Hanbok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Női és férfi hanbok

A hanbok (hangul: 한복, handzsa: 韓服?), Észak-Koreában: csoszonot (hangul: 조선옷, handzsa: 朝鮮옷, RR: joseon-ot?), hagyományos koreai öltözék. A három koreai királyság idejében (1-7. század) jelent meg az alapdizájn, ami azóta számos változáson esett át, főként a női hanbok. A környező országok viseletei is befolyásolták a megjelenését, különösen a kínai és a mongol öltözékek.

A hanbok két alapvető részből áll, ez a nők esetében a csogori (저고리, kabátka, felsőrész) és a cshima (치마, szoknya), a férfiaknál a csogori és a padzsi (바지, nadrág), ezen felül azonban számos ruhadarab egészíti ki. A Csoszon-korban a ruha anyaga, színe jellemző volt a viselője társadalmi helyzetére, a férfiak esetében igen fontos kiegészítőnek számítottak a különféle kalapok, melyek a férfi rangját, foglalkozását, hivatali beosztását is tükrözték. A nők kiegészítőként különféle hajtűket használtak, a gazdag hölgyek és a kiszengek körében elterjedt volt a terjedelmes, díszített, nehéz paróka is. Az egyes családi és nemzeti ünnepek, konfuciánus ceremóniák alkalmával a koreaiak csak meghatározott öltözékeket viselhettek.

A modern időkben a hanbokot csak különleges eseményeken, ünnepek alkalmával, esküvőkön, temetéseken hordják a koreaiak, a mindennapokból kiszorította a hanbokot a nyugati stílusú öltözködés. A hanbok jelenkori népszerűsítéséhez hozzájárultak a szagukok, azaz a történelmi jellegű televíziós sorozatok, amelyek számára sok esetben neves divattervezők készítik el a kosztümöket.

Története[szerkesztés]

Korai hanbok a három királyság idejéből
Korjói úrhölgy öltözete
Férfiak hanbokban, 1863

A hanbok alapdizájnja a három koreai királyság idejében (1-7. század) jelent meg, azóta számos változáson esett át az öltözék, főként a női hanbok alakult át látványosabban. A korai hanbok az északi szkíták, illetve Nyugat-Kínával határos nomád népek öltözékének, a kaftánnak jellegét viseli magán és egyértelműen lovas nomád életmódot tükrözött.[1] A Kogurjo sírok tanúsága szerint a nők V-nyakú, csípőig érő felsőt viseltek, nadrág fölött hosszú szoknyával, a férfiak a nőkéhez hasonló felsőt, bő szárú nadrággal.[2] A hanbok fejlődésére hatással voltak a környező országok viseletei is, leginkább a kínai és a mongol, bár legtöbbször csak időszakosan mutatható ki a hatásuk. A mongol öltözet erőteljesebben befolyásolta a hanbokot, annak köszönhetően, hogy a Korjo-dinasztia korában (918–1392) több mongol hercegnő is bekerült a királyi udvarba feleségként.[3][4] A sillai királyok és udvar öltözködésére a kínai uralkodóházak viseleti rendszere volt nagy hatással. A köznép öltözködését ezek a hatások nem befolyásolták olyan mértékben, mint az uralkodó osztályét.[2]

A férfiak nadrágja eleinte szűkebb volt, a lovaglást megkönnyítendő, azonban később bővebb szárúak lettek, elősegítve a könnyebb fizikai munkát és kényelmesebbé téve a padlón ülést. A csogori hossza és jellege eleinte mind a férfiak, mind a nők esetében ugyanolyan volt, csípőig vagy még alább ért, szűk ujjú volt, ami a nomád, vadászó életmódot tükrözte. A női csogori eleinte hosszú volt, csípőig ért, és a derékon övvel kötötték meg, az idők folyamán azonban egyre rövidebbé vált, valószínűleg a Csoszon-kor közepétől kezdődően. A 16. században még igen bő ruhákban jártak a nemesek, mert a gazdagság egyfajta mutatója volt az, hogy megengedhették maguknak a felesleges anyagot. A 17. században, valószínűleg a rosszabb gazdasági helyzet miatt már a viselőre szabták a hanbokot és nem használtak felesleges anyagot. A csogori ekkor derékig ért, és innen kezdődött a szoknya. A Csoszon-kor végén a csogori már olyan rövid volt, hogy a hónalj alatt végződött, és lekerekítették az elejét, hogy elfedje a melleket, ekkor lett a szoknya mell fölött kezdődő. A 20. század közepén jött újra divatba a hosszabb csogori. A csogorit megkötő korum hossza a ruhadarab hosszának változásával fordított arányban változott. A korumot a Kogurjo-korban még a bal oldalon kötötték meg, később azonban a jobb oldalra került. A férfi csogori hossza és jellege gyakorlatilag a Silla királyság óta változatlan.[5][3][6][7]

