Bécsi metró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bécsi metró
U-Bahn Wien.svg
Az U4-es metró egyik hídja
Az U4-es metró egyik hídja
U-Bahnnetz Wien.png
Adatok
Ország  Ausztria
Helyszín Bécs
Típus metróhálózat
Hálózat 83,1 km
Átadás 1976
Vonalak száma 5
Állomások száma 109[megj. 1]
Nyomtávolság 1435 mm
Napi forgalom 1,4 millió fő
Éves forgalom 567,6 millió fő[1]
Üzemeltető
Üzemeltető Wiener Linien
Elhelyezkedése
Bécsi metró (Ausztria)
Bécsi metró
Bécsi metró
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 48° 14′ 29″, k. h. 16° 21′ 48″Koordináták: é. sz. 48° 14′ 29″, k. h. 16° 21′ 48″
A Bécsi metró weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécsi metró témájú médiaállományokat.

A bécsi metró (németül Wiener U-Bahn) az osztrák főváros, Bécs öt vonalból álló metróhálózata. Noha az első utasokat szállító metrószerelvény csak 1976. május 8-án indult el az U4-es metrón, de a metró építményei közül akad jó néhány, ami idén 119 éves. Ennek oka, hogy az U4-es és az U6-os metró az egykori Stadtbahn-hálózat hídjait használja, melyet már 1898-ban megnyitottak. A metróvonalakat naponta körülbelül 1,4 millió ember veszi igénybe, éves utasforgalma 567,6 millió fő.

Az immár öt vonalból álló hálózat a kezdetek óta ütemesen fejlődik, néhány évente adnak át új szakaszokat, illetve állomásokat. Ugyan öt metróvonal van, de mégis létezik U6-os jelzésű metró. Ennek egyszerű oka van: az U5-ös viszonylatszámot kihagyták. Ezt várhatóan 2023-ra pótolják be.

A metró egyik igen pozitív tulajdonsága, hogy az U6-os vonal kivételével a viszonylatok kompatibilisek egymással, vagyis egy metrószerelvény gond nélkül átmehet az egyik vonalról a másikra. Emellett a metróvonalak és a többi közösségi közlekedési eszköz – különös tekintettel az S-Bahnra – koncepcionálisan is integrált rendszert alkotnak, mind a tarifarendszert tekintve, mind pedig menetrendileg.

Viszonylatok[szerkesztés]

Vonal Útvonal Átadás Hossz Állomások száma Állomások átlagos távolsága Típus
Első szakasz Utolsó szakasz
U1 LeopoldauOberlaa 1978 2017 19,2 km 24 808 m nehézmetró
U2 SeestadtKarlsplatz 1980 2013 16,7 km 20 887 m nehézmetró
U3 OttakringSimmering 1991 2000 13,5 km 21 670 m nehézmetró
U4 HütteldorfHeiligenstadt 1976 1981 16,5 km 20 861 m nehézmetró
U6 SiebenhirtenFloridsdorf 1989 1996 17,4 km 24 754 m könnyűmetró
A metróvonalak hossza
Viszonylat Hossz
U1
  
19,2 km
U2
  
16,848 km
U3
  
13,402 km
U4
  
16,361 km
U6
  
17,347 km

Története[szerkesztés]

Gőzvasút az 1800-as évek végén[szerkesztés]

A Stadtbahn sematikus térképe, benne jól felfedezhető a mai U4-es és U6-os metró vonala

Az 1800-as évek végén egy városi vasúthálózat megépítéséről döntöttek a város belsejében, aminek a nagyvasúthálózattal kompatibilisnek kellett lennie a normál vasúti hálózattal, és több helyen összeköttetésben is állt vele. A városon belül magas hidakon haladtak a sínek, melyen gőzmozdonyok jártak. Az állomásokat Otto Wagner építész tervezte meg, a hálózatot 1898-ban avatták fel, az utolsó vonalat 1901-ben adták át. Ezt hívták Stadtbahnnak, a mai metró elődjének.

