Phenjani metró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Phenjani metró
평양 지하철
Pyongyang Metro logo.svg
Pyongyang Metro logo.svg
Metro Pyongyang.png
Adatok
Helyszín Phenjan
Típus metróhálózat
Átadás 1973. szeptember 6.
Vonal hossza 34 km
Vonalak száma 2
Állomások száma 17
Nyomtáv 1435 mm
Áramellátás 750 V DC
Napi forgalom 300 000 – 700 000 fő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Phenjani metró
평양 지하철
témájú médiaállományokat.
Útvonaldiagram
    Cshollima
BSicon uexKBHFa.svg Szopho
BSicon uexBHF.svg Rjonmot
BSicon uKBHFxa.svg Pulgunbjol
BSicon uINT.svg Csonu (átszállás:      Csonszung)
BSicon uBHF.svg Keszon
BSicon uBHF.svg Thongil
BSicon uBHF.svg Szungni
BSicon uBHF.svg Ponghva
BSicon uBHF.svg Jonggvang
BSicon uKBHFxe.svg Puhung
BSicon uexBHF.svg Cshongcsun
BSicon uexKBHFe.svg Mangjongde
Útvonaldiagram
    Hjoksin
BSicon uexKBHFa.svg Cshilgok
BSicon uexBHF.svg Jongung
BSicon uKBHFxa.svg Kvangbok
BSicon uBHF.svg Konguk
BSicon uBHF.svg Hvanggumbol
BSicon uBHF.svg Konszol
BSicon uBHF.svg Hjoksin
BSicon uINT.svg Csonszung (átszállás:      Csonu)
BSicon uBHF.svg Szamhung
BSicon uGRENZE.svg Kvangmjong (1995 óta lezárva)
BSicon uKBHFe.svg Ragvon

A phenjani metró (hangul: 평양 지하철도Phjongjang csihacsholdohandzsa: 平壤 地下鐵道, nyugaton Pyeongyang jihacheoldo?) az észak-koreai főváros, Phenjan 1973. szeptemberében megnyitott metrórendszere. A hálózat a város közlekedésének fontos részét képezi. Alagútjait eredetileg földalatti katonai létesítmények összekapcsolására építették. Két vonala van, a Cshollima és a Hjoksin (léteznek információk arról, hogy titkos, csak a kormány által használt metróvonalakat is építettek, de ha tényleg léteznek, a nyilvánosság egyelőre nem tud róluk). Állomásainak építészeti stílusa különleges, a világ legszebbjei közé tartozik. Bár Észak-Koreán kívül elég keveset lehet tudni a phenjani metróról, az országba látogató turisták programjában kivétel nélkül szerepel a két külföldiek számára is megnyitott állomás, a Puhung és a Jonggvang megtekintése.

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban jelenleg végigvonuló gazdasági válság hatással van a metrórendszerre is; a metró szolgáltatását jelentősen csökkentették. A nemrég forgalomba állított új vonatokat Németországból vásárolták. Ma is léteznek tervek a hálózat kibővítésére, főként más harcálláspontok felé. A phenjani a világ legmélyebb metrója; az alagutak 120 méterrel vannak a földfelszín alatt.

Hálózat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A phenjani metró két, a lakosság számára is használható vonalból áll; az észak-déli Cshollima (nevét egy mitológiai lóról, a cshollimáról kapta) és a kelet-nyugati Hjoksin (magyarul „Újítás”) vonalból. A rendszer teljes hossza kb. 22,5 km, a Cshollima 12, a Hjoksin kb. 10 km hosszú.

Állomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A metrórendszer összesen 17 állomásból áll. A Kvangmjong („Fényesség”) állomás le van zárva, bár néhány forrás szerint össze van kötve a Kumszuszan Emlékpalotával, amely Kim Ir Szen sírhelye és feltehetően Kim Dzsongil hajdani lakhelye. Valószínűleg katonai okok állnak a bezárás mögött, mivel a Kumszuszan palota feltételezhetően fontos katonai létesítményeket tartalmaz, például titkos metróalagutakat.

Az állomások közötti átlagos távolság 1500 méter, ugyanúgy mint Moszkvában, Londonban és Párizsban is. A megállók nevei az észak-koreai forradalommal kapcsolatosak, és egyedülállóan a világon, nem állnak kapcsolatban a földrajzi helyszínekkel (bár néhány esetben a közeli utcák, mint például a Jonggvang, Kvangbok, Hjoksin az állomásokkal azonos neveket viselnek). A megállók falait a forradalommal kapcsolatos festmények díszítik.