A cshima az ősi Kínából származik, mely a Korjo-korszakban egyre bővebb és terjedelmesebb lett, a 6-7 méter szélességet is elérte. A cshima hossza, terjedelme, az alsószoknyák száma és milyensége a viselője társadalmi státusát is mutatta. A kiszengeknek (a gésákhoz hasonló, szórakoztató hölgyek) például a szoknya alját bal oldalon fel kellett húzniuk, hogy kilátszódjon az alsószoknyájuk – ez jelezte a foglalkozásukat. A cshima jellegzetes szoknya, ugyanis nem a deréknál, hanem a mell fölött rögzítik szalagokkal, ez valószínűleg az éghajlati és kulturális sajátosságok miatt alakult így, hogy biztosíthassa a szabad mozgást, de megtartsa a test hőjét.[3][6][7]

Az öltözékeket megkülönböztették alkalom szerint is, a hétköznap viselt ruhák mások voltak, mint az ünnepeken, az ősök tiszteleti ünnepségein vagy temetéskor viseltek. Ugyancsak mások voltak a jellemzői a férfi, női és gyermek hanbokoknak.

A férfiak és nők egyaránt különféle sapkákat, kalapokat, illetve különleges alkalmakkor fejdíszeket is viseltek. A nők hajába díszes hajtű, pinjo került, melynek anyaga és hossza a hölgy társadalmi helyzetét is tükrözte. A ruhaanyagok minőségéből, színéből, mintázatából és férfiak esetében a kalap formájából is meg lehetett állapítani viselőjük helyét a társadalmi ranglétrán vagy beosztását a hivatalokban.[8]

A hanbok a 19. század végéig mindennapos viselet volt, a 20. században azonban (főként Dél-Koreában) gyorsan felváltották a nyugati öltözékek. A 21. században a hanbokot már csak különleges eseményeken, ünnepek alkalmával, esküvőkön, temetéseken viselik a koreaiak. A modern hanbokkollekciók a világ divatkifutóin is megjelentek, az egyik legismertebb hanbok-divattervező I Jonghi, aki számos televíziós sorozat (például a Moon Embracing the Sun és a Queen Seondeok) számára is tervezett hanbok kosztümöket.[4][9]

Anyaga és karbantartása[szerkesztés]

Modern rami szövet Japánból

A Szankuocse (三国志, pinjin: Sān Guó Zhì) kínai feljegyzései szerint az i.e. első században már létező Pjonhan konföderációban [* 1] már ismerték a selyemszövés technikáját. A sillai királyok kifejezetten támogatták a selyemhernyó-tenyésztést és a selyemelőállítást, Kjongmun király (861–875) pedig több szekérnyi különlegesen jó minőségű rami szövetet küldetett a Tang-dinasztiának ajándékként. A Csoszon idejében a legjobb minőségű kendert Jukcsinban (Hamgjong tartomány) állították elő.[10] Ebben a korban a szövéssel előállított ruhaanyagot fizetőeszközként is használták, a köznép például ekképp fizetett adót.[11]

A közemberek viselete általában egyszerű, fehér pamut vagy vászon volt, drágább anyagokat csak a nemesség engedhetett meg magának. A köznép színes ruhákat leginkább csak ünnepek vagy nagy családi események (esküvő, temetés) alkalmával viselhetett. A nemesség, illetve a tehetősebbek a fehér pamut és vászon mellett megengedhették maguknak az olyan drága szöveteket is, mint a különleges rami, a selyem, a szatén vagy a muszlin. A szöveteket természetes színezékekkel festették, például virágok szirmaiból vagy fák kérgéből nyerték ki a színezékeket fáradságos munkával.[8]

A ruhák karbantartására nagy hangsúlyt fektettek. A Csoszon-korban kifejezetten nagy erénynek számított a tisztaság, odafigyeltek a megjelenésre. A férfiak sosem hagyták el az otthonukat rendezetlen, vagy tisztségüknek, rangjuknak nem megfelelő öltözékben. A felnőtt férfiak státusuknak, foglalkozásuknak megfelelő kalapot hordtak, amit olajozott papírból készült esőkalappal (갈모, kalmo) védtek az eső ellen. A király előtti megjelenést is vissza lehetett utasítani, ha valakinek nedves lett az öltözéke, nem volt ugyanis illendő ily módon társaságban megjelenni. A pamut- és vászonruhákat lúggal mosták, amit széna, babhéj és fa hamujából állítottak elő. A selyemruhákat mungóbab és adzuki bab őrleményével, valamit tofu és rizs főzéséből visszamaradt vízzel tisztították. A ruhákat keményítették is, rizs-, burgonya- és hajdinakeményítő felhasználásával. A kikeményített, nedves ruhát kendőbe tekerték és a földre terítve végigtaposták, hogy a gyűrődéseket eltávolítsák. Ezt követően deszkára helyezték és bottal végigverték, majd vasalták. A különféle pecséteket, szennyeződéseket növényi anyagokkal távolították el (gyógytea főzése után maradt vízzel, gyömbérrel, tarlórépával, fokhagymával, körtefa levelével).[10][7]

Színek és minták[szerkesztés]