Gőzvasút a mai Josefstädter Straße állomásnál

A városon belül több vonal is épült (névszerint Wientallinie, Gürtellinie, Donaukanallinie és Vorortelinie), ezek kör alakban körbejárták a város központi körvonalát, valamint bekötötték a környező, akkor még igen külső területeket. A városon belüli gőzvasúthálózat viszont nem hozták a várt sikereket. Egyrészről a vonalak nem érintették a belvárost, így az utazók többsége nem tudta használni, másrészről a menetjegyek is túl drágák voltak, illetve a díjszabás nem volt a villamoshálózatéval összehangolva. Érdekes módon a menetidők hosszabbak voltak, mint a párhuzamosan futó villamosvonalak esetében. Az Első világháború gazdasági következményei miatt a közlekedést 1918. december 8-án leállították, ami háborús helyzet lezárása után 1922. június elsején indult újra.

Elektromos Stadtbahnszerelvény 1980-ban, megfigyelhető rajta az felsővezetékes áramellátás

A népszerűség azonban nem javult, így (a Vorortelinie kivételével) az állami vasúttársaság abbahagyta az üzemeltetést. A Stadtbahnt leválasztották a nagyvasúti hálózatról, és az üzemeltetést Bécs város vette át. A hálózatot villamosították s további modernizálásokat hajtottak rajta végre, majd 1925-ben elindították az elektromos Stadtbahnt (német nevén Elektrische Stadtbahn).

Ezek a szép metróállomások az 1898-ban átadott Stadtbahn hagyatékai. A képen Josefstädter Straße látható.

Az elektromos Stadtbahn a gőzüzeműtől jóval népszerűbb lett, és jól beilleszkedett a városi közlekedésbe. Az 1970-es évekre viszont már elavultnak számított, így megkezdődött a korszerűsítés. Teszt jelleggel 1976-ban átalakították az egyik vágányt Heiligenstadt és Friedensbrücke között metrópályává és megindult rajta a tesztelés. A tesztek sikeresnek bizonyultak, így ez év május 8-án U4-es jelzéssel megnyílt az utasforgalom előtt a mindössze két állomást tartalmazó vonal.[megj. 2] A Stadtbahn pályája ezután fokozatosan lett átalakítva U4-es metróvá, ami 1981-ben elérte Hütteldorf végállomást, így létrejött a ma is ismert útvonala. Az U6-os metró átadására viszont 1989-ig várni kellett, addig a Gürtellinie maradt Stadtbahn üzemű. Ennél az átalakításnál viszont költséghatékonyságból nem építették ki a harmadik sínes áramellátási rendszert, így ez a vonal műszakilag nagyban különbözik a többitől.

Az eredeti, 1898-as gőzvasút hagyatékai így a mai napig használatban vannak. Az U4-es és az U6-os metró nagyrészt az eredeti gőzvasútnak készült hidakon jár, továbbá az állomások közül is sok megőrizte az eredeti formáját.

Földalatti villamosból U2[szerkesztés]

Villamos a mai U2-es metró alagútjában

A villamosok eredetileg nem csak a Ringen, hanem az azt környező utcákban is jártak. Az autósforgalom azonban annyira megnövekedett, hogy a villamossín nagyban hozzájárult a dugók kialakulásához, ezért az utcák áteresztőképességét úgy növelték, hogy a villamost áthelyezték a föld alá. Már ekkor felmerült, hogy esetleg ne villamost, hanem metrót építsenek, de erre pénzhiány miatt nem került sor, továbbá Roland Rainer közlekedéskoncepciója kifejezetten metróellenes volt.

Az U2-es metró 2010-es meghosszabbításánál átvezették a Duna felett

A földalatti villamoshálózat 1,8 km hosszú lett, és több kijárata is volt. A villamoshálózat azonban egyre népszerűtlenebb lett, amely következtében megnőtt az autósforgalom és nagyobbak lettek a forgalmi dugók. Ezt akarták megakadályozni egy új metró kiépítésével, mely vélhetően népszerűbb lesz a korábbi villamosnál. 1968-ban, két évvel a földalatti villamos átadása után bejelentették, hogy meg kívánják építeni az U2-es metrójáratot a villamosok alagútjának felhasználásával. Az U2-es metrót végül 1980-ban adták át a földalatti villamos alagútját felhasználva Karlsplatz és Schottenring között.

