Turanizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Habsburg József Ferenc főherceg, a Magyar Turáni Társaság első védnőke

A turanizmus, turánizmus vagy az úgynevezett turáni gondolat az úgynevezett turáni népek közös eredetének és mai összetartozásának eszméje. A turánizmus eszméje, amely a romantikus nacionalizmus egy fajtája, a tizenkilencedik század első felében született, Finnországban, a finn nacionalista fennofil és fennomán mozgalomban. Úttörője a finn nacionalista nyelvész, Matthias Alexander Castrén, aki az urál-altaji népek faji egységét és eljövendő nagyságát hirdette. Arra a következtetésre jutott, hogy a finnek Közép-Ázsiából származnak, és nem csupán egy apró, elszigetelt népet alkotnak, hanem egy nagyobb közösség részei, amelybe olyan népek tartoznak, mint a magyarok, a törökök, a mongolok stb. A turánizmus vagy pán-turanizmus innen terjedt el a finnek rokonnépeinél, így Magyarországon és Törökországban is. A két világháború között több országban, például Törökországban, Japánban és Magyarországon is politikai támogatást kapott.

Eredete, fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A turánizmus kialakulása a XVII. században, a mai értelemben vett európai tudományosság születésével vette kezdetét. Fontos forrása volt a nyelvészet, pontosabban az összehasonlító nyelvészet ekkoriban kibontakozó tudománya. A németalföldi filozófus, Marcus Zuerius van Boxhorn, és a német gondolkodó, Gottfried Wilhelm Leibniz nyelvészeti elméletei adták a népek és nyelvek eredetére irányuló modern tudományos kutatások alapját. Boxhorn úgy vélte, hogy az európai és indoiráni nyelvek mind egyetlen közös ősnyelvből erednek, amit ő "Szkítának" nevezett, az ázsiai puszták nomád, lovas harcosai után. Azonban az ősnyelvekről elmélkedő tudósoknak szembe kellett nézniük a kor közvélekedésével, miszerint a Biblia alapján a héber volt az emberiség őseredeti nyelve. Leibniz a bibliai elméletet cáfoló munkákat közölt, és Boxhornnak a szkíta ősnyelvről szóló elméletét támogatta.

"Az Ázsiának és Amerikának addigalé ismeretlen népeiről és nyelveiről szóló információ olyan tudósok kezébe jutott, mint Gottfried Leibniz, aki felismerte, hogy nincs jobb módszer 'a föld különféle népei rokonságának és eredetének meghatározására, mint nyelveik összevetése'. Azért, hogy a lehető legtöbb nyelvet leszármazási csoportok szerint osztályozhassák, Leibniz azt javasolta, minden újonnan leírt nyelvből hasonló anyagot gyűjtsenek. Evégre azt kérte, hogy a felfedezők vagy jól ismert keresztény imák, például a Miatyánk szövegét szerezzék meg, vagy, ami még jobb, "közönséges dolgoknak szavait" (vocabula rerum vulgarium), amiknek mintajegyzékét a turkológus D. Podestához írott egyik leveléhez csatolta (Leibniz 1768/1989b). A szójegyzék számneveket, rokonsági fogalmakat, testrészeket, alapvető szükségletek (étel, ital, fegyverek, háziállatok), természeti jelenségek (isten, égi és időjárási jelenségek, földrajzi jellegzetességek, vadállatok) neveit és tucatnyi egyéb szót (enni, inni, szólni, látni stb.) tartalmazott. Leibniz különösen érdeklődött az Orosz Birodalom déli és keleti terjeszkedése íránt, az ő elképzelésén alapuló jegyzékeket gyűjtöttek a cárok által a nemrégiben uralmuk alá hajtott területek és a határos földeken élő népek tanulmányozására indított kutatóutakon." Kevin Tuite: The rise and fall and revival of the Ibero-Caucasian hypothesis. 2008. in: Historiographia Linguistica, 35 #1; p. 23-82.

Leibniz felismerte, hogy a sémi nyelvek, mint a héber és az arab, és némely európai nyelvek, mint a számi, finn és magyar nem ahhoz a nyelvcsaládhoz tartoznak, amelyhez Európa legtöbb nyelve. Felismerte a magyar és a finnségi nyelvek közti kapcsolatot. A magyarok eredeti hazáját a Volga és a Kaszpi-tenger tájára helyezte.

