Betyárkóró

Betyárkóró
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Fészkesvirágzatúak (Asterales);
Család:	Őszirózsafélék (Asteraceae);
Alcsalád:	Őszirózsaformák (Asteroideae);
Nemzetség-; csoport:	Astereae;
Alnemzetség-; csoport:	Conyzinae;
Nemzetség:	Erigeron; L.
Faj:	E. canadensis;
Tudományos név
	Erigeron canadensis; L.
Szinonimák
Szinonimák
	Aster canadensis (L.) E.H.L.Krause; Caenotus canadensis (L.) Raf.; Caenotus pusillus Raf.; Conyza canadensis (L.) Cronquist; Conyza canadensis var. glabrata (A.Gray) Cronquist; Conyza canadensis var. incisa P.D.Sell; Conyza canadensis var. obovoidea P.D.Sell; Conyza canadensis var. pusilla (Nutt.) Cronquist; Conyza canadensis var. robusta P.D.Sell; Conyza canadensis var. simplex P.D.Sell; Conyza parva Cronquist; Conyzella canadensis (L.) Rupr.; Erigeron canadensis var. glabratus A.Gray; Erigeron canadensis var. pusillus (Nutt.) B.Boivin; Erigeron myriocephalus Rech.f. & Edelb.; Erigeron paniculatus Lam.; Erigeron pusillus Nutt.; Erigeron ruderalis Salisb.; Erigeron strictus DC.; Inula canadensis Bernh.; Leptilon canadense (L.) Britton; Leptilon canadense var. pusillum (Nutt.) Daniels; Leptilon pusillum (Nutt.) Britton; Marsea canadensis (L.) V.M.Badillo; Senecio ciliatus Walter; Tessenia canadensis (L.) Bubani; Trimorpha canadensis (L.) Lindm.;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Betyárkóró témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Betyárkóró témájú médiaállományokat és Betyárkóró témájú kategóriát.

A betyárkóró (Erigeron canadensis) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, ezen belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: Betyár-kóró, juhfark-kóró, kónizs, seprence küllőrojt.

Észak- és Közép-Amerikában honos, Európában először 1653-ban írták le. Mára azonban világszerte elterjedt, legelők, szántók, gyomos társulások gyakori növénye.

Jellemzői[szerkesztés]

Egyéves növény – ősszel csírázik, majd tőlevélrózsája áttelel. Érdes-szőrös dudvaszára 1 m magasra is megnő, hegyes szárlevelei lándzsásak, ép vagy fűrészes szélűek. Orsógyökerű. Elálló szőrök borítják. Virágzata összetett, sokfészkű fürt, az egyes virágzatok 3–5 mm szélesek, a fürtök hengeres alakúak. Kögvirágai sárgásak, nem feltűnő nyelves virágai fehéres vagy halványlila színűek. Május végétől október elejéig virágzik. Termése lapos, hosszúkás kaszat, hosszú fehér bóbitával; a széllel terjed.

Gyógyhatása[szerkesztés]

Hatóanyagai limonén-tartalmú illóolajok, cserzőanyagok, flavonoidok. Az orvostudomány nem használja fel. A népi gyógyászat a virágzó betyárkóró növény föld feletti részét használja. Elsősorban hasmenésgátló és vizeletelhajtó hatása van. Elősegíti a húgysav eltávolítását is. Illóolaja gyulladáscsökkentő és vérbőséget gátló. Sikeresen alkalmazzák reumás fájdalmak, mint például a sokízületi gyulladást (poliarthritis) és az ízületi kopást (artrózis). Húgysav-eltávolító tulajdonságával megelőzheti a köszvényes rohamot. Használják hasmenés kezelésére is. A homeopátia a vérzések, a vérzékenység kezelésére alkalmazza.

A betyárkórónak nem ismert semmiféle káros mellékhatása. Az ízületi kopás kezelésében hosszasan alkalmazható. Az állatoknál kólikás tüneteket okozhat.