Az U2-es metró először 2008-ban bővült. Ekkor az Ernst Happel Stadionban rendezték meg az osztrák-svájci közös rendezésű futball Európa-bajnokság több mérkőzését, ami megkívánta, hogy a stadion elérhető legyen metróval. (A metró előtt a 21-es villamos szállította a szurkolókat). Az új szakasz átadása után még kétszer lett meghosszabbítva a vonal: először 2010-ben az Aspernstraßéig, majd 2013-ban Seestadtig.

Az újonnan épített metrók (U1 és U3)[szerkesztés]

Az U1-es metró építése Karlsplatzon 1970-ben
A belvároson át kelet-nyugat irányban közlekedő U3-as metró a legforgalmasabb metróvonal

Az U1-es metró Bécs másodiknak átadott és egyben első újonnan épített metróvonala. Az első Reumannplatz–Karlsplatz szakaszát 1978-ban adták át az utasoknak. A vonalat 1982-ig többnyire rövidebb szakaszokkal megtoldották északi irányba, amíg el nem érte Kagrant. Ezután a következő hosszabbításra 2006-ig kellett várni. Jelenleg ez a vonal birtokolja a legújabb pályaszakaszt, ugyanis 2017. szeptember 2-án nyílt meg a Reumannplatz–Oberlaa szakasza, amellyel az U1-es Bécs leghosszabb metróvonala lett.

Az U3-as metró Bécs jelenleg legújabb metróvonala. Először 1991-ben vehették igénybe az utasok az elég rövid Erdberg kocsiszíntől Volkstheaterig tartó szakaszon. Aztán néhány évenként újabb néhány állomással bővült, jelenlegi formáját 2000-ben nyerte el. Hossza csupán 13,402 km, így ez Bécs legrövidebb metrója, de forgalma igen nagy.

A mindig elmaradt U5[szerkesztés]

A tervek szerint 2023-ra az U5 átadásával így fog kinézni a vonalhálózati térkép

Az U2-es metró belvárosi végét átfogják alakítani egy új metróviszonylat átadásával, ami az U5-ös számot fogja kapni. A jelenlegi U2-es metrónak a Rathaus és Karlsplatz közötti ága megszűnik és Rathaus után másik irányban fog továbbhaladni, a Rathaus–Karlsplatz szakasz már nem is fog hozzá tartozni. A felhagyott pályán pedig beindul a város hatodik metróviszonylata U5-ös jelzéssel, ami Karlsplatz és Rathaus között teljes egészében a ami az U2-es metró alagútjában fog közlekedni, majd utána elfordul Hernals irányába. .[2]

Egy 2014 nyarán lebonyolított online szavazás alapján az U5-ös vonal megjelenési színe türkizkék lesz.[3]

A nem aktuális U7[szerkesztés]

Az U7-es metró megépítése egyelőre csak ötlet, mivel jelenleg az U5-ös metró kivitelezésének tervezése zajlik. A leendő U7-es metrónak nincsenek konkrét tervei, de egyes elképzelések szerint Floridsdorf és Donaustadt között közlekedne északról keleti irányba. Érintené Floridsdorf vasútállomás és Kagrant. A metró megépítése azonban nagy költséggel járna, így inkább a 26-os gyorsvillamossal oldották meg a szállítást, mely közel ugyanannyi utast képes elszállítani, mint egy metró, de jóval kevesebbe kerül.

Szakaszok átadásai[szerkesztés]

Az állomások a mai nevükön szerepelnek.

