A Csoszon-dinasztia királysírjai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Csoszon-dinasztia királysírjai
Világörökség
Jongnung (Yeongneung)
Jongnung
Adatok
OrszágDél-Korea
Világörökség-azonosító1319
TípusKulturális helyszín
KritériumokIII, IV, VI
Felvétel éve2009
Elhelyezkedése
A Csoszon-dinasztia királysírjai (Dél-Korea)
A Csoszon-dinasztia királysírjai
A Csoszon-dinasztia királysírjai
Pozíció Dél-Korea térképén
é. sz. 37° 11′ 50″, k. h. 128° 27′ 10″Koordináták: é. sz. 37° 11′ 50″, k. h. 128° 27′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz A Csoszon-dinasztia királysírjai témájú médiaállományokat.

A Csoszon-dinasztia királysírjai (hangul: 조선왕릉Csoszon vangnunghandzsa: 朝鮮王陵, RRJoseon wangneung?) 40 királyi sírt foglalnak magukba a koreai Csoszon-korból, melyekbe 1408 és 1966 között temetkeztek, és 18 helyszínen találhatóak Dél-Korea területén. A királysírokat 2009-ben felvették az UNESCO világörökség-programjába.[1] Észak-Korea területén is található két Csoszon-kori királysír, ezek nem képezik részét a világörökségnek.

A sírok egy része önállóan, más részük sírcsoportokba rendezve található. Három típusuk létezik: a királysír (nung), a koronahercegi sír (von) és a királyi család többi tagjának kijáró nyughely (mjo). A sírok felépítése, elhelyezkedése szigorú szabályokhoz kötött volt, így a nagy részük hasonló felosztású és berendezésű, az adott korszakra jellemző apróbb stílusbeli eltérésekkel. A koreai királyi temetkezési szokások, rítusok szintén dogmatikus jellegűek voltak.

Elhelyezkedés és felépítés[szerkesztés]

Elhelyezkedés[szerkesztés]

Összesen 42 Csoszon-kori királysír maradt fenn, ebből 40 található Dél-Koreában, kettő pedig Észak-Koreában. A világörökség részévé vált 40 sír egy része a mai Szöul területén fekszik, más része Kjonggi tartományban, egy pedig Kangvon tartományban, Szöultól keletre.[2][3]

Az ősökre való megemlékezés fontos aspektusa a koreai kultúrának, a királyi sírok helyének kijelölésekor a konfuciánus gyakorlatok és a geomancia elveit vették figyelembe. A hiedelem szerint, ha spirituális szempontból megfelelő helyre temetik a holtat, a léleknek megfelelő lakhelyet biztosítva, akkor a föld jó energiáit felhasználva az elhunyt szerencsét hoz majd az élők számára.[2]

Ennek megfelelően a királyok, királynék sírjait is szigorú szabályok szerint választották ki. A geomancia elvei alapján a sírnak a síkság és domb találkozásánál kell feküdnie, domboldalban, víz felé nézve, természetes formációk által elzárt területen, és nem lehet hegyen. A helyszínnek legalább négy kilométerre kellett lennie a fővárostól, de nem távolabb 40 kilométernél. Ugyancsak nem lehetett település közvetlen közelében.[2]

Felépítés[szerkesztés]

Egy-egy sír építése három-öt hónapot vett igénybe, és mintegy 6-9000 munkás dolgozott rajta. Az építkezés idejére a testet jéggel konzerválták.[4] A királysírokat 3,2–3,3 méter mélyre ásták, ami duplája a közemberekének, geomanciális okokból (az energia jobb áramlása miatt). A szabályok szerint a sír kialakításánál csak minimálisan lehetett beleavatkozni a környezetbe, ami a természet tiszteletét mutatja.[5]

A konfuciánus szokások szerint a sírokat három részre osztották: temetkezési részre („szent terület”), a rituálék részére (ahol a szent és a világi terület találkozik), valamint a bejárati részre (világi terület).[2]

Három részre osztották a temetkezési részt: felső, középső és alsó. A felső részben lakozott a halott király lelke, a sírhalom alatt. Ebben a részben található egy tigris és egy bárány szobra, egy kőasztal és egy pár kőoszlop, melyeket félköríves kőfal vesz körbe. A középső részben egy kőlámpás, valamint civil tisztviselők szobrai állnak, az alsó részben katonai tisztviselők és lovak szobrai.[2]

A rituálék területén végezték a megemlékezést. A király kiszállt a hordszékéből, és a vörös kapun keresztül lépett be a szent területre. A király (vagy a rituálét végző személy) ezt követően négyszer meghajolt, majd az ösvényen az áldozati ételeket felsorakoztató asztalhoz ment a T alakú szentélyépületbe. A bejárati területen találhatóak a rituáléhoz szükséges előkészületek helyszínei, valamint a sír felügyelőjének lakrésze.[2]

