Phenjani metró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Phenjani metró
평양지하철도
Pyongyang Metro logo.svg
Pyongyang Metro-1.jpg
Pyongyang Metro Line map (Hungarian).svg
Adatok
Ország  Észak-Korea
Helyszín Phenjan
Típus metróhálózat
Átadás 1973. szeptember 6.
Hálózat hossza 22,5 km
Vonal hossza 34 km
Vonalak száma 2
Állomások száma 17
Nyomtávolság 1435 mm
Áramellátás 750 V DC
Feszültség
Napi forgalom 300 000 – 700 000 fő
Commons
Útvonaldiagram
    Cshollima vonal
BSicon utKBHFa.svg Pulgunbjol
BSicon utINT.svg Csonu (átszállás:      Csonszung)
BSicon utHST.svg Keszon
BSicon utHST.svg Thongil
BSicon utHST.svg Szungni
BSicon utHST.svg Ponghva
BSicon utHST.svg Jonggvang
BSicon utKBHFe.svg Puhung
Útvonaldiagram
    Hjoksin vonal
BSicon utKBHFa.svg Kvangbok
BSicon utWSTR.svg Pothonggang
BSicon utHST.svg Konguk
BSicon utHST.svg Hvanggumbol
BSicon utHST.svg Konszol
BSicon utWSTR.svg Pothonggang
BSicon utHST.svg Hjoksin
BSicon utWSTR.svg patak
BSicon utINT.svg Csonszung (átszállás:      Csonu)
BSicon utHST.svg Szamhung
BSicon uetHST.svg Kvangmjong (1995 óta lezárva)
BSicon utWSTR.svg Hapcsang
BSicon utKBHFe.svg Ragvon

A phenjani metró (hangul: 평양 지하철도Phjongjang csihacsholdohandzsa: 平壤 地下鐵道, latin betűkkelPyeongyang jihacheoldo?) az észak-koreai főváros, Phenjan 1973. szeptemberében megnyitott metrórendszere. A hálózat a város közlekedésének fontos részét képezi. Alagútjait eredetileg föld alatti katonai létesítmények összekapcsolására építették. Két vonala van, a Cshollima és a Hjoksin. Állomásainak építészeti stílusa különleges, a világ legszebbjei közé tartozik. Bár Észak-Koreán kívül elég keveset lehet tudni a phenjani metróról, az országba látogató turisták évekig csak két metróállomást, a Puhung és a Jonggvang állomásokat tekinthették meg. 2010-től ezen a korlátozáson enyhítettek,[1] 2014-ben pedig a Cshollima vonalon egy állomás kivételével feloldották.[2]

A 2016-ban forgalomba állított új vonatokat Észak-Koreában gyártották. Bár léteznek tervek a hálózat kibővítésére, évtizedek óta csak tervezési fázisban vesztegel a fejlesztés. A phenjani a világ legmélyebb metrója; az alagutak 120 méterrel vannak a földfelszín alatt.

Hálózat[szerkesztés]

A phenjani metró két vonalból áll; az észak-déli Cshollima (nevét egy mitológiai lóról, a cshollimáról kapta) és a kelet-nyugati Hjoksin (magyarul „Újítás”) vonalból. A rendszer teljes hossza kb. 22,5 km, a Cshollima 12, a Hjoksin kb. 10 km hosszú.

Állomások[szerkesztés]

A metrórendszer összesen 17 állomásból áll. A Kvangmjong („Fényesség”) állomást 1995-ben lezárták, mivel összekapcsolták a Kumszuszan Emlékpalotával, és átalakították az örökös elnök mauzóleumává.

Az állomások közötti átlagos távolság 1500 méter, ugyanúgy mint Moszkvában, Londonban és Párizsban is. A megállók nevei az észak-koreai forradalommal kapcsolatosak, és egyedülállóan a világon, nem állnak kapcsolatban a földrajzi helyszínekkel (bár néhány esetben a közeli utcák, mint például a Jonggvang, Kvangbok, Hjoksin az állomásokkal azonos neveket viselnek). A megállók falait a forradalommal kapcsolatos festmények díszítik.

Állomás neve Jelentése Itt található Megnyitás
Koreaiul Handzsa Magyar átírásban
1-es „Cshollima” vonal (천리마선)
붉은별 Pulgunbjol Vörös csillag Phenjani 2. sz. Kórház 1973. szeptember 6.
전우 戰友 Csonu Bajtárs Átszállás a 2-es vonalra
개선 凱旋 Keszon Diadal Diadalív, Kim Ir Szen Stadion
통일 統一 Thongil Egyesítés Fiatalok parkja, Kim Ir Szen és Kim Dzsongil óriásszobrai
승리 勝利 Szungni Győzelem Bevásárlóközpont
봉화 烽火 Ponghva Jelzőtűz
영광 榮光 Jonggvang Dicsfény Phenjani vasútállomás, Koryo Hotel 1987. április 4.
부흥 復興 Puhung Újjáéledés Pjongcshon Hőerőmű 1987. április 10.
2-es „Hjoksin” vonal (혁신선)
광복 光復 Kvangbok Felszabadulás a japán megszállás alól 1978. szeptember 9.
건국 建國 Konguk Országépítés
황금벌 黃金- Hvanggumbol Aranymezők 1978. szeptember 6.
건설 建設 Konszol Építkezés
혁신 革新 Hjoksin Újítás 1975. szeptember 9.
전승 戰勝 Csonszung Hódítás Átszállás az 1-es vonalra
삼흥 三興 Szamhung Három eredet Kim Ir Szen Egyetem
광명 光明 Kvangmjong Fényesség Kim Ir Szen Mauzóleum
락원 樂園 Ragvon Édenkert Phenjani Állatkert