Dátum Vonal Az átadott/megszüntetett szakasz vagy megálló
1976. május 8. U4 Heiligenstadt – Friedensbrücke (Ekkor még csak ez a két állomás volt)
1978. február 25. U1 Reumannplatz – Karlsplatz
1978. április 3. U4 Friedensbrücke – Schottenring
1978. augusztus 15. U4 Schottenring – Karlsplatz
1978. november 18. U1 Karlsplatz – Stephansplatz
1979. november 24. U1 Stephansplatz – Nestroyplatz
1980. augusztus 30. U2 Schottenring – Karlsplatz
1980. október 26. U4 Karlsplatz – Meidling Hauptstraße
1981. február 28. U1 Nestroyplatz – Praterstern
1981. augusztus 31. U4 Meidling Hauptstraße – Hietzing
1981. december 20. U4 Hietzing – Hütteldorf
1982. szeptember 3. U1 Praterstern – Kagran
1989. október 7. U6 Bahnhof Meidling – (Nußdorfer Straße) – Heiligenstadt
Bahnhof Meidling – (Nußdorfer Straße) – Friedensbrücke
U6 Längenfeldgasse állomás
U4
1991. március 4. U6 Nußdorfer Straße – Friedensbrücke
1991. április 6. U3 Erdberg – Volkstheater
1993. szeptember 4. U3 Volkstheater – Westbahnhof
1994. szeptember 3. U3 Westbahnhof – Johnstraße
1995. április 15. U6 Bahnhof Meidling – Siebenhirten
1995. október 7. U4 Spittelau állomás
1996. május 4. U6 Nußdorfer Straße – Floridsdorf
Nußdorfer Straße – Heiligenstadt
1998. december 5. U3 Johnstraße – Ottakring
2000. december 2. U3 Erdberg – Simmering
2003 szeptember 27. U2 Lerchenfelder Straße állomás
2006. szeptember 2. U1 Kagran – Leopoldau
2008. május 10. U2 Schottenring – Stadion
2010. október 2. U2 Stadion – Aspernstraße
2013. október 5. U2 Aspernstraße – Seestadt
2017. szeptember 2. U1 Reumannplatz – Oberlaa

Sematikus térkép a vonalak átadásáról

U-Bahn Wien Eröffnungen.gif
A metróhálózat hosszának alakulása
A metróhálózat hosszának alakulása
Év Hossz
1976
  
2,4 km
1978
  
10,6 km
1979
  
12,1 km
1980
  
19,5 km
1981
  
25,6 km
1982
  
29,5 km
1989
  
40,1 km
1991
  
43,7 km
1993
  
45,8 km
1994
  
47,2 km
1995
  
52,3 km
1996
  
55,2 km
1998
  
57,2 km
2000
  
60,2 km
2006
  
64,9 km
2008
  
68,8 km
2010
  
74,7 km
2013
  
78,3 km
2017
  
83,1 km
Minden évnél az az év végi adatok vannak feltüntetve

Járművek[szerkesztés]

A bécsi metróban közlekedő járművek két nagy csoportra oszthatóak, a könnyűmetró járműveire (U6), és a nehéz metrók járműveire (minden, ami nem U6). Ezek műszakilag nagyban különböznek egymástól, hiszen LZB vonatbefolyásoló rendszer csak a nehézmetrókon működik, és azok harmadik sínből kapják az áramot, míg az U6-os metró felsővezetékes.

Nehézmetrók járművei[szerkesztés]

