Bécsi metró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bécsi metró
U-Bahn Wien.svg
a hálózat térképe
a hálózat térképe
Adatok
Ország  Ausztria
Helyszín Bécs
Típus metróhálózat
Hálózat 78,4 km
Átadás 1976
Vonalak száma 5
Állomások száma 104[megj. 1]
Nyomtáv 1435 mm
Napi forgalom 1,4 millió fő
Éves forgalom 567,6 millió fő[1]
Üzemeltető
Üzemeltető Wiener Linien
Elhelyezkedése
Bécsi metró (Ausztria)
Bécsi metró
Bécsi metró
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 48° 14′ 29″, k. h. 16° 21′ 48″Koordináták: é. sz. 48° 14′ 29″, k. h. 16° 21′ 48″
A Bécsi metró weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécsi metró témájú médiaállományokat.

A bécsi metró (németül Wiener U-Bahn) az osztrák főváros, Bécs öt vonalból álló metróhálózata. Noha az első utasokat szállító metrószerelvény csak 1976. május 8-án indult el a 4-es metrón, de a metró építményei közül akad jó néhány, ami idén 118 éves. Ennek oka, hogy a 4-es és 6-os metró egy régi gőzvasúti hálózat hídjait használja, melyet már 1898-ban megnyitottak. Az immár öt vonalból álló hálózat a kezdetek óta ütemesen fejlődik, néhány évente adnak át új szakaszokat, illetve állomásokat. Ugyan öt metróvonal van, de mégis létezik 6-os jelzésű metró. Ennek egyszerű oka van: az 5-ös viszonylatszámot kihagyták. Ezt várhatóan 2023-ra pótolják be. A bécsi metrót naponta körülbelül 1,4 millió ember veszi igénybe, éves utasforgalma 567,6 millió fő. A metró egyik igen pozitív tulajdonsága, hogy a 6-os vonal kivételével a viszonylatok kompatibilisek egymással, vagyis egy metrószerelvény gond nélkül átmehet az egyik vonalról a másikra, nem olyan széttagolt a hálózat, mint a budapesti, ahol minden vonal különbözik a többitől. Emellett a metróvonalak és a többi közösségi közlekedési eszköz – különös tekintettel az S-Bahnra – koncepcionálisan is integrált rendszert alkotnak, mind a tarifarendszert tekintve, mind pedig menetrendileg.

Viszonylatok[szerkesztés]

Vonal Útvonal Építés Hossz Állomások

száma

Állomások

átlagos távolsága

Típus
U1 Reumannplatz ↔ Leopoldau 1978 – 2006 14,541 km 19 808 m nehézmetró
U2 Seestadt ↔ Karlsplatz 1980 – 2013 16,848 km 20 887 m nehézmetró
U3 Ottakring ↔ Simmering 1991 – 2000 13,402 km 21 670 m nehézmetró
U4 Hütteldorf ↔ Heiligenstadt 1976 – 1981 16,361 km 20 861 m nehézmetró
U6 Siebenhirten ↔ Floridsdorf 1989 – 1996 17,347 km 24 754 m könnyűmetró
A metróvonalak hossza
Viszonylat Hossz
U1
  
14,541 km
U2
  
16,848 km
U3
  
13,402 km
U4
  
16,361 km
U6
  
17,347 km

Története[szerkesztés]

Gőzvasút az 1800-as évek végén[szerkesztés]

A Stadtbahn sematikus térképe, benne jól felfedezhető a mai 4-es és 6-os metró vonala

Az 1800-as évek végén egy városi vasúthálózat megépítéséről döntöttek. A városi vasúthálózatnak kompatibilisnek kellett lennie a normál vasúti hálózattal, és több helyen összeköttetésben is állt vele. A városon belül magas hidakon haladtak a sínek, melyen gőzmozdonyok jártak. Az állomásokat Otto Wagner tervezte meg A hálózatot 1898-ban avatták fel, az utolsó vonalat 1901-ben adták át. Ezt hívták Stadtbahnnak. A vonalaknak viszont csak egy részét építették meg.