Ezek az elméletek óriási hatással voltak a népek és nyelvek eredetének, így a magyar nép és nyelv eredetének kutatására is. Mindkét, a magyarok népének és nyelvének eredetére vonatkozó főbb elképzelés, a türk eredetről szóló és a finnugor eredetről szóló egyaránt innen eredeztetheti tudományos gyökereit. Az ázsiai népek és nyelvek megismerését nagyban segítették a korai utazók beszámolói és tudományos munkái (például a svéd Philip Johan von Strahlenberg " An historico-geographical description of the north and east parts of Europe and Asia " című munkája, amely a tudósok figyelmét a finn-magyar kapcsolat felé fordította[1]), azonban e nyelvek kutatását igen megnehezítette a nyelvemlékek szinte teljes hiánya. Néhány kivételtől eltekintve e nyelvek nem rendelkeztek írásbeliséggel, s még a létező ujgur, mongol és török írott emlékek is szinte teljességgel ismeretlenek és hozzáférhetetlenek voltak az európai kutatók számára.

Philipp Johann von Strahlenberg a finn és magyar nyelv rokonságáról "An historico-geographical description of the north and east parts of Europe and Asia" című, 1738-ban Londonban megjelent munkájában.

A manapság finnugornak nevezett nyelvek közül is csupán a magyar bír komolyabb múltra visszatekintő írásbeliséggel, és e nyelvemlékek is a magyar honfoglalás után keletkeztek. Régebbi nyelvemlékeink szilánkosak és kevesek, ami maradt, nem több, mint néhány idegennyelvű szövegekben megőrzött személynév, méltóságnév és helynév. A középkori krónikairodalom (például a Gesta Hungarorum[2] és a Gesta Hunnorum et Hungarorum[3] megőrizte, még ma is élő magyar történeti hagyomány a magyarság legközelebbi rokonainak a török népeket tekintette. Így nem csoda, hogy más érdemi források híján e hagyomány szolgált a magyar nép születésére vonatkozó tudományos vizsgálatok kiindulópontjaként, Magyarországon és külföldön egyaránt.

A turán szó a zoroasztriánusok szent könyvéből, az Avesztából származik. A legenda szerinti perzsa király Túr nevű, testvérgyilkos fiáról kapták nevüket azok a nomád népek, amelyek északról támadták a letelepedett árjákat.

Az európai köztudatba az Abul Gázi által a törökök családfájáról írt, 17. századi munkájának, a Sedzsere-i Türk nyomán került. Ebben földrajzi területet jelölt, népekre nyelvekre és származásra csak jóval később a XIX. században vonatkoztatták. Julius Klaproth, az orientalisztika egyik megújítója beszélt először turáni nyelvekről, 1802-ben. Rasmus Rask 1836-ban szintén minden ázsiai nomád életformát folytató nép nyelvére vonatkozóan használta.[4]

A turanizmus mint nyelvészeti szakkifejezés 1847-ben jelent meg. Christian Bunsen (1770–1835), a kémikus Robert Wilhelm Bunsen apja, a göttingeni egyetem főkönyvtárosa, a modern nyelvek professzora használta azokra a nomád népekre és nyelvekre, amelyek sem az indoeurópai, sem a sémi csoportba nem tartoztak. Bunsen szerint a turániság egy kaotikus társadalmi és nyelvi állapot, melyből a fejlettebb letelepedett állam, illetve rendezettebb nyelv kialakul. Ő maga még a turáni mintapéldájaként a baszkot említette. Bunzen barátja, a német nyelvész Max Müller (1823–1900) Bunsen nyomán fejletlenebb nyelveknek tartotta a turáni nyelveket. Közös sajátosságuknak a toldalékolást és a hangrendi illeszkedést tekintette. Ezzel elhagyta a földrajzi értelmezést, viszont lehetővé tette mindenféle nyelv turániként történő meghatározását. Később már nem csak toldalékoló, hanem vegyes egzotikus nyelveket is soroltak ide, a finnugor, török, mongol, tunguz nyelvek mellett a japánt, koreait, tamilt, maorit, tahitit, hottentottát, grönlandi eszkimót.[5] A turáni nyelvek népek eredetileg lenéző pejoratív gyűjtőnévként, kifejezésként született meg az ázsiai nomád népekre vonatkoztatva mint a civilizált (azaz letelepedett) földművelést folytató népek ellenpólusa. Ahogy Max. Müller fogalmaz: "nomadic races of Asia as opposed to the agricultural or Aryan races".