  • A nehézmetrókon a kezdetektől fogva az ezüstnyíl járművek közlekednek. Ezek az első generációs járművek. A legelső járművet 1972-ben legyártották, négy évvel az első utasokat szállító szerelvény elindulása előtt. Az ezüstnyilak, vagyis az U sorozatú járművek négy altípusra bonthatóak, az U, U1, U11 és U2 típusváltozatokra. Köztük csak motorikusan van különbség, külső megjelenésük egységes. A legidősebb típusváltozat az alapváltozatú U, annak a továbbfejlesztett változata az U1 és U11. Az U járművek egy része 2000 és 2009 között korszerűsítésen esett át, így megszületett az U2 altípus is. Egy átlagos ezüstnyilakból álló szerelvény három ikermotorkocsiból áll (egy ikerkocsit két kocsi alkot), Egy teljes szerelvényben 294 ülőhely, valamint 546 állóhely van. A járművek nem légkondicionáltak.
  • Részben az ezüstnyilak cseréjére, részben pedig a hálózatbővüléssel jelentkező nagyobb járműigény miatt az 1990-es évek végén kifejlesztették a V típusú járműveket. A prototípus 2000-ben, a sorozatkocsik pedig 2006 óta fokozatosan állnak forgalomba. Egy szerelvény hat kocsiból áll, ezek utastere egybefüggő, így az utasok át tudnak közöttük járni. Egy szerelvény 260 ülőhellyel és 1064 állóhellyel rendelkezik. Minden jármű klimatizált.
Kép Típus Eredeti darabszám Jelenleg forgalomban Pályaszámok Gyártási év Bécsben közlekedik Viszonylatok
Forgalmi járművek
Metrou4.JPG U1 és U11 117 db ikerkocsi 2201–2317
3201–3317
1986–1997
(20-31 évesek)
1986 óta Az U1-es, U2-es, U3-as, U4-es vonalakon közlekednek.
U2 Seestadt BS 02.jpg U2 74 db ikerkocsi
(U típusból átépítve)
2063–2136
3063–3136
1978–1982
korszerűsítés: 2000–2009
2000 óta Jellemzően az U2-esen és U3-ason járnak, de az U1-esen és az U4-esen is felbukkanhatnak.
Sidc 366.jpg V 58 db szerelvény
(szerelvényenként 6 kocsi)
3801–3922; 2401–2522; 2801–2922 2000, 2005–
(0-12 és 17 évesek)
2000 óta Az U1-es, U2-es, U3-as, U4-es vonalakon közlekednek.
Egykori járművek
3007, Stadtpark.jpg U 135 db ikerkocsi 0 db 2001–2136
3001–3136
1972–1982 1972–2016 Utoljára az U1-es és U4-es vonalakon közlekedtek.

A könnyűmetró járművei[szerkesztés]

  • Az U6-os metrón kezdetben az E6 és c6 típusú járművekkel lehetett utazni, amelyek többsége a metró elődjén, a Stadtbahnon közlekedtek eredetileg, és miután 1989-ben azt átalakították metróvá a járműveket is megtartották egy kisebb modernizálással. Az első darab 1979-ben, az utolsó 1990-ben készült, gyártójuk a Lohner-Werke volt, ami ma a Bombardierhez tartozik. A magaspadlós járműveket fokozatosan elkezdték leváltani újakra, így 2008-ban végleg kivonták a típst a forgalomból.
  • Ezeknek a járműveknek a kiváltására vásároltak a Bombardiertől alacsonypadlós T típusú járműveket. Az első 1992-ben, az utolsó 2000-ben készült. Mivel a korábbi típusokkal kompatibilis volt éveken át vegyes szerelvények is előfordultak. A T járművek továbbfejlesztett változata a T1, ami külsőre szinte teljesen megegyezik a sima T megjelenésével. Jelenleg ez a két típus közlekedik az U6-os vonalon, amelyek kompatibilisek egymással, így vegyes szerelvények is előfordulnak. Egy átlagos szerelvény négy járműből áll, ahol 232-en tudnak leülni, és további 544 utasnak jut állóhely.
Kép Típus Eredeti darabszám Jelenleg forgalomban Pályaszámok Gyártási év Bécsben közlekedik Viszonylatok
Forgalmi járművek
I9473 Hp Tscherttegasse, ET 2660.jpg T 78 db jármű 2601–2678 1992–2000 1993 óta Csak az U6-oson járnak, de a villamosüzem vonalain is képesek közlekedni.
U-Bahn Wien T1.JPG T1 66 db jármű 2679–2744 2007– 2008 óta Csak az U6-oson járnak, de a villamosüzem vonalain is képesek közlekedni.
Egykori járművek
Vienna U6 wiental.jpg E6
(motorkocsi)
48 db  ? 4901–4948 1979–1991 1980–2008 1989-ig a Stadtbahnon, utána az U6-oson jártak. A villamosüzem vonalain is képesek voltak közlekedni.
C6 Nieuwegein Spitstram.JPG c6
(pótkocsi)
46 db  ? 1901–1946 1979–1990 1980–2008 1989-ig a Stadtbahnon, utána az U6-oson jártak. A villamosüzem vonalain is képesek voltak közlekedni.

