Sajóudvarhely

Sajóudvarhely (Șieu-Odorhei)
Református templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Sajóudvarhely
Rang	községközpont
Irányítószám	427305
Körzethívószám	0x63
SIRUTA-kód	34789
Népesség
Népesség	742 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	47
Népsűrűség	14,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	51,16 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 09′ 11″, k. h. 24° 17′ 29″47.152934, 24.291286
Sajóudvarhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajóudvarhely témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sajóudvarhely (románul Șieu-Odorhei, németül Dienesdorf, szász nyelven Dînesdref) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Földrajz

Bethlentől 9 km-re délkeletre, a Sajó bal partján fekszik. A község 5116 hektáros területének 34%-a szántóföld, 24%-a legelő, 17%-a erdő és 10%-a rét.

Története

1263-ban Drauchvduarhel ('Darócudvarhely') 1329-ben Uduorhel, 1345-ben Dyenuswduarhely ('Dénesudvarhely' – ebből való a német név) alakban említették. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott. Eredetileg magyar falu volt, a 16. században unitárius egyházközséggel. Az 1640-es évekre az akkor már református gyülekezet megfogyatkozott és filiaként Somkerékhez csatolták. 1700 körül románok is lakták, mert akkor görögkatolikus egyháza alakult. 1713-ban mindössze 17 jobbágy és 5 zsellér lakta, 1766-ban azonban már ismét református anyaegyház, 62 férfivel és 54 asszonnyal.

1838 után telepedett le itt a Desbordes család és szőlőtermesztéssel kezdtek foglalkozni. Az 1930-as, 1940-es években a faluban malom, téglagyár, olajüzem és gyapjúfésülő működött, melyek a Fodor család birtokában voltak. 1946-ban az egyetlen, 1944 után a faluban maradt magyar birtokos, ifj. Fodor Vilmos vezette be a villanyvilágítást.

Népessége

• 1850-ben 808 lakosából 576 volt román, 113 magyar, 80 zsidó és 36 cigány nemzetiségű; 584 görögkatolikus, 133 református, 80 zsidó és 11 római katolikus vallású.
• 1900-ban 846 lakosából 657 volt román és 183 magyar anyanyelvű; 649 görögkatolikus, 114 református, 51 zsidó, 48 ortodox és 25 római katolikus vallású.
• 2002-ben 748 lakosából 658 volt román és 72 magyar nemzetiségű; 581 ortodox, 67 református, 65 görögkatolikus, 20 pünkösdista és 7 római katolikus vallású.

Látnivalók

• Református templomát a Becsegergely nemzetség építtette román stílusban a 13. században, először 1407-ben említették. Szentélye egyenes záródású. Ablakai a gótika jegyeit viselik magukon. 1860-ban felújították, ekkor készítették kék famennyezetét és a szentély dongaboltozatát. Az északi oldalon, egy befalazott kapu timpanonjában látható az a templom építésével egyidős, román stílusú dombormű, amelyet a legkorábbi fennmaradt középkori plasztikai emléknek tekinthetünk Erdélyben. Szent György vagy Szent Mihály küzdelmét ábrázolja a sárkánnyal, egyedülálló azonban, hogy a szentet egy másik figura segíti.
• Fricsi Fekete-Bethlen-udvarház, 1812-ben épült. (jelenleg Desbordes-udvarház)
• A volt Klebelsberg-udvarházat 1886-ban az Appel család alakíttatta át nyárilakká.

Híres emberek

• Itt született 1914-ben Nagy Ödön néprajzkutató, református lelkész.
• Itt született 1931-ben Moldován Stefánia operaénekes.
• Itt született 1943-ban Moldován Domokos film- és operarendező, néprajzkutató.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája
• Móser Zoltán: Szent György, jó vitéz. Új ember, 2007. IV. 22.
• Hints Miklós: Az erdélyi Sajó völgye nyolc településének helynevei. Bp., 1991
• Bak Áron: Mit ábrázol a sajóudvarhelyi dombormű? Székelyföld, 2000/1
• Vetési László: Egy udvarház utolsó asszonya. Fodor Erzsébetnél Sajóudvarhelyen. Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002