Közönséges aggófű
 |
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Senecio vulgaris L. |
||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges aggófű témájú médiaállományokat. |
A közönséges aggófű vagy pihésfű (Senecio vulgaris) a fészkesvirágzatúak rendjéhez, ezen belül a őszirózsafélék családjához tartozó növényfaj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedés, élőhely [szerkesztés]
Elsősorban nitrogénben gazdag talajú kertekben, tarlókon termő, lágy szárú egy- vagy kétéves növény. Virágzása május-szeptember között.
Megjelenés, jellemzők [szerkesztés]
Egyszerű vagy bokros, szára 20–40 cm hosszú. Levelei 3–7 cm hosszúak, kékeszöld színűek, tojásdad alakúak és durván fogazottak. A virágai sárga színűek, henger alakúak, a végük felé keskenyednek. Termései fehér bóbitásak.
Hatóanyagok [szerkesztés]
Szenecionin- és szenecin-alkaloidát, rutint, C-vitamint tartalmaz.
Gyógyhatás [szerkesztés]
A gyógyszeripar számára fontos alapanyag, mivel a drogja görcsoldó, vérnyomáscsökkentő, vérzés csillapító illetve fájdalomcsillapító hatású. Tea, illetve forrázatként való használata ellenjavallt, mivel erős hatású! Külsőleg ülőfürdő, borogatásra használható.
Gyűjtés [szerkesztés]
A növény virágzó hajtását, föld feletti részét gyűjtik.
Forrás [szerkesztés]
- Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.
