Liberális demokrácia
A liberális demokráciában a működési szabályok értékrendjére a liberalizmus eszmerendszere a jellemző, vagyis az egyén szabadságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai célt. Ma már választójogot ad minden felnőtt állampolgárnak nemre, rasszra, nemzetiségre, vallásra, gazdasági státuszra való tekintet nélkül. Biztosítja a társadalom sokszínű csoportjainak békés együttműködését és egymás mellett élését. A politikai ellenzéket hagyja szabadon működni. A gazdasági élet alapja a magántulajdon és a magánszerződések. Előnyben részesíti ugyan a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiacot, de bizonyos közjavak esetén meghagyja az állam szerepét.[1][2][3]
Jellemzői[szerkesztés]
- Általános választójog
- Szabad választások
- Többpártiság
- A hatalmi ágak megosztása: törvényhozó, végrehajtó hatalom és igazságszolgáltatás elválasztása
- A törvények kikényszerítésének állami monopóliuma (az állam erőszakmonopóliuma)
- A fegyveres erők civil kontrollja: választott képviselők ellenőrző szerepe
- Az ellenzék jogosítványainak tiszteletben tartása
- Minden csoport pártot alapíthat, amelyik betartja az alkotmányos elveket.
Gyakorlatban[szerkesztés]
Azon demokratikus berendezkedések, melyek szabadságjogokat biztosítottak, kezdetben liberális demokráciáknak tekinthetők. Vannak különböző változatai, amelyek különböző fokon és eredménnyel működnek. A demokrácia liberális felfogása szerint a döntéshozást is korlátozhatja az egyéni és közösségi jogok valamint a szabadság védelmével. Nincs olyan nyugati demokrácia, amely ne korlátozná érdemben a többségi elvű hatalomgyakorlást. Az amerikai demokrácia a kötelező közterhekkel az egyéni szabadságjogokat kevésbé korlátozza, mint a különböző szintű európai demokráciák.[1]
Egyes vélemények szerint a liberális demokráciák ideológiája sokkal inkább a balliberalizmus vagy szociálliberalizmus.
Magyarországon[szerkesztés]
Az 1989-es rendszerváltozás után a magyarországi politikai rendszer liberális demokráciának számított, az Európai Unió gyakorlatilag felvételi kritériumnak tekintette a liberális demokrácia különböző kritériumainak teljesülését.
Orbán Viktor miniszterelnök a 2014. július 25-én elmondott tusnádfürdői beszédében arról beszélt, hogy illiberális demokráciát épít Magyarországon, a világban létező illiberális demokráciákat hozta példaként, kifejtette, hogy a világ azokat a rendszereket próbálja megérteni, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek; az elemzéseinek "sztárjai" pedig Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország. [4][5]
Bírálata[szerkesztés]
A "nyugati" "liberális demokrácia" célja a való életben nem a tökéletes szabadság megteremtése; haszonélvezői gazdasági-pénzügyi csoportok, amelyek szorosan együttműködnek a politikai elittel, akik elvárásainak megfelelően szabályozzák a társadalmi rendszereket. Ez a modell jelenlegi formájában sajnálatos módon nem életszerű és hosszú távon fenntarthatatlan. [3]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Miklósi Zoltán:Demokrácia: liberális, alkotmányos és egyéb
- ↑ Lovász Attila:Van jobb? Ide vele! Archiválva 2014. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ a b Tóth Gy. László, politológus:A liberális demokrácia válsága
- ↑ Zrt, HVG Kiadó: Orbán megmagyarázta az illiberális demokráciát (magyar nyelven). hvg.hu, 2017. április 26. (Hozzáférés: 2020. november 11.)
- ↑ Máté, Halmos: Ez Orbán új államideálja (magyar nyelven). index.hu, 2014. július 29. (Hozzáférés: 2020. november 11.)
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Perry Keller: Európai és nemzetközi médiajog. Liberális demokrácia, kereskedelem és az új média; ford. Müller Ákos; Complex, Bp., 2014
|