Gödöllői művésztelep
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A gödöllői művésztelep a magyar szecesszió központi iskolája, amelyet "az Egészélet szigeteként" is szoktak aposztrofálni Nagy Sándor hasonló című írása nyomán. 1901-től 1921-ig működött, alapítói Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor voltak. A művészek közül sokan Gödöllőre is költöztek családjukkal együtt. A csoportra a preraffaelitizmus, tolsztojánizmus hatott, központban a kereszténység otthon-, szeretet- és családeszméje. A képzőművészet és iparművészet egységére törekedtek, olyan művészetet akartak létrehozni, amely a magyar nép ősi motívumkincseiből táplálkozva megszünteti a hagyományos polgári művészetet. Állami támogatással gobelin-, szőnyegszövő- és szobrásziskolát alapítottak.
Tagok [szerkesztés]
- Körösfői-Kriesch Aladár
- Nagy Sándor
- Remsey Jenő
- Sidló Ferenc
- Sovánka István
- Moiret Ödön
- Kozma Lajos
- Toroczkai Wigand Ede
- Ligeti Miklós
- Juhász Árpád
Forrás [szerkesztés]
- Szabó Attila: Művészettörténet vázlatokban az ókortól napjainkig, Győr, 2000.
Irodalom [szerkesztés]
- Gellér Katalin: A magyar szecesszió
- Gellér Katalin - Keserü Katalin: A gödöllői művésztelep. Corvina Kiadó, Budapest, 1987.
