Zajti Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zajti Ferenc
Született 1886. március 5.
Újfehértó
Elhunyt 1961. június 29. (75 évesen)
Budapest
Foglalkozása festő,
könyvtáros,
orientalista,
író

Zajti Ferenc (Újfehértó, 1886. március 5.Budapest, 1961. június 29.) festő, könyvtáros, orientalista, író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Zajti Gábor összefoglalója alapján)

A Debreceni Református Kollégium elvégzése után Hollósy Simon müncheni festőiskolájában tanult. Kiállítása volt Magyarországon kívül Törökországban is.

1905-ben kezdett őstörténettel, a szkíta-magyar rokonsággal foglalkozni. Beíratkozott a Református Teológiai Akadémiára, ahol összehasonlító vallástörténetet és nyelveket tanult.

1907-től a Budapesti Városháza tisztviselője.

Festőként 1909-ben mutatkozott be Pestújhelyen. Az 1910-es években jó kapcsolatot tart fenn Csontváryval, aki őt nevezi meg egyik utódjának, munkássága folytatójának.

1919-ben lefordította Zarathustra Avesztáját, melyhez 70 képből álló sorozatot készített, és saját kiadásában jelentetette meg. Ipolyi Arnold Magyar mythologiáját is kiadta.

Az 1920-as években megházasodik, gyermekei születnek.

Jézus-könyvéhez 40 képből álló rajzsorozatot készített.

Rothermere lorddal együtt egyike volt a „Justice for Hungary” (»Igazságot Magyarországnak«), a trianoni békeszerződést revizionálni szándékozó akciónak.

Zajti 1925-ben meghívta Magyarországra Jivanji Jamshedji Modit, a bombayi egyetem professzorát, hun-szakértőt, aki az Akadémián tartott előadást. Zajti 1928-ban meghívta Rabindranáth Tagorét is. Zajti ezután ment Indiába, ahol a szkíta rokonságú, ú.n. „gudzsár hunokat” kereste meg. Hatalmas mennyiségű anyaggal tért haza. 1929-ben, Indiából hazatérve, az akkor megalakult Magyar-Indiai Társaság alelnöke lett. A harmincas években Kemal Atatürk pártfogásával a Török Történelmi Társaság 12 tagú bizottságának tagjává választották, és egy türk-magyar enciklopédiát terveztek, amiből Zajti munkájával hatszáz oldal készült el. A nagy munka – Kemal Atatürk halálával a támogatás is megszűnt – befejezetlen maradt.

Zajti Ferenc 1933-tól a Fővárosi Könyvtár keleti könyvgyűjteményének felügyelője lett.

1946-ban nyugdíjazták. Lakását még halála napján kifosztották, műveinek, könyvtárának és csaknem minden értékének nyoma veszett.

Életművének egy töredékét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az ősmagyarok hitvilága (Bp., 1918; 2006)
  • Jézus gyermekkora (Bp., 1921) Zajti F. rajzaival
  • A hun-magyar őstörténelem (Bp., 1928; 2002)
  • Kapcsolataink Indiával (Bp., 1929) [1]
  • Zsidó volt-e Krisztus? (Bp., 1936); Zsidó volt-e Jézus? (Bp., 1999) [2]
  • Magyar évezredek (Bp., 1939; 1999)
  • Memorandum (Bp., 1943)

Egyéb írások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Indiai tudósítások (In: Országépítő, 2003/4.sz.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerkesztői munka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • J.J. Modi: A Zend-Aveszta vallási rendszere (Bp., 1925)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zajti Ferenc Kulturális Központ [3]
  • Zajti Ferenc Helytörténeti Gyűjtemény [4]

Film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zajti Ferenc portrémozaik. Magyar dokumentumfilm, rendezte Somogyvári Rudolf (2000)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]