[szerkesztés]

Mivel a város Phjongan tartomány székhelye volt 1946-ig,[59] kulináris téren hagyományai azonosak a tartomány jellegzetességeivel. A leghíresebb étele a rengmjon, amely hideg húslevesben tálalt főtt hajdinatészta, tongcshimivel és japán körtével a tetején. Fogyasztják a másnaposság ellenszereként is.[60]

A város híres még pisztrángleveséről, amely a Tedong folyóban honos pisztrángból készül, sóval és feketeborrsal.[61] Szintén helyi specialitás a phenjani módon készített onban, amely frissen főzött rizs, tetején szeletelt gombával, csirkehússal és pindettokkal (mungóbabból és zöldségekből készült palacsintával).[60]

A város leghíresebb éttermei közé tartozik az Ongnjugvan és a Cshongnjugvan.[62]

2017 elején megnyílt a Takahasi szusibár, amelyet Fudzsimotó Kendzsi, Kim Dzsongil hajdani szakácsa üzemeltet.[12]

Oktatás[szerkesztés]

Kim Ir Szen Egyetem
Phenjani Zenei és Táncművészeti Egyetem

Az 1945-ös felszabadulás előtt a városnak nem volt egyeteme, csupán két nagyobb felsőoktatási intézmény működött: a Phenjani Tanárképző Iskola és a Phenjani Orvostudományi Főiskola. Emellett három általános és középiskola, illetve egy-két szakiskola üzemelt a városban.[63]

1946-ban megalapították a Kim Ir Szen Egyetemet, és emellett számos kisebb oktatási intézményt. 1956-ban számos új általános iskola, 1958-ban pedig több új középiskola létesült.[63]

A fejlesztéseknek köszönhetően Phenjan a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legnagyobb oktatási központjává vált. Napjainkban itt találhatók a legrangosabb észak-koreai egyetemek, amelyekre a legnehezebb bejutni az országban. Javarészt magas rangú párttagok gyermekei tanulnak a fővárosban.[63]

Nemzeti szinten a leghíresebb és legnagyobb a Kim Ir Szen Egyetem, de itt található többek közt:[63]

  • Kim Hjongdzsik Egyetem (김형직사범대학; 金亨稷師範大學)
  • Kim Cshek Ipari Egyetem (김책공업종합대학; 金策工業綜合大學)
  • Phenjani Orvostudományi Egyetem (평양의학대학; 平壤醫學大學)
  • Phenjani Építőipari Egyetem (평양건설건재대학; 平壤建設建材大學)
  • Phenjani Zenei és Táncművészeti Egyetem (평양음악무용대학; 平壤音樂舞踊大學)
  • Phenjani Színművészeti Egyetem (평양연극영화대학; 平壤演劇映畵大學)
  • Han Dokszu Könnyűipari Egyetem (한덕수평양경공업대학; 韓德銖平壤輕工業大學)
  • Koreai Testnevelési Egyetem (조선체육대학; 朝鮮體育大學).

Infrastruktúra[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Tatra KT8D5K villamos

Phenjan az ország közlekedési gócpontja. Közutakkal, vasútvonalakkal és légifolyosókkal rendelkezik belföldi és külföldi úti célokra egyaránt. Innen indul autópálya Nampho, Vonszan, és Keszong felé.[24] Az ország legnagyobb vasútvonalai ide futnak be, a Phenjan vasútállomásra, ezek közül a legnagyobbak az északi Phjongi, az északkeleti Phjongna és a déli Phjongbu. Nemzetközi vasúti járatok is indulnak innen Peking (25 óra), Tantung (6 óra), illetve Moszkva (6 nap) felé. A város a Phjongna vonal révén összeköttetésben áll a Transzszibériai vasútvonallal. Egy Vonszanba tartó gyorsvasút tervezés alatt áll.[64]

A metró információs táblája

Az állami tulajdonú Air Koryo nemzetközi járatokat indít a Szunani nemzetközi repülőtérről az alábbi célállomásokra:[65]

2008 áprilisától az Air China rendszeresen indít járatokat a városba.