Lásd még: kumbak
Királyi és királynéi hanbok a Silla-korból

A színeknek nagy jelentősége volt, a köznép csak bizonyos színeket viselhetett, egyes színek a nemesség számára voltak fenntartva. Az univerzum középpontját szimbolizáló aranysárgát az uralkodói család viselhette. Egy időben a koreai királyok nem is hordhattak arany színű ruhát, mert az a kínai császár színe volt, így csak a vöröset viselhették, de olyan időszakokban, amikor a kínai befolyás gyengült, a koreai uralkodó is viselt arany színt.[8][3] A vörös, a gazdagság és a jó szerencse színe, az esküvői ruhákban köszönt vissza. Az indigó, az állandóság szimbóluma, az udvarhölgyek (궁녀, kungnjo) és a tudósok színe volt. A fekete, a teremtés forrásának és az végtelenségnek a színe, a férfiak kalapjában jelent meg.[7] A férfiakat a keleti égtájjal azonosítja a koreai kultúra, ennek színe pedig a kék, így a nemes férfiak a kék árnyalatait viselték (jádekéknek nevezett világosabb kék színt, „kacsatojáskéket” és a bézs egy árnyalatát). A női hanbok színe a piros világosabb árnyalatait tükrözte (rózsaszín, lila), illetve a kék, a sárga és barna árnyalatokat. A hajadon lányok élénkebb, a férjezett asszonyok sötétebb színekben jártak.[12]

A nyakrész, ujjrész, a szalagok és zsinórok kontrasztos színekkel készültek, mert a koreaiak véleménye szerint ez kiemeli az öltözet szépségét. A fehér szín mindig kifejezetten nagyon kedvelt volt a koreaiak körében, mert úgy vélték, kiváló kontrasztot nyújt a fekete hajjal szemben. A komplementer színek (zöld–vörös, kék–sárga) is igen gyakoriak, akárcsak az egymástól nagyon elütő, élénk színkombinációk, mint a zöld–kék, sárga-vörös, mert figyelemfelkeltőek. Az alapszínekről úgy vélik a koreai kultúrában, hogy távol tartja a gonoszt. A kiegészítők és a hímzett minták színeinél az alapszínek harmóniájára törekedtek.[13]

A koreai hanbok jellegzetessége, hogy rendszerint kerülték a mintákat, az egyszerű megjelenést preferálták, aminek eredményeképp a hanbok nagy felületeken „üres”, vagyis minta nélküli volt. Amennyiben mintát is használtak, általában az anyagba szövést részesítették előnyben az utólagos dekorálással szemben. Díszítés helyett a bő szoknyarész redőzését kedvelték, ami mozgás közben elegánssá és kifinomulttá tette a viselőjét. A nagy, minta nélküli felületeket azonban más módon ki lehetett használni, szokásos volt például, hogy a nemesurak maguk festettek mintát, szöveget a kiszengek szoknyájára, amit a kiszengek büszkén mutogattak.[13]

A koreai hanbokot az egyszerű színkombinációk alkották

Koreában a különféle ceremóniák alkalmával is meghatározott színeket viselnek. A vőlegény anyja például a kék (vagy ahhoz hasonló) színeket ölt magára, a menyasszony anyja a rózsaszín árnyalatait. A női hanbok esetében a lila gallér a férjet jelképezi, a kék kézelő a fiúgyermeket. A zöld csogorival kombinált vörös cshima a menyasszonyok számára van fenntartva, a hajadon lányok az ünnepségek alkalmával sárga csogorit és vörös cshimát viselnek.[13]

Egyes mintáknak is meghatározott jelentésük van. A menyasszonyi hanbokon a bazsarózsa a gazdagság és a megbecsültség óhaját fejezte ki, a gránátalma a sok gyermeket szimbolizálta. A fejsze a fiúgyermek jelképe volt, ezért az állapotos asszonyok fejsze alakú függőket hordtak, hogy kifejezzék a fiúgyermek iránti óhajukat. A sárkány-, főnix-, daru- és tigrismotívumokat csak a nemesség és a magas rangú katonák használhatták. Szokásos volt egyes, jó szerencsét, hosszú életet és egyéb pozitív jelentést sugalló kínai írásjegyek motívumként való használata is.[13] A nemesek és a királyi család tagjai aranyozott mintákat (금박, kumbak) is viseltek, amelyeket leheletvékony aranylapokból készítettek mesteremberek.[14]

Összeállítása és kiegészítői[szerkesztés]

A hanbok részei
férfi csogori (jeogori) részei: 1. hvadzsang (hwajang) (화장) 2. kode (godae) (고대) 3. szomeburi (somaeburi) (소매부리) 4. szome (somae) (소매) 5. korum (goreum) (고름) 6. u (우) 7. torjon (doryeon) (도련) 8, 11. csindong (jindong) (진동) 9. kil (gil) (길) 10. pere (baerae) (배래) 12. kit (git) (깃) 13. tongdzsong (dongjeong) (동정)
férfi csogori részei: 1. hvadzsang (화장) 2. kode (고대) 3. szomeburi (소매부리) 4. szome (소매) 5. korum (고름) 6. u (우) 7. torjon (도련) 8, 11. csindong (진동) 9. kil (길) 10. pere (배래) 12. kit (깃) 13. tongdzsong (동정)
női csogori (jeogori) részei: 1. tongdzsong (dongjeong) (동정), 2. kit (git) (깃), 3. kkuttong (kkeutdong) (끝동), 4. szop (seop) (섶), 5. korum (goreum) (고름), 6. pere (baerae) (배래)
női csogori részei: 1. tongdzsong (동정), 2. kit (깃), 3. kkuttong (끝동), 4. szop (섶), 5. korum (고름), 6. pere (배래)

