15 kV-os villamos vontatás
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |

A 15 kV, 16⅔ Hz váltakozó áramú vasúti vontatási rendszer jellemzően Németországban, Ausztriában, Svájcban, Svédországban és Norvégiában terjedt el. A nagyfeszültség kis veszteség mellett nagy teljesítmény továbbítását teszi lehetővé. Az ipari frekvenciához képest csökkentett (16⅔ hertz, azaz 1000/min) frekvenciát az egyfázisú kommutátoros vontatómotorok tulajdonsága indokolja, melyeket a 20. század eleje óta használnak.
A vasútvillamosításban az 50 Hz-es rendszer egyre inkább terjedni csak a 20. század második felétől kezdett el, de napjainkban az egyébként más rendszert alkalmazó államok nagysebességű vasútjai is jellemzően ezzel a rendszerrel épülnek. Ennek ellenére a meglévő 15 kV-os hálózat bővítése nem elképzelhetetlen, Németországban a nagysebességű vonalakat is e rendszerrel látják el. 1995. október 16-án 12 órakor Németországban, Ausztriában és Svájcban 16⅔ Hz helyett 16,70 Hz névleges frekvenciára tértek át.[1]
Az átalakítás magas költségei és az ezzel járó kevés előny, valamint a terjedőben levő többáramnemű mozdonyok miatt nem valószínű, hogy a már kiépített 15 kV, 16⅔ Hz rendszereket 25 kV, 50 Hz szabványúra átépítik.
Története és működése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A villamos vontatás megjelenése idejében komoly fejtörést okozott a kor mérnökeinek, mivel ez egy igen különleges terület. A szerelvények megindításához óriási vonóerőre van szükség a nagy sebességű vontatás vonóerő igényéhez képest. A váltakozó áramú motorok nyomaték-fordulatszám jelleggörbéi nem illeszkednek a vontatás igényeihez. Ha a vontatási sebességhez méretezik a motort, akkor nem képes megindítani a szerelvényt, ha pedig a megindításhoz szükséges nyomatékhoz méretezik, akkor jelentősen túl kell méretezni. Ellenben a soros gerjesztésű egyenáramú motor jelleggöbéje nagyon jól illeszkedik a feladathoz, így egyértelmű, hogy ilyen típusú villanymotort kell használni a villamos mozdonyokhoz. Igen ám, de ezt a motort egyenárammal kell megtáplálni. A kérdés csak az, hogy honnan fog a motor egyenáramot kapni. Ezekben az időkben nem volt egyszerű feladat az egyenirányítás. A legegyszerűbb módja az volt, hogy eleve egyenáramú áramfejlesztőből nyerni az egyenáramot. Bár, a technika fejlődésével megjelentek a higanygőz egyenirányítók, melyek meglehetősen nagy méretű elektroncsövek, és rendkívül törékenyek. Az ilyen törékeny, finom eszközök a törékenységük folytán nem alkalmasak arra, hogy mozdonyban használják őket. Így csak is az a megoldás maradhatott, hogy az egyenírányítást a táp-állomásokon kell elvégezni, és egyenárammal kell táplálni a felsővezetéket. A kezdeti időkben a rendszer jól működött, de ahogy a forgalom növekedett, úgy vált egyre szükségszerűbbé a vontatási teljesítmény növelése is. Ezt a felsővezetékre kapcsolt feszültség növelésével lehet megvalósítani. Itt kezdődtek a problémák, ugyanis az egyenáramú motorok közvetlenül csatlakoztak a felsővezetékre, így ezen mozdonyok magasabb üzemi feszültségre történő átállítása a vontatómotorok cseréjével oldható csak meg. Mindezt egyszerre az átállás időpontjában. Ez egy nehezen megoldható feladatot jelentett azokban az országokban ahol a villamosítás már előrehaladott állapotban volt, és komoly gépparkkal rendelkezett. A helyzet egy kompromisszumos megoldást szült. A soros gerjesztésű egyenáramú motor felépítése nagyon hasonlít az egyenáramú/váltakozó áramú univerzális motoréhoz. Így, ha mozdonyokba épített motorokra váltakozó áramot kapcsolnak, akkor azok működőképesek voltak. Nem tökéletes, de működő megoldás volt az átállás