Phenjan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Phenjan
(평양)
Phenjan látképe a Dzsucse (Juche)-toronyból: előtérben a Kim Ir Szen (Kim Il-sung) tér, háttérben a Rjugjong (Ryugyŏng) Hotel
Phenjan látképe a Dzsucse-toronyból: előtérben a Kim Ir Szen tér, háttérben a Rjugjong Hotel
Becenév: a Forradalom Fővárosa
(혁명의 수도)
Közigazgatás
Ország  Észak-Korea
Rang közvetlenül irányított város
Kerületei 18 (+2 megye)
Népi tanácselnök Csha Hirim
Felelős párttitkár Mun Gjongdok
Népesség
Teljes népesség 3 255 388 fő (2008)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 27 m
Terület 1260 km²
Időzóna Phenjani időzóna, UTC+8:30
Phenjan (Észak-Korea)
Phenjan
Phenjan
Pozíció Észak-Korea térképén
é. sz. 39° 01′ 48″, k. h. 125° 43′ 48″Koordináták: é. sz. 39° 01′ 48″, k. h. 125° 43′ 48″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Phenjan témájú médiaállományokat.

Phenjan (kiejtése: [phennyȧn][2], nem pedig *[fennyȧn]) vagy régebben Phjongjang[3] (hangul: 평양직할시Phjongjang csikhalsihandzsa: 平壤直轄市, nyugaton P'yŏngyang chikhalsi?, ’sík föld’) település a Tedong partján, Észak-Korea legnagyobb városa, egyben fővárosa. Lélekszáma 3 millió, azonban elővárosokkal együtt a 4 millió főt is meghaladja.

Megnevezései[szerkesztés]

Neve szó szerint síkságot, jelent. Történelmi nevei közé tartozik Rjugjong melynek jelentése „a füzek fővárosa”, fűzfái a költészetben is megjelentek. Mai napig számos épület viseli ezt a régi nevet, közülük a legismertebb a Rjugjong Hotel. Egy ideig Szogjong és Szodo néven is ismert volt.

Az 1910-től 1945-ig tartó japán megszállás ideje alatt a város kínai írásjegyeinek japán olvasata, Heidzsó volt a város megnevezése. A város beceneve a 20. század elejétől „Kelet Jeruzsáleme” lett, mivel a koreai kereszténység központjává vált a város. Ez egészen 1948-ig, Észak-Korea kikiáltásáig tartott.

Kim Ir Szen 1994-es halála után Kim Dzsongil néhány tanácsadója felvetette az ötletet, miszerint Phenjant Kim Ir Szen-városra (김일성시) illene átnevezni, azonban mások szerint a déli fővárost, Szöult kellett volna ezen a néven hívni (ahogy a dél-vietnami fővárosból, Saigonból Ho Si Minh-város lett) Phenjan pedig a Kim Dzsongil-város nevet kapta volna. Végül mindkét javaslatot elvetették.[4]

Földrajza[szerkesztés]

Phenjan az ország nyugati-középső részén helyezkedik el, egy síkságon, amely kb. 50 km-re található a Koreai-öböltől, a Sárga-tenger egyik ágától. A Tedong folyó délnyugati irányba haladva szeli ketté a várost. A Phenjan-síkság, ahol a város található, egyike a Koreai-félsziget legnagyobb síkságainak (a másik a Cserjong-síkság) melyek megközelítőleg azonos méretűek, 500 négyzetkilométeresek.[5]

Éghajlata[szerkesztés]

A város párás kontinentális éghajlattal rendelkezik, télen Szibéria felől hideg, száraz szélfúvások jellemzőek, amelyek a teleket különösen hideggé teszik, és novembertől jövő év márciusáig tartó fagyást is eredményezhetnek, habár január kivételével minden hónapban a nappali átlaghőmérséklet valamivel fagypont felett alakul. A tél általában sokkal szárazabb, mint a nyár, a havazás átlagosan 37 napig tart.