A turanizmus Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar köztudatba Max Müller német nyelvész ültette el 1874-ben, mikor Budapestre utazott előadást tartani Nyelvtudomány (Science of language) c. könyvéről Vámbéri Ármin meghívására. Felolvasó estjei hatalmas sikert arattak a finnugor nyelvrokonságot elutasító un. „török pártiak” táborában.

A századfordulón azonban a turániság gondolata kapóra jött a magyar közgondolkodás számára, mert úgy tűnt, hogy ezzel össze lehet békíteni a finnugor és a török nyelvi rokonságot, a hun származás hagyományát és a korszerű nyelvtudomány eredményeit. A 20. század elején Zempléni Árpád Turáni dalok című kötetében a finnugor őrmondák mellett versbe öntött török, japán, hun és szkíta ihletésű moindákat egyaránt. Kozma Andor 1920-ban írt Turán című eposzában is három fia van Túr ősatyának: Hunor, Magor és Som – ez utóbbi a finnek önelnevezésének (suomi) alapján.[6]

A magyar Keleti Intézet gondolata Zichy Jenő gróftól (1837–1906) származott.[7] Sajnos ez az elképzelés nem valósult meg. Létrejött azonban 1910-ben Paikert Alajos kezdeményezésére Turáni Társaság/Magyar Ázsia Társaság elnevezéssel egy tudományos ismeretterjesztő társaság, mely a brit Asiatic Society mintáját követte. A Turáni Társaság Turánra, mint olyan földrajzi területre öszpontosított, ahol a magyarok ősei és rokonai élhettek.

A Turáni Társaság elnökségének tagja volt Cholnoky Jenő, Vámbéry Ármin, a hebraista-arabista Goldziher Ignác, Teleki Pál, elnökségi tagként Károlyi Mihály valamint sima tagként megtaláljuk Jászi Oszkárt is. 1913-ban indult a Túrán, a társaság folyóirata. Bevezetőjében Teleki Pál így fogalmazott: „Keletre magyar! Nemzeti, tudományos és gazdasági téren keletre!” A gazdasági expanziót német, holland, belga mintára képzelték el.


Turáni Társaság célja az egész turánság, vagyis a magyar nemzet és a velünk rokon többi európai és ázsiai népek kulturális és gazdasági előrehaladása, tömörülése, erősödése, úgymint az ázsiai kontinens földrajzi, néprajzi, gazdasági stb. kutatása múltban és jelenben. Politikai és felekezeti kérdések kizártak. Céljait a nem turáni népekkel egyetértve óhajtja elérni."[8]

A Turáni Társaság tudósai a magyar nép és az úgynevezett turáni népek közti nép- és nyelvrokonságot és kapcsolatokat az akkoriban uralkodó urál-altáji nyelvészeti elmélet alapján értelmezték. A Társaság török, finn és japán nyerlvtanfolyamokat szervezett. A Társaság rendszeresen tartott nyilvános előadásokat. Az előadók közt volt`Abdu'l-Bahá[9] és Shuho Chiba.[10]

A Turáni Társaság 1914-ig öt ázsiai tudományos kutatóutat szervezett és pénzelt. (A Mészáros-Milleker expediciót, a Timkó expediciót, a Milleker expediciót, a Kovács-Holzwarth expediciót és a Sebők-Schutz expediciót.) Ezeknek célja a tudományos kutatás mellett piacok és nyersanyaglelőhelyek feltárása is volt. Jelentős néprajzi anyagot gyűjtöttek.

Az első világháború kitörése komoly hatással volt a társaság működésére. 1916-ban a Turáni Társaságot átszervezték Magyar Keleti Kutúrközponttá, és a működése feletti közvetlen kormányzati befolyás felerősödött.[11]

Az ország háborús veresége, az azt követő forradalmi mozgalmak és Magyarország Antant-megszállása megakasztották a Keleti Kultúrközpont működését, így az érdemi munka csak 1920-ban indult újra. Azonban ez évben a szervezet három részre szakadt a jelentős belső világnézeti feszültségek miatt. Akik jóval tudományosabb megközelítést kívántak megalapították a Kőrösi Csoma-Társaságot. Az elégedetlen szélsőségesebb politikai turánisták elhagyták a Turáni Társaságot és megalakították a Magyarországi Turán Szövetséget. Azonban ez hamarosan feloszlott, s csak több, mint egy évtized múltán alakult újra.

