Cseresznye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AtaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 13., 05:01-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jegyzetek: források --> jegyzetek AWB)
Cseresznye
Virágzó cseresznyefa
Virágzó cseresznyefa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Szilvafélék (Prunoideae)
Nemzetség: Prunus
Alnemzetség: Cerasus
Fajcsoportok, fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cseresznye témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cseresznye témájú kategóriát.

Nem tévesztendő össze a következővel: Cseresznye (keresztnév).

A cseresznye (Prunus subg. Cerasus) a rózsafélék (Rosaceae) közé tartozó Prunus nemzetség alnemzetsége. Cseresznye néven leggyakrabban a vadcseresznyefát (Prunus avium), illetve annak valamely termesztett változatát, vagy annak csonthéjas gyümölcsét értik. Az alnemzetséget az különbözteti meg a Prunus nemzetség többi képviselőjétől, hogy virágai nem magányosan állnak, hanem 2–5 tagú csomókba tömörülnek, sima héjú termésén pedig csak igen sekély barázda található, vagy semmilyen.

Képviselőik az északi félgömb mérsékelt égövi területein őshonosak: két fajuk Amerikában, három Európában, a többi Ázsiában.

Háttér

A cseresznyét az elterjedt nézet szerint Anatólia északkeleti részéről vitték be a Római Birodalom Pontus régiójába, i. e. 72-ben.[1] A törökországi Giresun városát az ókori görögök Choerades vagy Pharnacia, később Kerasous vagy Cerasus néven ismerték. (< Kerason < Kerasounta < Kerasus „szarv” [azaz félsziget] + ounta [görög helyrag]) A név később a Kerasunt (néha Kérasounde vagy Kerassunde) alakra módosult.

Az angol cherry, a francia cerise, a spanyol cereza, a dél-olasz cerasa (sztenderd olaszban: ciliegia) mind az ókori görög κέρασος, „cseresznye” szóból ered, amit a Cerasusszal azonosítottak. Először a római időkben exportálták Európába a gyümölcsöt.[2]

A vadcseresznye (Prunus avium) volt az alapfaj, amiből a legtöbb termesztett cseresznyefajtát nemesítették. A meggyet (Prunus cerasus) inkább főzésre használják. Mindkét faj Európából vagy Nyugat-Ázsiából származik, nem képesek egymás beporzására. A többi fajt, bár termésük ehető, emberi fogyasztásra nem szokták ültetni, kivéve azokban az északi régiókban, ahol a két fő faj nem terem meg. Vízigényük, munkaigényességük, az esővel és jéggel szembeni érzékenységük a cseresznyefajokat relatíve drága gyümölccsé teszik. Ennek ellenére igen keresettek.

Ma már több mint ezer nemesített fajtája ismeretes. Nemesített cseresznyéből éves szinten 2007-ben az egész világon mintegy 2 millió tonnát termesztettek. Ennek mindegy 40%-át az USA, kb. 13%-át Európa állítja elő. Törökország a világ legnagyobb cseresznyetermelője, az USA a második.[3]

A cseresznyefa Olaszországtól Norvégiáig egyaránt jól termeszthető. Ennek ellenére az ökológiai adottságok apróbb eltérései döntően befolyásolhatják a termesztés sikerét. Kiemelkedő a gyökérzet levegőigénye, amelyet azok a mélyrétegű, közép kötött vályogtalajok elégítenek ki, ahol a vízzáró réteg legalább 2 méteres mélységben helyezkedik el. A cseresznyefa az összes gyümölcsfaj közül legjobban szenved a talaj levegőtlenségétől. Nagyon alacsony humusztartalmú talajokra nem érdemes cseresznyét sem telepíteni.

Virágai

Ízletes termése mellett a cseresznyefa szemet gyönyörködtető virágairól is ismert; gyakran kifejezetten a tavaszi virágzásukkor nyújtott látvány miatt ültetik őket, különösen az ázsiai fajokra jellemző a díszes virágzat.

