Ugrás a tartalomhoz

Mirrhafű

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mirrhafű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Disznóparéjfélék (Amaranthaceae)
Alcsalád: Chenopodioideae
Nemzetség: Dysphania
Faj: D. ambrosioides
Tudományos név
Dysphania ambrosioides
(L.) Mosyakin & Clemants
Szinonimák

Chenopodium ambrosioides

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mirrhafű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mirrhafű témájú médiaállományokat és Mirrhafű témájú kategóriát.

A mirrhafű, féregűző libatop, epazote, mexikói vagy jezsuita tea vagy rubianka libatop (Dysphania ambrosioides) a szegfűvirágúak rendjébe ezen belül a disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj. Magyarországon is termesztik ezt a gyógy-, fűszer és egyben mérgező növényt.

Elterjedése, élőhelye

[szerkesztés]

Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein és Észak-Amerikában őshonos.[1] Más vidékeken általában orvosi célok miatt kezdték termeszteni, az illatos, egynyári évelő gyógyhatású növényt. Napjainkban csaknem az egész földön találkozhatunk vele gyomként is.[2]

Megjelenése, jellemzői

[szerkesztés]
A növény képe

Szára piroson befuttatott, levelei a szárnál keményebbek, fénylőek. Lándzsa alakú levelei a talaj közelében fűrészfogasabbak, a talajtól távolodva fogazottságuk megszűnik. Nyáron nyíló virágzata apró zöld színű virágokból áll tömött, levéltelen álfüzért alkot.

Hatóanyagai

[szerkesztés]

Drogja (Chenopodii herba) 1-3% aszkaridolt, szaponinokat tartalmaz.

Felhasználása

[szerkesztés]

Többféle felhasználása is ismert, hiszen gyógyászati és étkezési célra is hasznosítható, de hatóanyagai helytelen alkalmazása esetén mérgezést is okozhat. A növény minden része, különösen magjai és a lepárlásukkal nyert illóolaj féregűző szert, aszkaridolt tartalmaz, melyet az állatgyógyászatban hasznosítanak. Fűszeres illatú leveleivel Mexikóban levest, kását és fekete babból, kagylóból készült ételeket ízesítenek. A leveléből készül a mexikói, un. jezsuita tea, amely étvágyjavító, vizelethajtó hatása mellett féregűzésre orsógiliszta, horog- és galandféreg ellen egyaránt hatékony. A levelek hurut és asztma gyógyítására is alkalmazhatók és egyes amazóniai népek tejszaporítónak használják. Teája intenzív, és kellő körültekintéssel alkalmazandó, mert koncentráltan az erős drogok közé tartozik.[3] Érdekesség, hogy az inka indiánok halottaikat ezzel konzerválták.[4] Napjainkban közvetlen felhasználása visszaszorulóban van. A gyógyszergyártók az illóolaj-tartalmú drogjából bélgiliszta és fonálféreghajtó gyógyszert készítenek.

Források

[szerkesztés]
  • Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987. helytelen ISBN kód: 9632407085
  • Lesley Bremness: Fűszer és gyógynövények Megjelent a HATÁROZÓ KÉZIKÖNYVEK sorozatban, a PANEMEX gondozásában. 2007. ISBN 9789639090156

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. [1] Kertek és konyhák Terebess Gábortól
  2. [2] Termesztett gyógynövényeink
  3. [3] Archiválva 2011. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben [Tiltott forrás?] Libatop a mimi.hu-n
  4. [4]