A hanbok két alapvető részből áll, ez a nők esetében a csogori (저고리, kabátka, felsőrész) és a cshima (치마, szoknya), a férfiaknál a csogori és a padzsi (바지, nadrág).[15]

Női hanbok[szerkesztés]

A csogori, azaz a felsőrész a nőknél jelentősen rövidebb, mint a férfiaknál, mell alatt végződik, akár egy boleró. Féloldalas vastag masnival (korum) kötik meg meghatározott módon. A tongdzsong levehető papírgallér, ami segít kihangsúlyozni a nyakat. A csogori téli változata a prémmel bélelt, vastag katcsogori (갓저고리). A téli hidegben gyakran viseltek kabátot is, melynek neve turumagi (두루마기). A nők, ha kiléptek az utcára, a hanbok öltözék fölé még egy színes köpenyt is terítettek, amit a fejükre húztak, hogy eltakarják magukat. A köznép által viselt ilyen köpeny neve sszuge cshima (쓰개치마), a nemes hölgyek által viselté csangot (장옷).[6]

A cshima négyszögletes vagy csőszerű, redőzött szoknya, melyet a mell fölött rögzítenek hosszú szalagokkal. A hanbok szoknya a praktikusságot és a konfuciuszi értékrendet egyaránt tükrözte, a bő szoknya teljesen elrejtette viselője alakját, viszont elegendő mozgásteret biztosított a gyakran guggoló pozícióval járó háztartási munkák elvégzéséhez.[6]

Az alsónemű összefoglaló neve szokkot (속곳), melynek több fajtája létezik. Az alsószoknya szokcshima[* 2] (속치마), de előfordult a szokpadzsi[* 3] (속바지) is, ami a hanbok szoknya alatt viselt nadrág. A csogori alá szokcsokszam[* 4] (속적삼) nevű alsóing került. Az alsónemű viselete rendkívül fontosnak számított, ezért előfordult, hogy az alsóruha anyaga, minősége jobb volt, mint a külső, látható rétegé. Egyes nők akár hét rétegnyi alsóruhát is viseltek. Az öltözéket különleges formájú rövid, zokniszerű harisnya, a poszon (버선) egészítette ki.[12]

  • Női hanbok
    Női hanbok
  • Csangot (Jangeot)
    Csangot
  • Cshima (Chima)
    Cshima
  • Poszon (Boseon)
    Poszon

Férfi hanbok[szerkesztés]

A férfi hanbok alapvető darabjai a csogori (저고리, felsőrész) és a padzsi (바지, nadrág). A nadrág alatt viselték a szokkoi[* 5] (속고의) elnevezésű alsónadrágot. A padzsi alját egy vastag szalaggal (대님, tenim) rögzítették a boka körül, a poszon (버선), azaz a zokni felvételét követően.[* 6] A csogorira csokki (조끼) vagy pedzsa (배자), azaz mellény került, ami fölött felöltőt (마고자, magodzsa) viseltek. Utcára lépéskor erre került a turumagi (두루마기). A nemesség topho-nak (도포) nevezett köpenyt hordott. A phoknak 12 fajtája volt (a turumagi is ide tartozik), aszerint, hogy ki milyen társadalmi pozíciót töltött be. Az öltözéket kalap (갓, kat) egészítette ki.[16][12][17] A férfi hanbok öltözési sorrendje attól függ, milyen ruhadarabokat vesznek fel.[18]

  • Idős férfi hanbokban: padzsi (baji)t és csogori (jeogori)t visel, a csogori (jeogori) felett pedig csokkit (jokki).
    Idős férfi hanbokban: padzsit és csogorit visel, a csogori felett pedig csokkit.
  • Magodzsa (Magoja)
    Magodzsa
  • Vlagyimir Putyin a puszan (busan)i APEC-találkozón turumagi (durumagi)ba öltöztetve
    Vlagyimir Putyin a puszani APEC-találkozón turumagiba öltöztetve
  • Topho (Dopo) és kat (gat)
    Topho és kat

Gyermek hanbok[szerkesztés]

A gyermekek által viselt hanbok összeállítása életkortól függően változott. Az újszülöttek viselete a penet csogori (배냇저고리) volt, nyakrész nélkül.[* 7] A tol, azaz az első születésnap alkalmával szektong csogoriba (색동저고리) öltöztették, ami színes csíkokkal díszített. A kabátka az obangszek (오방색) koncepcióról kapta a nevét, ami a koreai kultúrában igen fontos szerepet tölt be. E szerint az öt égtájhoz (kelet, nyugat, dél, észak és közép) öt színt társítanak, ezek a vörös, a fehér, a fekete, a sárga és a kék. Úgy vélték, az obangszek megjelenítése a ruházaton elűzi az ártó szellemeket és a balszerencsét. A ruha anyagára a gyermekkel kapcsolatos szavakat hímeztek. A csogori felett viselt mellényke a csonbok (전복), a rá kerülő hosszú kabátka elnevezése pedig szagjuszam (사규삼). A fiúgyermekek hátul hosszú sapkát (복건, pokkon) viseltek. A lányok a ceremóniák alkalmával tangit (당의) viseltek, ami csogori egy fajtája.[19][20]