Belföldi légi úticélok:

A metró, a villamos- és a trolihálózat végzi a közösségi utasszállítás javát.[24] 2015 júliusában a forgalmasabb utak mellett kerékpárutak épültek.[66] A városban kevés a személygépjármű, ezért a gépkocsibirtoklás Észak-Koreában státuszszimbólumnak számít, a lakosság nagy része kerékpározik.[67] Néhány közút állapota sem megfelelő.[68]

Egészségügy[szerkesztés]

Phenjani szülészet

Az 1945-ös felszabadulás előtt a városban alig négy kórház üzemelt, napjainkban azonban Phenjanban számos kórház és rendelőintézet található. Ezek közül a legnagyobbak:

  • Koreai Vöröskereszt Kórház (조선적십자종합병원; 朝鮮赤十字綜合病院)
  • Phenjani Orvostudományi Egyetem Kórháza (평양의학대학병원; 平壤醫學大學病院)
  • Phenjani Szülészet (평양산원; 平壤産院)
  • Kim Man-ju Kórház (김만유병원; 金萬有病院)
  • Phenjan Városi 1. sz. Népkórház (평양시제1인민병원; 平壤市第一人民病院)
  • Phenjan Városi 2. sz. Népkórház (평양시제2인민병원; 平壤市第二人民病院)
  • Phenjan Városi 3. sz. Népkórház (평양시제3인민병원; 平壤市第三人民病院)
  • Korjo Orvostudományi Kórház (고려의학종합병원; 高麗醫學綜合病院)
  • Kugang Kórház (구강종합병원; 口腔綜合病院)

Ezenfelül minden körzetnek, megyének van saját rendelőintézete is.[63]

Turizmus[szerkesztés]

A turisták kizárólag államilag kirendelt kísérők jelenlétében nézhetnek várost Phenjanban. Ezek a kísérők az idegen nyelvek java részén beszélnek, így magyarul is.[69] A városba látogatás megvalósulhat állami, vagy magántulajdonú (Koryo Tours, Uri Tours, Young Pioneer Tours) utazási irodán keresztül is.[70][71]

Sport[szerkesztés]

A városi műjégpálya
Mirim Lovaglóklub

Az észak-koreai propaganda nagy hangsúlyt fektet a rendszeres testmozgásra,[72] ennek köszönhetően a város számos állami, sportért felelős szervezet székhelye. Ezek közül a legnagyobbak:

  • Testnevelési Iránymutató Bizottság (체육지도위원회; 體育指導委員會)
  • Csoportgimnasztika Társulat (집단체조창작단; 集團體操創作團)
  • Testneveléstudományi Kutatóintézet (체육과학연구소; 體育科學硏究所)

Továbbá itt találhatók Észak-Korea legnagyobb sportlétesítményei, ezek közül a legfontosabbak:

  • Kim Ir Szen Stadion (김일성경기장; 金日成競技場)
  • Május Elseje Stadion (5월1일경기장; 五月一日競技場)
  • Janggakto Labdarúgóstadion (양각도축구경기장; 羊角島蹴球競技場)
  • Phenjani Sportház (평양체육관; 平壤體育館)
  • Phenjani Műjégpálya (평양빙상장; 平壤氷上場)
  • Szoszan Labdarúgóstadion (서산축구경기장; 西山蹴球競技場).[63]
  • Meari Lőtér (메아리사격관; 메아리射擊館)
  • Mirim Lovaglóklub (미림승마구락부; 美林乘馬俱樂部)

Híres szülöttei[szerkesztés]

Hong Rjongho

Testvérvárosok[szerkesztés]

Panoráma[szerkesztés]