Gőzvasút a mai Josefstädter Straße állomásnál

Az egyik ilyen meg nem valósult vonal Pratersterntől indult volna a Reichsbrückehez, a másik egy belvárosi vonal lett volna, a mai 2-es metróhoz hasonló vonalvezetéssel. A megvalósított vonalak, azaz a Wientallinie, Gürtellinie, Donaukanallinie és Vorortelinie viszont nem hozták a várt sikereket. Egyrészről a vonalak nem érintették a belvárost, így az utazók többsége nem tudta használni, másrészről a menetjegyek is túl drágák voltak, illetve a díjszabás nem volt a villamoshálózatéval összehangolva. Érdekes módon a menetidők hosszabbak voltak, mint a párhuzamosan futó villamosvonalak esetében. Az Első világháború gazdasági következményei miatt a közlekedést 1918. december 8-án leállították, ami háborús helyzet lezárása után 1922. június elsején indult újra.

Elektromos Stadtbahnszerelvény 1980-ban, megfigyelhető rajta az felsővezetékes áramellátás

A népszerűség azonban nem javult, így – a Vorortelinie kivételével – az állami vasúttársaság abbahagyta az üzemeltetést. A Stadtbahnt leválasztották a nagyvasúti hálózatról, és az üzemeltetést Bécs város vette át. A hálózatot villamosították s további modernizálásokat hajtottak rajta végre, majd 1925-ben elindították az elektromos Stadtbahnt (német nevén Elektrische Stadtbahn).

Ezek a szép metróállomások az 1898-ban átadott Stadtbahn hagyatékai. A képen Josefstädter Straße látható.

Az elektromos Stadtbahn a gőzüzeműtől jóval népszerűbb lett, és jól beilleszkedett a városi közlekedésbe. Az 1970-es évekre viszont már elavultnak számított, így megkezdődött a korszerűsítés. Teszt jelleggel 1976-ban átalakították az egyik vágányt Heiligenstadt és Friedensbrücke között metrópályává és megindult rajta a tesztelés. A tesztek sikeresnek bizonyultak, így ez év május 8-án 4-es jelzéssel megnyílt az utasforgalom előtt a mindössze két állomást tartalmazó vonal.[megj. 2] A Stadtbahn pályája ezután fokozatosan lett átalakítva 4-es metróvá, ami 1981-ben elérte Hütteldorf végállomást, így létrejött a ma is ismert útvonala. A 6-os metró átadására viszont 1989-ig várni kellett, addig a Gürtellinie maradt Stadtbahn üzemű. Ennél az átalakításnál viszont költséghatékonyságból nem építették ki a harmadik sínes áramellátási rendszert, így ez a vonal műszakilag nagyban különbözik a többitől.

Az eredeti, 1898-as gőzvasút hagyatékai így a mai napig használatban vannak. A 4-es és 6-os metró nagyrészt az eredeti gőzvasútnak készült hidakon jár, továbbá az állomások közül is sok megőrizte az eredeti formáját.

Földalatti villamosból U2[szerkesztés]

Villamos a mai 2-es metró alagútjában

A villamosok eredetileg nem csak a Ringen, hanem az azt környező utcákban is jártak. Az autósforgalom azonban annyira megnövekedett, hogy a villamossín nagyban hozzájárult a dugók kialakulásához, ezért az utcák áteresztőképességét úgy növelték, hogy a villamost áthelyezték a föld alá. Már ekkor felmerült, hogy esetleg ne villamost, hanem metrót építsenek, de erre pénzhiány miatt nem került sor, továbbá Roland Rainer közlekedéskoncepciója kifejezetten metróellenes volt.

