Sebestyén Gyula (folklorista)
Sebestyén Gyula (Szentantalfa, 1864. március 7. – Balatonszepezd, 1946. február 12.) folklorista, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Budapesten modern filológiát hallgatott, majd Thaly Kálmán ösztönzésére népköltészeti tanulmányokba fogott. Megszerezte a Kisfaludy Társaság támogatását, melynek 1909-ben vált tagjává. 1889-ben az Országos Széchényi Könyvtárban jutott munkához, ahol 1905-ben a könyvtárosztály igazgatója lett.
A Folklore Fellows 1910-ben létrejött magyar osztályán elnöki pozícióhoz jutott, így ő irányíthatta a társadalmi gyűjtőhálózat tevékenységét. A Magyar Néprajzi Társaság szintén elnökévé választotta. 1898-tól az Ethnographia című folyóirat szerkesztője volt.
Kutatásait főként a régi magyar irodalom és a rovásírás tárgyköreiben végezte, valamint szintén jelentősek a téli néphagyományokkal kapcsolatos kutatásai.
Főbb művei [szerkesztés]
- A székelyek neve és eredete (Budapest, 1897)
- Regös-énekek (Budapest., 1902)
- A regösök (Budapest, 1902)
- A magyar honfoglalás mondái (I – II., Budapest, 1904 – 1905)
- Dunántúli gyűjtés (Budapest, 1906)
- Rovás és rovásírás (Budapest, 1909)
- A magyar rovásírás hiteles emlékei (Budapest, 1915).
Forrásművek [szerkesztés]
- Madarassy László: Sebestyén Gyula (Ethnographia, 1934)
- Diószegi Vilmos: Sebestyén Gyula jelentősége a néprajztudományban (Ethnographia, 1964. 3. sz.)
- Schelken Pálma: Emlékezés Sebestyén Gyulára (Muzsika, 1964. 3. sz.)
- Vértesy Miklós: Sebestyén Gyula (Könyvtáros, 1964. 7. sz.)
- Volly István: Sebestyén Gyula, a dunántúli regösénekek gyűjtője (Jelenkor, 1964. 5. sz.)
