Tarlórépa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Tarlórépa
Tarlórépa
Tarlórépa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Core eudicots
Csoport: Eurosids II
Rend: Keresztesvirágúak (Brassicales)
Család: Káposztafélék (Brassicaceae)
Nemzetség: Brassica
Fajcsoport: Brassica rapa
Faj: B. rapa var. rapa
Tudományos név
Brassica rapa var. rapa
L.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarlórépa témájú médiaállományokat és Tarlórépa témájú kategóriát.

Leírás[szerkesztés]

tarlórépa (Brassica rapa var. rapa) egy, a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó kétéves lágyszárú gyökérzöldség. Fő jellemzője a gyökérből és a gyökértőből képződő gumó. A formája lapos-gömb, vagy hosszú kúpos, a színe lehet fekete, szürke, fehér, vagy sárga, a gumó föld feletti felső része zöld vagy lila. A húsa fehér vagy sárgás.[1]

Történet[szerkesztés]

Tarlórépa a Bécsi Dioscorides, fol. 89r (512)[2]

A tarlórépa származási területe Kelet-Afganisztán, illetve Nyugat-Pakisztán lehet, de a Fölközi-tenger vidéke is szóba jöhet. Az ókorban már elterjedt volt kis-Ázsiában. A rómaiak és a görögök már a kereszténység előtti időkben ismerték, szövegeik említik. A középkor- és reneszánsz gyógyfüves könyveiben is megtalálható.[2] A régészeti bizonyítást bonyolítja, hogy nagyon hasonló a vad réparepce (Brassica rapa ssp. campestris) magja, amely szántóföldi gyomként nagyon elterjedt. Szintén régóta termesztik Indiában és Kínában.

A karórépához hasonlóan a burgonya elterjedése előtt fontos termény volt. Magyarországon főleg a Dunántúlon termesztették. A régi magyar szakácskönyvek "fehér répa" néven említik.[3][4]

Az újkortól főként takarmányként jelentős és igazán gyakran csak éhínségek idején került az asztalra.

A 21. században a modern konyha az egészséges táplálkozásra való igény miatt újra felfedezte, ezért kulináris jelentősége ismét növekszik.

Felhasználás[szerkesztés]

A tarlórépa első sorban téli gyökérzöldségként használatos, de felhasználása állati takarmányként is jelentős. Zsenge levelei és fiatal gumója nyersen is fogyasztható. Fejlett gumója főzve, illetve savanyítva a legjobb.

A gumó gyorsan nő, így a tarlórépa alkalmas gabonafélék utáni másodvetésre. Egyes fajták már 50 nap után betakaríthatók, míg az áttelelőknek akár 100 napra is szükségük lehet.[5]

Tápanyagtartalom[szerkesztés]

Tápérték információ / 100 g friss, ehető növényrész Víz Energia   Szén-
hidrát
Fehérje Zsír Ballaszt-
anyagok
A-Vitamin Vit. C Vit. B1 Vit. B2 Vit. B3 Ca P K Na Mg Fe
Répa 91,5 % 125 kJ (30 kcal) 6.6 g 1,00 g 0.19 g 0.90 g nyomokban 30 mg 0.05 mg 0.06 mg 6 mg 39 mg 32 mg 207 mg 50 mg 15 mg 0.5 mg
Levelek 90.5% - a 117 kJ (28 kcal) 5.2 g 2.1 g 0,35 g 0.80 g 5740 IE 93 mg 0.14 mg 0.33 mg 0,8 mg 224 mg 66 mg 309 mg 32 mg 45 mg 1.5 mg

Források[szerkesztés]

  1. Terebess konyhakert - Tarlórépa. terebess.hu. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
  2. ^ a b Pedanius Dioscorides: Der Wiener Dioskurides: Codex medicus Graecus 1 der Österreichischen Nationalbibliothek.
  3. Szakács mesterségnek könyvecskéje : a csáktornyai Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyve és a Tótfalusi Kis Miklós által kiadott kolozsvári szakácskönyv. Király, Erzsébet–Kovács, Sándor Iván. 1981. ISBN 9632715500  
  4. Czifray, István: Czifrey István, szakács mester, magyar nemzeti szakácskönyve : magyar gazda aszszonyok szükségeihez alkamaztatva. Vasváry, Gyula. 6. megbővített kiad. 1985. ISBN 9632920007  
  5. Zöldségtermesztők kézikönyve|Digitális Tankönyvtár (hu-HU nyelven). www.tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2018. március 16.)