Hárs (növénynemzetség)
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hárs témájú médiaállományokat és Hárs témájú kategóriát. |
A hárs vagy hársfa (Tilia) nemzetség a mályvafélék családján belül a hársfaformák (Tilioideae) alcsaládba tartozik.
Magháza virágzáskor még ötrekeszű, de az elsőként megtermékenyült magkezdemény gátolja a többi magkezdemény kifejlődését, és a magház teljes üregét kitöltve fejlődik maggá, ezért az érett hárstermés egymagvú makk.
Etimológia[szerkesztés]
A hárs szó finnugor eredetű, korábbi hás alakja a hársfán kívül ’fakéreg, háncs’ jelentéssel is bírt (a hársfa kérgéből egyébként könnyen készíthető háncs).[1][2]
A csángó-magyarok nyelvjárásába a hárs virágot, szàdokvirág-nak nevezik, és a fát szádoknak.[3]
Fajai[szerkesztés]
A nemzetség három faja található meg a Kárpát-medencében:
- Az ezüst hárssal (Tilia tomentosa) főképp a városokban találkozunk.
- A kislevelű hárs (Tilia cordata) szolgáltatja a legjobb teaalapanyagot.
- A nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) erdeinkben a hűvösebb északi oldalakon, szurdokvölgyekben nő.
- A nagylevelű és a kislevelű hárs természetes hibridjét európai hárs (Tilia × europaea) néven már Linné leírta. Ez mindkét szülőjénél magasabbra nőhet, egyéb tulajdonságai a két faj között állnak (a levélfonák érzugaiban fehéres-drapp szőrcsomók fejlődnek, termései kissé bordásak).
Az európai hárs kertészeti változatai[szerkesztés]
- Tilia europaea 'Euchlora' (császárhárs),
- Tilia europaea 'Pallida'
Felhasználása[szerkesztés]
Faanyagának világos, idővel kissé sötétedő színe, jellegtelen textúrája van, a geszt és a szíjács nem különül el egymástól. Puha, könnyű faanyag, gyorsan szárad.
A hársak adják minden fafaj közül talán a legkönnyebben, legjobban faragható faanyagot, ez a faszobrászat legkedveltebb anyaga. Minden forgácsoló és forgácsmentes eljárással könnyen megmunkálható, gőzöléssel jól hajlítható, gyönyörűen csiszolható.
Fafaragáshoz, esztergáláshoz, fametszethez, bútorgyártáshoz, hangszerekhez, furnérkészítéshez, rétegelt lemeznek, facipő készítésére, cellulózgyártásra, rajzszén készítésére használják.
Hársfavirág[szerkesztés]
A kis- és nagylevelű hársfa virágait a teljes virágzáskor gyűjtik, árnyékos helyen szárítják. Forrázata gyógyhatású, de élvezeti teaként is kedvelt. Felhasználják még gyógyhatású fürdővizekhez, vagy bőrápoló szerként. Hatóanyagait és felhasználását részletesen a kislevelű hárs leírásánál ismertetjük.
Egyes vidékeken hársfabort is készítenek belőle.
Érdekességek[szerkesztés]
- Szőkedencs temetőjében a 7-es út mellett áll egy közel 700 éves ezüst hárs.
- A Szlovákia a Bojnice várkastély közelében áll egy több mint 700 éves fa, melyet Mátyás király hársfájának neveznek.
- A hárs neve a lipován nyelvjárásban lippa, s mivel szokás szerint a szentképeket hársfából készült táblára festik, innen van az elnevezésük: „lipován”, azaz „hársfás”.[forrás?]
- Zeusz hársfává változtatta Philürát saját kérésére.[4] A philüra az ókori görögöknél hársfát jelent, illetve hárshéjat is, melyre írtak.[5]
Képek[szerkesztés]
-
A szőkedencsi 700 éves hárs -
Dunabogdányi öreg hársfa. Törzsének kerülete 2010-ben 340 cm -
Földi poszméh (Bombus terrestris) kislevelű hárs (Tilia cordata) virágain
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Hárs, in: Magyar etimológiai szótár. arcanum.hu. (magyarul) Budapest: Arcanum Adatbázis Kft. (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.) arch
- ↑ Końćkɜ, koćkɜ U FU 'háncs, fakéreg' de 'Bast, Baumrinde' en 'bast, bark'. uralonet.nytud.hu. (magyarul) Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.) arch
- ↑ Küllős Imola: A moldvai csángó magyarok hiedelmei. Korunk, XIX. évf. 2. sz. (2008) tiltott karakter az év paraméterben [[Kategória:]]
- ↑ Heinrich Wilhelm Stoll: Philyra 1). In Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie, 3. Band, 2. Abteilung: Pasikrateia–Pyxios, nebst Schluss von Palladion und Phoinix. Szerkesztette: Wilhelm Heinrich Roscher. Leipzig: B. G. Teubner. 1909. 2353–2354. o. (német nyelven)
- ↑ philyra. In Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Budapest: Franklin Társulat. 1884.
Források[szerkesztés]
- Nyugat-Magyarországi Egyetem
- www.terra.hu: Nagylevelű hárs
- Lombos fák
- Lombos fák, díszfák Archiválva 2020. október 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, tuja.hu