A 2-es metró 2010-es meghosszabbításánál átvezették a Duna felett

A földalatti villamoshálózat 1,8 km hosszú lett, és több kijárata is volt. A villamoshálózat azonban egyre népszerűtlenebb lett, amely következtében megnőtt az autósforgalom és nagyobbak lettek a forgalmi dugók. Ezt akarták megakadályozni egy új metró kiépítésével, mely vélhetően népszerűbb lesz a korábbi villamosnál. 1968-ban, két évvel a földalatti villamos átadása után bejelentették, hogy meg kívánják építeni az U2 metrójáratot a villamosok alagútjának felhasználásával. A 2-es metrót végül 1980-ban adták át a földalatti villamos alagútját felhasználva Karlsplatz és Schottenring között.

A 2-es metró először 2008-ban bővült. Ekkor az Ernst Happel Stadionban rendezték meg az osztrák-svájci közös rendezésű futball Európa-bajnokság több mérkőzését, ami megkívánta, hogy a stadion elérhető legyen metróval. (A metró előtt a 21-es villamos szállította a szurkolókat). Az új szakasz átadása után még kétszer lett meghosszabbítva a vonal: először 2010-ben az Aspernstraßéig, majd 2013-ban Seestadtig.

Az újonnan épített metrók (U1 és U3)[szerkesztés]

Épül a metró Karlsplatzon 1970-ben

Az 1-es metró Bécs másodiknak átadott metróvonala és egyben első újonnan épített metróvonala. Az első Reumannplatz–Karlsplatz szakaszát 1978-ban adták át az utasoknak. A vonalat 1982-ig többnyire rövidebb szakaszokkal megtoldották északi irányba, amíg el nem érte Kagrant. Ezután a következő hosszabbításra 2006-ig kellett várni. A pálya a Vorgartenstraße-ig a földfelszín alatt halad, majd onnantól kezdve északra végig magasvezetésűként megy tovább. Jelenleg is folyik egy újabb hosszabbítás, mégpedig ez déli irányban. Várhatóan 2017-re átadják a Reumannplatztól Oberlaa városrészig tartó pályát, amellyel az U1 Bécs leghosszabb metróvonala lesz.

A 3-as metró Bécs jelenleg legfiatalabb metróvonala. Először 1991-ben vehették igénybe az utasok az elég rövid Erdberg kocsiszíntől Volkstheaterig tartó szakaszon. Aztán néhány évenként újabb néhány állomással bővült, jelenlegi formáját 2000-ben nyerte el. Hossza csupán 13,402 km, így ez Bécs legrövidebb metrója, de forgalma igen nagy.

A mindig elmaradt U5[szerkesztés]

A tervek szerint 2023-ra az U5 átadásával így fog kinézni a vonalhálózati térkép

Az U2-es vonalat át fogják alakítani, a Rathaustól Karlsplatz felé eső eső szakasz átkerül az új U5-ös vonalhoz, és az U2-t Rathaustól a Matzleinsdorfer Platz-on keresztül a Wienerbergig hosszabbítják dél felé.[2] Az U5-ös vonal kiépítése már konkretizálódott: első szakasza a jelenlegi tervek szerint 2023-ran készülne el úgy, hogy részben a mai U2-es vonal alagútjának egy részét veszi majd igénybe, a Rathaus-tól pedig északnyugatra fordul. A kivitelezés várhatóan 2018-ban kezdődik el.[2] Egy 2014 nyarán lebonyolított online szavazás alapján az U5-ös vonal megjelenési színe türkizkék lesz.[3]

A nem aktuális U7[szerkesztés]

A 7-es metró megépítése egyelőre csak ötlet, mivel jelenleg az 5-ös metró kivitelezésének tervezése zajlik. A leendő új 7-es metrónak nincsenek konkrét tervei, de egyes elképzelések szerint Floridsdorf és Donaustadt között közlekedne északról keleti irányba. Érintené Floridsdorf vasútállomás és Kagrant. A metró megépítése azonban nagy költséggel járna, így inkább a 26-os gyorsvillamossal oldották meg a szállítást, mely közel ugyanannyi utast képes elszállítani, mint egy metró, de jóval kevesebbe kerül.

Szakaszok átadásai[szerkesztés]

Az állomások a mai nevükön szerepelnek.