A japán szakura (桜), azaz cseresznyevirág nemzeti szimbólum, amit az évente tartott hanami (virágnézés) fesztiválokon ünnepelnek. Sok cseresznyefajtának (ezeket díszcseresznyéknek nevezzük) porzói és bibéi helyett is sziromlevelek („dupla virágok”) nőnek, így sterilek, nem hoznak termést. Kizárólag virágaik miatt, illetve dísznek tartják őket. A leggyakoribb ilyen steril cseresznyeváltozat a 'Kanzan'.

A cseresznyefák számos lepkefaj hernyójának szolgálnak táplálékul (például cseresznyeilonca, meggyvirágmoly).

Hasznosítása

A cseresznye Magyarországon is az egyik legkedveltebb kora nyári gyümölcs. Leginkább nyersen fogyasztják, de süteményekbe is bele lehet dolgozni, levest, és mint szinte minden cukros gyümölcsből, bort és pálinkát is lehet belőle készíteni.[4]

Tárolása

Hűtve két-három napig, ideális páratartalom mellett egy hétig tárolható, a szárával együtt. Jól bírja a mélyhűtést, az értékes vitaminjait is megőrzi, magozva természetesen kevesebb helyet foglal. Befőzéssel is tartósítható, de vitaminjainak nagy részét elveszti.

Története

Már az ókorban is termesztették, az utazók, katonák kedvelt szomjoltója volt. sőt az istenek eledelének tartották. A Japánban termesztett díszcseresznye nem fogyasztható, mégis a fiatalság és a megújulás jelképe, a cseresznyevirágzás ünnepe a japán kultúra egyik legnagyobb ünnepe.

Élettani hatásai

A cseresznye 78-82 százaléka víz, energiatartalma csak 65-70 kcal (100 gramm). Zsír (0,3 g) és fehérje alig van benne, de szénhidrátot (13 gramm), növényi rostot (1,3 g) tartalmaz. Érettségétől függ, mennyi gyümölcscukrot tartalmaz. Gyorsan megemeli a test energiaszintjét, serkenti a melatonin hormon keletkezését az agyban, így hozzájárul a pihentető alváshoz. A természetgyógyászok szerint érvédő, szívizom-erősítő hatása is van.

Antociánokat tartalmaz, amik csökkentik például köszvény és ízületi gyulladás miatti fájdalmat.[forrás?] Akadályozza a szájüregi fertőzéseket és semlegesíti a rossz leheletet.[forrás?] Jelentős a C-vitamin tartalma (10–15 mg), sok benne a foszfor, kalcium, nátrium, kobalt, kálium (190–220 mg), vas. Kedvezően hat a fogak és a csontok fejlődésére.[forrás?]

Sokan gyógynövényként is hasznosítják, szárából tisztító, vízhajtó, hatású teát készítenek. Hívei szerint a pattanásokat is elmulasztja. Mint a friss gyümölcsök nagy része, segít a székrekedés ellen. Csökkenti a vér húgysav-szintjét, az ízületi betegségek megelőzésében, karbantartásában is szerepet tulajdonítanak neki.

A többi bogyós gyümölcshöz hasonlóan, a cseresznyében is sok a kedvező élettani hatású antioxidáns és a flavonoid. A sötétebb cseresznyének magasabb az antioxidáns-tartalma.

Sok cseresznye fogyasztása után a víz ivása puffadást okozhat, mert a héján található élesztőgombákat csak a tömény gyomorsav képes azonnal elpusztítani.

Képek

  • Díszcseresznye
    Díszcseresznye
  • Díszcseresznye virágzó ága közelről
    Díszcseresznye virágzó ága közelről
  • Díszcseresznye
    Díszcseresznye
  • A hazai termesztésű közkedvelt fekete cseresznye
    A hazai termesztésű közkedvelt fekete cseresznye
  • Cseresznyefaág budai kertben - 2013
    Cseresznyefaág budai kertben - 2013

Jegyzetek

  1. ↑  Pontus. In Catholic Encyclopedia. New York: Robert Appleton Company. 1913.  
  2. ↑ A History of the Vegetable Kingdom - Page 334
  3. ↑ FAOSTAT ProdSTAT Crops Food and Agriculture Organization of the United Nations, Hozzáférés ideje: August 19, 2008.
  4. ↑ http://nepszava.hu/cikk/1162294-szezonja-van-egyuk-az-isteni-gyumolcsot

További információk

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cseresznye&oldid=23561493”