Liberális demokrácia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A liberális demokráciában a működési szabályok értékrendjére a liberalizmus eszmerendszere a jellemző, vagyis az egyén szabadságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai célt. Ma már választójogot ad minden felnőtt állampolgárnak nemre, rasszra, nemzetiségre, vallásra, gazdasági státusra való tekintet nélkül. Biztosítja a társadalom sokszínű csoportjainak békés együttműködését és egymás mellett élését. A politikai ellenzéket hagyja szabadon működni. A gazdasági élet alapja a magántulajdon és a magánszerződések. Előnyben részesíti ugyan a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiacot, de bizonyos közjavak esetén meghagyja az állam szerepét.[1][2][3]

Jellemzői[szerkesztés]

Gyakorlatban[szerkesztés]

Azon demokratikus berendezkedések, melyek szabadságjogokat biztosítottak, kezdetben liberális demokráciáknak tekinthetők. Vannak különböző változatai, amelyek különböző fokon és eredménnyel működnek. A demokrácia liberális felfogása szerint a döntéshozást is korlátozhatja az egyéni és közösségi jogok valamint a szabadság védelmével. Nincs olyan nyugati demokrácia, amely ne korlátozná érdemben a többségi elvű hatalomgyakorlást. Az amerikai demokrácia a kötelező közterhekkel az egyéni szabadságjogokat kevésbé korlátozza, mint a különböző szintű európai demokráciák.[1]

Egyes vélemények szerint a liberális demokráciák ideológiája sokkal inkább a balliberalizmus vagy szociálliberalizmus.

Az 1989-es rendszerváltozás után a magyarországi politikai rendszer liberális demokráciának számított, az Európai Unió gyakorlatilag felvételi kritériumnak tekintette a liberális demokrácia különböző kritériumainak teljesülését. Orbán Viktor miniszterelnök a 2014. július 25-én elmondott tusnádfürdői beszédében arról beszélt, hogy illiberális demokráciát épít Magyarországon, a világban létező illiberális demokráciákat hozta példaként, kifejtette, hogy a világ azokat a rendszereket próbálja megérteni, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek, az elemzések "sztárjai" pedig Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország.

Bírálata[szerkesztés]

Egyesek szerint a nyugati "liberális demokrácia" célja nem a valódi szabadság megteremtése; haszonélvezői olyan gazdasági-pénzügyi csoportok, amelyek szorosan együttműködnek a politikai elittel, akik elvárásainak megfelelően szabályozzák a társadalmi rendszereket.[3]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Miklósi Zoltán:Demokrácia: liberális, alkotmányos és egyéb
  2. Lovász Attila:Van jobb? Ide vele!
  3. ^ a b Tóth Gy. László, politológus:A liberális demokrácia válsága

Források[szerkesztés]