Piros gyűszűvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Piros gyűszűvirág
Digitalis-stora hultrum.sweden-24.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Útifűfélék (Plantaginaceae)
Nemzetség: Digitalis
Faj: D. purpurea
Tudományos név
Digitalis purpurea
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Piros gyűszűvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Piros gyűszűvirág témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Piros gyűszűvirág témájú kategóriát.

A piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea) az útifűfélék (Plataginaceae) családjába, a Digitalis nemzetségbe tartozó, erdei irtásokon, sík és hegyvidéken előforduló növényfaj. Európa legnagyobb részén megtalálható, az északi részek kivételével. Magyarországon vadon nem fordul elő, azonban kertekben dísznövényként használják. Erősen mérgező!

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A piros gyűszűvirág kétéves növény, az első évben fejlődnek ki a levelei, a második évben alakul ki a virágos hajtása. Az egész növényt finom szőrök borítják. Szára 50–70 cm magas, egyenes. Levelei durvák, lándzsa alakúak, 20–40 cm hosszúak, nyelük szárnyas. Virágai 3–4 cm hosszúak, lecsüngőek és harang alakúak, a pártatoroknál sötét foltok láthatóak. Virágai a hajtáson azonos oldalon alkotnak fürtöt. Termése toktermés, tojásdad alakú, 1,5 cm hosszú, fekete színű.

Felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orvoslásban a növény szárított leveleiből kinyert digitoxint alkalmazzák, szívelégtelenség kezelésére. A hatásos és mérgező dózis között kicsi a különbség, ezért digitoxin alkalmazásakor szigorúan követni kell az orvos utasításait, a növény háziszerként nem használható. A mérgezés főbb tünetei: lassú szívfrekvencia (de később szapora szívverést is okozhat), hányinger, hányás, látási zavarok. Halált okozhat.

A növény tartalmaz egy digoxigenin nevű szteroidot is, melyet jelölőanyagként (főként nukleinsavak jelölésére) használnak a molekuláris biológiai kutatásokban.

A piros gyűszűvirágot dísznövényként is termesztik.

Hasonló vagy rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon nem védett.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pamela Forey, Cecilia Fitzsimons: Vadvirágok. Budapest, 1993
  • Rápóti J., Romváry V.: Gyógyító növények. 6. kiadás. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1980. ISBN 963-240-856-X
  • Gyires Klára, Fürst Zsuzsanna (szerk.): Farmakológia és farmakoterápia I. Farmakológia. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2007. ISBN 978-963-226-137-9