Földi poszméh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Földi poszméh
Bumblebee October 2007-3a.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita)
Öregcsalád: Méhek (Apoidea)
Család: Méhfélék (Apidae)
Alcsalád: Mézelőméhek (Apinae)
Nemzetség: Bombini
Nem: Bombus
Faj: B. terrestris
Tudományos név
Bombus terrestris
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Földi poszméh témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Földi poszméh témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Földi poszméh témájú kategóriát.

A földi poszméh (Bombus terrestris) a rovarok (Insecta) osztályába, hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és méhfélék (Apidae) családába tartozó faj.

A 2014-es évre a Magyar Rovartani Társaság az év rovarának választotta. [1]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európán kívül megtalálható Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában is.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 11-24 milliméter közötti. Szőrzetének alapszíne fekete, előtora és potrohának második hátlemeze sárga, potrohának vége fehér.

Bombus-terrestris.jpg

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában a föld fölött nehézkesen repülve közlekedik. Nevét onnan kapta, hogy méternyi mélységben lakik a földben, leggyakrabban egér- és vakondjáratokat használva, ahonnan csak akkor bújik ki, amikor a Nap melege már lehatolt a talajba. Az áttelelt királynő, amelyet előző ősszel termékenyítettek meg, új családot alapít. Petéit egy virágporból és viaszból álló galacsinba rakja le a padlóra a fészke közepén, melyet száraz fűvel, lombbal és mohával bélel ki. A bejárathoz egy viaszedényt csinál, amelyet mézzel tölt meg. Amikor a lárvák megnőnek, szétrepesztik a szűk viaszkamrát. A királynő virágpor- és mézadagokkal eteti az éhes lárvákat a nyelvével mindegyiknek egy csepp nyálat adva, majd újra és újra lezárja a kamrát a repedéseket kijavítva. A földi poszméh nyelve – hasonlóan a háziméhhez – egészen rövid. Hogy hozzáférjen a herevirágban levő nektárhoz, lyukat kell harapnia a virág sziromcsövének alsó részébe. A földben kikelő első poszméhek a „dolgozók”. Az ivadékok gondozását ezek veszik át, így a királynőnek csak a peterakással kell törődnie. Késő nyáron még a megtermékenyítetlen dolgozók is petét raknak. Ezekből mind „herék”, azaz hímek lesznek. Egyetlen feladatuk, hogy párosodjanak a nőstényekkel, amelyek aztán áttelelnek, és a következő tavasszal új családot alapítanak. Ősszel a herék elpusztulnak az idősebb poszméhekkel együtt. Egyedül a megtermékenyített nőstények maradnak életben.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charlie Bood: A természet csodái 1. Interprint KFT 1990. ISBN 963-02-7705-0