A száraz, hideg tél és a nyirkos, meleg nyár közti átmenet április végén-május elején köszönt be általában, az őszi „váltás” október-november környékén történik. Phenjan nyarai forrók és párásak, a kelet-ázsiai monszun júniustól augusztusig tart. Legforróbb hónapokban az átlaghőmérséklet 21°C, míg a nappali maximum gyakran 30°C felett alakul.


Phenjan éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) −0,8 2,4 8,9 17,1 22,6 26,7 28,6 28,9 24,7 18,2 9,4 1,7 15,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −10,7 −7,8 −1,8 4,9 10,9 16,5 20,7 20,5 14,3 6,7 −0,3 −7,2 5,6
Átl. csapadékmennyiség (mm) 12 11 24 50 72 90 275 212 100 40 35 16 939
Forrás: World Meteorological Organisation


Történelme[szerkesztés]

Koreai–kínai csapatok támadása a város 1593-as ostrománál
1894-es csata az első kínai–japán háború idején
Látképe a 20. század elején

Phenjan területe már a Cshulmun- és Mumun-korszakokban (Kr. e. 8000i. sz. 300) is lakott volt, amelyet az 1950-es években feltárt ősi települések maradványai is bizonyítanak.[6] Elődjét a legenda szerint i. e. 2333-ban alapította Vanggomszong néven Tangun, a koreai államalapító. Az észak-koreai hagyományok Aszadal-lal, Kogurjo hajdani fővárosával azonosítják.[7] A rohamos fejlődő város rövid idő alatt Kodzsoszon fővárosa lett.

Valószínű, hogy a város területe később Üman Csoszonhoz, egy rövid életű államhoz tartozott. A Han-dinasztia uralkodója, Han Vu-ti Phenjan egyik mai kerülete, a Rangnang-kujok területén parancsnokságok felépítését rendelte el, melyek központja a Lölang (樂浪; koreai olvasatban: Rangnang) nevet kapta. Számos régészeti lelet a későbbi, Keleti Han (i.sz 25–220) korból arra enged következtetni, hogy a Han-csapatok fosztogattak a környéken később.

A három királyság korszakában megalakult Rangnang (락랑국) 313-ig tartott ki, ekkor Kogurjo elfoglalta.

427-ben Kogurjo fővárosa, 668-ban a kínai Tang-dinasztia keleti protektorátusának székhelye lett, amely 8 évvel később, 676-ban Silla uralma alá került.

Korjo idején a város neve Szogjong (서경, 西京; nyugati főváros) lett, habár valójában nem volt főváros. Csoszon idején Phjongan tartomány székhelye volt.

Az Imdzsin háború idején Phenjan a japán csapatok kezére került, egészen annak 1593-as visszafoglalásáig.[8] A kései 17. században átmenetileg mandzsuk megszállása alatt állt, amíg a koreaiak békeszerződést nem kötöttek velük. A 16. században a kereszténység hatása elérte Koreát. Phenjan a kereszténység koreai terjeszkedésének fellegvára lett, és 1880-ra több, mint 100 templom épült itt. Ekkortájt már több protestáns hittérítővel rendelkezett, mint akármelyik ázsiai város.[8]

1890-ben a város lélekszáma 40 ezer volt.[9] 1894-ben, az első kínai–japán háború idején itt ütköztek meg a küzdő felek, amely a város részleges elpusztulásához, és elnéptelenedéséhez vezetett. 1896-ban kettéválasztották Phjongan tartományt, ekkortól a város Dél-Phjongan székhelye lett.

1910-től, a gyarmati időszakban a város neve Heidzsó lett. 1931 júliusában, a Vanpaosan-incidens következtében kínai-ellenes tüntetések zajlottak a városban, többnyire a korabeli sajtó túlzásai miatt.[10]

1938-ra népessége meghaladta a 235 ezer főt.[9]

1948 szeptemberében kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, (Észak-Korea) melynek fővárosa lett. Az 1950 és 1953 között zajló koreai háború során a város jelentős része megsemmisült. 1953 után szovjet támogatással újjáépítették, épületeinek jelentős része ma is a szocializmus stílusjegyeit viseli.