Dátum Vonal Az átadott/megszüntetett szakasz vagy megálló
1976. május 8. U4 Heiligenstadt ↔ Friedensbrücke (Ekkor még csak ez a két állomás volt)
1978. február 25. U1 Reumannplatz ↔ Karlsplatz
1978. április 3. U4 Friedensbrücke ↔ Schottenring
1978. augusztus 15. U4 Schottenring ↔ Karlsplatz
1978. november 18. U1 Karlsplatz ↔ Stephansplatz
1979. november 24. U1 Stephansplatz ↔ Nestroyplatz
1980. augusztus 30. U2 Schottenring ↔ Karlsplatz
1980. október 26. U4 Karlsplatz ↔ Meidling Hauptstraße
1981. február 28. U1 Nestroyplatz ↔ Praterstern
1981. augusztus 31. U4 Meidling Hauptstraße ↔ Hietzing
1981. december 20. U4 Hietzing ↔ Hütteldorf
1982. szeptember 3. U1 Praterstern ↔ Kagran
1989. október 7. U6 Bahnhof Meidling ↔ (Nußdorfer Straße) ↔ Heiligenstadt
Bahnhof Meidling ↔ (Nußdorfer Straße) ↔ Friedensbrücke
U6 Längenfeldgasse állomás
U4
1991. március 4. U6 Nußdorfer Straße ↔ Friedensbrücke
1991. április 6. U3 Erdberg ↔ Volkstheater
1993. szeptember 4. U3 Volkstheater ↔ Westbahnhof
1994. szeptember 3. U3 Westbahnhof ↔ Johnstraße
1995. április 15. U6 Bahnhof Meidling ↔ Siebenhirten
1995. október 7. U4 Spittelau állomás
1996. május 4. U6 Nußdorfer Straße ↔ Floridsdorf

Nußdorfer Straße ↔ Heiligenstadt

1998. december 5. U3 Johnstraße ↔ Ottakring
2000. december 2. U3 Erdberg ↔ Simmering
2006. szeptember 2. U1 Kagran ↔ Leopoldau
2003 szeptember 27. U2 Lerchenfelder Straße állomás
2008. május 10. U2 Schottenring ↔ Stadion
2010. október 2. U2 Stadion ↔ Aspernstraße
2013. október 5. U2 Aspernstraße ↔ Seestadt

Sematikus térkép a vonalak átadásáról és diagram a metróhálózat évenkénti hosszáról (minden évben az az év végén lévő adatok vannak feltüntetve):

U-Bahn Wien Eröffnungen.gif

Járművek[szerkesztés]

A bécsi metróban közlekedő járművek két nagy csoportra oszthatóak, a könnyűmetró járműveire (U6), és a nehéz metrók járműveire (minden, ami nem U6). Ezek műszakilag nagyban különböznek egymástól, hiszen LZB vonatbefolyásoló rendszer csak a nehézmetrókon működik, és azok harmadik sínből kapják az áramot, míg a 6-os metró felsővezetékes.

Nehézmetrók járművei[szerkesztés]

A nehézmetrókon a kezdetektől fogva az ezüstnyíl járművek közlekednek. Ezek az első generációs járművek. A legelső járművet 1972-ben legyártották, négy évvel az első utasokat szállító szerelvény elindulása előtt. Az ezüstnyilak, vagyis az U sorozatú járművek négy altípusra bonthatóak, az U, U1, U11 és U2 típusváltozatokra. Köztük csak motorikusan van különbség, külső megjelenésük egységes. A legidősebb típusváltozat az alapváltozatú U, annak a továbbfejlesztett változata az U1 és U11. Az U járművek egy része 2000 és 2009 között korszerűsítésen esett át, így megszületett az U2 altípus is. Egy átlagos ezüstnyilakból álló szerelvény három ikermotorkocsiból áll (egy ikerkocsit két kocsi alkot), Egy teljes szerelvényben 294 ülőhely, valamint 546 állóhely van. A járművek nem légkondicionáltak.