idejére. Ezzel a megoldással a mozdonyokat csak egy transzformátorral kellett kiegészíteni, mely letranszformálta a felsővezeték nagyfeszültségét a villanymotorok immáron váltakozóáramú üzemi feszültségére. Az elképzelés egyszerű volt, de a váltakozó áramú üzem egy újabb problémát idézett elő. A váltakozó áramú táplálás örvényáramokat hoz létre a vasmagban. Az egyenáramú motorok vasmagját vastagabb lemezekből készítették, mivel egyenáramú üzem esetén nem kellett az örvényáramú veszteséggel számolni. Az örvényáramok ellen vagy a lemezek vastagságának csökkentésével, vagy a frekvencia csökkentésével lehet fellépni. Innen jött az ötlet, hogy a táp-állomásokon frekvenciaváltással pontosan a hálózati frekvencia harmadát állítsák elő a vasút számára.[2][3]
Elosztóhálózatok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Németországban (kivéve Mecklenburg-Vorpommern és Sachsen-Anhalt), Ausztriában és Svájcban speciális villamoshálózatokat alkalmaznak az egyfázisú alacsony frekvenciájú váltakozó áram továbbítására. A feszültség a vezetékekben Németországban és Ausztriában 110 kV, Svájcban pedig 132 kV. Ezt a rendszert centralizált vasúti energiabetáplálásnak hívják.
Svédországban, Norvégiában, Mecklenburg-Westpommern és Sachsen-Anhalt területén nincsen speciális egyfázisú villamoshálózat. Az energiát közvetlenül a háromfázisú átviteli hálózatból nyerik (110 kV, 50 Hz), majd átalakítják egyfázisú, alacsony frekvenciájúvá, amit aztán betáplálnak. Ezt a rendszert decentralizált vasúti energiabetáplálásnak hívják.
Előállítás és átalakítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szinkron átalakítók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Aszinkron átalakítók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Létesítmények országok szerint
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ausztria, Németország és Svájc működteti a legnagyobb egybefüggő 15 kV-os váltakozó feszültségű rendszert, melyhez a feszültséget központilag állítják elő, központi és decentralizált átalakítóállomásokat is használ.
Ausztria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Alállomások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ezeken az állomásokon a 110 kV feszültségszintet 15 kV-ra csökkentik. Az energiát nem itt termelik meg.
Központi átalakító állomások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ezekben a létesítményekben a váltakozófeszültséget az országos hálózatból egyfázisúvá alakítják és betáplálják a vontatásihálózatba. Egyes helyeken egyből a felsővezetékbe vezetik. Az átalakítás gépi, vagy elektronikus úton történik.
| Létesítmény | Üzembehelyezés éve | Maximálisan átvihető teljesítmény | Alkalmazott technológia | Koordináták |
|---|---|---|---|---|
| Auhof | 1956 | 90 MW | é. sz. 48° 12′ 00″, k. h. 16° 14′ 12″48.200000°N 16.236667°EBahnstromumformerwerk Auhof | |
| Bergern | 1983 | é. sz. 48° 13′ 03″, k. h. 15° 16′ 17″48.217500°N 15.271389°EBahnstromumformerwerk Bergern | ||
| Haiming | 1995 | é. sz. 47° 14′ 47″, k. h. 10° 52′ 27″47.246389°N 10.874167°EBahnstromumformerwerk Haining | ||
| Kledering | 1989 | é. sz. 48° 08′ 21″, k. h. 16° 25′ 56″48.139167°N 16.432222°EBahnstromumformerwerk Kledering | ||
| Sankt Michael | 1975 | é. sz. 47° 21′ 27″, k. h. 15° 00′ 09″47.357500°N 15.002500°EBahnstromumformerwerk Sankt Michael |
Villamos erőművek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Németország[4]
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Alállomások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ezeken az állomásokon a 110 kV feszültségszintet 15 kV ra csökkentik. Az energiát nem itt termelik meg.