  • Szektong csogori (Saekdong jeogori)
    Szektong csogori
  • Szagjuszam (Sagyusam) és pokkon (bokgeon)
    Szagjuszam és pokkon
  • Csonbok (Jeonbok) (kék) és pokkon (bokgeon)
    Csonbok (kék) és pokkon
  • Tangi (Dangui) (zöld)
    Tangi (zöld)

Formális és ünnepi öltözékek[szerkesztés]

Ceremoniális öltözékek[szerkesztés]

Hvagvan fejdísz és aptenggi (앞댕기, a modell vállaira eső vörös, hímzett szalag)
Pak Szulnjo (박술녀) divattervező esküvői hanbokkollekciója
Bővebben: hvarot, mjonbok és vonszam
Lásd még: koreai esküvői hagyományok

A koreaiak számára a legfontosabb életesemények a felnőtté válási ceremónia, a házasság, a temetés és a csesza, az ősök előtti tiszteletadás volt. Ezek ceremoniális hagyományait Kínából vették át a kései Korjo-korban és a Csoszon-dinasztia idején fokozatosan a koreai életmódhoz és mentalitáshoz alakították őket. Az évszázadok folyamán az eredetileg bonyolult ceremóniák fokozatosan egyszerűsödtek. Mivel az ünnepségek pontos levezetését törvény szabályozta, szerves részévé váltak minden család életének. A legtöbb ceremónia sajátos öltözéket kívánt meg.[10]

A kvallje (관례), a 15-20 éves fiúk felnőtté válási ceremóniájának középpontjában a fejtetőn kontyba fogott haj és a kalap állt. A fiúk rendszerint egy szagjuszam (사규삼) nevű, széles ujjú köpenyt viseltek, övvel és fényes cipővel. A lányok hasonló ünnepsége a kjerje (계례) volt, melyet közvetlenül az esküvőjük előtt tartottak, ezért az esküvői ceremónia részévé vált. A menyasszonyt szamdzsa (삼자) nevű selyemruhába öltöztették, haját kontyba kötötték, amihez hosszú, széles tenggi szalagot csatoltak és díszes pinjo hajtűvel szúrtak át. A lány fejére hvagvan (화관) fejdísz került. A menyasszonyi ruha neve eleinte jomi (염의) volt, később a nemesség által viselt hvarot (활옷), a vonszam (원삼) illetve a tangi (당의) vált a köznép esküvői ruhájává. Mivel azonban ezek az öltözékek meglehetősen drágák voltak, a falvakban általában egy volt csak belőle, amit kölcsönadtak az éppen házasságot kötőknek. A módosabb családoknál a ruha generációról generációra öröklődött.[10] A vőlegény szamo (사모) kalapot viselt,[10] mely egyébként a hivatalnokok hétköznapi viselete volt.[8] A vőlegény ruhája hosszú, kerek nyakú selyemköpenyből (단령, talljong[* 8]) és phumde (품대) övből állt,[10] ami egy négyszögletes alakú, kemény anyagból készült, keretszerű öv.[21] Az öltözéket mokhva[* 9] (목화), nemezcsizma egészítette ki. Ez az öltözék a Korjo-korban a hivatalnokok viselete volt, majd a magas rangú tisztviselők halotti ruhája lett, mielőtt megengedték a köznépnek, hogy esküvői öltözetként használhassa. Az öltözékeket és a ceremóniákat a Szarje phjollam (사례편람, „A négy rítus egyszerű leírása” című, 1844-ben keletkezett dokumentumban rögzítették.[10][22]

A konfucianizmus tanításai szerint az elődök tisztelete volt a legfontosabb egy koreai számára, így a temetési ceremóniák szigorú és bonyolult rend szerint zajlottak, a gyászolók fázisonként más öltözéket viseltek. A halott ceremoniális felöltöztetéséig a család férfi tagjai kieresztették a hajukat, kézzel szőtt, durva vászon ruhába bújtak, amit lazán kötöttek csak meg. A Csoszon-kor vége felé azonban egyre inkább teljes öltözetet viseltek, apa temetése esetén a bal, anya temetése esetén a jobb ruhaujjat visszahajtották. A nők is kieresztették a hajukat, egyszerű, fehér gyászruhát viseltek, ékszerek és egyéb kiegészítők nélkül. A gyászoló család tagjai levették a poszont, azaz a zoknit. A halotti ruha elnevezése monungot (머능옷) vagy csugume ot (죽으매 옷) volt, amit még életében előkészíttetett mindenki. A férfiakat alsónadrágba, nadrágba, alsóingbe, csogoriba és fehér köpenybe öltöztették, a nőket alsószoknyába, alsóingbe, cshimába és vonszamba. A köznép esküvői ruhába öltöztette az elhunyt családtagot. A hivatalnokokat utolsó viselt hivataluk szerint öltöztették fel, a nőket a férjük utolsó viselt hivatala szerint. Az öltöztetést követően a gyászolók ruhát váltottak, és szangbokot[* 10] (상복), azaz gyászruhát öltöttek. A szangbok szabása, anyaga, varrási technikája attól függött, a viselője milyen kapcsolatban állt az elhunyttal, a fiai például durva vászonruhát öltöttek, öv gyanánt kötelet használtak és szalmából font cipőt húztak. A nők fehér pamut cshimát és csogorit vettek fel, szalmából készült övet, fejfedőt és hajtűt, illetve szalmacipőt.[10][7]