Részben az ezüstnyilak cseréjére, részben pedig a hálózatbővüléssel jelentkező nagyobb járműigény miatt az 1990-es évek végén kifejlesztették a V típusú járműveket. A prototípus 2000-ben, a sorozatkocsik pedig 2006 óta fokozatosan állnak forgalomba. Egy szerelvény hat kocsiból áll, ezek utastere egybefüggő, így az utasok át tudnak közöttük járni. Egy szerelvény 260 ülőhellyel és 1064 állóhellyel rendelkezik. Minden jármű klimatizált.

Kép Típus Eredeti darabszám Jelenleg forgalomban Pályaszámok Kocsiszín Bécsben közlekedik Viszonylatok
Forgalmi járművek
Metrou4.JPG U1 és U11 117 db ikerkocsi 2201 - 2317
3201 - 3317
Wasserleitungswiese és Erdberg 1986 óta U1, U2, U3, U4, vagyis az U6 kivételével minden
U2 Seestadt BS 02.jpg U2 74 db ikerkocsi
(U típusból átépítve)
2063 - 2136
3063 -3136
Erdberg 2000 óta Jellemzően U2 és U3, de az U6 kivételével bárhol felbukkanhat
Sidc 366.jpg V 57 db szerelvény
(szerelvényenként 6 kocsi)
3801-3922; 2401-2522; 2801-2922 Wasserleitungswiese és Erdberg 2000 óta U1, U2, U3, U4, vagyis az U6 kivételével minden
Egykori járművek
3007, Stadtpark.jpg U 135 db ikerkocsi 0 db 2001 - 2136
3001 - 3136
1972 - 2016

A könnyűmetró járművei[szerkesztés]

A 6-os metrón kezdetben az E6 és c6 típusú járművekkel lehetett utazni, amelyek többsége a metró elődjén, a Stadtbahnon közlekedtek eredetileg, és miután 1989-ben azt átalakították metróvá a járműveket is megtartották egy kisebb modernizálással. Az első darab 1979-ben, az utolsó 1990-ben készült, gyártójuk a Lohner-Werke volt, ami ma a Bombardierhez tartozik.

Ezeknek a járműveknek a kiváltására vásároltak a Bombardiertől alacsonypadlós T típusú járműveket. Az első 1992-ben, az utolsó 2000-ben készült. Mivel a korábbi típusokkal kompatibilis volt éveken át vegyes szerelvények is előfordultak. A T járművek továbbfejlesztett változata a T1, ami külsőre szinte teljesen megegyezik a sima T megjelenésével. Jelenleg ez a két típus közlekedik a 6-os vonalon, amelyek kompatibilisek egymással, így vegyes szerelvények is előfordulnak. Egy átlagos szerelvény négy járműből áll, ahol 232-en tudnak leülni, és további 544 utasnak jut állóhely.


Kép Típus Eredeti darabszám Jelenlegi darabszám Pályaszámok Kocsiszín Bécsben közlekedik Viszonyaltok
Forgalmi járművek
I9473 Hp Tscherttegasse, ET 2660.jpg T 78 db jármű 2601 - 2678 Michelbeuern 1993 óta Csak az U6, de villamospályán is tud mozogni
U-Bahn Wien T1.JPG T1 66 db jármű 2679 - 2744 Michelbeuern 2008 óta Csak az U6, de villamospályán is tud mozogni
Egykori járművek
Vienna U6 wiental.jpg E6
(motorkocsi)
48 db  ? 4901 - 4948 1980 - 2008 1989-ig Stadtbahn, utána U6. Képes volt villamosként is működni
C6 Nieuwegein Spitstram.JPG c6
(pótkocsi)
46 db  ? 1901 - 1946 1980 - 2008 1989-ig Stadtbahn, utána U6. Képes volt villamosként is működni

Kocsiszínek[szerkesztés]

Wasserleitungswiese kocsiszín
Erdberg, forgalomirányítási központ
A körülbelül 264000 m² alapterületű Simmeringi főműhely

A kocsiszínekben csak kisebb javítási és karbantartási munkákat tudnak végezni, minden jármű főjavítását a Simmeringi főműhely végzi.

