Buenos Aires-i metró

Buenos Aires-i metró
Adatok
Ország	Argentína
Helyszín	Buenos Aires
Típus	metró
Átadás	1913
Hálózat hossza	62,8 km
Vonalak száma	6
Állomások/megállók száma	83
Általában használt jármű	Buenos Aires Underground rolling stock
Nyomtávolság	1435 mm
Éves forgalom	300 millió
Üzemeltető
Üzemeltető	Subterráneos de Buenos Aires Sociedad del Estado
Tulajdonos	Subterráneos de Buenos Aires Sociedad del Estado
A Buenos Aires-i metró weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Buenos Aires-i metró témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Buenos Aires-i metró (Subterráneo de Buenos Aires, helyi nevén Subte) egy gyorsvasúti rendszer, amely az argentínai Buenos Aires város területén közlekedik.

A hálózat első szakasza (Plaza de Mayo – Plaza Miserere) 1913-ban nyílt meg, ezzel ez volt a világ 13. metrója és az első földalatti vasút Latin-Amerika, a déli félteke és a spanyol nyelvű világ részére, mivel a madridi metró öt évvel később, 1919-ben nyílt meg.

Buenos Aires az egyetlen olyan argentin város, ahol van metrórendszer.

A metróhálózatnak hat vonala van, az A, B, C, D, E és H vonal 56,7 km hosszan összesen 90 állomást szolgál ki. A hálózatot kiegészíti a 7,4 km hosszú Premetro vonal, és a 26 km hosszú Urquiza elővárosi vonal, összesen 17 további állomással. A vonalakon a forgalom a bal oldalon halad, mivel a rendszer megnyitásakor Argentína a bal oldali közlekedést alkalmazta. Napi szinten több mint egymillió utas használja a hálózatot, amely összeköttetést biztosít a város kiterjedt közvetítő vasúti és buszos hálózataival.

A hálózat a 20. század első évtizedeiben gyorsan bővült; 1944-re a fő útvonalak elkészültek, és a legújabb vonalat 2007-ben építették be. A második világháború után a bővülés üteme jelentősen visszaesett. Az 1990-es évek végén a bővítés gyorsabb ütemben folytatódott, és négy új vonalat terveztek a hálózathoz. Ennek ellenére a hálózat bővítését nagymértékben meghaladta a város közlekedési igénye.

2015-től két korszerűsítési tervet mutattak be: Buenos Aires város 670-es törvénye, amely 3 új vonal (F, G és I) létrehozását javasolta, és a PETERS tervet, amelyben 2 vonal létrehozása és az I-es vonal elhalasztása, majd jövőbeli bővítése szerepelt, valamint számos más útvonal-módosítás.

2019 óta nem voltak bővítések, fél évszázad óta először.

A teljes hálózatot 1939-ben államosították, és egészen az 1990-es évek közepéig állami kézben és üzemeltetésben maradt, majd koncesszióként üzemelt. A korábban állami üzemeltetésű vonalakat 20 éves koncesszióként ajánlották fel az érdeklődő magánfeleknek; a két kiegészítő vonalat is bevonták ebbe a privatizációba, és 1995 óta mindegyiket a Metrovías üzemelteti, bár a hálózat és a gördülőállomány Buenos Aires városának tulajdonában maradt.