Sidló Ferenc
Sidló Ferenc (Budapest, 1882. január 22. – Budapest, 1954. január 8.[1]) szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Az Iparművészeti iskolában Mátrai Lajosnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Stróbl Alajos mesteriskolájában tanult. Bécsben Hans Bitterlich, Münchenben Wilhelm von Ruemann műhelyeiben alkotott. 1906-tól a Műbarátok Köre ösztöndíjával Rómában élt, de a nyarakat a gödöllői művésztelepen töltötte.
Hazatérése után, 1908-ban Gödöllőn telepedett le, s ott élt 1912-ig. Itt kapcsolatban állt Körösfői-Kriesch Aladárral, a marosvásárhelyi kultúrpalota számára együtt készítették a Ferenc József koronázását ábrázoló domborművet, s még számos épületdíszt. 1924-től 1948-ig tanított a Képzőművészeti Főiskolán, közben dolgozott a Százados úti művésztelepen is.
Művészete [szerkesztés]
1909-től kiállító művész, ekkor a gödöllői művészekkel együtt a Nemzeti Szalonban állított ki. Képmás szobrokkal, aktokkal állandó szereplője volt a budapesti időszakos kiállításoknak. 1929-ben rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást az Ernst Múzeumban. 1936-ban állami nagy aranyéremmel tüntették ki, a Horthy-korszakban a sokat foglalkoztatott emlékmű- és portrészobrászok közé tartozott. Legismertebb művei közt szerepel a székesfehérvári Szent István lovasszobor, valamint a budapesti Danaidák kútja. A Danaidák kútja egyszerre mutatja a görög művészet és a szecesszió hatását.
Alkotói munkájára a görög művészet mellett a szecesszió gyakorolt mély hatást és Ivan Meštrović szobrászművészete. A nemzet, a hősök, a vallás foglalkoztatta alkotásaiban, s mindazok a karaktervonások, amelyeket az emberek átélnek, elgondolnak múltjukra, kultúrájukra nézve. A magyar emlékműszobrászat egyik nagy mestere.
Művei (válogatás) [szerkesztés]
Több művét (Primavera, Genius, Szt. István) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Ismertebb szobrai:
- Ébredés (Gödöllő, Városi Múzeum 1911)
- Római katolikus templom angyalfigurái (Rárósmúlyad/Muľa 1909-11)
- Görgey Artúr (Miskolc 1916?)
- Ember-ciklus (fejtanulmányok 1926-27)
- Nemzeti áldozatkészség szobra[2] (Budapest 1915), elbontva 1946
- I. világháborús hősi emlékművek (Nagyszokoly, Pécs, Kalocsa)
- Hősök szobra (Rákoscsaba, 1925)
- Zichy Mihály emléktábla (Zala 1927)
- Nagy Lajos király dombormű (Szeged[3] 1930)
- Danaidák kútja (Budapest 1933)
- Madách Imre (Balassagyarmat 1937)
- Szent István király szobra (Székesfehérvár 1938)
Díja [szerkesztés]
- Corvin-koszorú (1930)
Köztéri szobraiból [szerkesztés]
-
Első világháborús emlékmű, Nagyszokoly (1923)
-
Vénusz kútszobor, Budapest[4] (1927)
-
Zichy Mihály emléktábla, Zala[5] (1929)
Források [szerkesztés]
- ↑ MÉL-ban i.m. 1954. január 8. a halál dátuma; sírkőre 1954 van írva; artportal; Magyar művészeti kislexikon i.m. 1953. január 11..
- ↑ A szobor története
- ↑ A Dóm téren van, a nemzeti panteonban.
- ↑ XIV. kerület, Kós Károly sétány, a Széchenyi strand előcsarnoka.
- ↑ Zichy Mihály utca, Somogy megye.
- ↑ Az Érseki Palota előtt.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 623–624. o. Online hozzáférés
- Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Főszerk. Körber Ágnes. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Sidló Ferenc lásd 361. p.