Közigazgatása[szerkesztés]

Műholdas felvétel a városról

Phenjan 18 kerületből (kujok, 구역) és 2 megyéből (kun, 군) áll.

Gazdasága[szerkesztés]

Városkép[szerkesztés]

Újonnan épült lakóépületek
A diadalív

Phenjan-ból a koreai háború pusztításai során nem sok maradt meg. A háború után szovjet támogatással, Kim Ir Szen elképzelései szerint építették újjá.[11] Célja az volt, hogy egy erős főváros látképe fokozná az észak-koreaiak elkötelezettségét és önbecsülését a háború utáni időkben.[12] A végeredmény: széles sugárutak, monumentális középületek, mozaikok, és díszes mennyezetek.[11]

Phenjan kerületekre (구역; kujok) azon belül lakótelepekre, szomszédságokra (동; tong) osztható. Ezek a szomszédságok 5-6 ezer embernek adnak otthont. Számos lakosa toronyházakban lakik.[13] Kim Ir Szen egyik célja volt, hogy korlátozza a város lakosságát, ezáltal az csendes és tágas lett, egyáltalán nem olyan, mint Kelet-Ázsia nagyvárosai.[14]

A város épületei három részre oszhatóak: emlékművek, hagyományos koreai épületek, illetve toronyházak.[15] Észak-Korea legismertebb látványosságai nagyrészt emlékművek, mint például a Dzsucse torony, a Phenjani diadalív, vagy a manszude-i bronzszobrok. Az első közülük egy 170 méter magas gránitoszlop, amely a dzsucse ideológia szimbóluma. 1982-re készült el, és 25 550 gránittömbből áll – ennyi napot élt meg Kim Ir Szen 1912 és 1982 között.[15] A város kétségtelenül legismertebb épülete a Rjugjong Hotel,[15] amely szintek számát tekintve hetedik legmagasabb épület a világon, magasságát tekintve pedig harmadik, bár még nem nyitott meg.[16][17]

Toronyházak uralják a város látképét. A kormány 2011-ben tömeges építkezési programot indított, mely során 100 ezer új lakást építettek meg. A Cshangdzson utcai lakáskomplexum is ebből a célból épült, miután Kim Dzsongil, az ország egykori vezetője „szánalmasnak” nevezte az utca akkori látképét.[18] Folyamatos felújítás és építkezés alatt állnak a város lakóépületei, ugyanakkor a szigetelésük gyakran hiányos, a felvonók, illetve a központi fűtésrendszer jelenléte bennük ritka.[19]

Kim Dzsongun folytatja apja munkáját, kormányzása alatt megépült a város legújabb eleme, a színes épületekből álló Mire Tudósok utcája (미래, Mire = „Jövő”), amelyet 2015 novemberében adtak át.[20]

Kultúra[szerkesztés]

Mivel a város Phjongan tartomány székhelye volt 1946-ig,[21] kulináris téren hagyományai azonosak a tartomány jellegzetességeivel. A leghíresebb étele a Rengmjon, amely hideg húslevesben tálalt főtt hajdinatészta, tongcshimivel és japán körtével a tetején. Fogyasztják a másnaposság ellenszereként is.[22]

A város híres még pisztrángleveséről, amely a Tedong folyóban honos pisztrángból készül, sóval és feketeborrsal.[23] Szintén helyi specialitás a phenjani módon készített onban, amely frissen főzött rizs tetején szeletelt gombával, csirkehússal, és pindettokkal (mungóbabból és zöldségekből készült palacsintával).[22]

A város leghíresebb éttermei közé tartozik az Ongnjugvan és a Cshongnjugvan.[24]

Látnivalók[szerkesztés]

