Románok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Oláhok szócikkből átirányítva)
románok vagy oláhok
Români
Roumanians.png
Mihai EminescuGeorge EnescuAlexandru Ioan CuzaVictor Babeș
Teljes lélekszám
23 782 990 (a moldávokkal együtt)[1][2]
Lélekszám régiónként
Régió
 Románia 16 869 816[3]
 Moldova 75 000 (2004-es népszámlálás) 2 815 175 (moldovánokkal együtt)
 Ukrajna 150 989 (románok);
258 619 (moldovánok)[4]
 Spanyolország 800 000[5]
 Egyesült Államok 520 000[6]
 Olaszország 997 000 román állampolgár,
123 000 moldáv állampolgár[7]
 Oroszország 5 308 (románok);
172 330 (moldovánok)
 Kazahsztán 20 000
 Franciaország 100 000
 Kanada 200 000[8]
 Németország 300 000[9]
 Izrael
 Magyarország 35 641[10]
 Brazília 33 280 (becslés)
 Szerbia 34 576 (románok);
40 054 (vlachok)
 Törökország 30 000
 Görögország 29 000
 Ausztria 23 000
 Egyesült Királyság 100 000[11]
 Svédország 12 748
 Ausztrália 10 000 - 20 000
 Venezuela 10 000 – 12 000
 Argentína 10 000
 Szlovákia 9 000
 Bulgária 1 088 (románok);
10,566 (vlachok)
Nyelvek
román
Vallások
Túlnyomórészt ortodox; kisebb részben görög katolikus, római katolikus és protestáns
Rokon népcsoportok
moldovánok (külön népnek tekintve), vlachok, egyéb újlatin nyelvű népek

A románok a román nyelvet beszélő, Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában élő nép.

A románok teljes számát 23,8 millió (a moldovánokkal együtt) főre teszik. A románok legjelentősebb számban Romániában (kb. 17 millió fő) élnek, ezenkívül kb. félmillióan élnek a Romániával és Moldovával szomszédos országokban, és kb. 2 millióan szerte a világon. A Moldovában élő mintegy 3 millió románul beszélő moldovánt sokan szintén a románság részének tartják, bár ők önmagukat külön népnek tekintik.

Elnevezéseik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A románok középkori elnevezése a vlach (ejtsd: vlah) volt, akárcsak több ma is élő balkáni népcsoportnak (arománok, balkáni vlachok). Önmagukat a "római" jelentésű ruman névvel jelölték, a nyelvük latin (római) eredete miatt. (A Bizánci Birodalom lakói ugyancsak rómaiaknak nevezték magukat.) Ebből származik, a románok elnevezés, amelyet a 19. századtól, Románia állam megalakításától használnak más nyelveken is a nép elnevezésére.

Az oláh elnevezés a vlach szóból származik, és a románokat jelölték vele a Magyar Királyságban. A 19. század közepétől az oláh népnév háttérbe szorult; inkább gúnyos, megvető hangsúlyt kapott. A 20. század végén újra elterjedt egyes körökben, a kifejezést használók főként a magyarellenes románokat nevezik így.

A románok eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai románok a trák eredetű dák népet tekintik őseiknek (ezt a tudomány nem igazolta), amelyet Traianus római császár a 2. század elején győzött le. A terület (a mai Erdély) 270-ig a Római Birodalom provinciája. Germán népek (gótok, gepidák) támadásai miatt a lakosság egy része délre, a birodalom határain belülre vándorolt. A rómaiakkal való együttélést bizonyítja a nyelvi hasonlóság, a latin szavak sokasága. A hunok Kárpát-medencei bejövetele és a gótok déli irányú vándorlása miatt a mai Szerbia területére kerültek, itt erős szláv hatás érte őket. Amikor a Magyar Királyság határait átlépték, (11-12. sz.), egy szláv jellegű pásztor nép volt. A dákoromán elméletük szerint a dákok és a rómaiak keveredésével jött létre a mai román nép.