Wasserleitungswiese[szerkesztés]

A Wasserleitungswiese kocsiszínt 1977-ben nyitották meg, helyileg a 4-es metró északi részénél lévő Spittelau állomás közelében van. Napjainkban az 1-es- és 4-es metrókat szolgálja ki. Ha egy szerelvény az 1-es metróra készül, akkor a 4-es metrón el kell mennie Schottenringig, majd ott egy összekötővágányra kell rátérnie, amin Stephansplatz állomáshoz juthat. Innen lehetőség van a 2-es metróra is küldeni szerelvényt. A kocsiszínbe U1, U11 és V sorozatú kocsik vannak állomásítva. Mivel az ezüstnyíl kocsik nem tudnak egymaguk közlekedni (csak párban) a gyorsabb vonat összeállítás érdekében egy 40 m átmérőjű fordítókorongot telepítettek, melyre ráfér egy egész ikermotorkocsi. Ez egész Európában a legnagyobb metró-fordítókorong.

Erdberg[szerkesztés]

Erdberg kocsiszín a 2-es és 3-as metrókat szolgálja ki, helyileg a 3-as metró Erdberg állomása mellett van. A Bécsi metrónak ez a legnagyobb telephelye. A 2-es metrót csak 2008 óta, amikor is meghosszabbították a Stadionig és kiépült egy köztelen vágány az U2 és U3 között. A helykiválasztást indokolta, hogy kapcsolatban van a nemzeti vasúttársasággal, továbbá a közelben van az Wiener Südosttangente autópálya és hozzá kapcsolatos P+R parkoló is. A telephelyet a továbbiakban fejlesztették, 1994 óta itt működik a Wiener Linien központja.

A kocsiszínbe U1, U2 és V sorozatú kocsik vannak állomásítva.

Michelbeuern[szerkesztés]

A kocsiszín a 6-os metró vonalán Michelbeuern állomás mellett van. A kocsiszín még a stadtbahnos időkben épült, és eleinte azt szolgálta, majd amikor átalakították metróvá, a kocsiszín is a Stadtbahnból átalakított metrót szolgálta. Ugyan ez az egyetlen komolyabb kocsiszín a 6-os metró vonalán, a metró szerelvényeinek főjavítását a Simmeringi villamosfűműhelyben végzik.[4] Mivel a Simmeringi főműhely nem áll összeköttetésben, a metrószerelvényeknek a villamospályán kell haladniuk. Ennek érdekében a kocsiszín rendelkezik villamospálya-összeköttetéssel.

További tárolóállomások[szerkesztés]

A kocsiszíneken kívül vannak további tárolóállomások is. Itt meg tudják fordítani a szerelvényeket, tárolni tudják őket.

  • 1-es metró: Leopoldau
  • 2-es metró: Seestadt
  • 3-as metró: Ottakring
  • 4-es metró: Hütteldorf
  • 6-os metró: Rößlergasse

Biztosítóberendezések[szerkesztés]

A sínek közt futó vezeték az LZB adó

A 6-os metró kivételével mindegyik metróvonal fel van szerelve egy német fejlesztésű vonatbefolyásolási rendszerrel, a Siemens LZB 500-al. Ez lehetőséget ad ahhoz, hogy a metró automata üzemmódban közlekedjen, és a járművezető csak felügyelje a rendszer működését. A bevezetésével pedig a hagyományos fényjelzők használata szükségtelenné vált, általában nem is használják. Továbbá ha a valami hiba adódik akkor az LZB a metrót a következő állomásra 15 km/h-s sebességgel bevontatja.