Állomás neve Itt található Megnyitás
Koreaiul Magyar átírásban Jelentése
1-es „Cshollima” vonal (천리마선)
붉은별 Pulgunbjol Vörös csillag Phenjan 2. sz. Kórház 1973. szeptember 6.
전우 Csonu Bajtárs Átszállás a 2-es vonalra
개선 Keszon Diadal Diadalív, Kim Ir Szen stadion
통일 Thongil Egyesítés Fiatalok parkja, Kim Ir Szen és Kim Dzsongil óriásszobrai
승리 Szungni Győzelem Bevásárlóközpont
봉화 Ponghva Jelzőtűz
영광 Jonggvang Dicsfény Phenjani vasútállomás, Koryo Hotel 1987. április 10.
부흥 Puhung Újjáéledés Hőerőmű
2-es „Hjoksin” vonal (혁신선)
광복 Kvangbok Felszabadulás a japán megszállás alól 1978. szeptember 9.
건국 Konguk Nemzeti alap
황금벌 Hvanggumbol Aranymezők 1978. szeptember 6.
건설 Konszol Építkezés
혁신 Hjoksin Újítás 1975. szeptember 9.
전승 Csonszung Hódítás Átszállás az 1-es vonalra
삼흥 Szamhung Három eredet Kim Ir Szen Egyetem
광명 Kvangmjong Fényesség Kim Ir Szen mauzóleum
락원 Ragvon Édenkert Phenjani Állatkert

A Kvangmjong metróállomást Kim Ir Szen tiszteletére halála után örökre lezárták.

Építés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A phenjani metró teljes egészében mély földalatti alagutakban található. Ezeket a Koreai Néphadsereg építette nagyrészt kézi munkával, sok rab segítségével. Az építési adatok államtitoknak számítanak. A projektet feltehetően Kim Dzsongil parancsára kezdték megvalósítani, aki 1966-os pekingi látogatása után szeretett volna a pekingi metróhoz hasonló rendszert építeni saját országában. Az építkezés a két vonalon 1968-ban kezdődött szovjet és kínai segítséggel. A Cshollima vonalat 1973. szeptember 6-án nyitották meg (az avatási ünnepséget szeptember 18-án tartották), a Ponghva és Puhung állomások közti szakaszt 1987-ben adták át. A Hjoksin vonalat 1975 októberében használhatták először az észak-koreaiak, a Hjoksin és Kvangbok közötti szakaszt pedig 1978 szeptemberében (néhány adat szerint az első szakasz csak a Kvangmjong és Hvanggumbol megállók között volt, de később mind a két végén kibővítették).

Katonai használat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A phenjani metrót egy terjedelmes alagutakból álló katonai rendszer részeként építették, és titkos vonalakat is tartalmaz. Az állomások mélyen a föld felszíne alatt fekszenek és többszörös (általában hármas) nehéz tolóajtókkal vannak felszerelve, amelyek közvetetten összekötik az alagutakat.

Szerelvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti metrószerelvényeket, hivatalos nevükön a DK4-es modellt – bár a gyártási jelzésük DKJI, volt mint Kim Dzsongil (Kim Jong Il) nevének kezdőbetűi – Kínában gyártotta 1972-ben a Changchun Railway Vehicles, az a vállalat, amely a pekingi DK2-es és DK3-as metrószerelvényeket is készítette. Ezek egy részét 1998-ban eladták a pekingi metrónak, ahol a 13-as vonalon közlekednek.

1998 óta a Berlinből vásárolt szerelvények közlekednek, új vörös/krémszín festéssel. Ezekről minden reklámot eltávolítottak és az ország vezetőinek képei találhatóak a kocsikban. A vásárolt típusok:

A GI (Gisela) típusú, alacsonyabb és keskenyebb szelvényű metrókocsikat kivonták a földalatti forgalomból és átalakítás után helyi vasúti motorvonatként (HÉV-szerűen) üzemeltetik. A vasútra áttett szerelvények egy áramszedővel ellátott kocsiból és négy darab vontatott kocsiból állnak. Az áramszedővel ellátott kocsiban kapott helyet egy forgógépes (umformeres) áramátalakító, amely a 3kV-os vasúti felsővezetéki feszültséget a jármű működtetéséhez szükséges 750V-ra alakítja át.[1]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

D típusú szerelvény a Puhung állomáson  
Csúcsforgalom a Puhung metrómegállón  
A Keszon metróállomás  
A Pulgunbjol állomás épülete  

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Phenjani metró témájú médiaállományokat.