Kocsiszínek[szerkesztés]

Wasserleitungswiese kocsiszín
Erdberg, forgalomirányítási központ
A körülbelül 264 000 m2 alapterületű Simmeringi főműhely

A kocsiszínekben csak kisebb javítási és karbantartási munkákat tudnak végezni, minden jármű főjavítását a Simmeringi főműhely végzi.

Wasserleitungswiese[szerkesztés]

A Wasserleitungswiese kocsiszínt 1977-ben nyitották meg, helyileg az U4-es metró északi részénél lévő Spittelau állomás közelében van. Napjainkban az U1-es és U4-es metrókat szolgálja ki. Ha egy szerelvény az U1-es metróra készül, akkor az U4-es metrón el kell mennie Schottenringig, majd ott egy összekötővágányra kell rátérnie, amin Stephansplatz állomáshoz juthat.

Innen lehetőség van az U2-es metróra is küldeni szerelvényt.

A kocsiszínbe U1, U11 és V sorozatú kocsik vannak állomásítva. Mivel az ezüstnyíl kocsik nem tudnak egymaguk közlekedni (csak párban) a gyorsabb vonat összeállítás érdekében egy 40 m átmérőjű fordítókorongot telepítettek, melyre ráfér egy egész ikermotorkocsi. Ez egész Európában a legnagyobb metró-fordítókorong.

Erdberg[szerkesztés]

Erdberg kocsiszín a metróhálózat legnagyobb telephelye; az U2-es és az U3-as metrókat szolgálja ki, helyileg az U3-as Erdberg állomása mellett található. 2008-ban az U2-es SchottenringStadion szakaszának átadásával kiépült egy köztelen vágány az U2 és U3 között.

A helykiválasztást indokolta, hogy kapcsolatban van a nemzeti vasúttársasággal, továbbá a közelben van az Wiener Südosttangente (A23) autópálya és hozzá kapcsolatos P+R parkoló is. A telephelyet a továbbiakban fejlesztették, 1994 óta itt működik a Wiener Linien központja.

A kocsiszínben U1, U2 és V sorozatú kocsikat tárolnak.

Michelbeuern[szerkesztés]

A kocsiszín az U6-os metró vonalán Michelbeuern állomás mellett található. A kocsiszín még a stadtbahnos időkben épült, és eleinte azt szolgálta, majd amikor átalakították metróvá, a kocsiszín is a Stadtbahnból átalakított metrót szolgálta. Ugyan ez az egyetlen komolyabb kocsiszín az U6-os metró vonalán, a metró szerelvényeinek főjavítását a Simmeringi villamosfűműhelyben végzik.[4] Mivel a simmeringi főműhely nem áll összeköttetésben, a metrószerelvényeknek a villamospályán kell haladniuk. Ennek érdekében a kocsiszín rendelkezik villamospálya-összeköttetéssel.

További tárolóállomások[szerkesztés]

A kocsiszíneken kívül vannak további tárolóállomások is. Itt meg tudják fordítani a szerelvényeket, tárolni tudják őket.

  • U1-es metró: Leopoldau
  • U2-es metró: Seestadt
  • U3-as metró: Ottakring
  • U4-es metró: Hütteldorf
  • U6-os metró: Rößlergasse

Biztosítóberendezések[szerkesztés]

A sínek közt futó vezeték az LZB adó

Az U6-os metró kivételével mindegyik metróvonal fel van szerelve egy német fejlesztésű vonatbefolyásolási rendszerrel, a Siemens LZB 500-al. Ez lehetőséget ad ahhoz, hogy a metró automata üzemmódban közlekedjen, és a járművezető csak felügyelje a rendszer működését. A bevezetésével pedig a hagyományos fényjelzők használata szükségtelenné vált, általában nem is használják. Továbbá ha a valami hiba adódik akkor az LZB a metrót a következő állomásra 15 km/h-s sebességgel bevontatja.