A románok története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A románok többségében az ortodox, kisebb részben a görög katolikus kereszténységet vették fel. Első államuk Havasalföld volt, majd később attól északra létrejött Moldva. Havasalföld és Moldva a 16. századig független román fejedelemségek voltak, majd több mint három évszázadon át az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álltak, de belső autonómiával rendelkeztek. A középkortól számos román telepedett le Erdélyben, aminek következtében ezen országrész etnikai arányai, főleg a török hódoltság alatt és után fokozatosan átalakultak.

A ma Romániában élő népcsoport körülbelül 200 éve nevezi magát románnak. A 18. század végén és a 19. század elején végbement politikai változások során, az Osztrák birodalom megpróbálta „összeugrasztani” az erdélyi medence etnikumait, hogy belülről gyengítse őket, így ne kelljen tartania a magyarok és oláhok (románok) összefogásától és esetleges függetlenségi törekvéseitől. Az erdélyi román triászként is emlegetett Șincai, Maior, Clein ez időben Bécsben tanítottak a friss dákoromán elméletről, melynek fő célja az oláh nép (románok) öntudatának megteremtése volt. Ekkor fogalmazódott meg a római-román kontinuitás elmélete, ami az Erdélyhez való jogukat erősítette meg.

Több neves európai történész az oláh (román) nép történelmét más oldalról közelíti meg:

Az oláhokról (románokról) először egy 1015-ben íródott krónikában olvashatunk, de nem a Duna vonalától északra, hanem délre: II. Baszileiosz bizánci császár 1015-ben döntően levervén a bolgárokat és oláh segítőiket, a kóborló oláhokat – görögül: vlachos – az ochridai érsekség egyházi fennhatósága alá helyezte. Ochrida pedig Albániától délkeletre fekszik.

Feltételezhető tehát, hogy az oláh (román) nép a Balkán déli részén alakult ki, ahonnan a 13. században, nyájaikat terelve telepedtek meg Havasalföld és Erdély területén. Státuszukat a vlach jog legalizálta.

Román parasztcsalád Kékesfalva (Meria) faluban 1911-ben

A 18. századtól kezdve elindult a románok önállósodási törekvése, ennek része volt a Hória-féle lázadás (Horia = Nicola Ursu din Albac), majd az 1848-49-es szabadságharcban a császári seregek oldalán való részvétel. 1858-ban a függetlenné vált Moldva és Havasalföld egyesülésével létrejött a Román Királyság. A román nyelv írásmódja 1860-ig a román cirill ábécé volt, ekkor tértek át a latin írásra.

A 20. század elején Erdélyben a románok összlakosságon belüli aránya már meghaladta az 50%-ot. 1920-ban Besszarábiát, Bukovinát, Erdélyt, a Partiumot és a Bánság keleti felét is Romániához csatolták. Észak-Bukovina és Besszarábia Szovjetunióhoz való hozzácsatolása után 1945-ben kialakult a mai Románia területe. Ezután Románia szocialista állammá vált. 1965-ben Ceaușescu átvette a hatalmat, és a szovjet érdekszférán belül igen egyedülálló rendszert épített ki, amelyet 1989-ben a romániai forradalom elsöpört. Romániát 2007-ben az Európai Unió felvette tagjai sorába.

A magyarországi román nemzetiség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A trianoni békeszerződés előtti Magyarországon a legnagyobb lélekszámú kisebbséget alkották (kb. 2,8 millió fő). Magyarország mai területén a 2001-es népszámlálás adatai szerint kb. 10 000 fő vallotta magát román nemzetiségűnek illetve román anyanyelvűnek. Főként az ország keleti részében élnek. Néhány jelentősebb település, ahol románok laknak: Kétegyháza (Chitighaz), Elek (Aletea), Gyula (Giula), Méhkerék (Micherechi), Magyarcsanád (Cenadul Unguresc).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]