Harmadik sín

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harmadik sín a budapesti metróban. Felette műanyag védőborítás található, az állomás elejénél vége van, és a másik oldalon, a peron alatt folytatódik

A harmadik sín – ahogy nevében is benne van – a hagyományos két sínszál mellett egy harmadik sínszál, amely a vonalon közlekedő vonatok elektromos ellátásáról gondoskodik. Általában a metróvonalakra jellemző, de külföldön egyes helyi érdekű vasútvonalakon is előfordul. Angliában az Eurostar szintén harmadik sínszálból kapja az energiát. Két fajtája jellemző: alsó és felső tapintású. Az alsó tapintású többek közt a prágai metróra, a felső tapintású pedig például a New York-i metró vagy a budapesti metró hálózatára jellemző. Az alsó tapintású harmadik sín az egész vonalon egy szigeteléssel van ellátva felülről. A felső tapintásút általában csak az állomásokon és a felszíni szakaszokon egy védőlemezzel látják el, ezzel előzik meg az esetleges áramcsapásokat. Mindkét fajta porcelán vagy műanyag szigeteléssel érintkezik a talajhoz. Létezik még oldalsó tapintású rendszer, amilyet a párizsi metrónál is alkalmaznak. A vonatok vagy a metrók egy különles áramszedővel érintik a harmadik sínt. A legnagyobb, általánosságban a harmadik sín adja az áramot, és a visszavezetés az általános sínpárba történik, de a londoni metróhálózatnak különleges megoldása van: itt négy sínszál van, két felső tapintású elektromos áramot vezető és visszavezető sín.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Harmadik sín témájú médiaállományokat.