Phenjan (P'yŏngyang) egy panorámaképe
Phenjan egy panorámaképe

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mun Dzsongcshol. „혁명의 수도 평양에 장애인 거주 할 수 없다”, DailyNK, 2007. április 20. (Hozzáférés ideje: 2017. február 26.) 
  2. I Sincshol. „사회주의 ‘조선의 심장’ 평양의 동아시아 도시로의 변화 가능성”, DBpia (Hozzáférés ideje: 2017. november 14.) 
  3. Korea, North. CIA World Factbook. (Hozzáférés: 2017. március 13.)
  4. Laczkó Krisztina - Mártonfi Attila 2006. Helyesírás. Budapest, Osiris Kiadó.
  5. Phenjan? Fenjan? Pjongjang? Pyongyang? (a Keletiből Hongkongba c. blog) – a magyarban használt alak eredetéről
  6. Haack, Hermann, Kartográfiai Vállalat. Kisatlasz (Eredeti cím: Haack Kleiner Atlas „Die Erde”). Berlin, Német Demokratikus Köztársaság: Geographisch-Kartographische Anstalt Gotha. ISBN 963-350-826-6 CM (1985) 
  7. a b Kang Midzsin. „Rejigged Pyongyang Annoys Southern Citizens”, Daily NK, 2011. február 25. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  8. Sin Dzsuhjon. „Bongsu Church in Pyongyang a Fraud, Only for False Propagation of Freedom of Religion”, Daily NK, 2005. augusztus 2. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  9. Központi Hírszerző Ügynökség: Korea, North. The World Factbook. (Hozzáférés: 2017. március 6.)
  10. A Guide to North Korean Food from a Man Who's Been Eating It for 14 Years”, Vice Munchies, 2017. január 10. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  11. MUNCHIES in North Korea: A Visit to Pyongyang's Newest Pizza Joint”, Vice Munchies, 2016. november 2. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  12. a b Sushi in Pyongyang: Japanese chef opens rare restaurant”, Fox 12, 2017. március 5.. [2017. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2017. március 5.) 
  13. Stats. Pyongyang Metro. [2016. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 6.)
  14. 평양시 개요. 북한지역정보넷. (Hozzáférés: 2017. március 5.)
  15. Kim Hanszu. „평양은 '조선의 예루살렘'이었다”, Premium Chosun, 2015. január 26. (Hozzáférés ideje: 2017. március 5.) 
  16. Pyongyang was to become 'Kim Il Sung City'; The followers of Kim Jong Il suggested the idea”, Daily NK, 2005. február 21. (Hozzáférés ideje: 2014. október 4.) 
  17. a b c North Korea – A Country Study. Library of Congress Country Studies, 2008. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
  18. a b 평양시 자연. 북한지역정보넷. (Hozzáférés: 2017. március 5.)
  19. World Weather Information Service - Pyongyang. WMO. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  20. Klimatafel von Pyongyang (Pjöngjang) / Korea (Nordkorea). Deutscher Wetterdienst. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  21. Station 47058 Pyongyang. Global station data 1961–1990—Sunshine Duration. Deutscher Wetterdienst. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  22. National Research Institute of Cultural Heritage. 2001. Geumtan-ri. Hanguk Gogohak Sajeon [Dictionary of Korean Archaeology], pp. 148–149. NRICH, Seoul. ISBN 89-5508-025-5
  23. Lee, Peter H & Wm. Theodore De Bary. Sources of Korean Tradition, page 5-6. Columbia University Press, 1997.
  24. a b c d e f P’yŏngyang. Encyclopaedia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
  25. a b Lahmeyer, Jan, "North Korea – Urban Population", Populstat, University of Utrecht.
  26. Memorandum (Institute of Pacific Relations, American Council), Vol. 2, No. 5 (Mar. 16, 1933), pp. 1-3
  27. 수도-평양. 내나라. (Hozzáférés: 2017. március 5.)
  28. N. Korea incorporates key farming county into Pyongyang”, Yonhap News, 2012. február 29. (Hozzáférés ideje: 2017. március 11.) 
  29. Sai R. Park. The Good Doctor: Bringing Healing to the Hopeless. InterVarsity Press, 47–. o. (2010. december 15.). ISBN 978-0-8308-5673-2 
  30. Church anniversary in North Korea - YouTube. Korea Hangja. (Hozzáférés: 2017. március 6.)
  31. Pak Csongu. „“평양 러시아정교회 사원 리모델링””, Radio Free Asia, 2014. január 8. (Hozzáférés ideje: 2017. április 2.) 
  32. Chad O'Carroll. „Iran Build's North-Korea's First Mosque”, NKNews.org, 2013. január 22. (Hozzáférés ideje: 2017. március 5.) 
  33. Diocese of P’yŏng-yang. Catholic Hierarchy. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  34. Bishop Francis Hong Yong-ho †. Catholic Hierarchy. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  35. Eric Talmadge. „Christmas in N. Korea: Lights and trees, but devoid of Jesus”, Associate Press, 2016. december 23. (Hozzáférés ideje: 2017. március 5.) 
  36. a b Ten Power Plants on Chongchon River under Construction to Increase Power Supply to Pyongyang. Institute for Far Eastern Studies, 2014. december 19. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  37. Pyongyang Metro maps. [2017. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  38. Effort to Prevent Outflow of Capital into Markets. Institute for Far Eastern Studies, 2015. március 20. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  39. a b c Architecture and City Planning. Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. április 24.)
