Páfrányfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ginkgo biloba szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ginkgo biloba
Evolúciós időszak: 49,5–0 Ma
Ginkgolevél

Ginkgolevél
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
iucn2.3
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Páfrányfenyők (Ginkgophyta)
Osztály: Ginkgoopsida
Rend: Ginkgoales
Család: Ginkgoaceae
Nemzetség: Ginkgo
Faj: G. biloba
Tudományos név
Ginkgo biloba
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ginkgo biloba témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ginkgo biloba témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ginkgo biloba témájú kategóriát.

Ginkgo biloba

A páfrányfenyő (Ginkgo biloba), röviden Ginkgo, újabb népies nevén ginkó lombhullató, gyógynövényként ismert kétlaki fa, amely a páfrányfenyők (Ginkgophyta) törzsének egyetlen ma élő faja. Nagyon ősi növényfaj, a modern ginkgo a paleogénben jelent meg, és közeli rokonai, melyeknek a levele már hasonlított a mostani páfrányfenyőéhez mintegy 270 millió évvel ezelőtt a perm időszakban fejlődtek ki. Élő kövület, nincsenek közeli rokonai.

Az egyik leghosszabb életű fa. Ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek.

Rendszertan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új, filogenetikus osztályozás szerint a páfrányfenyők (Ginkgophyta) önálló törzset alkotnak. A törzshöz csupán egyetlen osztály, a Ginkgoopsida, egyetlen rend a Ginkgoales és egyetlen ma élő család, a Ginkgoaceae tartozik. Ezen belül az egyetlen ma élő faj a Ginkgo biloba.

  • Törzs: Páfrányfenyők (Ginkgophyta)
    • Osztály: Ginkgoopsida
      • Rend: Ginkgoales
        • Család: Ginkgoaceae
          • Nemzetség: Ginkgo
            • Faj: Ginkgo biloba

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ginkgo kétlaki, lombhullató fa. Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. 20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. A fiatal példányok karcsúk és kevéssé elágazók, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törve nőnek, később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlók, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. A kéreg barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre vékonyodik. A törzsön bütykök találhatók.

A hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, míg a törpehajtásokon 3-5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöld színűek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha 1-15 nap alatt.

A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld. A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos héja (magköpenye) éréskor szürkészöldről aranysárgára változik, vajsavtartalma miatt kellemetlen szagot áraszt, emiatt közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik (a növények azonban ültetés előtt nem szelektálhatók nem szerint).

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A páfrányfenyőlevelek flavonoidokat (kvercetint, kempferolt) és terpenoidokat tartalmaznak. A terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén-laktonok) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A páfrányfenyő levelét gyógyászati célokra használják fel. Levele tavasztól őszig szedhető.

Alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre. Az orvosi kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágító, biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A homeopátiában mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák.

A kivonat állítólag javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják még az öregkori elbutulás (demencia) és Alzheimer-kór ellen is - alaptalanul. A humán vizsgálatok, például egy 2008-ban publikált nagy amerikai vizsgálat, ezt nem igazolták.

2007-2012 között a Toulouse-i Egyetem kórházának kutatói követéses, placebo-kontrollos vizsgálatban vizsgálták meg egy standardizált (állandó összetételű) ginkgo-kivonat hatását több mint 2800, 70 évesnél idősebb ember bevonásával. A résztvevők egyik fele naponta 240 mg ginkgo-kivonatot kapott, míg a másik fele placebót. A páciensekkel a követés öt éve alatt évente végeztettek kognitív teszteket, melyekkel felmérték megismerési és tanulási képességeik aktuális szintjét. A ginkgo-kivonatot szedő csoportban a követés ideje alatt 61 részvevőnél mutatták ki az Alzheimer-kór jeleit, míg a másik csoportban 73 embernél. 2800 kísérleti alannyal számolva a különbség nem számít jelentősnek, véletlenszerűen is előállhatott.[1]

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben páfrányfenyőlevél (Ginkgo folium) néven hivatalos drog.


Felhasználás módja:

  • Kivonat: A friss levelekből készült kivonat értágító hatású.
  • Tabletta: Javítja a vérkeringést.
  • Tinktúra: Rossz vérkeringés esetén ajánlott.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • Természetkalauz – Bruno P. Kremer: Fák – Őshonos és betelepített fafajok Európában (M-Érték Kiadó Kft., 2006, ISBN 963 7304 80 0, korábbi kiadások: 1984, 1995)
  1. Az origo.hu cikke: Nem véd a ginkgokivonat az Alzheimer-kór ellen

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]