Mirrhafű
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Dysphania ambrosioides (L.) Mosyakin & Clemants |
||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Chenopodium ambrosioides |
A mirrhafű, féregűző libatop, epazote, mexikói vagy jezsuita tea vagy rubianka libatop (Dysphania ambrosioides) a szegfűvirágúak rendjébe ezen belül a disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj. Magyarországon is termesztik ezt a gyógy-, fűszer és egyben mérgező növényt.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése, élőhelye [szerkesztés]
Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein és Észak-Amerikában őshonos.[1] Más vidékeken általában orvosi célok miatt kezdték termeszteni, az illatos, egynyári évelő gyógyhatású növényt. Napjainkban csaknem az egész földön találkozhatunk vele gyomként is.[2]
Megjelenése, jellemzői [szerkesztés]
Szára piroson befuttatott, levelei a szárnál keményebbek, fénylőek. Lándzsa alakú levelei a talaj közelében fűrészfogasabbak, a talajtól távolodva fogazottságuk megszűnik. Nyáron nyíló virágzata apró zöld színű virágokból áll tömött, levéltelen álfüzért alkot.
Hatóanyagai [szerkesztés]
Drogja (Chenopodii herba) 1-3% aszkaridolt, szaponinokat tartalmaz és a növényből kinyerhető a szafrol, mely az Ecstasy néven ismeret szintetikus partidrog egyik alapanyaga.
Felhasználása [szerkesztés]
Többféle felhasználása is ismert, hiszen gyógyászati és étkezési célra is hasznosítható, de hatóanyagai helytelen alkalmazása esetén mérgezést is okozhat. A növény minden része, különösen magjai és a lepárlásukkal nyert illóolaj féregűző szert, aszkaridolt tartalmaz, melyet az állatgyógyászatban hasznosítanak. Fűszeres illatú leveleivel Mexikóban levest, kását és fekete babból, kagylóból készült ételeket ízesítenek. A leveléből készül a mexikói, un. jezsuita tea, amely étvágyjavító, vizelethajtó hatása mellett féregűzésre orsógiliszta, horog- és galandféreg ellen egyaránt hatékony. A levelek hurut és asztma gyógyítására is alkalmazhatók és egyes amazóniai népek tejszaporítónak használják. Teája intenzív, és kellő körültekintéssel alkalmazandó, mert koncentráltan az erős drogok közé tartozik.[3] Érdekesség, hogy az inka indiánok halottaikat ezzel konzerválták.[4] Napjainkban közvetlen felhasználása visszaszorulóban van. A gyógyszergyártók az illóolaj-tartalmú drogjából bélgiliszta és fonálféreghajtó gyógyszert készítenek.
Forrás [szerkesztés]
- Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987. ISBN 9632407085
- Lesley Bremness: Fűszer és gyógynövények Megjelent a HATÁROZÓ KÉZIKÖNYVEK sorozatban, a PANEMEX gondozásában. 2007. ISBN 9789639090156
