Pekcsei történelmi régió
| Pekcsei () történelmi régió | |
| Világörökség | |
| Baekje Cultural Land, Pujo () | |
| Adatok | |
| Ország | Dél-Korea |
| Világörökség-azonosító | 1477 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | II, III |
| Felvétel éve | 2015 |
| Elhelyezkedése | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pekcsei történelmi régió témájú médiaállományokat. | |

A pekcsei () történelmi régió (hangul: 백제역사유적지구, Pekcse joksza judzsok csigu, RR: Baekje yeoksa yujeok jigu) Dél-Korea középnyugati részén, mintegy 135 hektáron fekvő terület, melyet 2015-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánítottak. A területen a Pekcse ()-korból, 475 és 660 közötti időszakból származó épületek és sírok találhatóak.[1][2] A világörökség részét képező helyszínek Kongdzsu () és Ikszan () városokban, valamint Pujo () megyében találhatóak.[3] A helyszínek egyben a koreai örökségvédelmi programnak is részei, a történelmi látványosságok kategóriába tartoznak.[4]
Pekcse ()
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Pekcse (hangul: 백제, handzsa: 百濟, RR: Baekje; i. e. 18 – i. sz. 660) a koreai három királyság néven emlegetett egyik királyság volt Kogurjo () és Silla mellett, a Koreai-félsziget délnyugati részén. Tongmjong kogurjói () király fia, Ondzso () (온조) alapította.[5][6] A 4. században élte virágkorát, területe ekkor a Han folyótól egészen a félsziget déli csücskéig tartott. 384-ben lett buddhista állam, művészetére a kínai államok voltak hatással, melyekkel szoros kapcsolatot tartott. Jó viszonyt ápolt Japánnal, ahová közvetítette a kínaiaktól átvett kultúrát. Az ötödik századtól területe csökkenni kezdett, harcokat vívott Kogurjó ()val és Sillával, végül 660-ban Silla végleg meghódította a területeit.
Helyszínek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| # | Elnevezés | Hangul | Hely | Koordináták |
|---|---|---|---|---|
| 1 | Kongszanszong () erőd | 공산성 | Kongdzsu () | é. sz. 36° 28′ 35″, k. h. 127° 07′ 30″36.476389°N 127.125000°E |
| 2 | Szongszan-ri () királysírjai | 송산리 고분군 | Kongdzsu () | é. sz. 36° 27′ 45″, k. h. 127° 06′ 50″36.462500°N 127.113889°E |
| 3 | Kvanbuk-ri () régészeti lelőhelyei és a Puszoszanszong () erőd | 관북리 유적 과 부소산성 | Pujo () | é. sz. 36° 17′ 30″, k. h. 126° 54′ 30″36.291667°N 126.908333°E |
| 4 | Csongnimsza () templom | 정림사지 | Pujo () | é. sz. 36° 16′ 45″, k. h. 126° 54′ 15″36.279167°N 126.904167°E |
| 5 | Nungszan-ri () királysírjai | 능산리 고분군 | Pujo () | é. sz. 36° 16′ 45″, k. h. 126° 56′ 10″36.279167°N 126.936111°E |
| 6 | Naszong () városfala | 부여 나성 | Pujo () | é. sz. 36° 16′ 30″, k. h. 126° 55′ 50″36.275000°N 126.930556°E |
| 7 | Vanggung-ri () régészeti lelőhelyei | 익산 왕궁리 유적 | Ikszan () | é. sz. 35° 58′ 30″, k. h. 127° 03′ 20″35.975000°N 127.055556°E |
| 8 | Miruksza () templom | 익산 미륵사지 | Ikszan () | é. sz. 36° 00′ 20″, k. h. 127° 02′ 50″36.005556°N 127.047222°E |
| Forrás: UNESCO[3] | ||||
Világörökségi jelölése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2010-ben a Pekcséhez () kapcsolódó műemlékek és történelmi területek (Kongdzsu () és Pujo ()) felkerültek az UNESCO világörökségi javaslati listájára.[7] Ezt követően a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (CHA) a helyi önkormányzatok segítségét kérte az örökségvédelmi program megvalósításához, így 2012-ben létrejött a Pekcse () Történelmi Területek Jelölési Irodája, ami 2014-ben alapítvánnyá alakult át. A Pekcse () Történelmi Területek Megőrzéséért és Igazgatásáért Alapítvány (Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation) két érintett tartomány és három város felügyelete alatt áll.[8] Az alapítvány feladata a világörökségi listára való felkerülés elősegítése, és a kulturális értékek megőrzése, gondozása.[9] 2015 májusában a CHA bejelentette, hogy az ICOMOS javasolta az UNESCO-nak a „pekcsei () történelmi régió” felvételét a világörökségi listára. A Világörökségi Bizottság június végi ülésén döntött a kérdésről és a világörökség részévé nyilvánította.[10][1]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 UNESCO 1
- ↑ CHA
- 1 2 UNESCO 2 21. o.
- ↑ UNESCO 2 169. o.
- ↑ Doosan
- ↑ Nahm 29. o.
- ↑ "Gongju and Buyeo Historic Sites". UNESCO. Hozzáférés: 2015. május 6..
- ↑ "History". Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation. 2015. június 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 6..
- ↑ "Conservation and Management Foundation". Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation. 2015. június 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 6..
- ↑ "Ancient Korean sites likely to be listed as UNESCO world heritage". Yonhap News. 2015. május 4. Hozzáférés: 2015. május 6..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ CHA: "Baekje Historic Areas". Cultural Heritage Administration. 2015. december 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. december 15..
- ↑ Doosan: "백제" (koreai nyelven). Doosan Encyclopedia. Hozzáférés: 2015. május 3..
- ↑ Nahm: Nahm, Andrew C. (1996). Korea: Tradition and Transformation – A History of the Korean People (angol nyelven) (második kiadás ed.). Elizabeth, NJ: Hollym International. ISBN 1-56591-070-2. OCLC 917031206.
- ↑ UNESCO 1: "Baekje Historic Areas". UNESCO. Hozzáférés: 2015. december 15..
- ↑ UNESCO 2: "Nomination of Baekje Historic Areas For Inscription on the World Heritage List" (PDF). UNESCO. Hozzáférés: 2015. december 15..