A csesza, az ősök előtti tisztelgés legalább olyan fontos esemény, mint a temetés. Háromfélét tartanak, ezek a csharje (차례), a kidzse (기제) és a sidzse (시제). A sidzse, azaz egy hozzátartozó halálának évfordulója alkalmával a gyászruhát öltötték magukra a férfiak, egyéb alkalmakkor hosszú tophót és fekete kalapot viseltek. A nők rendszerint nem vettek részt ezekben a rítusokban.[10]

A királyok ceremoniális öltözéke a mjonbok (면복) volt, melyet fontos ünnepségek, megjelenések alkalmával viseltek, jádeövvel és jádekiegészítőkkel. A királyné ceremoniális öltözéke a cshidzsogi (치적의) volt, melyet a Ming-dinasztia császárnői ruhája után modelleztek. A vörös cshidzsogi alatt a királyné sötétkék cshimát és mintegy húsz rétegnyi alsóruhát viselt.[23][19]

Formális öltözékek[szerkesztés]

A dinasztiaalapító Thedzso király kék kolljongphóban. A későbbi királyok már vöröset viseltek, a kék ruha itt még a korjói hatást tükrözi[24]
Bővebben: koreai udvari viselet és kvanbok

A ceremoniális öltözékek mellett a hivatalnokok és a királyi család viseletét formális viseletnek nevezik. A királyi udvarban viselt öltözékek összefoglaló neve kungdzsung poksik (궁중복식), és a királyi család tagjai mellett a szanggungok (상궁, udvarhölgy) illetve a negvanok (내관, eunuch) öltözéke is ide tartozik.[19]

A hivatalnokok bő köpenyeket viseltek, Pophung sillai király (514–540) idejében négy színből álló hivatalnoki ruharendszert alkalmaztak, Munmu (661–681) idejében pedig átvették a kínai Tang-dinasztia hivatalnoki öltözékrendszerét. A Csoszon-korban a Ming-dinasztia rendszerét vették át és kodifikálták. A nők ruházata tükrözte a férjük hivatali pozícióját, rangját.[7] A hivatalnoki köpeny (단령, talljong) általában kék színű volt.[25] Különféle alkalmakra más és más köpenyt hordtak a tisztviselők.[26] A hivatalnokvizsgákon a vizsgázók engszamot (앵삼) viseltek, ami fekete szegélyű, homokszínű köpeny.[23]

A király mindennapi állami tevékenységei végzéséhez vörös kolljongphót (곤룡포) viselt, ötkarmú sárkánymotívummal, a koronaherceg fekete kolljongphót hordott négykarmú sárkánnyal, a koronaherceg elsőszülött fia pedig feketét háromkarmú sárkánnyal.[27]

Kiegészítők[szerkesztés]

Fejfedők[szerkesztés]

Bővebben: koreai fejfedők és kacshe

A különféle kalapoknak és fejfedőknek a három királyság korától kezdve státusjelentése volt a koreai kultúrában, a viselő társadalmi pozíciójának megfelelő fejfedőt hordott.[28] A Csoszon-dinasztia idején a konfucianizmus hatására rendkívül változatos kalapkultúra bontakozott ki a férfiak körében, a külföldiek pedig úgy emlegették Koreát, mint „a kalapok országa”. A státus mellett a kalapok funkcionális szerepet is betöltöttek. Voltak benti és kinti kalapok, a koreai férfiak ugyanis nagyon ügyeltek arra, hogy még a saját otthonukban se mutatkozzanak fedetlen fővel. A házon belül viselt kalapokból kétféle volt, a kon (건), ami csak fedi a fejet, és a kvan (관), ami a státust is jelöli. Házi kalapként gyakran viseltek a nemesek úgynevezett thanggont (탕건), vagy önmagában, vagy a kat alatt, illetve ha a társadalmi pozíciójukat is mutatni kellett, csongdzsagvant (정자관).[29] Az eredetileg tudósok által viselt pokkon (복건) később a kisfiúk fejfedőjévé szelídült.[30][31] A házon kívül viselt kalap a kat, mely minden karimával rendelkező típust magába foglal. Télen speciális fejfedőket viseltek a hideg ellen.[29]

A női fejfedők nem ennyire változatosak, mivel a nőknek nem volt szabad gyakran utcára menniük. Ha mégis utazni voltak kénytelenek, a nemes hölgyek noul (너울) nevű fátylat[* 11], vagy csangotot (장옷) viseltek, az alacsonyabb rangúak sszuge cshimával (쓰개 치마) takarták el az arcukat. A kiszengek csonmót (전모) viseltek, ami olajozott, festett papírkalap volt, és nem rejtette el az arcot. A dolgozó nők nem viseltek fátylat, mert akadályozta volna őket a munkában.[29] A nők télen csobaüt (조바위; egyfajta fülvédő) vagy ajamot (아얌) hordtak, utóbbi nem takarja a fület és hátul hosszú fátyollal rendelkezik.[8]

