Hatodik buddhista tanácskozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hatodik buddhista tanácskozás (páli: Csattha Szangájana; burmai: ဆဋ္ဌမသံဃာရတနာတင်ပွဲ vagy ဆဋ္ဌသင်္ဂါယနာ; szingaléz: ඡට්ඨ සංගායනා) a théraváda buddhizmus egy általános zsinata volt, amelyet a burmai (ma Mianmar) Rangun városa melletti speciálisan épített barlang és pagoda komplexumban tartottak 1954. Vészák ünnepségtől kereken két éven át. A rendezvényen nyelv théraváda buddhista ország 2500 egyházi személye vett részt. Gautama Buddha Parinibbánájának (végső eltávozásának) 2500. évfordulóján ért véget a tanácskozás. A buddhista tanácskozások múltbéli hagyományait követve a hatodik tanácskozás legfőbb célja Buddha tanításainak a megőrzése volt és a théraváda értelmezés szerinti hagyományok ápolása.

A két év alatt a különböző országból érkezett szerzetesek (szangíti-káraka) a saját hagyományaik szerint megőrzött páli kánont és a poszt-kanonikus szövegeket recitálták eredeti nyelveken. A tanácskozás végére több nemzeti nyelvbe is átültették az eredeti páli szövegeket.

A tanácskozás ideje és a résztvevők[szerkesztés]

A hatodik buddhista tanácskozás a Nagy-barlangban.

A hatodik tanácskozást az ötödik buddhista tanácskozás után 83 évvel hívták össze, 1954. május 17-én, a Vészák ünnepséggel egy időben. Két évvel később, 1956. május 24-én, szintén a Vészák ünnepségen ért véget, amely a történelmi Buddha parinirvánájának 2500. évfordulója volt a théraváda hagyomány értelmezése szerint.

A tanácskozást támogatta a tiszteletreméltó U Nu vezette burmai kormány. U Nu adott engedélyt a tanácskozás helyszínéül szolgáló Kaba Aje pagoda és a Nagy-barlang (Mahá Passzana Guha) megépítésére. Szerettek volna létrehozni, egy olyan környezetet, amely emlékeztet az első buddhista tanácskozás helyszínére.

A korábbi zsinatokhoz hasonlóan itt is az volt a legfőbb cél, hogy megőrizzék az eredeti dhammát és a vinaját. A tanácskozáson részt vevő 2500 théraváda szerzetes különböző országokból érkezett. A helyi burmaiakon kívül érkeztek Thaiföldről, Kambodzsából, Laoszból, Vietnamból, Srí Lankából, Iniából és Nepálból. Egy japán templomból is érkeztek küldöttek. Az egyedüli nyugati résztvevők a német származású, Srí Lankán élő Nyanatiloka és Nyanaponika szerzetesek voltak.[1]

Mahászi Szajádavot bízták meg a dhammával kapcsolatos kijelölt kérdések feltevésével, a válaszadással pedig Mingun Sajadav volt megbízva.

Eredmények[szerkesztés]

A két évig tartó tanácskozás végére a résztvevők alaposan megvizsgálták a különböző országok és iskolák által megőrzött Tipitaka szövegeket és a buddhista történelemben egyedülálló módon hivatalosan kiadtak egy új, 40 kötetes, ellenőrzött Tipitaka verziót. A kiadást lefordították a részt vevő országok nemzeti nyelvére is, India kivételével.

1999-ben létrehozták Thaiföldön a Dhamma Társasági Alapot, amely a hatodik tanácskozáson kiadott verzióban kezdte el kijavítani az esetleges nyomtatási és szerkesztési hibákat.[2] A 40 kötetes, latin betűs kiadványt, amelynek címe "Világ Tipitaka kiadvány" (World Tipitaka Edition), 2005-ben fejezték be.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Pariyatti official website. Pariyatti.org. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
  2. www.flickr.com - Képek a 40 kötetes kiadványról - olvasva: 2015.02.14.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]