Szonggjungvan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szonggjungvan (성균관)

A Mjongnjudang ( 명륜당, Myeongnyudang) csarnok épülete
A Mjongnjudang csarnok épülete
Alapítva 1398[1]
Bezárva 1946 (megalakul a Szonggjungvan Egyetem)
Hely Dél-Korea, Szöul
Korábbi nevei Kjonghakvon (1911–1946)
Típus felsőoktatási intézmény
Elhelyezkedése
Szonggjungvan (Seongyungwan) (Szöul)
Szonggjungvan (Seongyungwan)
Szonggjungvan
Pozíció Szöul térképén
é. sz. 37° 35′ 18″, k. h. 126° 59′ 37″Koordináták: é. sz. 37° 35′ 18″, k. h. 126° 59′ 37″
A(z) Szonggjungvan weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szonggjungvan témájú médiaállományokat.

A Szonggjungvan (hangul: 성균관handzsa: 成均館, latin betűkkelSeonggyungwan?) a Csoszon-kor legrangosabb oktatási intézménye volt, ahol konfuciánus tudósokat képeztek. Az intézmény Korjo hasonló iskolájából fejlődött tovább, majd 1398-ban Thedzso király a mai Szöulba helyeztette át, Szonggjungvant. Ide csak a legkiválóbb tudósjelöltek járhattak. Mai utódja a Szonggjungvan Egyetem.

Története[szerkesztés]

Az intézmény elődeinek a Silla-kori Thehak és Korjo-korabeli Kukcsagam számítanak.[2] A Korjo-kor végén az intézmény magániskolaként működött, majd Thedzso elrendelte a Szöulba telepítését, egy időben a főváros áthelyezésével.[3] A Csoszon-kori Szonggjungvan alapításának idejét 1398-ra teszik.[1] Itt képezték az elit hivatalnokokat az állam számára.[4]

Az iskola eredeti épülete 1407-ben leégett, majd a 16. századi japán támadás során szinte teljesen elpusztult, 1601-ben építették újjá. A tantermekként szolgáló csarnokok mellett számos épülete volt: éléskamrák, könyvtár, ebédlő, íjászterep, adminisztrációs épületek, kollégiumok a diákok számára (Tongdzse, a Keleti szárny, és Szodzse, a nyugati szárny[5]) és konfuciánus kegyhely a nagy tudósok előtti megemlékezésekhez.[2]

Jellemzői[szerkesztés]

A Szonggjungvanba komoly felvételi vizsga volt (szama), a fiatal tudósokat 18-19 éves korukban vették fel ide, és 20-23 éves korukig tanultak, amit követően le kellett tenniük az állami vizsgát (kvago). Az ide felvételt nyert diákok teljes ösztöndíjat kaptak, ami hatalmas megtiszteltetésnek számított. A tudósokat, tanárokat rendkívüli módon megbecsülték a Csoszon-korban, mert erkölcsi példaképnek tartották őket. Így a Szonggjungvan hallgatói is különös kiváltságokkal rendelkeztek, részt vehettek az állam politikai életében is, véleményt alkothattak a napi politikáról, a törvénykezésről, tiltakozhattak a törvények bevezetése ellen, váddal illethettek korrupt hivatalnokokat és felszólalhattak az ártatlanul vádoltak mellett.[2][6]

Az iskola más kiváltságokkal is rendelkezett, relatív autonómiával bírt és tilos volt a csendőrségnek átlépni a kapuit. Az iskolának számos, államilag biztosított földbirtoka volt, melynek bevételeiből fedezték a fenntartási költségeket.[2]

A hallgatók életét szigorú szabályok vezérelték, meghatározott rendben zajlott a nap, és életkor szerint voltak besorolva a diákok. Havonta kétszer látogathattak haza, de ekkor sem lehetett szórakozniuk, tilos volt például a vadászat, a halászat és a paduk táblajáték is. A rosszul teljesítő, vagy bármilyen szabályt, akár íratlan viselkedési elvárást megszegő diákokat különféle módon büntették.[2] A konfuciuszi klasszikusok mellett a diákok tanultak zenét, matematikát, lovaglást, íjászatot és etikettet is.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Chronology. Szonggjungvan Egyetem. [2014. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  2. a b c d e Park–Weidman 17-21. o.
  3. Kang 205. o.
  4. Kang 210. o.
  5. a b c SKKU
  6. Seth 139-141. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]