A Kvangmjong állomást Kim Ir Szen tiszteletére 1995-ben örökre lezárták, és a területén alakították ki a mauzóleumát. A szerelvények azóta ezen az állomáson nem állnak meg.[3]

Építés[szerkesztés]

A phenjani metró teljes egészében mély föld alatti alagutakban található. Ezeket a Koreai Néphadsereg építette nagyrészt kétkezi munkával, sok rab segítségével.[forrás?] A projektet feltehetően Kim Dzsongil parancsára kezdték megvalósítani, aki 1966-os pekingi látogatása után szeretett volna a pekingi metróhoz hasonló rendszert építeni saját országában. Az építkezés a két vonalon 1968-ban kezdődött szovjet és kínai segítséggel. A Cshollima vonalat 1973. szeptember 6-án nyitották meg (az avatási ünnepséget szeptember 18-án tartották), a Mangjongde vonalnak nevezett, Ponghva és Puhung állomások közti szakaszt 1987-ben adták át. A Hjoksin vonalat 1975 októberében használhatták először az észak-koreaiak, a Hjoksin és Kvangbok állomások közötti szakaszt pedig 1978 szeptemberében (néhány adat szerint az első szakasz csak a Kvangmjong és Hvanggumbol megállók között volt, de később mind a két végén kibővítették).

Katonai használat[szerkesztés]

A phenjani metrót egy terjedelmes alagutakból álló katonai rendszer részeként építették, és titkos vonalakat is tartalmaz. Az állomások mélyen a föld felszíne alatt fekszenek és többszörös (általában hármas) nehéz tolóajtókkal vannak felszerelve, amelyek közvetetten összekötik az alagutakat.[forrás?]

Szerelvények[szerkesztés]

Az eredeti metrószerelvényeket, hivatalos nevükön a DK4-es modellt – bár a gyártási jelzésük DKJI, volt mint Kim Dzsongil (Kim Jong Il) nevének kezdőbetűi – Kínában gyártotta 1972-ben a Changchun Railway Vehicles, az a vállalat, amely a pekingi DK2-es és DK3-as metrószerelvényeket is készítette. Ezek egy részét 1998-ban eladták a pekingi metrónak, ahol a 13-as vonalon közlekednek.

1998 és 2016 között a Berlinből vásárolt szerelvények közlekedtek, vörös/krémszín festéssel. Ezekről minden reklámot eltávolítottak és az ország vezetőinek képei voltak találhatóak a kocsikban. A vásárolt típusok:

A GI (Gisela) típusú, alacsonyabb és keskenyebb szelvényű metrókocsikat kivonták a földalatti forgalomból és átalakítás után helyi vasúti motorvonatként (HÉV-szerűen) üzemeltetik. A vasútra áttett szerelvények egy áramszedővel ellátott kocsiból és négy darab vontatott kocsiból állnak. Az áramszedővel ellátott kocsiban kapott helyet egy forgógépes (umformeres) áramátalakító, amely a 3kV-os vasúti felsővezetéki feszültséget a jármű működtetéséhez szükséges 750V-ra alakítja át.[4]

2015. november 20-án tesztelték az új, sokkal korszerűbb hazai gyártású szerelvényeket, 2016 elején pedig forgalomba is állították őket.[5] Az új szerelvények beltere hófehér, a kapaszkodók, ülések pedig rózsaszínűek. Továbbá minden szerelvény fel van szerelve monitorokkal, amelyek rendszeres tájékoztatást nyújtanak az aktuális időjárás, dátum és idő, páratartalom, hőmérséklet szempontjából.[6]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elliott Davies: Stopping All Stations – The Pyongyang Metro. Earth Nutshell. (Hozzáférés: 2017. december 4.)
  2. Hamish Macdonald. „Tourists granted rare access to nearly all stations on Pyongyang metro network”, NK News, 2014. május 2. (Hozzáférés ideje: 2017. december 4.) 
  3. 1977-es kép az állomásról egy észak-koreai képeslapon
  4. http://www.untergrundbahn.de/fahrzeuge/g/g4.htm
  5. Kim Jong Un inspects North Korean metro trainset”, Railway Gazette, 2015. október 30. (Hozzáférés ideje: 2016. október 30.) 
  6. KCNA

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Phenjani metró témájú médiaállományokat.