Az épületek, szobrok elhelyezkedése, a sír kialakítása meghatározott rend szerint történt, így az összes sír nagyjából hasonló kialakítású. Ennek ellenére minimális eltérések akadnak, az épületek szobrok stílusa is különbözik, tükrözve az adott korszak kultúráját. A sírhalmok egymáshoz való elrendezése is változó. Némelyik sírkomplexum egyetlen halomból áll, vagy egy személy (tannung), vagy egy pár részére (hapcsangnung) építve. Vannak kettős és hármas sírhalmok horizontálisan elhelyezve (sszangnung, szamjonnung), máshol két sírhalom van vertikálisan egy sorban (tongvon szangharung) vagy külön (tongvon jigangnung).[2]

Korean royal tomb structure.svg

A sír felépítése:[6]

1. Kokcsang (곡장): kőfal félkörívben a sírhalom körül.

2. Szokho (석호): tigris alakú, kifelé tekintő szobor, melynek feladata a sírhalom védelme.

3. Szogjang (석양): bárány alakú szobor, mely az elhunyt lelkéért imádkozik, feladata a gonosz szellemek távol tartása.

4. Mangdzsuszok (망주석): a sírhalom bejáratánál két oldalt emelt kőoszlop

5. Pongbun (봉분): a sírhalom, ahová a királyt vagy királynét temették. Egyéb nevei nungcshim (능침) vagy nungszang (능상).

6. Nanganszok (난간석): kőkerítés a sírhalom körül

7. Honjuszok (혼유석): kőasztal a sírhalom előtt. A nevének jelentése olyan kő, amely kihívja a lelket a sírból.

8. Muninszok (문인석): civil hivatalnokok szobrai

9. Csangmjongdung (장명등): kőlámpás az elhunyt lelkének vigasztalására

10. Szongma (석마): kőből készült lószobor

11. Muinszok (무인석): katonák szobrai

12. Jegam (예감): itt égették el a rituálé után a papírra vetett imát.

13. Pigak (비각): ebben az épületben egy kő emlékmű áll, a király és a királyné nevével az első oldalán, hátsó oldalán pedig a király tetteinek leírásával.

14. Csongdzsagak (정자각): ebben az épületben tartják a megemlékezési rituálét. Nevét az alakjáról kapta, ami a kínai 丁 írásjegy. Az épületbe a jobb (keleti) oldalon léptek be és bal (nyugati) oldalon hagyták el.

15. Cshamdo (참도): a kaputól a csongdzsagak szentélyig vezető kövezett ösvény. Két részre oszlik, a bal oldali rész magasabban fekszik, elnevezése sindo (신도), azaz „Istenek útja”, míg a jobb oldali rész alacsonyabban van, elnevezése odo (어도), azaz „A király útja”. A koreai hagyomány szerint a látogatók csak az utóbbin közlekedhetnek.

16. Szuragan (수라간): itt készítették el a rituáléhoz használt ételeket.

17. Szubokpang (수복방): ebben az épületben lakott a sír őrzője.

18. Peü (배위): a kapu mellett téglalap alakban elrendezett kövek, melyeknél a király, illetve a rituálét vezető hivatalnokok térdelve imádkoztak az elhunytért. További elnevezései: phanü (판위) vagy obeszok (어배석).

19. Hongszalmun (홍살문): a sírkomplexum bejáratát őrző vörös színű kapu, mely azt jelzi, hogy a mögötte lévő terület szent.

A sírok[szerkesztés]

Kvangnung bejárata

A sírok elnevezése és kialakítása a halott rangjától függött. A királyok és királynék sírja a nung (릉), a koronaherceg és koronahercegné sírja a von (원), a királyi család többi tagjáé pedig a mjo (묘). Két király is mjo típusú sírban nyugszik, Jonszangun és Kvanghegun, ők ugyanis nem kaptak posztumusz nevet, vagyis egyszerű hercegként temették el őket.[7] Emiatt a világörökségi jelölésben sem szerepelnek.[8] A sírkomplexumokban 7 mjo és 8 von típusú sír is található a királysírok (nung) mellett;[9] az országban összesen 13 von és 64 mjo típusú sír van.[10]

A 42 királysírból negyven található a világörökségi listán, kettő Észak-Korea területén van: a Cserung (제릉), Thedzso király feleségének, Sininek (신의) a sírja; valamint a Hurung (후릉), Csongdzsong király és Csongan (정안) királyné sírja.[11]

A listában a sírok sírcsoportok szerint vannak elrendezve magyar ábécérendben. A sírcsoportokban található nem királyi sírok jelzése dőlt betűs.

