Tarlórépa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Tarlórépa
Tarlórépa
Tarlórépa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Core eudicots
Csoport: Eurosids II
Rend: Keresztesvirágúak (Brassicales)
Család: Káposztafélék (Brassicaceae)
Nemzetség: Brassica
Fajcsoport: Brassica rapa
Faj: B. rapa var. rapa
Tudományos név
Brassica rapa var. rapa
L.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarlórépa témájú médiaállományokat és Tarlórépa témájú kategóriát.

A tarlórépa (Brassica rapa var. rapa) egy, a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó kétéves lágyszárú gyökérzöldség. Fő jellemzője a gyökérből és a gyökértőből képződő gumó. A formája lapos-gömb, vagy hosszú kúpos, a színe lehet fekete, szürke, fehér vagy sárga, a gumó föld feletti felső része zöld vagy lila. A húsa fehér vagy sárgás.[1]

Történet[szerkesztés]

Tarlórépa a Bécsi Dioscorides, fol. 89r (512)[2]

A tarlórépa származási területe Kelet-Afganisztán, illetve Nyugat-Pakisztán lehet, de a Földközi-tenger vidéke is szóba jöhet. Az ókorban már elterjedt volt kis-Ázsiában. A rómaiak és a görögök már a kereszténység előtti időkben ismerték, szövegeik említik. A középkor- és reneszánsz gyógyfüves könyveiben is megtalálható.[2] A régészeti bizonyítást bonyolítja, hogy nagyon hasonló a vad réparepce (Brassica rapa ssp. campestris) magja, amely szántóföldi gyomként nagyon elterjedt. Szintén régóta termesztik Indiában és Kínában.

A karórépához hasonlóan a burgonya elterjedése előtt fontos termény volt. Magyarországon főleg a Dunántúlon termesztették. A régi magyar szakácskönyvek "fehér répa" néven említik.[3][4]

Az újkortól főként takarmányként jelentős és igazán gyakran csak éhínségek idején került az asztalra.

A 21. században a modern konyha az egészséges táplálkozásra való igény miatt újra felfedezte, ezért kulináris jelentősége ismét növekszik.

Felhasználás[szerkesztés]

A tarlórépa elsősorban téli gyökérzöldségként használatos, de felhasználása állati takarmányként is jelentős. Zsenge levelei és fiatal gumója nyersen is fogyasztható. Fejlett gumója főzve, illetve savanyítva a legjobb.

A gumó gyorsan nő, így a tarlórépa alkalmas gabonafélék utáni másodvetésre. Egyes fajták már 50 nap után betakaríthatók, míg az áttelelőknek akár 100 napra is szükségük lehet.[5]

Tápanyagtartalom[szerkesztés]

100 g friss, ehető növényrész Víz
%
Energia kJ
(kcal)
Szén-
hidrát
Fehérje Zsírok Rost-
anyagok
Vitamin
A
C
mg
B1
mg
B2
mg
B3
mg
Ca
mg
P
mg
K
mg
Na
mg
Mg
mg
Fe
mg
Gumó 91,5 125 kJ
(30 kcal)
6.6 g 1,00 g 0.19 g 0.90 g nyomokban 30 0.05 0.06 6 39 32 20 50 15 0.5
Levelek 90,5 117 kJ
(28 kcal)
5.2 g 2.1 g 0,35 g 0.80 g 5740 NE 93 0.14 0.33 0,8 224 66& 309 32 45 1.5&

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Terebess konyhakert - Tarlórépa. terebess.hu. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
  2. a b Pedanius Dioscorides: Der Wiener Dioskurides: Codex medicus Graecus 1 der Österreichischen Nationalbibliothek.
  3. Szakács mesterségnek könyvecskéje : a csáktornyai Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyve és a Tótfalusi Kis Miklós által kiadott kolozsvári szakácskönyv. Király, Erzsébet–Kovács, Sándor Iván. 1981. ISBN 9632715500  
  4. Czifray, István: Czifrey István, szakács mester, magyar nemzeti szakácskönyve : magyar gazda aszszonyok szükségeihez alkamaztatva. Vasváry, Gyula. 6. megbővített kiad. 1985. ISBN 9632920007  
  5. Zöldségtermesztők kézikönyve|Digitális Tankönyvtár (hu-HU nyelven). www.tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2018. március 16.)