Farkas Ádám (szobrász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a szobrászról szól. Hasonló címmel lásd még: Farkas Ádám (egyértelműsítő lap).
Farkas Ádám
SzületettFarkas Ádám
1944. november 21. (79 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaRákossy Anikó
Foglalkozásaszobrász,
egyetemi tanár
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1983)
Kossuth-díj (2016)
A Wikimédia Commons tartalmaz Farkas Ádám témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Farkas Ádám (Budapest, 1944. november 21.–) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrász, egyetemi tanár. 2002 és 2005 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora. A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának tagja (2004).

Életútja[szerkesztés]

Szülei: Bisztrai Farkas Ferenc politikus és F. Györffy Anna grafikusművész. Testvére: Farkas Ferenc (agrármérnök).

1961–1964 között a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium kerámia szakán, érettségi után a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán tanult (1964–1968), ahol Mikus Sándor volt a mestere. 1968–69-ben kijutott Párizsba, ahol az Écoles des Beaux-Arts szabad hallgatója lett. 1985–1990 között országgyűlési pótképviselőként működött.

1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára (1990-ben még Magyar Képzőművészeti Főiskola), 1992-től a szobrász tanszék vezetője, egyetemi tanár. 2002 és 2005 közt a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektoraként működött.

A szentendrei Grafikai Műhely alapító tagja és első elnöke volt, a szentendrei Art’éria Galériának is alapítói közé tartozik. A Szimpozionok és Alkotótelepek Társaságának egyik vezetője, az AIAP (UNESCO) magyar nemzeti bizottságának irányítója. A Szentendre Művészetéért Alapítvány (MűvészetMalom) kuratóriumának elnöke. A brit királyi szobrásztársaság tagja (FRBS).

A 20. század második felében uralkodó stílusirányzatok hatása alatt alkotott, végigjárta az utat a figurálistól az absztrakt stílusig. A közösségi érzés kifejezője számos köztéri alkotásában, még a fogyatékossággal élőkre is gondolt: a budai panorámát ábrázoló, tapintható Braille-írásos szobrát helyezték el Budapesten a Duna-korzón,[1][2] az egri Dobó István téren pedig szintén Braille-írásos, bronzból készült városmakettja volt látható illetve gyengén látók vagy vakok számára tapintható, míg a tér átépítése okán el nem vitték onnan[3]

Tapintható városplasztika vakok, gyengén látók és látók számára, felállítva 2005. A tér 2014–15-ös átépítése során eltávolították a térről

Számos kisplasztikáját jeles közgyűjtemények őrzik.

Kiállításai (válogatás)[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

  • 1968, 1972 • Szentendre
  • 1973, 1993 • Műcsarnok, Budapest
  • 1975 • Charlottenburg Múzeum, Koppenhága
  • 1978 • Magyar Nemzeti Galéria
  • 1982 • Szentendrei Képtár, Szentendre
  • 1983 • Kunstmesse, Bázel
  • 1988 • Holbein Haus, Augsburg
  • 1991 • Pécsi Galéria • Limburg
  • 1992 • Antwerpen
  • 1993 • Műcsarnok, Budapest (katalógussal) • Palme-ház, Budapest
  • 1999 • Rákossy Anikóval közös kiállítás a Salon de Province-ban és Párizsban a Magyar Intézetben
  • 2000 • TREFF PUNKT, Stuttgart
  • 2002 • Bankcenter Galéria, Budapest
  • 2004 • Szentendrei művészportrék 11., Szentendrei Képtár és Kamaraterem (Ferenczy Múzeum), Szentendre
  • 2006 • Mesterek és tanítványok - Balogh Balázs építésszel közös kiállítása, Kévés Stúdió Galéria, Budapest (2006)
  • 2009 • Rákossy Anikó festőművésszel közös kiállítása, Kortárs Magyar Galéria - Vermes-villa, Dunaszerdahely, Szlovákia

Csoportos[szerkesztés]

  • 1969 • Jeune Europe, Városháza, Boulogne-sur-Mer (Franciaország)
  • 1975 • CO-X Gruppe, Charlottenbourg M., Koppenhága
  • 1977 • XIV. Szobrászbiennálé, Middelheim Park, Antwerpen
  • 1978 • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület kiállítás, Grand Palais, Párizs
  • 1979 • I. Nemzetközi Rajztriennále, Nürnberg
  • 1979-1997 • Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs
  • 1981 • V. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás (Biennálé), Műcsarnok, Budapest
  • 1982 • Kortárs magyar művészet, Madrid
  • 1983 • Modern magyar érmek, London • FIDEM, Firenze
  • 1986 • Kortárs magyar szobrászat, Toronto • Montréal
  • 1987 • Kortárs művészet Magyarországról, München
  • 1990 • Kunstmesse, Frankfurt am Main
  • 1995 • Helyzetkép/Magyar Szobrászat, Műcsarnok, Budapest
  • 1997 • Hét kortárs magyar szobrász (katalógussal), Château de Biron (Franciaország)
  • 1999 • Fém jelzés/Metal signal, Műcsarnok, Budapest • Deim Pállal és Hajdú Lászlóval közös tárlat a Szentendrei Képtárban (katalógussal)
  • 2006 • Szobrászat Szentendrén,[4] Erdész Galéria (Gallery Erdész and Design), Szentendre
  • 2007 • Vonaljátékok – Játékos vonalak, Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája, Budapest
  • 2009 • Anno 1968, Művésztelepi Galéria (Ferenczy Múzeum), Szentendre
  • 2011 • Magyar Faszobrászok Társasága és Barátai, Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Pécs • Művek vízre – tervek, modellek – nemzetközi kiállítás, Vasarely Múzeum, Budapest