Konvollung
Szungnung
Szoszamnung
Hongjurung
Sírcsoport Sír neve Elhunytak neve Év Hely
Csangnung Indzso király
Injol királyné
1731 Kjonggi
Csangnung Tandzsong király 1581 Kangvon
Csangnung Csongvon nagyherceg (posztumusz: Vondzsong király)
Jondzsu hercegné (posztumusz: Inhon királyné)
1627 Kjonggi
Csongnung Sindok királyné (Thedzso király felesége) 1409 Szöul
Hongjurung Hongnung Kodzsong császár
Mjongszong császárné
1919 Kjonggi
Jurung Szundzsong császár
Szunmjong császárné
Szundzsong császárné
1926
Honillung Hollung Thedzsong király
Vongjong királyné
1420 Szöul
Illung Szundzso király
Szunvon királyné
1856
Irung Irung Kjongdzsong király
Szoni királyné
1724 Szöul
Jonghüvon Szunhon, kübi rangú császári hitves (Kodzsong császár felesége) 1911
Szunginvon I Dzsin (Kodzsong unokája) 1922
Jongnjongnung Jongnung Szedzsong király
Szohon királyné
1469 Kjonggi
Jongnung Hjodzsong király
Inszon királyné
1673
Jonszangunmjo Jonszangun király
címétől megfosztott királyné a Sin klánból
1506 Szöul
Junggollung Jungnung Szado koronaherceg (posztumusz: Csangdzso császár)
Hjegjong hercegné (posztumusz: Hongjong császárné)
1789 Kjonggi
Kollung Csongdzso király
Hjoi királyné
1800
Kvangnung Szedzso király
Csonghi királyné
1468 Kjonggi
Szamnung Kongnung Csangszun királyné (Jedzsong király felesége) 1461 Kjonggi
Szullung Kongje királyné (Szongdzsong király felesége) 1474
Jongnung Hjodzsang koronaherceg (posztumusz: Csindzsong király; Jongdzso király fia)
Koronahercegő a Cso klánból (posztumusz: Hjoszun királyné)
1729
Szarung Szarung Csongszun királyné (Tandzsong király felesége) 1521 Kjonggi
Kvanghegunmjo Kvanghegun király
Munszong hercegné
1641
Anbinmjo Hjodzsong király anbin rangú királyi ágyasa a Kim klánból 1693
Szongmjo Szondzso király kongbin rangú királyi ágyasa a Kim klánból 1577
Szondzsongnung Szollung Szongdzsong király
Csonghjon királyné
1495 Szöul
Csongnung Csungdzsong király 1562
Szoorung Kjongnung Igjong koronaherceg (posztumusz: Tokcsong király)
Szohje királyné (posztumusz cím)
1457 Kjonggi
Cshangnung Jedzsong király
Anszun királyné
1469
Ingnung Ingjong királyné (Szukcsong király felesége) 1680
Mjongnung Szukcsong király
Inhjon királyné
Invon királyné
1701
Hongnung Csongszong királyné (Jongdzso király felesége) 1757
Szuncshangvon Szunhö herceg (Mjongdzsong fia)
konghibin rangú hercegi hitves a Jun klánból
1563
Szugjongvon jongbin rangú királyi hitves az I klánból (Jongdzso király ágyasa) 1764
Jonghövon Szohjon herceg (Indzso fia) minhöbin rangú felesége a Kang klánból 1718
Tebinmjo Csang hibin, Szukcsong király hibin rangú ágyasa a Csang klánból 1701
Szoszamnung Hirung Csanggjong királyné (Csungdzsong király felesége) 1537 Kjonggi
Hjorung Indzsong király
Inszong királyné
1545
Jerung Csholdzsong király
Cshorin királyné
1863
Szogjongvon Szohjon koronaherceg (Indzso király fia) 1645
Irjongvon Iszo herceg (posztumusz koronaherceg; Szado koronaherceg fia) 1752
Hjocshangvon Munhjo koronaherceg (Csongdzso király fia) 1786
Hömjo címétől megfosztott királyné a Jun klánból (Szongdzsong király felesége) 1482
Ollung Tangjong királyné (Csungdzsong király felesége) 1557 Kjonggi
Thegangnung Therung Mundzsong királyné (Csungdzsong király felesége) 1565 Szöul
Kangnung Mjongdzsong király
Inszun királyné
1567
Tonggurung Hjerung (혜릉) Tani királyné (Kjongdzsong király felesége) 1718 Kjonggi
Hjollung (현릉) Mundzsong király
Hjondok királyné
1452
Hürung (휘릉) Csangnjol királyné (Indzso király felesége) 1688
Kjongnung (경릉) Hondzsong király
Hjohjon királyné
Hjodzsong királyné
1849
Konvollung (건원릉) Thedzso 1408
Mongnung (목릉) Szondzso király
Iin királyné
Inmok (인목) királyné
1600
Szungnung (숭릉) Hjondzsong király
Mjongszong királyné
1674
Szurung (수릉) Hjomjong koronaherceg (posztumusz neve: Ikcsong király)
Sindzsong (posztumusz) királyné
1890
Vollung (원릉) Jongdzso király
Csongszun királyné
1776
Mjongbinmjo (명빈묘) Thedzsong király mjongbin rangú királyi ágyasa a Kim klánból 1479
Források: CHA[9]

