Baltimore-i metró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Baltimore-i metró
Baltimore Metro SubwayLink Logo for Signage (Blue).svg
Ez az Baltimore-i metró egyik logója.
Ez az Baltimore-i metró egyik logója.
Baltimore Green Line.svg
Adatok
Ország Amerikai Egyesült Államok
Helyszín Baltimore
Típus metró
Átadás 1983. november 21.
Hálózat hossza24,8 km
Vonalak száma 1
Állomások/megállók száma 14
Nyomtávolság 1 435 mm
Éves forgalom
  • 7 812 675 (2019)
  • 7 300 000 (2019)
Üzemeltető
Üzemeltető Maryland Transit Administration
Tulajdonos Maryland Transit Administration
A Baltimore-i metró weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Baltimore-i metró témájú médiaállományokat.

A baltimore-i metró (angolul: Baltimore Metro Subway) Baltimore metróhálózata.

Történelem[szerkesztés]

1965-ben javaslatot tettek a metrórendszer létrehozására a teljes 6 vonalból álló agglomerációra, összesen 114 km hosszúságban, a központban körszakasszal. 1971-1972-ben az építkezés magas költsége miatt rövidített tervet fogadtak el csak az elsődleges két, 45 km összhosszúságú vonalra - északnyugatra és délre (a Targood Marshall Baltimore–Washington nemzetközi repülőtérig). 1975-ben a déli vonalat kizárták az első ütemből, 1976-ban pedig megkezdődött egy vonal építése. 1983. november 21-én nyitották meg az első, 12,2 km hosszú szakaszt, 1987-ben a második szakaszt 9,8 km-rel, 1994-ben a harmadik szakaszt, amelynek hossza 2,5 km. Az építési költség 1,392 milliárd dollár volt.

Állomások[szerkesztés]

  • Owings Mills
  • Old Court
  • Milford Mill
  • Reisterstown Plaza
  • Rogers Avenue
  • West Coldspring
  • Mondawmin
  • Penn-North
  • Upton/Avenue Market
  • State Center/Cultural Center
  • Lexington Market
  • Charles Center
  • Shot Tower/Market Place
  • Johns Hopkins Hospital

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]