Főbb alkotásai[szerkesztés]

  • Szentendrei Köszöntőszobor (festett beton, 1973-80)
  • A Föld Ereje (mészkő szökőkút, 1987-89), Gazdagrét
  • A Kőesés Villányi Szoborpark (1986-88)
  • Emlékmű Emlékmű (Recsk, 1991)
  • Kőemlék a jövőből (Vigadó tér 1995)
  • Az erő nyomai (Szabadság tér, 1996)
  • 1956-os emlékmű (Pécs, 1996)

További köztéri munkái[szerkesztés]

Recski emlékmű, 1991
  • Dekoratív gobelin (1969, Világbank Székház, Párizs);
  • Dombormű (1975, Növénytani Kutató Központ);
  • Ködkarcoló (tölgyfa, 1977, Nagyatád, szoborpark);
  • Dombormű (1977, Budapest, Kálvin téri aluljáró);
  • Gobelin (1979, Világbank székháza, Párizs);
  • Köszöntőszobor (festett beton, 1980, Szentendre, Duna-part) [1]
  • Dombormű (alumínium, 1980, Székesfehérvár, Technika Háza);
  • A termés (mészkő, gránit, 1981, Tápiógyörgye);
  • Szökőkút (mészkő, 1983, Budakeszi);
  • Szökőkút (mészkő, 1988, Kispest);
  • A Nap születése (mészkő, 1987, Óbuda);
  • Kőesés (félmárvány, 1986–1988, Villány, szoborpark);
  • Szökőkút (mészkő, 1988, Hajdúböszörmény);
  • A Föld ereje, szökőkút (mészkő, 1991, Budapest, Gazdagréti lakótelep);
  • Recski emlékmű (félmárvány, gránit, 1991)
  • A feléledt oszlop (gránit, 1992, Fujimi Kogen);
  • Háborús emlékmű (vörös és fehér márvány, 1993, Csobaj);
  • Fehér oszlop (márvány, 1994, Balatonboglár);
  • Kőemlék a jövőből (vörös márvány, 1995, Kereskedelmi és Hitelbank, Vigadó tér);
  • Az erő nyomai (márvány, 1996, Budapest, Szabadság tér, Bankcenter);
  • 1956-os emlékmű (fekete és vörös márvány, 1996, Pécs)[2]
  • Életfa (mészkő, 1996, Tiszaújváros)[3]

Művei közgyűjteményekben[szerkesztés]

Publikációk[szerkesztés]

  • Fényt kapott kezek (Baranyay András pannonhalmi kiállítása, Pannonhalmi Szemle (2001/III)
  • Jegyzetfosszíliák (Gálics István grafikái a győri Városi Képtárban, Új Művészet 2001/VII.)
  • Benső tájakon (Marc Chagall a budapesti Zsidó Múzeumban, Pannonhalmi Szemle 2001/IX
  • Post scriptum, post print és más dolgok (Pavel Makov a győri Képtárban, Balkon 2001/X.)
  • Ronda, de szép (Kopasz Tamás kiállítása a Godot Galériában, Új Művészet 2001/XII.)
  • A világra nyomott ablak (6. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Győr, Balkon 2001/XII.)
  • Elnyűhetetlen szürrealizmus (Farsang Sándor kiállítása a győri Képtárban, Új Művészet 2002/II.)
  • Kezelt kövek és kéz-kövületek spirituális térben (Valkó László a győri Akadémia Galériában, Új Művészet 2002/X.)
  • Zene kezekre (Baranyay András komáromi kiállítása, Új Művészet 2003/I.)

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Jelek és olvasatok című albumának bemutatója: 2006. április 26.
  • Vadas J.: Múltba nyíló kapuk. Élet és Irodalom, 1971. november 11.
  • Tóth A.: Farkas Ádámnál, Művészet, 1973/2.
  • Lóska L.: Szoborvázlatok, szoborgondolatok. Beszélgetés Farkas Ádámmal.Művészet, 1979/4.
  • Hann F.: Farkas Ádám – Beszélgetés a szobrásszal. Kismonográfia. Szentendre
  • Lóska L.: Tektonikus formák bronzban. Farkas Ádám szobrairól. Művészet, 1987/9.
  • Kovács O.: kat., bev. tanulmány. Pécs, 1991
  • Kovács P.: A tegnap szobrai. Szombathely, 1992
  • Wehner T.: kat., bev. tanulmány. Műcsarnok, Palme Ház, 1993
  • P. Szabó E.: Párbeszéd a kővel, párbeszéd a világgal. Interjú Farkas Ádám szobrászművésszel. Művészet, 1997/5-6.
  • Romváry F.: A pécsi ’56-os mártíremlék. Budapest, 1997
  • Farkas Ádám munkáiból a Virtuális szentendrei tárlat honlapon 1
  • Farkas Ádám munkáiból a Virtuális szentendrei tárlat honlapon 2
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Farkas_Ádám_(szobrász)&oldid=26213329”