A Május Elseje Stadion a világ legnagyobb befogadóképességű sportarénája[25]

A város legnagyobb látványosságai közé tartoznak:

Oktatás[szerkesztés]

Infrastruktúra[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Közművek[szerkesztés]

Egészségügy[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Sport[szerkesztés]

Híres szülöttei[szerkesztés]

Testvérvárosok[szerkesztés]

Panoráma[szerkesztés]

Phenjan egy panorámaképe
Phenjan egy panorámaképe

Források[szerkesztés]

  1. DPR Korea 2008 Population Census (PDF). A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Statisztikai Hivatala, 2009. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
  2. Laczkó Krisztina - Mártonfi Attila 2006. Helyesírás. Budapest, Osiris Kiadó.
  3. Haack, Hermann, Kartográfiai Vállalat. Kisatlasz (Eredeti cím: Haack Kleiner Atlas „Die Erde”). Berlin, Német Demokratikus Köztársaság: Geographisch-Kartographische Anstalt Gotha. ISBN 963-350-826-6 CM (1985) 
  4. Pyongyang was to become 'Kim Il Sung City'; The followers of Kim Jong Il suggested the idea”, Daily NK, 2005. február 21. (Hozzáférés ideje: 2014. október 4.) 
  5. Country Study 2009, 63. o.
  6. National Research Institute of Cultural Heritage. 2001. Geumtan-ri. Hanguk Gogohak Sajeon [Dictionary of Korean Archaeology], pp. 148–149. NRICH, Seoul. ISBN 89-5508-025-5
  7. Lee, Peter H & Wm. Theodore De Bary. Sources of Korean Tradition, page 5-6. Columbia University Press, 1997.
  8. ^ a b Pyongyang. Encyclopaedia Britannica Online. (Hozzáférés: 2015. április 19.)
  9. ^ a b Lahmeyer, Jan, "North Korea – Urban Population", Populstat, University of Utrecht.
  10. Memorandum (Institute of Pacific Relations, American Council), Vol. 2, No. 5 (Mar. 16, 1933), pp. 1-3
  11. ^ a b Country Study 2009, 91. o.
  12. Country Study 2009, 93-94. o.
  13. Country Study 2009, 97. o.
  14. Country Study 2009, 91-92. o.
  15. ^ a b c Architecture and City Planning. Library of Congress. (Hozzáférés: 2015. április 24.)
  16. Staff. „Will 'Hotel of Doom' ever be finished?”, BBC News, BBC, 2009. október 15. (Hozzáférés ideje: 2015. április 24.) 
  17. Yoon, Sangwon. „Kempinski to Operate World’s Tallest Hotel in North Korea”, 2012. november 1. (Hozzáférés ideje: 2015. április 24.) 
  18. Lee, Seok Young: "Pitiful" Changjeon Street the Top Priority. Daily NK, 2011. augusztus 25. (Hozzáférés: 2011. augusztus 30.)
  19. Pyongyang glitters but most of NKorea still dark. Yahoo News, 2013. április 29. (Hozzáférés: 2015. április 24.)
  20. Kim Jong-un orders construction of another scientists' street in Pyongyang. Yonhap News, 2016. március 18. (Hozzáférés: 2016. április 25.)
  21. 평양시 平壤市 (Korean nyelven). Nate/Encyclopedia of Korean Culture
  22. ^ a b 닮은 듯 색다른 매력을 간직한 북한의 음식 문화 (Korean nyelven). Korea Knowledge Portal, 2009. június 19.
  23. Ju, Wan-jung (주완중). „'오마니의 맛' 관심”, The Chosun Ilbo, 2000. június 12. (Korean nyelvű) 
  24. Lankov, Andrei (2007), North of the DMZ: Essays on daily life in North Korea, McFarland, pp. 90–91, ISBN 978-0-7864-2839-7
  25. List of stadiums by capacity” (en nyelven). Wikipedia, the free encyclopedia.  

További információk[szerkesztés]