  40. Staff. „Will 'Hotel of Doom' ever be finished?”, BBC News, BBC, 2009. október 15. (Hozzáférés ideje: 2015. április 24.) 
  41. Yoon, Sangwon. „Kempinski to Operate World’s Tallest Hotel in North Korea”, 2012. november 1. (Hozzáférés ideje: 2015. április 24.) 
  42. Lee, Seok Young: "Pitiful" Changjeon Street the Top Priority. Daily NK, 2011. augusztus 25. (Hozzáférés: 2011. augusztus 30.)
  43. Pyongyang glitters but most of NKorea still dark. Yahoo News, 2013. április 29. (Hozzáférés: 2015. április 24.)
  44. Kim Jong-un orders construction of another scientists' street in Pyongyang. Yonhap News, 2016. március 18. (Hozzáférés: 2016. április 25.)
  45. Ground-breaking Ceremony of Ryomyong Street Held”, Rodong Sinmun, 2016. április 6. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  46. Builders of Ryomyong Street Vow to Finish Project before Day of Sun”, Rodong Sinmun, 2017. január 31. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  47. Merits of Builders of Ryomyong Street and Their Helpers Highly Appreciated”, Rodong Sinmun, 2017. április 17. (Hozzáférés ideje: 2017. április 26.) 
  48. Inaugural Ceremony of Ryomyong Street Held in Presence of Kim Jong Un”, Rodong Sinmun, 2017. április 14. (Hozzáférés ideje: 2017. április 26.) 
  49. With new town project, N.K. seeks internal solidarity, defies sanctions: Seoul”, Yonhap News, 2017. április 14. (Hozzáférés ideje: 2017. április 14.) 
  50. KCNA Detailed Report on Completion of Ryomyong Street”, Rodong Sinmun, 2017. április 17. (Hozzáférés ideje: 2017. április 26.) 
  51. Moving to New Flats in Ryomyong Street Begins”, Rodong Sinmun, 2017. április 19. (Hozzáférés ideje: 2017. április 26.) 
  52. Andrew Butler. „The biggest stadium in the world is in North Korea, and it’s utterly insane”, Dreamteam FC, 2017. február 22. (Hozzáférés ideje: 2017. március 7.) 
  53. Manish. „Rungrado 1st of May Stadium: The largest stadium in the world”, Sportskeeda, 2016. február 3. (Hozzáférés ideje: 2017. március 7.) 
  54. Duncan Wright. „The 20 biggest sport stadiums in the world ranked by current capacity”, News.com.au, 2017. január 17. (Hozzáférés ideje: 2017. március 7.) 
  55. a b 평양시. 조선국제청소년려행사. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  56. 평양국제영화회관 北주민들에 인기”, Daily NK, 2006. április 5. (Hozzáférés ideje: 2017. március 11.) 
  57. 개선청년공원 둘러보는 北 김정일”, Daily NK, 2010. április 23. (Hozzáférés ideje: 2017. március 11.) 
  58. 인민문화궁전. 한국민족문화대백과사전. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  59. 평양시 平壤市 (Korean nyelven). Nate/Encyclopedia of Korean Culture
  60. a b 닮은 듯 색다른 매력을 간직한 북한의 음식 문화 (Korean nyelven). Korea Knowledge Portal, 2009. június 19.
  61. Ju, Wan-jung (주완중). „'오마니의 맛' 관심”, The Chosun Ilbo, 2000. június 12. (Korean nyelvű) 
  62. Lankov, Andrei (2007), North of the DMZ: Essays on daily life in North Korea, McFarland, pp. 90–91, ISBN 978-0-7864-2839-7
  63. a b c d e f 평양시 문화. 북한지역정보넷. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  64. Outline for Development of Wonsan-Kumgangsan Tourist Region Revealed. Institute for Far Eastern Studies, 2015. március 26. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  65. Entry Procedures. Naenara. (Hozzáférés: 2017. március 6.)
  66. North Korea installs bike lanes in Pyongyang. Telegraph.co.uk, 2015. július 14. (Hozzáférés: 2017. március 3.)
  67. In Kim's North Korea, Cars Are Scarce Symbols of Power, Wealth. Bloomberg. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
  68. Fisher, Max: North Korean Press Bus Takes Wrong Turn, Opening Another Crack in the Hermit Kingdom. The Atlantic. (Hozzáférés: 2012. április 17.)
  69. Gaál Csaba: Vonzó a földi pokol. Origo.hu, 2014. január 15. (Hozzáférés: 2017. március 6.)
  70. She sent Dennis Rodman to North Korea. Travel Weekly. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
  71. Young Pioneer Tours. American in North Korea. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
  72. Pak Dzsinhjok. „Ask a North Korean: How is sport viewed in the DPRK?”, NKNews.org, 2016. július 14. (Hozzáférés ideje: 2017. március 7.) 
  73. Список породнённых городов. ПОРОДНЕННЫЕ ГОРОДА. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  74. Bilateral Relations (Nepal-North Korea). Nepál külügyminisztériuma, 2012. július 31. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  75. LB Ciputri Hutabarat. „Ahok Berencana Kunjungi Pyongyang”, MetroTVNews.com, 2016. február 12. (Hozzáférés ideje: 2017. március 8.) 

További információk[szerkesztés]