A Korjo- és a Csoszon-korban a hölgyek és a kiszengek nagy méretű, gondosan kidolgozott és gazdagon díszített parókát hordtak (가체, kacshe). A kacshe rendkívül drága volt, de még a közembereknek is meg kellett venniük, mert azt esküvőn a menyasszonynak viselnie kellett. Csongdzso király (1776–1800) be is tiltotta a parókát, mert a konfuciánus elvekkel ellentétesnek találta a nők megszállottságát e tekintetben.[32]

  • Thanggon (Tanggeon)
    Thanggon
  • Csongdzsagvan (Jeongjagwan)
    Csongdzsagvan
  • Csonmo (Jeonmo)
    Csonmo
  • Sszuge cshima (Sseugae chima)
    Sszuge cshima
  • Csobaü (Jobawi)
    Csobaü
  • Ajam (Ayam)
    Ajam
  • Kacshe (Gache)
    Kacshe

Egyéb kiegészítők[szerkesztés]

Hanbok kiegészítők: tenggi, csumoni (apró erszény), ajam és pessi
Bővebben: tenggi, pinjo és norige

A nők és a férfiak egyaránt hosszú hajat viseltek, a nők befonva hordták házasság előtt. A férfiak házasság után a fejtetőn szorosan összefogott kontyban (상투, szangthu) viselték a hajukat, a homlokuknál pedig manggont (망건), egyfajta lószőrből készített pántot hordtak, ami megakadályozta a haj rendezetlenné válását a kalap felvétele előtt.[33][34]

A nők különféle kiegészítőket hordtak, a hajba oldalt tükkodzsit (뒤꽂이) tűztek (fülpiszkálóként is használatos volt), aminek anyaga, díszítése megfelelt a hölgy társadalmi státusának. Kedveltek voltak a feltűzött, fonott haj rögzítésére szolgáló hajtűk (비녀, pinjo) is, amelyek a haj mellett a nemesség körében a paróka és a korona rögzítésére is szolgált. Mintázata alapján számos típusa létezik, a sárkány alakú elnevezése például jongdzsam (용잠).[35][8] Az udvarhölgyek mindennapos viselete a cshopcsi (첩지) volt, ami szintén a haj díszítésére szolgált. Általában mindkét végén fonott zsinór volt, amivel együtt fonták össze a hajat. A közrangú nők ünnepi alkalmakkor viselték csak.[8]

A hajban viselt szalagok összefoglaló neve tenggi (댕기), általában vörös színű, de más színekben is használatos.[8] A tothurak tenggi[* 12] (도투락댕기) vastag, hosszú szalagpár, amit a menyasszony hajához erősítettek hátul.[36] Ennek kiegészítője az aptenggi (앞댕기), melyet a kontyba szúrt hosszú hajtű tartott és a mellkasra esett. Arany mintázatú és gyakran gyöngyökkel díszített a vége.[37] A fiatal lányok hajába a fejtetőn az elválasztásnál pessi tenggi (배씨 댕기) került, ami apró, két oldalt zsinórral vagy szalaggal tartott hajdísz. A zsinórt a lányok hajfonatába fonták bele.[38]

A női hanbok kedvelt kiegészítője a norige (노리개), ami apró díszfüggő, általában a csogori megkötésére szolgáló korum szalaghoz, vagy a cshima-megkötő szalagokhoz kötik. Mintának, a függők számának és színének megfelelően számos fajtája létezik.[8]

A nők kedvelt cipőviselete a kkotsin (꽃신) volt, ami szó szerint „virágcipőt” jelent, a hímzett virágmotívumok miatt.[39]

  • Manggon (Manggeon) (bal szélen alul)
    Manggon (bal szélen alul)
  • Norige (Norigae)
    Norige
  • Cshopcsi (Cheopji) (a fejtetőn középen)
    Cshopcsi (a fejtetőn középen)
  • Tothurak tenggi (Doturak daenggi)
    Tothurak tenggi
  • Kkotsin
    Kkotsin

Megjelenése a művészetekben[szerkesztés]

A hanbok a japán kimonóhoz és a kínai chőngszámhoz képest kevéssé ismert ázsiai viselet a divat világában, azonban a koreai hullám terjedésének köszönhetően egyre nagyobb figyelmet kap. A hanbok dizájnja olyan neves divatházakra és tervezőkre is hatással volt, mint a Dior, Carolina Herrera, Giorgio Armani vagy Miuccia Prada. Prada I Jonghi (이영희), az egyik legismertebb hanbok divattervező kollekcióinak nagy rajongója.[40] Ugyancsak a híres divattervezők közé tartozik I Hjeszun (이혜순), aki a hétköznapi viseletekkel (iskolai és vállalati egyenruhákkal) igyekszik kombinálni a hagyományos hanbokot,[41] Pak Szulnjo (박술녀), aki több televíziós műsor és sorozat számára tervezett ruhákat,[42] Kim Jedzsin (김예진), akinek vásárlói közé olyan hírességek tartoznak, mint Pan Gimun, Anthony Quinn, Nicolas Cage és Hillary Clinton,[43] illetve I Hjodzse (이효재), akinek több mint 60 szabadalom fűződik a nevéhez a hanbokkészítéssel kapcsolatosan.[44][3]

