Ugrás a tartalomhoz

Koppenhágai metró

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koppenhágai metró
Az M1-es metró egyik szerelvénye
Az M1-es metró egyik szerelvénye
Adatok
Ország Dánia
Működés kezdete2002. október 19.
Járműfajtametró
Hálózat hossza38 km
Állomások száma39 db
Járművek száma64
Nyomtávolság1435
Maximális sebesség
M1, M280 km/h
M3, M490 km/h
Áramellátás750 V DC
(harmadik sín)
ÜzemeltetőMetro Service A/S
Elhelyezkedése
Koppenhágai metró (Dánia)
Koppenhágai metró
Koppenhágai metró
Pozíció Dánia térképén
é. sz. 55° 40′ 31″, k. h. 12° 34′ 13″55.675278°N 12.570278°EKoordináták: é. sz. 55° 40′ 31″, k. h. 12° 34′ 13″55.675278°N 12.570278°E
A Koppenhágai metró weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Koppenhágai metró témájú médiaállományokat.

A koppenhágai metró a dán főváros metróhálózata, amely jelenleg Koppenhágát, Frederiksberget és Tårnbyt szolgálja ki. Az M1-es és M2-es vonalakat 2002 októberében nyitották meg, a hálózat 2019-ben az M3-assal, végül 2020-ban az M4-essel érte el a 38,2 km-es hosszát.

A kezdeti nehézségek megoldása óta a metró több, mint 98%-os pontossággal működik, és 2008-ban 46 millió utast szállított. Az utasszámok azonban lényegesen elmaradnak a metróépítésről szóló döntés idején készített előrejelzésektől. Ennek részben az az oka, hogy számos többé-kevésbé párhuzamos buszjárat közlekedik, amelyek ugyan lassabbak a metrónál, de a jobb hálózati lefedettség miatt ez a teljes utazási időben nem feltétlenül jelentkezik.[1]

Történelem

[szerkesztés]

Az első szakaszt – Nørreport és Vestamager, illetve Lergravsparken között – 2002 októberében adták át. 2003 májusában készült el a Nørreport és Frederiksberg közötti szakasz, októbertől pedig már egészen Vanløséig lehetett használni. Abban az évben elkezdték a repülőtérig tartó harmadik szakasz építését, amit 2007. szeptember 28-án adtak át a forgalomnak.[2]

2019. szeptember 29-étől körjárat (Cityringen) közlekedik, melynek keleti szakaszán 2020. március 28-ától az Orientkaj-ig is lehet utazni. 2024. június 22-én tervezik megnyitni az utóbbi vonalnak a déli kiágazását København Syd (Koppenhága dél) felé.

1992-ben konzorciumot hoztak létre az új Ørestad városrész fejlesztésére, amelynek az is feladata volt, hogy fejlesztési területek értékesítésével teremtse meg a metró finanszírozásának alapjait. A konzorciumban a koppenhágai önkormányzat 55%-os, a dán állam 45%-os részt birtokolt. 2007-ben az Ørestad konzorciumot a hasonló tulajdoni háttérrel rendelkező metró konzorcium váltotta fel. A metrót a telekértékesítések bevételeiből finanszírozták, de a konzorcium hitelt is felvehetett, amelyet az állam és az önkormányzat garantált. A modell sikeresnek bizonyult, mivel a területek a vártnál gyorsabban és magasabb áron keltek el, a piacon pedig olcsóbban lehetett hitelhez jutni.[1]

Vonalak

[szerkesztés]
Vonal Végállomások Megnyitás ideje Hossz (km) Állomások száma
M1 Vanløse Vestamager 2002. október 19. 13,9 15
M2 Vanløse Københavns Lufthavnen 2002. október 19. 14,2 16
M3 Kongens Nytorv (körjárat) 2019. szeptember 29. 15,5 17
M4 Orientkaj København Syd 2020. március 28. 4,5 8

A koppenhágai metróhálózat 2020 óta négy vonalból áll. Az M1-es és az M2-es Vanløséből indul, Christianshavn állomás után kettéágaznak, majd az Amager szigetén található Vestamagerig (M1), illetve a Koppenhágai repülőtérig (M2) közlekednek. A vonalak összhosszúsága 21 km, ebből 10 km fut a felszín alatt, 11 km pedig a felszín felett.[3] Öt helyen – Vanløse, Flintholm, Nørreport, Ørestad és Lufthavnen – van a metróknak S-tog- vagy regionális vasúti csatlakozása.[2] A 2019-ben megnyitott M3-as vonal egy körjárat Østerbro, Nørrebro, Vesterbro és Indre By városrészekben. København H és Østerport állomások között vele párhuzamosan halad a 2020 óta üzemelő M4-es metró, ennek északi végállomása, Orientkaj a nordhavni kikötőben található, délen pedig København Syd-ig (2023 decemberéig Ny Ellebjerg) közlekedik.

Térkép

[szerkesztés]

Térkép


Állomások

[szerkesztés]
Mozgólépcsők az egyik metróállomáson

A metróállomások tervezésénél a kényelmes és egyszerű eljutást tartották szem előtt, ezért a klasszikus, funkcionális skandináv dizájnt választották. A föld alatti szakaszokon kilenc állomás működik, de a felszíni állomásokat is hasonló szellemben és formatervezéssel alakították ki.[4]

Szerelvények

[szerkesztés]
Egy metrószerelvény belülről

Az M1-es és M2-es metróvonalat összesen 34 vonat szolgálja ki. A háromkocsis szerelvények hosszában teljesen átjárhatók.[5] Vezető nélkül, teljesen automatizáltan működnek, de vonatkísérő tartózkodik a szerelvényeken.[6] A vonatok 300 fős kapacitásából nagyjából 100 ülőhely; a gyors utascserét oldalanként hat széles ajtó szolgálja. Az ülések a menetiránnyal párhuzamosak a vonat két szélén, kivéve a vonat elejét, ahol az előre néző ülésekről a nagy szélvédőn át ki lehet látni. Négy helyen felhajtható üléseket szereltek be, hogy kerekesszékkel, babakocsival vagy kerékpárral is fel lehessen szállni. Minden kocsiban két elektronikus utastájékoztató található.[5] A vonatok és az állomások biztonságát térfigyelő kamerák is biztosítják.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Bertil Hylen: Funding a Metro through land development, Copenhagen, Denmark (angol nyelven). ELTIS, 2009. (Hozzáférés: 2009. szeptember 10.)[halott link]
  2. a b Copenhagen Metro – the history (angol nyelven). Metro. [2010. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 17.)
  3. About the Metro (angol nyelven). Metro. [2009. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 17.)
  4. Metro Stations (angol nyelven). Metro. [2009. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 17.)
  5. a b Metro trains (angol nyelven). Metro. [2008. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 17.)
  6. a b Metro (angol nyelven). visitcopenhagen.com. [2008. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Copenhagen Metro című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]