A Turáni Társaság is folytatta működését, újra az eredeti nevén. Fővédnökségét 1920-ban a magyar trón megszerzésére áhítozó, később majd a nyilasokkal együttműködő Habsburg–Lotaringiai József Ágost főherceg fia, József Ferenc főherceg vállalta el. A Társaság tovább folytatta a népszerű tudományos ismeretterjesztő munkát. Finn-észt, valamint Török Intézetet is működtettek. 1923-ban a Turán Szövetségben dúló belharcok a szervezet felbomlásához vezettek. E belharcokat Móra Ferenc 1923-as Turánok című kis szarkasztikus írásában figurázta ki.[12] A Turáni Szövetség széthullása után Cholnoky visszatért a Turáni Társaságba.

A Turán Szövetség hangadói ekkoriban már arról álmodoztak, hogy a turániak megvalósítják majd Attila hun király és Dzsingisz kán világuralmi terveit. A „turáni” kifejezés alatt már elsősorban genetikai rokonságot értettek. Koponya- és vércsoportvizsgálatoktól reméltek eredményt a „turániak” meghatározásához. A turáni ideológia híveinek egy csoportja a kereszténységet is elvetette volna a pogány hagyományokhoz való visszatérés jegyében.

Az ideológia átalakulást jelzi Zsuffa Sándor munkássága, aki 1942-ben már arról írt: a magyarok nem turániak, nem is finnugorok, hanem félárják és félturániak, a magyar nyelv pedig a világ csaknem valamennyi nyelvével rokon. Ekkoriban született meg a jelszó: előre a közös japán-magyar határért!

A Habsburg összeesküvés-elmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Habsburg összeesküvés-elmélet hívei szerint a Habsburgok azért támogatták a „finnugorizmust” hogy elvegyék a nemzettől történelmi múltját és ezzel megtörjék a magyarság nemzeti büszkeségét.

A Habsburg összeesküvés-elmélet az 1970-es évek közepén jelent meg. Alapja egy Trefort Ágostonnak tulajdonított idézet, mely Hary Györgynének a magyarországi kiadású Valóság című folyóirat 1976. évi évfolyamának 10. számában megjelent „Kiegészítések egy nyelvvita történetéhez" című írásában bukkant fel. A sokszor felemlegetett idézet hitelességét azonban eddigelé nem sikerült igazolni. [13] „Én az ország érdekeit kell nézzem, és ezért a külső tekintély szempontjából az előnyösebb, a finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredet mellett törnek lándzsát.” Vagyis Trefort szándékosan, politikai érdekből igyekezett volna elfojtani a finnugor eredetnek ellentmondó tudományos kutatásokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. STRAHLENBERG, Philipp Johann von: An historico-geographical description of the north and east parts of Europe and Asia http://catalog.hathitrust.org/Record/010825073
  2. Anonymus: Gesta Hungarorum. http://mek.oszk.hu/02200/02245/02245.htm
  3. Kézai Simon mester Magyar krónikája. http://mek.oszk.hu/02200/02249/02249.htm
  4. Sándor 2011 421. oldal
  5. Sándor 2011 421. oldal
  6. Sándor 2011 422. oldal
  7. VINCZE Zoltán: Létay Balázs, a magyar asszirológia legszebb reménye http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=155
  8. "http://mtdaportal.extra.hu/books/teleki_pal_a_turani_tarsasag.pdf
  9. http://www.bahai.hu/a-bahai-hit/magyarorszagi-tortenet/abdul-baha-budapesten/#id%C3%81PRILIS_9_SZERDA
  10. Vasárnapi Ujság. 1913.III.16. http://epa.oszk.hu/00000/00030/03094/pdf/VU_EPA00030_1913_11.pdf
  11. FARKAS Ildikó: A magyar turanizmus török kapcsolatai. http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=904&lap=0
  12. MÓRA Ferenc: A turánok.http://mek.niif.hu/05200/05283/05283.htm#12
  13. http://toriblog.blog.hu/2010/12/07/hamis_e_a_nemzetveszto_trefort_idezet

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]