Az U2-es metrónál a Stadtion és Aspernstraße állomások között, valamint az U4-es metró két végállomásánál, Heiligenstadtnál és Hütteldorfnál már évek óta a vonatok alapból automata üzemmódban közlekednek a szerelvények, és azok fordítását is ez működteti. A járművezető a végállomásra érve kiszáll, és az LZB bevontatja a szerelvényt a táróvágányra. Aztán ha újra jön a vezető egy kulccsal hívhatja a szerelvényt, ami először megáll a peron végénél, felveszi a vezetőt, majd a peron elejére áll, hogy az utasok is beszállhassanak.

Művészet, kidekorált állomások[szerkesztés]

Kidekorált állomások
A Bécsi városfal egy darabja Stubentornál (U3)
A Bécsi városfal egy darabja Stubentornál (U3)
Volkstheater(U2 és U3)
Krieau(U2)
Ottakring (U3)
Ottakring (U3)
Westbahnhof (U3 és U6)
Westbahnhof (U3 és U6)
Landstraße /Wien Mitte/ (U3 és U4)
Enkplatz (U3)
Enkplatz (U3)
Praterstern (U1 és U2)

A bécsi metróállomások közül némelyik igen érdekes. Természetesen ide tartoznak a műemléknek számító régi Stadtbahnos állomások, de rajtuk kívül is akad jó pár érdekes. Ezek közül néhányat nemzetközi művészek festettek, mint például Peter Kogler, Nam June Paik, Anton Lehmden és Gottfried Kumpf. A legtöbb kidekorált állomás az U3-as metró vonalán van, ezért is szokták a „kultúrvonalnak” nevezni.

Az egyik legkülönlegesebb Stubentor állomás, ugyanis az állomás építése közben megtalálták a régi bécsi városfal egy darabját. Ezt az utasok számára láthatóvá tették és egy darabot ki is állítottak az állomás belsejében. A Schweglerstraße is igen érdekes, az állomásba különböző dolgok vannak belógatva, például egy Mini. A Westbahnhof állomáson az emberiség történetét és jelenkorát mutatja be egy rövidke kiállítás. A többi állomásban többnyire a falakra festettek fel különböző motívumokat vagy szép képeket.

Csomópontok[szerkesztés]

Állomás Vonalak
Karlsplatz Wien U1.svg Wien U2.svg Wien U4.svg
Praterstern Wien U1.svg Wien U2.svg
Stephansplatz Wien U1.svg Wien U3.svg
Schwedenplatz Wien U1.svg Wien U4.svg
Volkstheater Wien U2.svg Wien U3.svg
Schottenring Wien U2.svg Wien U4.svg
Landstraße Wien U3.svg Wien U4.svg
Westbahnhof Wien U3.svg Wien U6.svg
Längenfeldgasse Wien U4.svg Wien U6.svg
Spittelau Wien U4.svg Wien U6.svg

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. [1]
  2. [2]
  3. [3] Linie U5 wird türkis (Hozzáférés: 2014. augusztus 30.)
  4. Utcai metró Bécsben

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A 109 állomás úgy tevődik össze, hogy minden vonal minden állomását beszámítjuk. Például Karlsplatz háromnak számít, mert 3 különböző metrónak is van ott megállója. Ha viszont úgy számoljuk, hogy egy vonalhálózati térképen hány állomás van jelölve, akkor az állomások száma 98
  2. Akkor még nem létezett Spittelau állomás

Irodalom[szerkesztés]

  • Rudolf Gerlich (Red.): Wiener U-Bahn: ein Jahrhundertprojekt. Verlag Jugend & Volk, Wien 1980, ISBN 322419006X
  • Walter J. Hinkel (Hrsg.): 1969–1993: die 1. und 2. Ausbauphase der Wiener U-Bahn. Compress-Verlag, Wien 1985
  • Ernst Kurz: Die städtebauliche Entwicklung der Stadt Wien in Beziehung zum Verkehr, Magistrat der Stadt Wien Geschäftsgruppe Stadtplanung, Wien 1981
  • Wiener Linien GmbH (Hrsg.): 3 Jahrzehnte U-Bahn-Bau in Wien, Keller, Wien 2000, ISBN 3900607397

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécsi metró témájú médiaállományokat.