Szokások és rituálék[szerkesztés]

A királysírokkal kapcsolatos rituálékat szentnek és sérthetetlennek tartották, egészen a japán gyarmati korszakig gyakorolták őket. A gyarmati időkben és a koreai háború alatt elmaradtak ezek a rítusok, azonban 1966-ban újraélesztették őket, hagyományőrzési céllal.[12]

A temetkezéssel kapcsolatos rítusok neve hjungnje (흉례), melynek szabályait a Szedzsong sillok (세종실록, 世宗實綠; „Szedzsong krónikái”) és a Kukcso orjei (국조오례의, 國朝五禮儀; „Az állam öt rítusa”) könyvek taglalták. Hivatalnokok három dokumentumot készítettek az elhunyt királyról: sillok (실록, krónikák), igve (의궤, állami események feljegyzései), valamint nungdzsi (능지, temetési feljegyzések).[12]

Előkészületek[szerkesztés]

A király halálának hírekor a családtagok levetették díszes királyi öltözéküket, egyszerű, díszítetlen viseletbe öltöztek, hajukat kiengedték. A király halála után öt napig minden piacnak zárva kellett lennie, három hónapig pedig szüneteltek a szórakoztató események (zenés mulatságok), tilos volt házasságot kötni és élő állatot levágni. A Hivatalnokügyi Minisztérium ilyenkor három ideiglenes hivatalt hozott létre: a Királyi Koporsó Hivatalát, a Királyi Temetés Hivatalát és a Királysír Hivatalát. Ezek feladata volt irányítani a temetkezéssel kapcsolatos munkálatokat. Az első hivatal a koporsó mellett a halotti ruházatért, a halotti tábláért (amire felkerül az elhunyt neve), a hivatalos gyászolók ruházatáért volt felelős; a második hivatal a temetéshez szükséges tárgyak elkészültét felügyelte (porcelánvázák, berendezési tárgyak, hangszerek, ravatal, a rituáléhoz szükséges eszközök, királyi pecsétek); a harmadik hivatal volt felelős a sír megépítéséért. A főváros elöljárója felelt a sírhoz vezető utak és hidak karbantartásáért.[5]

Temetés[szerkesztés]

A testet először fehér selyembe öltöztették, a harmadik napon újabb ruhadarabokba, majd az ötödik napon a végső ruházatba, amit követően a testet koporsóba helyezték. Ezután megkoronázták az új királyt. A királyok és a királynék esetében a protokoll öt hónapnyi gyászidőt írt elő a sírba helyezésig. A testet jéggel tartósították, Szöulban két jégtároló volt (Tongbinggo, Szobinggo). A koporsót jéglapra fektették, amit bambusszal vettek körbe és jéggel pakoltak meg. Mintegy 15 000 jégtömbre volt szükség az öt hónapos hűtés során. Az olvadó jég vizét szárított tengeri hínárral fogták fel.[5]

A palotában tartott szertartást követően a testet meghatározott útvonalon szállították a sírhoz, a menetet a királyi családon és a hivatalnokokon kívül mintegy 5000–10 000 fős gyászoló gyülekezet alkotta. A menet általában éjjel indult, így több száz fáklyahordóra is szükség volt. Az út szélén gyászviseletbe öltözött parasztok búcsúztak a királytól. A sír távolságától függően akár több napig is eltartott a gyászmenet.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. UNESCO
  2. a b c d e f g CHA
  3. KTO
  4. Korea Times
  5. a b c d Koreana
  6. KTO 2
  7. What are the differences between neung, won and myo?. Cultural Heritage Administration. (Hozzáférés: 2015. november 24.)
  8. UNESCO 2 11. o.
  9. a b CHA 4
  10. UNESCO 2 61. o.
  11. Royal Tombs to Be Listed as World Heritage Site. Chosun Ilbo, 2009. május 14. [2015. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 24.)
  12. a b CHA 2

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]