Pekcsei történelmi régió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pekcsei történelmi régió
Világörökség
Baekje Cultural Land, Pujo (Buyeo)
Baekje Cultural Land, Pujo
Adatok
OrszágDél-Korea
Világörökség-azonosító1477
TípusKulturális helyszín
KritériumokII, III
Felvétel éve2015
Elhelyezkedése
Pekcsei történelmi régió (Dél-Korea)
Pekcsei történelmi régió
Pekcsei történelmi régió
Pozíció Dél-Korea térképén
é. sz. 36° 27′ 43″, k. h. 127° 07′ 38″Koordináták: é. sz. 36° 27′ 43″, k. h. 127° 07′ 38″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pekcsei történelmi régió témájú médiaállományokat.
Murjong király sírja, Szongszan-ri

A pekcsei történelmi régió (hangul: 백제역사유적지구Pekcse joksza judzsok csigulatin betűkkelBaekje yeoksa yujeok jigu?) Dél-Korea középnyugati részén, mintegy 135 hektáron fekvő terület, melyet 2015-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánítottak. A területen a Pekcse-korból, 475 és 660 közötti időszakból származó épületek és sírok találhatóak.[1][2] A világörökség részét képező helyszínek Kongdzsu és Ikszan városokban, valamint Pujo megyében találhatóak.[3] A helyszínek egyben a koreai örökségvédelmi programnak is részei, a történelmi látványosságok kategóriába tartoznak.[4]

Pekcse[szerkesztés]

Pekcse (hangul: 백제handzsa: 百濟, latin betűkkelBaekje?; i. e. 18 – i. sz. 660) a koreai három királyság néven emlegetett egyik királyság volt Kogurjo és Silla mellett, a Koreai-félsziget délnyugati részén. Tongmjong kogurjói király fia, Ondzso (온조) alapította.[5][6] A 4. században élte virágkorát, területe ekkor a Han folyótól egészen a félsziget déli csücskéig tartott. 384-ben lett buddhista állam, művészetére a kínai államok voltak hatással, melyekkel szoros kapcsolatot tartott. Jó viszonyt ápolt Japánnal, ahová közvetítette a kínaiaktól átvett kultúrát. Az ötödik századtól területe csökkenni kezdett, harcokat vívott Kogurjóval és Sillával, végül 660-ban Silla végleg meghódította a területeit.

Helyszínek[szerkesztés]

# Elnevezés Hangul Hely Koordináták
1 Kongszanszong erőd 공산성 Kongdzsu é. sz. 36° 28′ 35″, k. h. 127° 07′ 30″
2 Szongszan-ri királysírjai 송산리 고분군 Kongdzsu é. sz. 36° 27′ 45″, k. h. 127° 06′ 50″
3 Kvanbuk-ri régészeti lelőhelyei és a Puszoszanszong erőd 관북리 유적 과 부소산성 Pujo é. sz. 36° 17′ 30″, k. h. 126° 54′ 30″
4 Csongnimsza templom 정림사지 Pujo é. sz. 36° 16′ 45″, k. h. 126° 54′ 15″
5 Nungszan-ri királysírjai 능산리 고분군 Pujo é. sz. 36° 16′ 45″, k. h. 126° 56′ 10″
6 Naszong városfala 부여 나성 Pujo é. sz. 36° 16′ 30″, k. h. 126° 55′ 50″
7 Vanggung-ri régészeti lelőhelyei 익산 왕궁리 유적 Ikszan é. sz. 35° 58′ 30″, k. h. 127° 03′ 20″
8 Miruksza templom 익산 미륵사지 Ikszan é. sz. 36° 00′ 20″, k. h. 127° 02′ 50″
Forrás: UNESCO[3]

Világörökségi jelölése[szerkesztés]

2010-ben a Pekcséhez kapcsolódó műemlékek és történelmi területek (Kongdzsu és Pujo) felkerültek az UNESCO világörökségi javaslati listájára.[7] Ezt követően a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (CHA) a helyi önkormányzatok segítségét kérte az örökségvédelmi program megvalósításához, így 2012-ben létrejött a Pekcse Történelmi Területek Jelölési Irodája, ami 2014-ben alapítvánnyá alakult át. A Pekcse Történelmi Területek Megőrzéséért és Igazgatásáért Alapítvány (Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation) két érintett tartomány és három város felügyelete alatt áll.[8] Az alapítvány feladata a világörökségi listára való felkerülés elősegítése, és a kulturális értékek megőrzése, gondozása.[9] 2015 májusában a CHA bejelentette, hogy az ICOMOS javasolta az UNESCO-nak a „pekcsei történelmi régió” felvételét a világörökségi listára. A Világörökségi Bizottság június végi ülésén döntött a kérdésről és a világörökség részévé nyilvánította.[10][1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b UNESCO 1
  2. CHA
  3. a b UNESCO 2 21. o.
  4. UNESCO 2 169. o.
  5. Doosan
  6. Nahm 29. o.
  7. Gongju and Buyeo Historic Sites. UNESCO. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  8. History. Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  9. Conservation and Management Foundation. Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  10. Ancient Korean sites likely to be listed as UNESCO world heritage. Yonhap News, 2015. május 4. (Hozzáférés: 2015. május 6.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]