A koreai szagukok, azaz a történelmi televíziós sorozatok, mint például A palota ékköve vagy a Hvang Dzsini[45] népszerűsége a hanbok népszerűsítéséhez is hozzájárult.[3] Kortárs cselekményű sorozatokban is alkalmaznak hanbokot kosztümként, például a Princess Hours című sorozatban megjelent, Pe Jongdzsin divattervező (배영진) hanbok-inspirálta modern ruhái igen népszerűek lettek a fiatalok körében.[46]

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Hanbok. han-style.com. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 20.)
  2. ↑ a b Condra 223. o.
  3. ↑ a b c d e f KOCIS1
  4. ↑ a b KOCIS2
  5. ↑ Five Centuries of Shrinking Korean Fashions. The Chosun Ilbo, 2009. április 19. (Hozzáférés: 2013. október 20.)
  6. ↑ a b c d Life in Korea 1
  7. ↑ a b c d e f Cho WH
  8. ↑ a b c d e f g h i Visitkorea
  9. ↑ Hanbok: Mesmerizing Beauty. The J. Paul Getty Museum. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
  10. ↑ a b c d e f g h i Cho
  11. ↑ Han
  12. ↑ a b c Hanstyle
  13. ↑ a b c d Kim KS
  14. ↑ Geumbak Artisan, Kim Deok-hwan: Capturing Golden Dreams. Arirang TV. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 3.)
  15. ↑ Traditional Korean Clothing. Life in Korea. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
  16. ↑ Life in Korea 2
  17. ↑ How to Wear Men's Hanbok. han-style.com. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  18. ↑ The Story of Hanbok 14. o.
  19. ↑ a b c Hanstyle2
  20. ↑ Life in Korea 3
  21. ↑ 품대 (koreai nyelven). Daum Encyclopedia. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
  22. ↑ 사례편람 (koreai nyelven). Nate Encyclopedia. [2011. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 11.)
  23. ↑ a b Life in Korea 4
  24. ↑ Cho Insoo (2006). „Portrait of King Taejo ― Esteemed Founder of the Joseon Dynasty”. Koreana 20 (1). [2013. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 13.)  
  25. ↑ Royalty for a day. Korea Herald, 2013. május 3. (Hozzáférés: 2013. október 13.)
  26. ↑ 관복 (koreai nyelven). Doosan Encyclopedia. (Hozzáférés: 2013. október 13.)
  27. ↑ Keum, Jong-Suk; Koh, Bou-Ja (2008). „A Study on Gollyongpo in the Joseon Dynasty”. The Research Journal of the Costume Culture 16 (5), 937-954. o, Kiadó: The Costume Culture Association.  
  28. ↑ Ŏ-ryŏng Yi. Things Korean. Tuttle Publishing, 137. o. (1999). ISBN 9780804821292 
  29. ↑ a b c Korea Times
  30. ↑ 복건 (幅巾) (koreai nyelven). Daum Encyclopedia. (Hozzáférés: 2008. szeptember 21.)
  31. ↑ 복건 (幅巾) (koreai nyelven). Doosan Encyclopedia. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
  32. ↑ I-hwa Yi. Korea's Pastimes and Customs: A Social History. Homa & Sekey Books, 147. o. (2006). ISBN 9781931907385 
  33. ↑ Manggeonjang (Horsehair Headband Making). Cultural Heritage Administration. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  34. ↑ 상투 (koreai nyelven). Doopedia. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
  35. ↑ Korean 'binyeo' hairpin, bird motif. Creative Museum. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  36. ↑ 도투락댕기 (koreai nyelven). Naver Encyclopedia. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  37. ↑ 앞댕기 (koreai nyelven). Naver Encyclopedia. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  38. ↑ 배씨댕기 (koreai nyelven). Naver Encyclopedia. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)[halott link]
  39. ↑ Kim YK
  40. ↑ How 'hanbok' is influencing biggest fashion names. CNN, 2013. október 14. (Hozzáférés: 2013. október 14.)
  41. ↑ Hanbok as art. Korea Herald, 2012. november 6. (Hozzáférés: 2013. október 14.)
  42. ↑ For Park Sul-nyeo, Hanbok Is Everything. kcultureportal via YouTube, 2010. november 22. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
  43. ↑ Kim Ye-jin: Designing Hanbok for the World. Chosun Ilbo, 2008. augusztus 14. (Hozzáférés: 2013. október 14.)
  44. ↑ Hanbok artist makes Korean style simple and easy. Korea.net, 2008. december 19. (Hozzáférés: 2013. október 14.)
  45. ↑ Korea’s “Clothing Culture” ―The Hanbok. KFAW. (Hozzáférés: 2013. október 14.)
  46. ↑ Modern Twist of Hanbok Captures Youngsters. Korea Times. (Hozzáférés: 2013. október 14.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hanbok&oldid=26854672”