A 2-es metrónál a Stadtion és Aspernstraße állomások között, valamint 4-es metró két végállomásánál, Heiligenstadtnál és Hütteldorfnál már évek óta a vonatok alapból automata üzemmódban közlekednek a szerelvények, és azok fordítását is ez működteti. A járművezető a végállomásra érve kiszáll, és az LZB bevontatja a szerelvényt a táróvágányra. Aztán ha újra jön a vezető egy kulccsal hívhatja a szerelvényt, ami először megáll a peron végénél, felveszi a vezetőt, majd a peron elejére áll, hogy az utasok is beszállhassanak.

Művészet, kidekorált állomások[szerkesztés]

Kidekorált állomások
A Bécsi városfal egy darabkája Stubentornál (U3)
A Bécsi városfal egy darabkája Stubentornál (U3)
Volkstheater(U2 és U3)
Krieau(U2)
Ottakring (U3)
Ottakring (U3)
Westbahnhof (U3 és U6)
Landstraße /Wien Mitte/ (U3 és U4)
Enkplatz (U3)
Praterstern (U1 és U2)

A bécsi metróállomások közül némelyik igen érdekes. Természetesen ide tartoznak a műemléknek számító régi Stadtbahnos állomások, de rajtuk kívül is akad jó pár érdekes. Ezek közül néhányat nemzetközi művészek festettek, mint például Peter Kogler, Nam June Paik, Anton Lehmden és Gottfried Kumpf. A legtöbb kidekorált állomás a 3-as metró vonalán van, ezért is szokták a „kultúrvonalnak” nevezni.

Az egyik legkülönlegesebb Stubentor állomás, ugyanis az állomás építése közben megtalálták a régi bécsi városfal egy darabját. Ezt az utasok számára láthatóvá tették és egy darabkát ki is állítottak az állomás belsejében. Schweglerstraße is igen érdekes, az állomásba különböző dolgok vannak belógatva, például egy Mini.

Westbahnhof állomáson az emberiség történetét és jelenkorát mutatja be egy rövidke kiállítás. A többi állomásban többnyire a falakra festettek fel különböző motívumokat vagy szép képeket.

Csomópontok[szerkesztés]

Állomás Vonalak
Karlsplatz Wien U1.svg Wien U2.svg Wien U4.svg
Praterstern Wien U1.svg Wien U2.svg
Stephansplatz Wien U1.svg Wien U3.svg
Schwedenplatz Wien U1.svg Wien U4.svg
Volkstheater Wien U2.svg Wien U3.svg
Schottenring Wien U2.svg Wien U4.svg
Landstraße Wien U3.svg Wien U4.svg
Westbahnhof Wien U3.svg Wien U6.svg
Längenfeldgasse Wien U4.svg Wien U6.svg
Spittelau Wien U4.svg Wien U6.svg

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. [1]
  2. ^ a b [2]
  3. [3] Linie U5 wird türkis (Hozzáférés: 2014. augusztus 30.)
  4. Utcai metró Bécsben

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A 104 állomás úgy tevődik össze, hogy minden vonal minden állomását beszámítjuk. Például Karlsplatz háromnak számít, mert 3 különböző metrónak is van ott megállója. Ha viszont úgy számoljuk, hogy egy vonalhálózati térképen hány állomás van jelölve, akkor az állomások száma 93
  2. Akkor még nem létezett Spittelau állomás

Irodalom[szerkesztés]

  • Rudolf Gerlich (Red.): Wiener U-Bahn: ein Jahrhundertprojekt. Verlag Jugend & Volk, Wien 1980, ISBN 3-224-19006-X
  • Walter J. Hinkel (Hrsg.): 1969–1993: die 1. und 2. Ausbauphase der Wiener U-Bahn. Compress-Verlag, Wien 1985
  • Ernst Kurz: Die städtebauliche Entwicklung der Stadt Wien in Beziehung zum Verkehr, Magistrat der Stadt Wien Geschäftsgruppe Stadtplanung, Wien 1981
  • Wiener Linien GmbH (Hrsg.): 3 Jahrzehnte U-Bahn-Bau in Wien, Keller, Wien 2000, ISBN 3-900607-39-7

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécsi metró témájú médiaállományokat.