Hvaszong (erődítmény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hvaszong erődítmény
화성
Bifyu 8.jpg
Ország Dél-Korea
Mai település Szuvon

Épült 1794–1796[1]
Építő Csongdzso király
Rekonstrukciók évei 1975–1979[1]
Típusa erődítmény
Építőanyaga kő, fa, tégla
Tulajdonos állami tulajdon
(3. számú történelmi látványosság)
Látogatható egész évben
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító817
TípusKulturális helyszín
KritériumokII, III
Felvétel éve1997
Elhelyezkedése
Hvaszong (Hwaseong) erődítmény (Dél-Korea)
Hvaszong (Hwaseong) erődítmény
Hvaszong erődítmény
Pozíció Dél-Korea térképén
é. sz. 37° 17′ 19″, k. h. 127° 00′ 51″Koordináták: é. sz. 37° 17′ 19″, k. h. 127° 00′ 51″
Hvaszong erődítmény weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hvaszong erődítmény témájú médiaállományokat.

Hvaszong (hangul: 화성Hvaszonghandzsa: 華城, latin betűkkelHwaseong?) a 18. században épült erődítmény a dél-koreai Szuvonban, Kjonggi tartományban, 30 kilométerre Szöultól. A legjobb állapotban megőrzött koreai erőd.[2] Csongdzso király építtette édesapja, Szado koronaherceg emlékére. 1997 óta az UNESCO Világörökség része. Falai 5,74 km hosszúak.[3] Nevének jelentése „pompás erőd”.[4]

Története[szerkesztés]

Az erőd építése szorosan kapcsolódik Szado koronaherceg halálához, amit a legmegdöbbentőbb eseményként tartanak számon a Csoszon-dinasztia királyi családjának történetében. Szado herceget saját apja, Jongdzso király zárta be egy rizsládába, ahol a herceg nyolc nappal később éhen halt. A nagyapját trónon követő Csongdzso, miután eleinte ingatag hatalmát megszilárdította, 1789-ben apja sírját Szöulból a mai Szuvontól nyolc kilométerre található Hvaszan hegyhez helyeztette át, majd erős erődítménnyel vette körbe. Valószínűleg azt tervezte, hogy Csoszon fővárosát ide helyezi át, hogy közel lehessen apjához. A király nem csak az erődöt, de a várost is nagy gonddal építtette fel, különféle kiváltságokat adva az ide települőknek.[4]

Építése[szerkesztés]

Az erődítmény tervezésével a király Csong Jakjongot bízta meg, aki a Silhak (실학, „gyakorlati tanulás”) iskola követője volt. Ez az iskola a tudományban és a technológiai fejlődésben hitt, és Csong tudóstársaival konzultálva, a korábbi koreai, kínai és japán erődök tanulmányozása után kidolgozta az építési tervet. Számos újítást vezettek be, például a tégla használatát, de példa nélküli volt az is, hogy ún. fehér könyvet adtak ki az építkezésről, mely részletesen leírta az építkezés módját és menetét. Az 1970-es években végzett helyreállítási munkák során is ezt a dokumentumot használták fel irányadóként. Ugyancsak újításnak számított, hogy a korábbi robotmunka gyakorlattal ellentétben a munkások fizetést kaptak, orvosi ellátásukról is gondoskodtak és jutalomosztásra is tettek félre pénzt.[4]

A fehér könyv szerint összesen 1856 szakmunkást alkalmaztak az építkezésen, köztük 662 kőművest, 235 ácsot, 295 aranyozó munkást, 150 falazókőművest, 83 fémfeldolgozó munkást, 46 festőt, 48 lakkozót, 36 képfaragót és nyolc esztergályost. A munkások közül 1101 Szöulból érkezett. Az építőanyagot államilag szerezték be, többek között 695 000 téglát és 195 241 kőtömböt használtak fel. A kincstár mintegy 870 000 njangot (ezüst pénz) költött az építkezésre.[4]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b KTO
  2. CNN
  3. UNESCO
  4. a b c d CHA

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]