Kapcsolóállomások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kapcsolóállomások átalakítás, áram termelés, és felsővezeték betáplálás nélkül.
Központi átalakító állomások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ezekben a létesítményekben a váltakozófeszültséget az országos hálózatból egyfázisúvá alakítják és betáplálják a vontatásihálózatba. Egyes helyeken egyből a felsővezetékbe vezetik. Az átalakítás gépi, vagy elektronikus úton történik.
Decentralizált átalakító állomások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ezekben a létesítményekben a váltakozófeszültséget az országos hálózatból egyfázisúvá alakítják és betáplálják a felsővezetékbe. Az átalakítás gépi, vagy elektronikus úton történik.
Villamos erőművek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Határon átnyúló távvezetékek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Németország – Ausztria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Néhai belnémet határ
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Svájc
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Alállomások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ezeken az állomásokon a 132 kV/66 kV feszültségszintet 15 kV ra csökkentik. Az energiát nem itt termelik meg.
Központi átalakító állomások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ezekben a létesítményekben a váltakozófeszültséget az országos hálózatból egyfázisúvá alakítják és betáplálják a vontatásihálózatba. Egyes helyeken egyből a felsővezetékbe vezetik. Az átalakítás gépi, vagy elektronikus úton történik.
| Létesítmény | Üzembehelyezés éve | Maximálisan átvihető teljesítmény | Alkalmazott technológia | Koordináták |
|---|---|---|---|---|
| Bever (RhB) | Rotary Converter | é. sz. 46° 32′ 52″, k. h. 9° 53′ 17″46.547778°N 9.888056°EUmformerwerk Bevers | ||
| Landquart (RhB) | Rotary Converter | é. sz. 46° 58′ 28″, k. h. 9° 33′ 06″46.974444°N 9.551667°EUmformerwerk Landquart | ||
| Giubiasco | Rotary Converter | é. sz. 46° 10′ 32″, k. h. 9° 00′ 09″46.175556°N 9.002500°EUmformerwerk Giubiasco | ||
| Kerzers | Rotary Converter | é. sz. 46° 58′ 27″, k. h. 7° 11′ 25″46.974167°N 7.190278°EUmformerwerk Kerzers | ||
| Massaboden | Rotary Converter | é. sz. 46° 19′ 55″, k. h. 8° 00′ 42″46.331944°N 8.011667°EUmformerwerk Massaboden | ||
| Rupperswil | Rotary Converter | é. sz. 47° 24′ 21″, k. h. 8° 06′ 19″47.405833°N 8.105278°EUmformerwerk Ruppers | ||
| Seebach | Rotary Converter | é. sz. 47° 25′ 20″, k. h. 8° 33′ 17″47.422222°N 8.554722°EUmformerwerk Seebach | ||
| Wimmis | Rotary Converter | é. sz. 46° 40′ 51″, k. h. 7° 39′ 23″46.680833°N 7.656389°EUmformerwerk Wimmis |
Kapcsolóállomások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kapcsolóállomások átalakítás, áram termelés, és felsővezeték betáplálás nélkül.
| Létesítmény | Koordináták |
|---|---|
| Zollikofen | é. sz. 47° 00′ 45″, k. h. 7° 27′ 53″47.012500°N 7.464722°ESchaltwerk Zollikofen |
Villamos erőművek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Határon átnyúló távvezetékek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Németország-Svájc
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Bahnstrom.de: Umstellung der Bahnnetzfrequenz von 16 2/3 auf 16,70 Hz (németül)
- ↑ Alan Reekie. "some history: Why 16 2/3Hz was chosen" (angol nyelven). Railways Through Europe. Hozzáférés: 2018. március 26.
- ↑ "How and why was the frequency for traction system was decided to be 16.2/3 (50/3) Hz?" (angol nyelven). Quora. Hozzáférés: 2015. június 17.
- ↑ Andreas Steimel (2007). Electric Traction - Motion Power and Energy Supply: Basics and Practical Experience (angol nyelven). Oldenbourg Industrieverlag GmbH. 198. o. ISBN 978-3-8356-3132-8.
{{cite book}}:|format=requires|url=(súgó)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a 15 kV AC railway electrification című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.